Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

PÉNTEK, 1973, OKTÓBER 5. 7 Jelentés az országgyűlés őszi ülésszakáról Dt. Korom Mihály Dt. Antalffy György expozeja Bevezetőben dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását és felelősségét, valamint a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvényjavaslatok előterjesztése alkotmányunk rendelkezésein alapul. Benyújtásukkal a Minisztertanács alaptörvényünk előírásainak tesz eleget. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP X. kongresszusának határozatai, a szocialista építőmunka feladatainak sikeres megvalósítása érdekében, kötelességünkké tették az állami vezető testületek működésének hatékonyabbá tételét Az elmúlt években jelentős intézkedéseket tettünk az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésére. A mostani törvényjavaslatok célja is az, hogy elősegítsék az állami, kormányzati munka erősítését A miniszteri felelősség rendszerét régóta ismeri a magyar államjog — mondta dr. Korom Mihály, majd így folytatta: — A törvényjavaslat alkotmányunk rendelkezéseinek megfelelően szabályozza a minisztertanácsi tagsag és az államtitkári tisztség keletkezését és megszűnését. Ennek megfelelően a kormány elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait az országgyűlés választja, és dönt megbízatásuk megszüntetéséről, amelynek esetei lehetnek: a lemondás, a felmentés vagy a visszahívás. Az államtitkárok kinevezése és felmentése a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik. — A törvényjavaslat megfogalmazza a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogait és felelősségük szabályait, valamint a felelősség érvényesítésének biztosítékait. Azonban hangsúlyozni kell, hogy az állam végrehajtó és rendelkező szervei vezető tisztségviselőinek politikai és jogi felelőssége — közvetett és közvetlen módon — eddig is érvényesült. Alkotmányunk rendelkezése érielmében a kormányt az országgyűlés választotta, és mentette fel, számoltatta be, döntött előterjesztéseiről, meghatározta a kormányzás szervezetét, irányát, feltételeit. A Minisztertanács tagjainak felelőssége, munkájuk elbírálása a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Hazafias Népfront kezdeményezései alapján az országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által érvényesült. A most benyújtott törvényjavaslat arra irányul, hogy az országgyűlés az alaptörvényünk rendelkezései és az alkotmányos elvek alapján eddig kialakult és a gyakorlatban jól bevált szabályokat egységes törvényben foglalja össze. — A Minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és a miniszterek — a kormánynak való felelősség mellett — testületileg és egyénileg is felelnek az országgyűlésnek, illetőleg az azt helyettesítő Elnöki Tanácsnak. E felelősségük megválasztásuktól megbízatásuk végéig tart. — A miniszteri felelősség tartalma többirányú. Elsősorban is politikai természetű, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt előtt érvényesül. Ez következik abból, hogy a munkásosztály pártja társadalmunk vezető ereje. De a politikai felelősséget abban az értelemben is hangsúlyozzuk, hogy a kormány tagjainak tevékenysége következményeiben politikai kihatású. — A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok is a köz szolgálói. Megtisztelő megbízatásukkal, magas tisztségükben a dolgozó nép hatalmát képviselik. Közéletünk állandó reflektorfényében élnek és dolgoznak. Tevékenységük, emberi magatartásuk jelentősen befolyásolja az állampolgároknak a szocialista államhatalomról alkotott álláspontját. A minisztereket ezért nemcsak a hivatali fegyelem köti, hanem a fokozott társadalmi, politikai és erkölcsi felelősség is. Mindennapos munkájukat úgy kell végezniök, hogy soha ne feledjék: a dolgozó nép bizalmából kerültek magas beosztásukba, és csak addig maradhatnak ott, ameddig élvezik e bizalmat. — A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását szabályozó törvényjavaslat egyaránt tartalmazza a jogokat és kötelezettségeket — Az államtitkári intézmény régi, államjogi, kormányzati intézményeink közé tartozik. Más országokban is sok helyütt van ilyen tisztség. 1949 és 1968 között nálunk államtitkárok nem működtek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968-ban alkotott törvényerejű rendeletet az államtitkári tisztségről. Így került sor az országos hatáskörű állami szerveket vezető elnökök államtitkári kinevezésére. A törvényerejű rendelet lehetővé tette minisztériumi államtitkárok kinevezését is, ezzel azonban az utóbbi időkig nem éltünk. Jelenleg — mint ismeretes — az Országos Tervhivatalban, a Külügyminisztériumban, a Művelődésügyi Minisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban működnek államtitkárok, akik egyben a miniszterek első helyettesei. Fokozatosan a többi minisztériumokban is javasoljuk majd államtitkárok kinevezését. Az, hogy az első ilyen államtitkári kinevezések az emiitett minisztériumokban történlek, nemzetközi kapcsolataink bővülésével, a törvényhozással való szorosabb kapcsolatokkal és a kormányzati munka iránt megnövekedett igényekkel indokolhatók. — Alkotmányunk — módosítása óta — az állami szervezet részeként szabályozza az államtitkári intézményt. A most előterjesztett törvényjavaslat az országos hatáskörű szervek vezetésével megbízott és a minisztériumi államtitkárok jogállását azonos elvek szerint szabályozza. — A minisztériumi államtitkárok kinevezése közvetlenül kapcsolódik a kormányzati munka fejlesztéséhez, erősítéséhez. Ettől az intézkedéstől joggal várjuk, hogy a miniszterek az eddiginél többet és hatékonyabban foglalkoznak majd az összkormányzati munkával, mivel a minisztériumok irányításából eddig reájuk háruló feladatokból többet adhatnak át az államtitkároknak. Ugyanakkor megoldódik a miniszterek megfelelő jogkörű helyettesítése például az országgyűlésben. Alkotmányunk értelmében a helyettesítésre ott a miniszterek első helyettesei nem jogosultak, míg államtitkári kinevezésük esetén ez az akadály elhárul. Így nem lesz szükség arra, hogy • ha a miniszter hivatalának ellátásában valamilyen okból akadályoztatva van, vagy ha a miniszteri tisztség betöltetlen, akkor a kormány elnökének, elnökhelyettesének vagy egy másik kormánytagnak kelljen őt „helyettesíteni". Kinevezésük ezért — az elmondottakból következően — nem egyszerű cím vagy rang kérdése, hanem abban kifejezésre jut az államtitkárok fokozott politikai és jogi felelőssége, a reájuk bízott munkában. — Alkotmányunk az országgyűlés hatáskörébe utalja a kormányzás szervezetének meghatározását. Ezzel függ össze az az alkotmányos rendelkezés, amely szerint a minisztériumok felsorolását külön törvényben kell rögzíteni. A minisztériumok felsorolását 1949 és 1957 között az alkotmány tartalmazta. Ez azzal járt, hogy minden átszervezés egyben afc alkotmány módosítását kívánta meg. Ennek elkerülése indokolta, hogy a kérdést az alkotmány külön törvényre utalta. Most teszünk eleget az alkotmány erre vonatkozó rendelkezésének. A törvényjavaslatból kitűnik, a kormány a jelenlegi helyzet rögzítését kéri az országgyűléstől. Dr. Korom Mihály a Minisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogy az írásban előterjesztett, és a szóbeli kiegészítéssel indokolt törvényjavaslatokat fogadja el, és emelje törvényerőre. Dr. Antalffy György egyetemi tanár, Csongrád megyei képviselő elmondotta, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megvitatta a tervezeteket, s megállapította, azok mindenben megfelelnek a szabatos törvény kellékeinek, s tartalmilag is szolgálják azokat a jogpolitikai célokat, amelyeket az MSZMP X. kongresszusa fogalmazott meg. A bizottsági vita során megfogalmazódott az a vélemény, hogy a képviselők a törvényjavaslatoktól nem új helyzetet, nem újabb követelmények megfogalmazását várják, hanem a fennálló helyzet törvénybe iktatását, s bizonyos értelemben a felelős munkaköröket betöltő vezetők tevékenységének törvényi formában történő elismerését is. Dr. Antalffy György beszámolt arról, hogy a bizottsági vitában számos, a jogalkotás egészét érintő, hasznos, gondolatébresztő megjegyzés hangzott el, majd hangsúlyozta: — Az egyik törvényjavaslat — nagyon helyesen — nemcsak a felelősség kérdéséről rendelkezik, hanem a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról is. mert akit felelősség terhel, annak természetesen a jogait is garantálni kell — megfelelő hatásköri és szervezeti biztosítékok útján. A törvényjavaslat egyben igazolja annak a követelménynek a helyességét, hogy a szocialista demokrácia fejlődésével együtt tovább kell fejlődniök a különböző felelősségi formáknak, sőt a felelősségi rendszernek is. Maga a felelősség sem közelíthető meg egyedül a jog oldaláról.; a felelősség társadalmi, politikai és erkölcsi elemekből is áll. A meghatározónak természetesen a politikai felelősséget tartjuk, de ennek a politikai felelősségnek az érvényre juttatása jelentős mértéjtben függ a jogi szabályozástól is. — Az alkotmány rendelkezéseit és a tárgyalt törvényjavaslatokat együtt nézve megállapíthatjuk: a Minisztertanács tagjai felelősségének érvényesülését komoly jogi biztosítékok is alátámasztják. Például az, hogy az országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács meghatározott funkciók betöltésére választja őket. s eként a Minisztertanácsban betöltött szerepüket is meghatározza. Azt lehet mondani, hogy új módon: a törvényjavaslat szerint a Minisztertanács tagjai nemcsak az irányításuk alatt álló területet érintő, hanem az összkormányzati kérdésekben is javaslatot terjeszthetnek a Minisztertanács elé. Ebben egyrészt a kollektív felelősség jó értelemben vett felfogását látjuk. másrészt pedig éppen e lehetőséggel élő következetesebb gyakorlat megvalósítását célozza a törvényjavaslat, amikor kiemeli a testületi működésért való felelősséget is. Jogi biztosítéknak kell tekintenünk azt a tényt is, hogy az országgyűlés a Minisztertanács egyes tagjait is beszámoltathatja munkájáról, valamint azt, hogy egyénileg is visszahívhatja tagjait. Helyeseljük a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a Minisztertanács tagjai, illetőleg az államtitkárok politikai felelősségén túlmenő, egyéb felelősségét az állampolgári jogegyenlőség alapján nem különleges módon, nem is külön szervek útján, hanem a hatályos törvények, a minden állampolgárra érvényes jogszabályok alapján szabályozza. — Végső soron azt kell megállapítanunk: a törvényjavaslatok alkotmányunk rendelkezéseinek megfelelően teljesen eleget tesznek annak, hogy — egyrészt — külön törvényben szabályozzák a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását. felelősségét, valamint az államtitkári intézmény helyét és jogállását, másrészt, elsorolják a Magyar Népköztársaság minisztériumait is. — Bizonyos vagyok abban, hogy az alkotmány végrehajtását elősegítő törvényjavaslatok elfogadásával tovább növeljük egész népünkben a szocialista alkotmányosság és törvényesség értékébe vetett. tényeken nyugvó elvi meggyőződést. Kérem az országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat — figyelembe véve bizottságunk módosító javaslatát is — vitassa meg, és emelje törvényerőre. Bálint József Bálint József bevezetőben hangsúlyozta, hogy a magyar statisztikai szolgálat az elmúlt csaknem negyedszázad során a szocialista tervgazdálkodásnak, a párt- és állami irányitásnak, a társadal. mi élet tudományos megismerésének nélkülözhetetlen eszközévé vált. Az utóbbi években nőtt a statisztika intenzitása, élesebb és pontosabb képet tükröz a való. ságról. Jelentős befolyással volt a statisztika fejlődésére gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése. A korábbi, túl gyakori mérési feladatok helyébe újszerű és Részlet az ülésszakról átfogobb jellegű elemzések kerültek. A statisztikai feladatok növekedése természetesen együttjárt a statisztikai cé. lókat szolgáló adatgyűjtések szaporodásával. A közelmúlt fontos gazdaságstatisztikai vállalkozása volt például az 1972—1973-ban végrehajtott általános mezőgazdasági öszszeírás. Az első eredmények fontos jelenségekre hívták fel a figyelmet, például arra, hogy az állampolgároknak körülbelül a fele, olyan háztartásban él, amely háztáji gazdasággal is rendelkezik. Sokatmondó, hogy e háztartások tagjai között sok a munkás. Ily módon a mezőgazdasági összeírás a munkások életformájának, helyzetének elemzéséhez, az ipari és mezőgazdasági bérarányok vizsgálatához is értékes adatokat szolgáltatott. Az életszínvonal-vizsgála. tokkal kapcsolatban a KSH elnöke elmondotta: ezek magukban foglalják a személyes jövedelmek, a társa, dalmi juttatások, a fogyasztás és megtakarítás, az árak, a lakáshelyzet, az iskolai és egészségügyi ellátás stb. vizsgálatát. Képet tudunk adni arról, hogy társadalmunk egészének és egyes ré-. tegeinek életszínvonala évről évre hogyan alakul. Ezen belül külön vizsgáljuk a jövedelmek szóródását és a szélsőségeket. Ennek érdekében családi jövedelemvizsgá_ latot végzünk, amely a népesség körülbelül egy százalékára terjed ki. A statisztikai mérésnél fi. gyelembe kell vennünk, hogy nálunk a személyi jövedelmek túlnyomó része munkabér, kisebb része társadalmi juttatás. A munká. ból származó jövedelemnek azonban nemcsak az életszínvonal szempontjából van kiemelkedő jelentősége: a különböző foglalkozások és beosztások bérarányainak kialakításával az anyagi ösztönzés legfontosabb eszköze is. Ezért a statisztikának rendszeresen képet kell adnia a különböző ágazatokban, szakmákban dolgozók kereseti arányairól. Ezzel segítséget nyújthat a bérarányok folyamatos értékeléséhez és javításához. E téren még fejlesztenünk kell a megfigyelés rendszerét. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy a statiszti. kai tevékenységet ésszerű keretek közé szorítsuk. Mégis úgy tűnik, hogy a gazdaság sokrétűvé válása, a ter. vezés tudományos megalapozása további, esetleg az eddigieken túlmenő statisztikai vizsgálatokat tesz szükségessé. Ahol viszont lehetséges, csökkentenünk kell az adatgyűjtéseket. Végezetül szeretném a tisztelt országgyűlés figyelmét felhívni a törvényjavaslatnak még egy lényeges vonására. Az 1952. évi törvény nem tartalmazott intézkedé. seket az adatszolgáltatók védelmére. A jelenlegi törvényjavaslat kitér arra. hogy állami, szövetkezeti szervek, társadalmi és más szervezetek egyedi statisztikai adatait csak különleges feltételek mellett lehet közzétenni. A magánszemélyek körülményeire vonatkozó adatot pedig kizárólag csak statisztikai célra szabad felhasználni. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert a korszerű statisztika egyre fokozottabb mértékben fordul a reprezentatív felvételekkel magánszemélyekhez. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat megfelel a reális igényeknek, és egyben segítséget nyújt a statisztika továbbfejlődéséhez. Kérem ezért a tisztelt országgyűlést, hogy a benyújtott törvényja. vaslatot fogadja el. emelje törvényerőre — mondotta befejezésül Bálint József.