Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

VASÁRNAP, 1973. OKTÓBER 14. Hétköznapi gondolatok Úgy hiszem, a laikusnak is joga van elmondani gondolatait, véleményét egy-egy kiállításról. Utóvégre neki rendezik őket. Amikor a megnyitó vendégei kihúzzák a lábukat a tárlatról, elkezdődnek a hétköznapok. De ezek a hétköznapok korántsem olyan szürkék és unalmasak, mint azt az ünnepség fényében hinné az ember. L A megyék tisztelegnek a százesztendős Budapest előtt. Jól teszik és szépen teszik. Egy kicsit talán törlesztenek is abból az adósságból, mellyel hovatovább tartoznak a fővárosnak. Az első lépést a közeledésben ugyanis mintha „fentről" tették volna meg; az ipartelepítéssel. A viszonzás, a centenáriumi park a Népligetben, a megyék népművészeti kiállítása a Nemzeti Galériában, s még néhány más gesztus — kevesebbe került, de az összetartozást éppoly szépen demonstrálja. Ilyen gondolatok járhatnak bárki fejében, miközben átlépi a Galéria küszöbét. Az aulában néhány népművészeti ruhába öltöztetett bábu, néhány tárló kézimunkákkal. _ azután az első szobában nyomban pátriánk, Csongrád megye nyitja a sort. A 19 megye egyenként mutatja be a budapestieknek népművészetét. örülhetnénk az elsőségnek, mert a nyitány méltó az egészhez. Csak éppen a dolog valahogy nem fér bele a kiállítás koncepciójába. Egyrészt ugyanis a főváros és a vidék egységének fogalmába a megyék egysége is beletartozik. Másrészt nem szerencsés szakmailag sem. Ha a néző maga nem is venné ezt észre — holott nyomban felfigyel rá —, megvilágítaná a katalógus szövege: „A népi kultúra földrajzi megoszlása s a népművészet táji dialektusai azonban nemigen esnek össze a jelenlegi közigazgatási határokkal. Különböző praktikus szemvontokból vállalt egyik vagy másik megye olyan témákat, amelyekkel mások is felléphettek volna ..." Bennünket érintő példa: BácsKiskun megyének, pontosabban Bajának jutott az a szerep, hogy a Halászat népművészeti vonatkozásait bemutassa. Láthatunk tehát dunai halásztanyát, hálókat, varsákat, más használati eszközöket, ám a tiszai haiaszat kiszorult a kiállításról. Ha a rendezők is érezték ezt a fonákságot, igazán segíthettek volna rajta. Nem valószínű, hogy egyetlen megye is megsértődik, ha népművészetét más megyékkel együtt, azok kincseivel egységben mutatják be. Sopánkodásra azért nincsen ok, nagyon szép a Csongrád megyei anyag. A makói és a vásárhelyi szőrhímzések, a szegedi dudafejek és a dohányzacskók, a festett bútorok (a makói kelengyeláda, az asztalszöglet, a vásárhelyi „papok széke", és a téka), a vásárhelyi cserépedények méltán reprezentálják e táj népművészetét. A szegedieknek valószínűleg nem jelentenének újdonságot (a Móra Ferenc és a Tornyai János múzeumból való valamennyi tárgy), a többi megye holmijai már inkább. Bárha egyszer Szegedre is eljuthatna egy efféle kiállítás. Kár. hogy már elmúlt Szeged és Újszeged egyesülésének századik évfordulója ... Hullámzik a tömeg, gyerekek és felnőttek, pestiek és külföldiek tolonganak a kiállított tárgyak körül. aAkad azért itt néhány giccses dolog is" — mondja egy ifjú ember. „Nézd csak — mutat rá egy vásárhelyi tálasedényre valaki — ehhez hasonló tányérunk van nekünk is otthon." Ennek az utóbbi megjegyzésnek jobban örültem. 2. Mindig azt hittem, hogy roppant nehéz fülön fogni, meddig kisplasztika a kisplasztika, s mikor lehet rámondani, hogy már szobor. Most végre megtudtam, s gyorsan közre is adom, hátha mást is gyötört a kérdés. Tehát kisplasztika az „... amely végleges formájában nem haladja meg a 80 cm magasságot, alapterülete 1 négyzetméternél nem nagyobb. Plakettek, domborművek maximális terjedelme 1 négyzetméter." Kemény fogalmazás, nem hagy kétségeket. El is kell fogadni, hiszen a II. Nemzetközi Kisplasztikái Biennálé egyik részvételi feltételeként adták meg a rendezők, akiknek szakértelme nem vonható kétségbe. Nyilván a szállítás követelményei is belejátszottak e szigorú meghatározásba, mégis jó iránymutatásnak érzem a laikus számára: 80x100 centi és •nem több. különben a nagyplasztika bűnébe esel. A kiírás azt is megszabja hogy „Nagyobb művekhez készített tanulmányok, vázlatok nem küldhetők be." Ám az első teremben, a magyar anyag között ott áll mása annak a Pest-Buda című szimbolikus alkotásnak (Kiss István), melyet a közelmúltban állítottak fel a Margitsziget bejáratánál. De ez a másolat (vagy vázlat?) a katalógus szerint 170 centiméter, a megengedettnél 90-ne) nagyobb. A laikus ismét tudatlanná válik. Hát a szabál mégsem szabál? Természetesen nem ez a lényeg, nyugodtan szemet hunyhatunk ezen a kis pontatlanságon. A kiállított müvek — pontosan 622 darab — hamarosan feledtetik az első fiaskót. Ezután ugyanis nyomban a bőség zavara fogja el az embert, Yi sok hatás szinte sokkhatást vált ki. Az élmények sokasága és egymásutánisága szinte közömbösíti egymást, mint minden nagyszabású kiájlításon Mégis 'néhány gyors benyomás. Benyomás, valóban nem több. Ismét színes faszobrok. mint amilyenek az óegyiptomiak voltak. Tanultuk, hogy a görögök is festették szobraikat, mégsem bírtam soha elképzelni őket színesen — gondolom, a római bronzmásolatok tették lehetetlenné. Most svéd, szovjet és svájci művészek (Lars Huck Hultgren, Margarita Voszkreszenszkaja, Wilfrid Moser) tették elképzelhetővé, sőt valóságossá. Egy görög szobrász sorozata (Georgios Georgiadis): Várakozás, Maszk, Vége a háborúnak. Kétségbeesés, Nyugalom. Mind csupa feszültség, rettenet, kétség. Különösen a Vége a háborúnak : bronzszobor, sokredős ruha, anya. Gyermeket tart a karján, s micsoda brutalitás; a gyerek rózsaszín játékbaba, kaucsukból, tüskésre vágott hajjal, összepiszkolt arccal. Az ellentét üt, letaglóz. Tökéletes találat. A nemzetközi formanyelv, Kicsi lett a világ, mindent tudunk egymásról, és mindent eltanulunk egymástól. A szobrászat nemzeti különféleségénél is egyre nagyobb nemzetközi egysége. Goromba példa rá, de jó példa: ha az indiai (Sarbari Roy Chowdhury) Chumban című szobrára azt írták volna, hogy I. István király, isten bizony elhiszem. Ki tudná megfizetni egy-egy kisplásztika árát? Pedig hát méretei szerint nemcsak kiállításokon, múzeumokban, hanem a lakásokban is ott lenne a helyük. A hatszázból legalább húszat, de egyet-kettőt (a mai lakások mérete miatt) minden bizonnyal nyómban hazavitt volna minden látogató. Míg az alkotók egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, mintha a befogadó, a közönség egyre távolodna tőlük. Sokat „javultunk" és „fejlődtünk" az utóbbi másfél évtizedben, de a plexiüvegből készült Ibolyaszínű elmélkedés-csepp (dz a címe!), A meditációhoz I., II.,* III., IV. és V., a Cím nélkül, a Quintett és társai mintha még mindig idegesítené legtöbbünket. Az idézett jellegzetes címek sugallják, miről van szó: a forma-, a fény- és a mechanikai játékok még mindig nem illenek bele abba a képbe, melyet — elismerjem, hogy konvencionális? — ízlésünkkel kialakítottunk a képzőművészetről és annak hivatásáról. FEHÉR KALMAN Györké Zoltán Vízparton Halcsontvázak szikkadnak a fűben, hangya-hadseregek ostroma után. Kopoltyúk lezárt rácsai között átzuborog a langyos délután. Térdig vízben felhúzott szoknyájú füzek öblítik hálóingüket. Vizfenékre süllyed az árnyékuk. Vajon ki kötött a nyakukba követ? Vastag idomü szoborként állnak a fogak közt csendet őrlő tehenek. Lepényt szaggatnak izzó homokra, ventillátor-farkuk űzi a legyet. Árnyékába hüzúdik az erdő, a délibáb lépcsői leomlanak. Füttylasszót dob nyakamba egy ri£ó, gyűjtésként ég el bokor tövén a nap. Csillag-pikkelyek száradnak az égre; libegve száll le a tájra az este. Hold-ejtöernyője a fákon akad. Por és harmat ül a levelekre. Mezei András Mindenkoron > Mikor az ostobák ledobták a toronyból a madarat hogy zuhogjon akár a kö lenn atajtélizó agarak mindenkoron az volt a szcp ha egy vérengzés elmaradt kinyilt a szárny a kóből is és fennmaradt és fennmaradt n. Szárnyak ura hívlak madárnak váltamból sajgó hazámnak minden sivárság körzete angyalok repülőtere IU. Madár repül a bö zuhan a szabadságnak ege van a vali törvényt mert ismeri szárnyai alá rendeli a kö zuhan madár repül a végtelen átlelkcsül mert értelemmel mérhető lehúz emel az egy erő a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kö zuhan madár repül beteljesül beteljesül IV. Megszüli jobb cs bal kezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ezsajást I