Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-02 / 257. szám

- PÉNTEK, 1913. NOVEMBER 8. Hétfőn temetik Katona Andrást Katona Andrásnak, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjének, a munkásmozgalom régi szegedi harcosának temetése hétfőn, november 5-én lesz a Belvárosi temetőben. Elvtársai, barátai és munkatársai délután 2 órakor búcsúztatják. Szakosítás az élelmiszer-gazdaságban A korszerű táplálkozás kialakítására a KGST-tagországok egyeztetik tudományos kutatási, fejlesztési elképzeléseiket az élelmiszergazdaságban. Az együttműködés keretében egyebek között kialakulóban van egy, a Szovjetunióban felépítendő közös citromsavgyár terve; a beruházásban részt vevő tagországok innen kapnak majd konzervgyártásukhoz citromsavat, Tárgyalnak különféle enzimkészítmények gyártásszakosításáról. és fehérje alapanyagú kolbászbél közös gyártásáról. (MTI) ÜMegek ügyében: Rendet - a rendelet körül! Szerkesztőségünk irattárában jó néhány olyan levelet őrzünk, melynek írói az elmúlt három évben arról panaszkodtak, hogy egyik-másik üzletbe hiába visznek vissza üres palackokat, az értük járó betétdíjat ott nem kapják meg. Postaládánkban minden alkalommal megírtuk, hogy az üzletek szabálytalanul jártak el, a vásárlók kérése jogos volt — és ismertettük röviden az erre vonatkozó rendeletet A helyzeten mindez mitsem változtatott. De ha belelapozunk az élelmiszerüzletek panaszkönyvébe, ott is szép számmal találunk hasonló bejegyzéseket. Tudjuk, hogy létezik egy rendelet, mégis napról napra — s immár évről évre — azt tapasztaljuk, hogy létére többnyire fittyet hánynak azok, aki lenek éppen szólnak ezek az előirások. Nemcsak. Szegeden, az ország más részein sem vesznek róla tudomást. Aki a nyári szabadságát nem itt, hanem például a Balatonon töltötte, tapasztalhatta, ott is épp oly nehéz megszabadulni az üres üvegektől. Vajon mi az oka annak, hogy egy rendelet nem képes elérni a célját, holott a mi jogrendszerünkben egyike azoknak a jogforrásoknak, amelyek valamennyi állampolgárra, állami szervre — így a kereskedelmi vállalatokra is — kötelező rendelkezéseket tartalmaz. Erről beszélgettünk dr. Falu Györggyel, a járásbíróság elnökével. Az üvegpalackok betétdíjáról és forgalmáról az 1/1970. (III. 11.) AH. számú rendelet intézkedik. Ezt a Magyar Népköztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben tették közzé. Célja nyilvánvalóan az volt, hogy végre rendet teremtsen a kereskedelemnek ezen a zavaros területén. Ez a szándék azonban nem valósult meg egyik napról a másikra. Talán azért, hogy a rendelet megsértését elkerülje, és a helytelen gyakorlatot megszüntesse, a Kereskedelemfejlesztési és Szervezési Főosztály egy év elteltével közzétette állásfoglalását a Belkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapjában, a Kereskedelmi Értesítőben. Ez a „magyarázat" megjelent az idén májusban az Országos Anyag- és Árhivatal lapjában, az Árszabályozás és Termékforgalmazásban is. Itt többek között ez olvasható: „Nem köteles az üzlet olyan termékek üres üvegeit visszaváltani, amelyek forgalmazásával egyáltalán nem foglalkozik, ezért nincs is lehetősége, hogy az adott üvegtípust a boltból a szállítók elszállítsák." Egyes üditő italok, Colás üvegek formája, mérete, beégetett címkéje eltérő. Ezért újratöltésük kizárólag az e termékkel foglalkozó termelőnél lehetséges. Nem köteles tehát visszaváltani például Pepsi-Colás üveget olyan üzlet, amely kizárólag Sztár- vagy Coca-Colát árusít — folytatódik a magyarázat. Ezzel szemben mit mond a rendelet? „A boltok és vendéglátóipari egységek... kötelesek az üzletükben forgalomba hozott áruk rendeltetésszerű használatra alkalmas, betétdíjas üvegpalackját — függetlenül attól, hogy azt az áruféleségeken belüli választékot (például hazai vagy import sört) üzletükben árusították-e, vagy töltött állapotban hol vásárolták — az árhatóság által megállapított betétdíj ellenében a nyitvatartási idő bármely időszakában viszszaváltani." Az nem kétséges, hogy a rendelet vagy annak ellentétes értelmű „magyarázata" kötelező-e a vállalatokra nézve. Mégis, az eredmény az, hogy az üzletek — hivatkozva a Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalására — nem veszik vissza azokat az üvegeket, melyeknek tartalmát adott időpontban nem hozzák forgalomba. Kérdés, mit oldott meg ez a rendelet, ha senki nem figyel rá? A kereskedelmi vállalatoknál nem a Magyar Közlön y-t olvasták, csak a számukra kedvezőbb „magyarázatot". Amint a MÉK és az Éliker vezetőivel folytatott beszélgetésen kiderült, az új értelmezés kiskapukat tárt ki az üzletek előtt. Ügy érzik, szerencsére, mert ezek nélkül elárasztanák őket olyan palackok, amelyek a nyakukon maradnának. Mert a rendeletet a nagykereskedelmi vállalatok sem veszik komolyan. Miért is tennék, hiszen az egyes palackozó vállalatok csak saját üvegeiket veszik át tőlük. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy a kis- és nagykereskedelemnek nem „üzlet" az üvegvisszaváltással foglalkozni. S ahogy a szakemberek elmondták, a vállalatoknak is kevesebbe kerül az új üveg, mint amennyi a betétdíj. Ez mind méltányolandó, de annyira nem, hogy ilyen ürüggyel hátat fordítsanak egy rendeletnek, melynek „ ... hatálya kiterjed a palackokat előállító, forgalomba hozó valamennyi szocialista gazdálkodó szervezet és költségvetési szerv által, tevékenységi körében kibocsátott, illetve belföldön forgalomba hozott betétdíjas üvegpalackok betétdíjára és forgalmára". A kereskedelemnek a vásárlók érdekeit kell elsősorban szem előtt tartania. Az ő érdekükben pedig lehetne segíteni az üzletek gondjain is; érdekeltté kellene tenni a nagykereskedelmi vállalatokat, hogy szívesen vegyék vissza a betétdíjas üvegeket. A rendeleteket pedig — közöttük ezt is — vagy szigorúan érvényre kell juttatni — akár bíróság útján is —, vagy ha a gyakorlati nehézségek miatt képtelenség végrehajtani követelményeit, a rendelet rossz, módosítani lehet, vagy újat alkotni. De semmiképpen sem szabad — mint az életünket szabályozó egyik jogforrást — lejáratni. Amíg hatályban van egy rendelet, mindenkinek kötelessége az ott megfogalmazott szabályoknak eleget tenni. Chikán Ágnes Csatornaépítés tízszeres gyorsasággal A szegedi központú Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalatra nagy feladatok várnak a hatáskörébe tartozó dél-alföldi területek, elsősorban a Csongrád, Békés és Szolnok megyei városok, helységek víz- és zártcsatorna-hálózatának megteremtésében, fejlesztésében. Mindezt a hagyományos, jórészt emberi munkaerőre alapozott módszerekkel nem valósíthatnák meg. Ezért ezen a területen is előtérbe került az intenzifikálás. Olyan NSZK-beli gyártmányú csatornaépítő gépsort szereztek be, amelylyel az eddiginek a tízszeresére növelhető a csatornaépítés gyorsasága, termelékenysége. Ez azt jelenti, hogy amíg a hagyományos apparátussal egy átlagos méretű városi zárt csatornából három métert készítettek el naponta, addig az új géplánccal harminc méter is megépíthető. A módszer, illetve a megfelelő géplánc lényege, hogy a földkiemeléstől annak viszszahelyezéséig a csatornaépítkezés minden műveletét Szegedi nyomdászok elismerése A tankönyveket készítő nyomdák munkaversenyének eredményeit ünnepségen hirdette ki csütörtökön a Művelődésügyi Minisztériumban dr. Keresztúri Sándor, a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője. Ott volt az ünnepségen Simó Jenő művelődésügyi, Sárosi Sándorné könynyűipari miniszterhelyettes és Kimmel Emil, a Nyomdaipari Szakszervezet főtitkára is. Dr. Keresztúri Sándor elmondotta, a nyomdák az 1973—74-es iskolaév kezdetére a tankönyvkiadónak és a szakkiadóknak összesen 721féle tankönyvet készítettek, csaknem húszmillió példányban, 5000 tonna papíron. A verseny eredményességét bizonyítja, hogy idejében elkészült az összes könyv és el is jutott a tanulókhoz. Része volt ebben a nyomdaipar folyamatban levő fejlesztésének, a korszerű technológiák bevezetésének is. A tankönyvek közül 13 milliót öt nagy nyomda készítette el. de dicséretes volt a vidéki nyomdák teljesítménye is. amelyek főleg a szakkiadók kisebb példányszámú tankönyveit készítették. A nagy nyomdák csoportjában első lett az Athenaeum Nvomda, amely a művelődésügyi miniszter vándorserlegét és elismerő oklevelét kapta, 50 000 forint jutalommal együtt. A két második díjat a Zrínyi Nyomda és az Egyetemi Nyomda nyerte el. A közép- és kisnyomdák kategóriájában az első helyezett Dabasi Nyomda elnyerte a művelődésügyi miniszter vándorserlegét. továbbá elismerő oklevelet és 25 000 forint pénzjutalmat kapott. Második helyezett az Állami Nyomda, harmadik pedig a Szegedi Nyomda lett. Különdíjat kapott a Szikra Lapnyomda. A legjobb minőséget produkáló nyomda részére kiírt díjat megosztva a Szegedi Nyomda és az Alföldi Nyomda nyerte el. nagy teljesítményű gépekitel oldják meg. Például a földbeomlás meggétlására szolgáló szádlemezeket hidraulikus rendszerű verőberendezés rendkívül apró ütésekkel, szinte vibrálással mélyíti le, olyan kíméletesen, hogy a lemezeken meg sem látszanak a verés nyomai. Így a gyorsaság melletti előny, hogy lényegesen megnő a viszonylag drága lemezek élettartama. A levert lemezek közül a földet ugyancsak hidraulikus kotróberendezés emeli ki. A csatornaelhelyezésre, a csövek pontos csatlakoztatására, helyes szintbeállítására is különleges, elektromos, illetve hidraulikus berendezéseket, készülékeket, műszereket — rövidesen még lézersugarat is — alkalmaznak, összesen öt nagy gépegység szolgálja a csatomaépitkezés teljes gépesítésé t. Az országban ez az első ilyen típusú, modem géplánc. Beszerzésére mintegy hatmillió forintot fordítottak, s ehhez jelentós mértékben hozzájárult az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Ennek ellenében ugyanis a szegedi kísérletekről részletes elemzéseket kérnek, s kellő siker esetén a módszert, illetve az ilyen gépsorok alkalmazását országosan is elterjesztik. D. B. Fesztivál Wrocia wban A Szegedi Egyetemi Színpad sikere Nincs idő Eladó 50 vagon csöves kukorica Beke Mtsz, Kövegy. 150 f t,q. Színes magyar film. Irta: Csoóri Sándor és Kosa Ferenc. Kép: Sára Sándor, zene: Durkó Zsolt. Rendezte: Kosa Ferenc. Főszereplők : Lohinszky Lóránd, Szilágyi Tibor. Konyorcsik János, Bencze László, Juhász Jácint, Szőke István, Haumann Péter, Madaras József. „Filmünk az emberi helytállásnak állít emléket" — olvashatjuk a feliratot a vásznon. Az új Csoóri—Kósa— Sára-film egy börtönben játszódik, 1929-ben. A köztörvényes elítéltek között három politikai fogoly is van. Forradalmároknak vallják magukat és a börtönben folytatják harcukat. A rabságban az egyetlen fegyverük, amellyel szembenállásukat és szabad akaratukat kinyilváníthatják, az éhségsztrájk. Hitük megingathatatlan, harctikban következetesek. életüket — mások, mindenki szabadságáért — feláldozzák. Ennek a börtönbeli sztrájknak a története, a hősöknek való emlékállítás mellett azonban másról is szó van a filmben. A vasrácsokkal körülzárt világban (mintha egy laboratóriumi vizsgálat tanúi lennénk) kirajzolódnak előttünk a pontosan meghatározott történelmi kor hatalmi viszonyai. Az egymástól világosan megkülönböztethető két táboron — a hatalmon levők és az abból kiszorítottak — belül újabb megszokottság figyelhető meg, és a szereplőket nem is nehéz „behelyettesíteni." A börtönrendet a rabokkal szembeni humanitás álláspontjából megtartani akaró igazgatót a hatalmat és az embertelen erőszakot egymástól elválasztani képtelen főfegyőr váltja fel posztján a film végén. A konkrét történelmi kor rendjét a Bethlen-konszolidáció erői helyett a fasisztoid erők vélték fenntarthatónak. A másik oldal, a hatalmon nem levők tábora a bonyolultabb meeszokottságú. A cselekvő, sztrájkoló forradalmárok mellett az élete végéig rabságra ítélt ember — saját ártatlansága tudatában is — érzéketlen semmit nem akarással viseli sorsát. Másikukat értelmetlen cselekvésre készteti szabadságvágya: felmászik egy toronyra, ahonnan csak vissza lehet zuhanni. Mások hittel, megint mások fásultan — kiszolgálják a hatalmat. És ezzel már el is érkeztünk egy mélyebb-általánosabb tartalmi réteghez. A konkrét történelmi viszonyok vizsgálata arra a korra vonatkozó tanulságokat is közöl velünk, de a film általánosabb érvénnyel is fogalmaz: gondolatokat ütköztet a hatalom—erőszak—szabadság mai korunkban is problematikus hármasáról. A gyönyörűen fényképezett filmet a szereplők többségének jó játéka is hozzásegíti, hogy az utóbbi idők jobb magyar alkotásai közé sorolhassuk. Leginkább tetszett Lohinszky Lóránd, Bencze László, Madaras József játéka. S. E. Egynapos utazás után, szemerkélő őszi esőben sodródtunk ki a wroclawi nagyállomás kapuján. Idén már negyedszer rendezték meg itt, október 21—29. között az Egyetemista Nyitott Színpadok Nemzetközi Fesztiválját, amelyet a franciaországi Nancy fesztivál mellett a legrangosabbnak ismernek el Európában. Húsz együttes kap ide meghívást kétévenként. nemcsak egyetemista, azaz amatőr színpadok — mint erre a fesztivál neve utal —, hanem olyan fiatal színészekből álló profi társulatok is, amelyek a „nyitott színpad" elveinek megfelelően dolgoznak. A fesztivál nemzetközi jellegét és jelentőségét mutatja, hogy megszervezéséhez a Lengyel Egyetemista Szövetség és a wroclawi városi tanács a Nemzetközi Egyetemista Szövetségtől kap támogatást. A fesztiválra 1972—73-ban készült produkciókat hívtak meg; a Szegedi Egyetemi Színpad Petőfi rock című műsorát mutatta be. A többi együtteshez hasonlóan három előadást tartottak. a fesztivál csúcspontján. 25-én és 26-án. Nem volt könnyű dolguk, mivel előadásuk fő célja az, hogy a közönséget bevonják a játékba, s ez a szöveget nem értő néző esetében jóval nehezebb. A kitűnően sikerült, szuggesztív előadás — Vági László zenéjével — önmagáért beszélt Wrociawban is. akár itthon, megtelt nézőkkel a kör alakú színpad, s ki tudja hány nyelven szólt egyszerre a Marseilles. Másnap délelőtt első utunk a fesztlválklubba vezetett, s azonnal megvettük a „Festival Kurír" legfrissebb számát. Nagv fénykénét, s dicsérő véleményeket találtunk benne az előadásról. Déldául: A XIX. század romantikus forradalma a mai fiatalok szerint. Színes, erős, poétikus, „nyitott" előadás. És bátor... stb. Kiemelték, hogy a sok „elidegenedett" produkció között ez a közönséghez közeledett. Hasonlóan jó vélemények hangzottak el az egyik szakmai vitán is, ahol a szegedi együttest az Odin nevű dán színpad mellett emlegették, amelyre nekünk nem sikerült jegyet szereznünk, de amely egyhangú vélemények szerint a fesztivál legjobb együttese volt. A klub egyébként nem egyszerűen szórakozóhely volt, hanem a fesztivál középpontja. Itt működött a rendezőbizottság, itt lehetett prospektusokat, plakátokat, az előadásokra jegyeket venni. Itt találkoztak az együttesek tagjai, beszélték meg az előadásokat, igazi bábeli nyelvzavar közepette. S itt lehetett megtudni a különböző kisérő programok, viták, filmvetítések, koncertek, s az „off fesztivál" bemutatóinak helyét, idejét. (így nevezték azokat a félhivatalos bemutatókat. amelyeket programon kívül, általában külvárosi kollégiumok klubjaiban tartottak. Ezek új törekvésekről hírt adó, általában szélsőségesen avantgardekísérletek voltak: a fesztivál arculata velük vált teljessé, A wroclawi fesztivél nézőknek és résztvevőknek egyaránt nagy élmény volt. Argentínától Japánig a világ minden tájáról eljöttek ide a legkiválóbb együttesek. így a bemutató-sorozat tulajdonképpen a világ „nyitott színpadainak" eredményeit tükrözte Alkalmat adott a különféle törekvések összehasonlítására, a szakmai vitákon a különféle nézetek erőnróbájára. A fesztivál vasárnap a búnsú°sttel 7ániit a PalaojV-'-i„bban. az egviírtesek azonban m^g nem tértek haza: Len°velország különböző rácséin tartanak eevhetes turnékat. Szajbély Mihály