Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

PÉNTEK, 1973. OKTÓBER 12. V # 3 Ünnepélyesen felavatták a kin ógiai központot 315 millió forintba került Tegnap délután. Szeged Célszabadulásának 29. évfor­dulója alkalmából ünnepé­lyes keretek között átadták rendeltetésének a Magyar Tudományos Akadémia sze­gedi biológiai központját, a magyar tudmányos kutatás legkorszerűbb, legmodernebb eszközökkel felszerelt inté­zetét. Az átadási ünnepélyen megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei Tanács el­nöke, Sipos Géza. az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára, és dr. Biczó György, a Szeged megyei vá­rosi tanács elnöke is. Az ünnepségen ott voltak a hazai tudományos élet leg­jelesebb képviselői, a szocia_ lista akadémiák delegációi; a szovjet delegáció élén V. B. Kretoviccsal, a Szovjet Tudományos Akadémia leve­lező tagjával; a lengyel de­legáció. melynek vezetője Korzybski professzor: az NDK küldöttsége, élén Can­ko Stefanov Stoiczev főtit­kárhelyettessel; a jugoszláv akadémia küldöttsége Zvono­mir Devido akadémikus ve­zetésével és a román dele­gáció, melynek vezetője M. Nicolkescu professzor, a RTA elnöke. Megjelent Soós Gá­bor. a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, Garamvölgyi Ká­roly, a pénzügyminiszter he­lyettese és Padányi Mihály, az építésügyi és városfej­lesztési miniszter helyettese. Ott voltak a Magyar Tudo­mányos Akadémia képviselői, élükön Erdei-Grúz Tiborral, a Magyar Tudományos Aka­démia elnökével, Szenthágo­tai Jánossal, a Magyar Tu­dományos Akadémia alelnö­kével. Láng Istvánnal és Tétényi Pállal, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kárhelyetteseivel. Erdei-Grúz Tibor, üdvözöl­te a megjelenteket a bioló­giai központ előadótermében rendezett ünnepségen, majd Láng István elismerését fe­jezte ki az építőknek, a Délmagyarországi Építő­ipari Vállalatnak, akik ha­táridőre elkészítették a 315 millió forintos beruházással készült biológiai kutatóköz­pontot. Felolvasta az alap­kőbe helyezett levelet, melyet 1968. április 2-án ünnepélyes keretek között helyeztek el, és szólt az azóta eltelt öt esztendő eredményeiről, majd megnyitotta, s átadta rendeltetésének az MTA sze. gedi biológiai központját. V. L. Kletovics, a Szovjet Tu­dományos Akadémia képvi­selője a szocialista országok akadémiáinak képviseletében köszöntötte a biológiai köz­pont tudósait, kutatóit, dol­gozóit. Leon Block, és J. Burghers. az UNESCO és az ENSZ főtitkárának nevében gratuláltak a biológiai köz­pont dolgozóinak az intéz­ményhez. s kívántak sikert a munkához. Ezután Szent­Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, az Egyesült Ál­lamok Woods HOLE-i Izom­kutató intézetének igazgatója lépett a szónoki emelvényre. Szólott a tudomány felada­tairól, és három arculatá­ról, az alkalmazott tudomá­nyokról, az alapvető tudo­mányokról. és a tudomány­ról. min' művészettel egyen­értékű tevékenységről. Meg­állapította, a tudomány soha nem lehet öncélú, mindig a népet kell szolgálnia. Straub F. Brúnó, az MTA szegedi biológiai központjának fő­igazgatója az intézet előtt álló feladatokról szólt. 1"r saját tudományos munkássá­gának negyven esztendejé­vel példázta a tudomány fej­lődésének gyors ütemét. Ve­títettképes előadása bizonyí­totta. hogy a tudományok "differenciálódása megkövete­li a tudósok együttműködé­sét. a tudományos integrá­ciót. Az átadási ünnepség kö­vetkező szónoka Aczél György volt, aki a többi kö­zött a következőket mondot­ta: A tudomány ma már nél­külözhetetlen mind a jelen, mind a jövő szempontjából. S igaz ugyan az, hogy a tu­domány valóban mindig a népet szolgálja. Ám ehhez azt is hozzá kell tenni: van­nak emberek, akik a tudo­mány eredményeit nem a nép érdekében igyekeznek hasznosítani. A szocialista világrendszerben viszont egyértelmű a helyzet: itt va­lóban a népet szolgálja a tu­domány minden eredménye. Bonyolult korban élünk. Olyanban, amelyben hallat­lanul megnőtt a tudomány, a tudósok felelőssége is. Rend­kívül összetett problémák­kal kell szembenézni, azok­ra feleletet adni, és ez nyil­vánvalóan új munkamódsze­reket. új kutatási metodikát is igényel. A magányos tudós figurá­ja már a múlté. Ma a tehet­ségek szoros együttműködé­se, együttdolgozása produ­kálja az eredményeket. Igaz, fenyeget az elszigetelt sne­cializálódás veszedelme. Ám lehet ellene eredményesen küzdeni. Úgy, és azzal, ha a szintetizálás igényével ku­tatunk, és ugyanígy összegez­zük a részeredményeket — Nekem az olyan tudós az ideálom — hangsúlyozta —. akit az élet szeretete ve­zetett el a tudományhoz, a kutatáshoz. Aki tehát az élet megismerésében akar elége­dett lenni. Ugyanakkor örök elégedetlenként mindig az újat keresi. A tudomány a társadalom elidegeníthetetlen része. S egyre inkább az emberek mindennapjainak is részévé válik. Emberközpontú szere­pe viszont csak a társadalmi haladásban bontakozhat ki. Ma is maradéktalanul érvé­nyes a megállapítás, amelyet a párt X. kongresszusán is hangsúlyoztak: a tudomány és a politika egymásra utal­tak, szövetségesek. Befejezésül hangsúlyozta: — Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a Szegedi Biológiai Központ kutatói a mai tudo­mányra háruló felelősség tu­datában. és annak megfelel­ve dolgoznak majd ebben az intézményben. Arra kérem valamennyiőjüket: legyenek tudatában annak, hogy élve­zik a dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság bizalmát. Az ünnepség befejező ré­szében Erdei-Grúz Tibor az Elnöki Tanács megbízásából kormánykitüntetéseket nyúj­tott át. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta Heim János, a Délma­gyarországi Építő Vállalat termelési igazgatóhelyettese, Karikás József, az MTA Központi Hivatalának ter­mesztési tanácsadója és Tarnai István, a Szegedi Tervező Vállalat építészmér­nöke. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült Szeiberling László 'főmérnök, az MTA KESZ beruházási műszaki osztályá­nak vezetője. Padányi Mihály az Építő­ipar Kiváló Dolgozója kitün­tetést nyújtotta át Mihály Istvánnak, Undi Jánosnak, Tulipánt Kálmánnak, Ba­lázsfi Józsefnek, Kéri Kál­mánnak, Darvas Tamásnak, a DÉLÉP dolgozóinak és Gergely Andrásnak, a Szege, di Tervező Vállalat szakcso­port vezetőjének. Miniszteri Dicséretben részesült a sze­gedi dolgozók közül Libor Rajmund, statikus mérnök, a Szegedi Tervező Vállalat szakcsoport vezetője és Sze­pera Pál. a DÉLÉP főüzem­vezetője. Az ünnepség után a ven­dégek az intézet vezetőinek kíséretében megtekintették a Szegedi Biológiai Központ in­tézeteit, laboratóriumait, dol­gozószobáit. Ezután a bioló­giai központ főigazgatója fo­gadást adott az átadási ün­nepségen megjelent vendégek tiszteletére. Hz oktatás és nevelés időszerű kérdései (Folytatás az 1. oldalról.) nyos tevékenységéről is szó­lott, amely az oktatás-neve­lés színvonalának emelését szolgálja. Dr. Horváth Ká­roly, az Élelmiszeripari Fő­iskola főigazgatója legfiata­labb felsőoktatási intézmé­nyünk szervezéséről, az ok­tatóközösség egyeséges szem­léletének kialakításáról be­szélt. Aczél György elöljáróban elmondotta; öröm számára, hogy a szegedi felsőoktatási intézmények vezetői együtt beszélték meg közös gond­jaikat. s bizonyára ez a ta­nácskozás is nyitánya lesz a jobb helyi együttműködés­nek. A gondokra reflektálva elmondotta, még jó ideig mindig szűk lesz valami eb­ben az országban, ezért első­sorban arra kell töreked­nünk, hogy ami megvan — szaktudás vagy éppen pre­cíziós műszer — azt jobban, hatékonyabban használjuk ki. A kutató legyen egyút­tal oktató is, s mindenkép­pen fontos, hogy ne miszti­fikálják a tudományos ku­tatást. mert annak módsze­reit ismernie kell a gyakor­latban is minden hallgató­nak, hogy amikor kikerül az intézet falai közül, az ön­képzéshez, a továbbképzés­hez ismerje a módszert. Nagy felelősség annak a cél­kitűzésnek a megvalósítása, hogy az egyetemekről, főis­kolákról kikerülő szakembe­rek szakmailag és politikai­lag egyaránt megfeleljenek az egyre magasabb követel­ményeknek. A határozatokat, irányelveket élettel kell megtölteni, s ma már nem elég, hogy valaki csak a szakmájában legyen jó. vagy politikailag legyen megbíz­ható. A kettőre együtt van szükség, s ezt kell, hogy értsék a fiatalok is és az ok­tatók is. Olyan emberek kel­lenek, akiknek közösségi cél­jaik vannak. Egy orvosnak, egy pedagógusnak, egy agro­nómusnak emberek nagy csoportjára van hatása, s hogy egyénisége hogyan ala­kul, mihez kötődik, az már az egyetemi évek alatt el­dől. Szólott az egyetemi ok­tató emberi felelősségéről, hiszen egész egyéniségével nevel-formál, aki az ifjúság oktatását, nevelését válasz­totta élethivatásának. Szép gondolatot mondott arról, hogy a pályakezdők nehéz­ségeiben nemcsak az objek­tív tényezők, de sokszor a szubjektív tényezők is meg­határozók. Az például, hogy minden kezdő szakembernek legyen feladata. érezhesse, hogy amit csinál, az fontos. Nem udvarlást várnak a fiatalok, hanem azt. hogy célt adjanak a felnőttek, s ha nemes, ha jó a cél, köte­lességüket is tudják. De érez­nie kell azt is a fiataloknak is, a már nem éppen pálya­kezdőknek is, hogy céljaink­kal egybevág az egyéniség megvalósításának szép em­beri célja, hogy van lehető­ség pályamódosításra, nem akarjuk az embereket be­zárni sorsukba, sőt arra tö­rekszünk, hogy mindenkinek lehetősége legyen a normá­lis, szép emberi életre. Él­ni, szépen élni tanítani kell az embereket, s ennek je­gyében kell az egyetemi if­júságot is oktatni, nevelni, hogy annyi emberi tartás­sal felvértezve kerüljenek az életbe, hogy nem az ilyen vagy olyan márkájú kocsi megszerzése legyen a cél­juk, hanem az, hogv mun­kájukban örömet találjanak, eredményeket tudjanak el­érni. Szép gondolattal zárta be­szédét Aczél György: társ­szerzők legyünk abban, ami itt történik. Bizonyára to­vábbmunkál ez a gondolat a felsőoktatási intézmények vezetőiben, s talán indítta­tás is lesz ez arra, hogy többször beszélgessenek együtt közös vagy éppenség­gel csak hasonló gondjaikról. Sz. M. flz SZNSZ Központi Bizottságának ülése A Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségének budapes­ti ülésszaka csütörtökön legnagyobb jelentőségű ese­ményéhez érkezett; kezdetét vette a világszervezet Köz­ponti Bizottságának három napra tervezett tanácskozá­sa. Az SZNSZ két kongresszus közötti legfőbb vezető tes­tületét a Magyar Népköz­társaság kormánya nevében Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese köszön­tötte. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke az SZNSZ budapesti ülésszakának al­kalmából csütörtökön a Par­lamentben fogadta az SZNSZ végrehajtó bizottságának tagjait átadtak z alkotói dijakat Szeged felszabadulásának 29. évfordulóján, tegnap csü­törtökön délben a Szeged városi tanács kistanácster­mében dr. Biczó György ta­nácselnök, átadta az 1973. évi alkotói díjakat a kitün­tetetteknek. Az ünnepségen megjelent dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titká­ra, Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese és dr. Csikós Ferenc vb-titkár is. A Szeged megyei város ta­nácsa végrehajtó bizottsága alkotói díjban részesítette Veress Miklós József Attila­díjas költőt, Zoltánfi István festőművészt, Máriáss József színészt, Nikolényi István­újságírót és Libor Rajmund statikus mérnököt. VERESS MIKLÓS Veress Miklós József Attila-díjas köl­tő elmúlt évtizedben kifejtett költői te­vékenysége, eddigi munkássága, a meg­újult szegedi líra legmarkánsabb jelen­legi vonulatát képviseli. A személyes és közösségi érzések szólalnak meg mű­vészi gonddal megformált alkotásaiban. Verseit napról napra egyre többen is­merik országszerte, mind gyakrabban jelentkezik műveivel . országos lapok hasábjain. Az elmúlt évben jelent meg első kötete, Erdő y vadaknak címmel. Ez a kötet méltán nyerte el az iroda­lombarátok, olvasók és kritikusok tet­szését. Első kötetét tavaly József Attila-díjjal jutalmazták. A Petőfi verspályázaton első díjat nyert, többször szerepelt a Szép versek című antológiában is. ZOLTÁNFI ISTVÁN Zoltánfi István a szegedi képzőművé­szek legifjabb nemzedékének egyik ki­emelkedő tehetségű képviselője. Sajátos látásmódot tükröző művészete, egyéni kifejezésmódja érdekes színfoltja a kor­társ szegedi piktúrának. Művei, orszá­gos és helyi kiállításokon bemutatott alkotásai, önálló tárlata kiforrott, sajá­tos arculatú művészeti egyéniségről vallanak. Eddigi munkássága alapján a mai magyar festészet ígéretes tehetsé­geként tartja számon a szakma. Ta­valy, 1972-ben elnyerte a XIII. Szegedi Nyári Tárlat egyik fődíját. Egyéni ki­állítása volt Budapesten, a Tv Galériájában, és a Med­nyánszky-teremben. Ezek a bemutatkozásai hozzájárultak a szegedi képzőművészet rangjának növeléséhez, országos népszerűsítéséhez. A Művészet idei, augusztusi számában a városunk képzőművészeti életét boncolgató cikkekben Zoltánfi István alkotói munkásságát értékeinek méltó el­ismerésben részesítették. MÁRIÁSS JÓZSEF Máriáss József, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas kitüntetett szín­művésze. Pályafutása alatt az ország több színházában a sikeres alakitások egész sorát formálta meg. A szegedi színtársulat élvonalbeli tagja, kiváló karakterszínész, a sajátos kisember­figurák egyik legjobb alakitója. Szegc­di alakításai közül kiemelkedik Miller Alkujának Solomonja, Dürrenmatt: Angyal szállt le Babilonban című tö­redékes komédiájában Akki koldus fi­guráját formálta meg nagyszerűen. A rádió, a televízió és a film egyik leg­többet foglalkoztatott vidéki színészei közé tartozik. Szí­nészi egyénisége sajátos, és eredeti színfoltja a Szegedi Nemzeti Szinház arculatának.' NIKOLÉNYI ISTVÁN Nikolényi István újságíró, a Délma­gyarország kulturális rovatvezetője. Szeged kulturális életét állandóan nyo­mon követő, széles látókörű, alkotó szellemű egyéniség, akinek a Délma­gyarországnál töltött évei alatt hivatá­sává vált az újságírás. Otthonosan mo­zog szinte „minden művészeti ágban, különösen kiemelkedők zenei és szín­házkritikai publikációi. Elkötelezett új­ságíró, cikkeiben, írásaiban a szegedi kulturális élet, a kultúrpolitikai célki­tűzések megvalósításának egyik leg­hasznosabb szószólója. Alkotói díja a Szeged város kulturális, szellemi életének frissítéséért, az olvasók, színházlátogatók és hangverseny-látogatók művé­szi ízlésének neveléséért folytatott újságírói alkotó munka megbecsülése. LIBOR RAJMUND Libor Rajmund mérnök, a Szegedi Tervező Vállalat dolgozója. Tizenöt éve dolgozik Szegeden, a tervező vállalat statikus-tervező mérnökeként. Több tu­catra tehető azoknak a szegedi épüle­teknek a száma, amelyeknek szerkeze­tét ő tervezte. Alkotásai közül legjelen­tősebbek közé tartozik a Magyar Tudo­mányos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának, az Odessza-városrész dunaújvárosi panelekből készült épü­leteinek statikai munkálatai. A Károlyi utca és a Lenin körút sarkán levő la­kóépület, valamint a szegedi vágóhíd rekonstrukció és bővítés statikai munkálatai szintén az fi tervezőasztalán készültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents