Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

SZOMBAT, 1973. OKTÓBER 6. 7 Maximált burgonyaár Az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke az illetékes miniszterekkel egyetértésben kiterjesztette az őszi érésű étkezési burgonya maximált fogyasztói árát. Ezentúl valamennyi állami es szövetkezeti termelő és értékesítő szerv és azok társulásai, továbbá a magánkereskedők is csak maximált áron adhatják az őszi érésű burgonyát. Nem vonatkozik a rendelkezés a mezőgazdasági szakszövetkezetek tagjaira, és az egyéni termelőkre. A rendelkezés szerint tehát az eddigiektől eltérően nemcsak az állami és a szövetkezeti kereskedelem, hanem a termelőszövetkezetek és a magánkereskedők is csak a maximált áron árusíthatják az őszi érésű étkezési burgonyát. A maximált árak egyébként változatlan nok. A Gülbaba és a Somogyi sárga kifliburgonya például szeptember 1-től december 31-ig kilónként 3,50, január 1-től június 30-ig 3,70 forint, a Rózsaburgonya 3.20. illetve 3,50. az Ella-fajtáiú burgonyák v pedig 2.70. illetve 2.90 forint. Az előrecsomagolt őszi érésű étkezési burgonya fogyasztói ára kilogrammonként legfeljebb 60 fillérrel lehet magasabb az emiitett áraknál iskolatörténet Qz aradi vértanúk A Szegedi Tanárképző Főiskola centenáriuma és az általános iskolai tanárképzés 25. évfordulója tiszteletére két kiállítás nyílt pénteken délután a Horváth Mihály utcai képtárban. A földszinti teremben iskolatörténeti kiállítást rendeztek, mely eredeti dokumentumok, fotók, levéltári anyagok, grafikonok segítségével vázolja a magyarországi általános iskolai tanárképzés 100 évét, ezen belül kiemelt helyen az elmúlt 25 esztendő általános iskolai tanárképzésének fejlődését. A polgári iskolai tanárképzés történetét bemutató tárlókon végigkísérhetjük a 75 esztendő legfontosabb állomásait, szemlélhetjük a legfontosabb dokumentumokat. Külön tablókon mutatkoznak be hazánk tanárképző főiskolái. A négy intézmény — Nyíregyháza, Eger, Pécs és Szeged — tablói egyszerre adnak képet a szocialista tanárképzés negyedszázados fejlődéséről, s vallanak az egyes intézmények helyi sajátosságairól. Izgalmas kísérletre vállalkozott a kettős jubileumot ünneplő szegedi főiskola akI kor, amikor meglehetősen -x^Séíw^x . Él Dr. Simon Gyula megnyitja az iskolatörténeti kiállítást rendhagyó képzőművészeti kiállítást rendezett a képtár két szintjén. A négy tanárképző főiskola rajztanszékének művésztanárai és a szegedi főiskolán végzett volt Két ankét Képernyő A címet inkább a szójáték diktálta ide, bár az a két csütörtöki műsor, amit felidézünk. ankétnak is beillik. MEGMÉRETTÜNK és nehéznek találtattunk — jelenti ki a legfrissebb sorozat, mely először tesz kísérletet a csoportos fogyókúra népszerűsítésére. Valószínűleg nem hiábavaló megjegyezni, hogy először, hiszen erre a lemondásokkal, megpróbáltatásokkal járó akcióra előreláthatóan még sokszor és sokan vállalkoznak majd, mire a kívánt hatás megszületik. Az egyéni fogyókúra gyakran káros a szervezet számára, ha nélkülözi az orvosi felügyeletet; az Egészségügyi Felvilágosító Központ, a Vöröskereszt és a tévé, most a csoportos formát ajánlja. Hízik' az ország. Mit mond a ruházati szakember? Hogy megnőttek a különleges méretek, konfekcióban az úgynevezett hasas típusokat szorgalmazzák. Mit a szociológus? Hogy a múlt öröksége, az emberek félnek az éhezéstől, rosszak az emlékeik, a nem is oly távoli múltból. Liszt, zsiradék, tészta csillapítja legjobban a korgó gyomrot, mind-mind hizlal. Az éhezés társadalmi jelkép, a megkülönböztetés eszköze volt, miként az evés a jólét szimbóluma. Ugyanakkor öröm forrása, amikor anya eteti gyermekét, mintha szeretetét táplálná belé. Ünnepeink a bőséges étkezéssel azonosultak, következésképpen a bőséges étel ünnep a családnak. Aránytalanul fontossá vált az étkezés. Mit mond a táplálkozás tudományával foglalkozó kutató? Hogy a hárommillió koldus országából a hárommillió elhízott országa lettünk, s a fő baj ma már nem az * elégtelen, hanem az egyoldalú táplálkozás. Megalakult a fogyókúrázók klubja is. Fehér Klára írónő mindjárt programot hirdetett: ott, harmincötén, összesen 2 ezer 970 kilogrammot nyomnak, a sorozat végén hatszázzal könnyebbek akarnak lenni. Így, együttesen. Mindenesetre biztosítéknak látszik, hogy nem részarányosán vállalták. PÁRBESZÉD?! A riport címéhez kitett kérdő- és felkiáltójel ezúttal nem üres írásjelhalmozás, inkább tanácstalanság. A Hosszú, forfó nyár pedig legfeljebb egyetlen kiragadott példa a számtalanból, hogy véleményeket szentesítsen, melyek az amerikai filmsorozat vetítése előtt évszázadokkal és valószínűleg újabb emberöltőkre különbözőek, eltérőek lesznek. Amit szevet a nagyközönség, fitymálja a „vájtfülű" — lenne a műsor tétele, mely természetesen viszont is áll, de hát ez pontosan annyira hétköznapi ügy, mint zsurnalisztikában például az a hír, hogy megharapott valakit a kutya. A szerkesztőségekben ilyenkor tanácsolják, akkor jelentkezzen a hírhozó, ha valaki megharapott egy kutyát, tudniillik így izgalmas. Vagyis a Párbeszéd?! vitapartnerei akkor lehettek volna érdekesek, ha mondjuk a munkásnők marasztalják el az ominózis filmsorozatot, és a kritikus védelmezi. Mert ilyen is előfordul. Persze nem a Hosszú, forró nyarakon — általában. Tegnap, pénteken este kezdődött Pinté f István és Szabó László bűnügyi történetet feldolgozó tévéfilmje, a Különös vadászat, folytatását ma, szombaton este láthatjuk. Délután a Salto mortale NSZK-sorozat folytatódik, késő este pedig Grigorij Csuhraj bevezetőjével láthatjuk a világhírű szovjet filmrendező alkotását, A negyvenegyediket. Vasárnap este Szép Ernő írásaiból összeállított jeleneteket vetítenek. N. I. növendékek művei egyszerre vallanak a magyar képzőművészeti kultúra és a rajztanárképzés helyzetéről. A volt hallgatók, a jelenlegi kiállító művészek azt reprezentálják műveikkel, hogy mennyire tudtak kötődni az alma mater szelleméhez, mennyire szívták magukba a kettős hivatás — pedagógus és alkotó művész — alapélményét, hogyan teljesítették ki a főiskola falai között kapott impulzusokat. Megállapíthatjuk, hogy az oktatók, a mesterek méltóak a magyar képzőművészeti kultúra terjesztésére, új művészetszerető, értő és művelő generációk nevelésére. A hallgatók pedig méltók a bizalomra, hiszen jól tudtak és jól tudnak sáfárkodni a tarisznyájukba itt szerzett hamuba sült pogácsákkal. A kiállítás összegzi az elmúlt 25 esztendő cseppet sem könnyű munkáját, de megjelöli a továbblépés tendenciáit is. A legnemesebb hagyományból táplálkozva, a magyar képzőművészeti kultúra legszínvonalasabb áramlataihoz kapcsolódva fejtik ki művészi tevékenységüket tanárok és tanítványok egyaránt. A természethez, a társadalomhoz és az emberhez való szoros művészi kapcsolat adja e kiállítás legbensőbb tartalmát, melyet kiforrott eszközökkel, a stílusok széles skálján juttatlak kifejezésre. T. L. 9 9 Oszi megyei könyvhetek LlebniRnn Béla felvétele nehéznek találtattunk Az idei őszi megyei könyvhetek fontosságát nöj veli, hogy ebben az évben I ünnepeljük a nyomtatott ma! gyar könyv születésének 500. ! évfordulóját. Az október 15! tői november 30-ig tartó akciósorozat az 1968-ban megI hirdetett „Olvasó népért"| mozgalom célkitűzéseinek i megvalósítását szolgálja. ' Legfontosabb feladata a falusi, községi, peremkerületi szövetkezeti könyvterjesztés, a könyv és az irodalom népszerűsítése. Az őszi megyei könyvhetek művelődéspolitikai célkitűzése: „Könyvet minden házba !". Azon munkálkodnak tehát az elkövetkezendő hetekben könyvterjesztők, könyvtárosok, a népművelés szakemberei, hogy csökkentsék az olvasási térkép „fe-hér foltjait". Az őszi megyei könyvhetek Csongrád megyei megnyitójára Szentesen, az új szövetkezeti könyvesboltban kerül sor október 20-án, délután 4 órakor. A megnyitó vendége lesz dr. Lőrincze Lajos is. A könyvterjesztés és népszerősítés megyei központjai ezúttal Székkutas, Csanádpalota és Kistelek lesz, ahol többek között könyvbarát-vasárnapokat szerveznek. Ezeken a vasárnapokon házról-házra árusításokat, irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat, egyéb kulturális rendezvényeket szerveznek. Többek között ezekről a kérdésekről tárgyalt tegnap délelőtti ülésén a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő könyvbizottság. Az egykorú metszet a kivégzést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötözött kezű, ingujjas férfialak áll a kivégzőosztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi arcát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akart ábrázolni az 1849. október hatodikán kivégzett magyar tábornokok közül. Feltételezhető, hogy ez a személytelenség szándékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kívánta. Azokat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, hanem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc Józset irt alá, tizenhárom magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Lelningen-Westerburg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József tábornokét és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégfés módját főbelövésben, illetőleg akasztásban határozta meg. Nem szerepelt ebben a parancsban az első magyar felelős kormány miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak a neve, őt ugyanezen a napon, a pesti Neugebáude-kaszárnya udvarán végeztette ki a szabadságharcot leverő Habsburg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon minden évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és negyed évszázad múlt el, de elmúlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felejti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, amelyet az eltelt esztendők elhalványítanak, az aradi tizenhárom emléke azonban ma is eleven, és az marad az idők végeztéig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte -családias kötelességét azzal a gondolattal, hogy a szabadságharc vezetőinek mártíromsága nem volt hiábavaló. Haláluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért folytatott harcukban. A vértanúk példája az önkény elleni' kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök tanulsága, hogy a szabadság, a függetlenség, á haladásért vívott harc adott történelmi pillanatokban azt követelheti a nemzet fiaitól, hogy az életüket is legyenek készek feláldozni a nép ügyéért. Az 1849-ben kivégzettek egy eltiport szabadságharcot követő kegyetlen bosszúhadjáratnak estek áldozatul. De a hóhérok számítása nem vált be. nem is válhatott be, mert az igazságtalanságban fogant erőszak sohasem vezethet tartós eredményre. Az 1849-es vértanúk emléke csak megacélozta mindazok erejét és elszántságát, akik vállalták a harcot a szabadságért és függetlenségért 1919-ben, majd a két világháború között nemzetünk és népünk sorsának jobbátételéért. Mindenekelőtt a kommunisták szálltak szembe a Haynaunál is kegyetlenebb elnyomókkal országunk történetének legsötétebb időszakában. Igaz, a szocialista Magyarországon a haladás és a nép jóléte valamennyiünk mindennapos cselekvésének célja, másszóval nemzeti, össznépi program. De a világ más részein még gyilkolhat az önkény, eltiporhatják a haladás erőit, véres megtorlást folytathatnak. A durva önkény bárhol a világon csak átmenetileg győzedelmeskedhet. Mert bár a haladás útját hősi halottak sírjai szegélyezik — az ügy azonban halhatatlan. Erre tanít at aradi vértanúk soha el nem halványuló emléke is, amelyet akkor őrzünk a leghívebben, ha mindig és mindenütt kiállunk az egyetemes emberi haladás, a szabadság és a függetlenség ügye mellett A. J. Harminc éve: II Batthyányemlékmécsesnél Hazánkban október hatodika nemcsak gyásznap, hanem jelkép is: az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom hős tábornokának kivégzésével ez a nap az önkényuralom brutalitását idéző emlékezés napja lett, s egyben a német imperializmus veszélyeire figyelmeztető Jelkép. Ezért volt nagy jelentőségű a politikai demonstráció az első magyar független felelős kormány elnöke, Batthyány Lajos kivégzése helyén emelt örökmécsranél, amelynek a második világháború éveiben először 194r-ben, majd 1943. október 6-án szolgált színhelyéül a kis belvárosi tér. A harminc esztendővel ezelőtti koszorúzást az tette különösen Időszerűvé, hogy a német fasiszta hadsereg oldalán a Szovjetunióra törő Horthy-hadsereg fegyverei alaposan megcsorbultak: 1942—43 telén lejátszódott a dráma, a Don-kanyarban elpusztult a 2. magyar hadsereg. A náci hadigépezet ennek ellenére újabb és újabb követeléseket támasztott Magyarországgal szemben. „Idegen és vesztett ügyért vérzik, pusztul a magyar" — állapította meg 1943 ápriliséban a KMP Központi Bizottságának programnyilatkozata, amely félreérthetetlenül kimondta: ha a hazaárulók tovább viszik a nemzetet a hitlerista háború útján, akkor még nagyobb áldozat és veszteség vár az országra. „Magyar katonák újabb százezreit fogják halálba kergetni Hitlerért. Megszállás fenyegeti az országot, átvonuló terep és hadszíntér lesz Magyarország, amelyet a szövetségesek bombázni fognak, a tengelyseregek pedig kifosztanak". A kommunisták ezért a független, szabad, demokratikus Magyarország zászlaja alá hívtak „minden ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, minden haladó polgárt". A KMP nyilatkozata kertelés nélkül kinyilvánította: „A munkásosztályra vár az a történelmi feladat, hogy vezetője legyen a Magyarország függetlenségéért vívott harcnak". Ilyen politikai légkörben került sor öntudatos budapesti ifjúmunkások, diákok nagy figyelmet keltő demonstrációjára 1943. október 6-án, a Batthyány-emlékmécsesnél. Így vált a háborúval szembeforduló legöntudatosabb erők nagy visszhangot keltő demonstációjává az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hagyományainak kegyeletes felelevenítése, a bátor figyelmeztetés a német imperializmus fenyegető veszélyeire, még ha a koszorúzó lelkes fiatalok reménysége — az új Magyarország megszületése — csak jó másfél esztendő múltán és annyi szenvr dés árán válhatott is valósággá. V. L