Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

SZERDA, 1913. SZEPTEMBER 5. a— Bosszantó autóbuszok Nemrégiben megígértük, hogy hamarosan visszaté­rünk azoknak az olvasóink­nak a leveleire, akik a tar­jáni buszközlekedés átszer­vezésével kapcsolatosan ír­tak lapunkhoz. Mivel azon­ban még nem érkezett vá­lasz a tanács és a Volán kö­zös előterjesztésére, hogy ml lesz a 43-assal, a részletes válasszal adós kell, hogy maradjunk. Azt azonban nem lehet elhallgatni, hogy a buszközlekedés nem ja­vult, sőt romlott, olvasóink észrevételei szerint. Ha a népi ellenőrzés mostanában fölmérné, hány járat marad ki naponta, rendkívül ked­vezőtlen eredményt kapna. Tarjánból (106/B) Bonecz Istvanné panaszolja, azt a sokak által tapasztalt tényt, hogy mivel nemcsak a 43­as, hanem a 10-es sem jár rendesen, egyszerűen órákat vesz igénybe az utazás át­szállással. Hiszen, ha nem jön a 43-as, csak késve, ak­kor már nem éri el az egy­szerű halandó a 10-est, majd kénytelen húsz percet vára­kozni az újabb járatra. Ta­lán ez némi vigaszul szol­gálhat Juhász Pál szőregl olvasónknak, aki most már városi közlekedést kívánna. Vagy, ha már azt nem le­het elvárni, akkor legalább annyi emberséget, hogy ne száguldjon el a busz — mint augusztus 28-án tette, 7.40­kor —, az új^zegedi vasúti feljárónál levő megálló mel­lett. A levelek sorát még so­kan szaporítják, sokan csak szóban: érhetetlen, hogy újabban milyen sok autó­buszjárat nem megy napon­ta különböző vonalakon. Mi­vel jelenleg sem járványos megbetegedésre, sem motor­betegítő fagyra nem lehet hivatkozni, szükségesnek ta­lálnánk, hogy a Volán — melynek pénztárainál bérle­tek sokaságát vásárolta nem­DM POSTA­LÁDA Utak és kocsik Evek óta panaszolják fő­útvonalainkon borzongó hát­tal hajtó sofőrök, autóveze­tők, hogy megoldást kellene találni a lovas kocsi és ke­rékpáros forgalomra. Érve­lésüket — hogy legalább a nemzetközileg használt utak­ról tiltassanak ki a lassú járművek — végül hivatalo­san is elismerték: a jövő év áprilisától az E5-ösön nem közlekedhetnek a lovas foga­tok és kerékpárok. Erre még a gyalogjáró ember is rábó­lint, azoknak a szomorú sta­tisztikáknak ismeretében, amelyek a gyors és lassú járművek azonos úton való közlekedéséből származtat­hatók Nem így Gera Lajos (Sán­dor utca 11.) szegedi olva­sónk, aki annak a vélemé­nyének adott levelében kife­jezést, hogy miután a lovas fogatot hajtók KRESZ-vizs­gát is tettek, igazságtalan­ság, ami velük történik. Augusztus 19-i cikkünkkel vitatkozva, úgy találja, hogy a biciklistáknak és lovas fo­gatoknak — tehát a lassúbb járműveknek — mentesítő utakat kellene csinálni, hi­szen arról nem tehetnek, hogy ezzel a járművel sze­retnek, vagy ha kell közleked­niük. S bár azzal természete­sen nem érthetünk egyet, hogy a biztonságosabb köz­lekedés érdekében ne álla­pítsanak meg külön utakat a száguldó autók és a kocogó lovas kocsik részére! annak hangot adhatunk, hogy mél­tányolni kell a maradék las­súbb jármű vezetőinek kéré­sét is. Nem az egyre keve­sebbedé lófogatok hajtóiét, hanem a kerékpárosokét, akiknek néhány út mentén valaha Szegeden is külön pályát építettek. Ilyen volt a Tolbuhin és a Kossuth La­jos sugárúti. Nem először figyelmezte­tünk arra — éppen olvasó­ink véleménye alapján —, hogy nem minden az autó, s hogy nemcsak a közlekedési, hanem a tömegközlekedési zsúfoltságon is enyhítene, ha egy-egy út rekonstrukciója együtt járna kerékpárutak kialakításával, avagy azzal, hogy az útrekonstrukció ide­jén terelőútnak használt út­vonalat aztán a kerékpáro­sok vehetnék birtokukba. Már csak azért is, mert igen sok munkás jár — vagy jár­na a gyárba kerékpárral — a kiszámíthatatlan busz he­lyett, ha ezt élete kockázta­tása nélkül tehetné. Az illetékes válasza A Szegedi Közlekedési Vállalat levelét Pécsi Balázs megbízott igazgató írta alá. Ebben a Postaládában július 26-án megjelent, csökkent­hetnék az adminisztrációt cí­mű megjegyzésünkre vála­szolják, hogy a diákbérlet kiadásának feltételeit a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium és az Árhivatal 1966. július 1-i díjszabása szabályozza. Ehhez tartja magát a közlekedési vállalat is. Annak a véleményüknek is hangot adnak, hogy a Budapesti Közlekedési Vál­lalat feltételei még bonyolul­tabbá tehetik a bérletváltást, s ráadásul — a tapasztalatok szerint — kevés általános iskolai tanulóbérlet bir ki négy évet rongálódás nélkül. A bérletváltási feltételeket — várhatóan — újabb díj­szabás-változtatás határozza majd meg. Azt azonban tu­domásul kell venni, hogy a nagy kedvezményű bérletek­nél mindig meg lesz szabva valamilyen feltétel. S azt is, hogy Szegeden — eltérően a fővárosi gyakorlattól — a tömegközlekedést nem egy vállalat bonyolítja le, hanem a városi tanácsnak a villa­mosközlekedést irányító köz­lekedési vállalata, valamint a tanácstól független, az autóbuszközlekedéssel fog­lalkozó Volán. rég is a szegedi lakosság — változtasson a jelenlegi hely­zeten. Abból az alapvető tényből kiindulva tán, hogy Szeged város, s hogy a tíz­perces közlekedést bizonyos vonalakon joggal elvárja a lakosság, ahol pedig — mint fejlettebb államokban a vo­natok — negyedóránként vagy húszpercenként indul­nak R buszok —, ott a me­netrendet tartassák be. A Je­lenlegi helyzet nemcsak százezer ember mindennapi idegességét okozza, hanem azt is, hogy azok az utasok által is joggal becsült, má­sok helyett is sokszor ide­geskedő buszvezetők, akik helyt kell, hogy álljanak, meg nem érdemelten kény­telenek erejüket, energiáju­kat pazarolni. Mert nyugodtan évődhet­nénk azon, hogy — mint egy olvasó figyelmeztet rá — Ja­pánban televízlón nézhetik a várakozók, hol tart a busz, hiszen a szegediekről ezt sokszor nemcsak az utasok nem tudják, hanem a két kimaradt busz után menet­rendszerűen, becsülettel be­érkező, de így a türelmetlen utasoknak kiszolgáltatott so­főrök sem. Együtt nézzük hát a képernyőt, mi lesz a válasz! Soros panaszok Gyémánt János (Kiskun­dorozsma, Petőfi u. 35.) úgy érzi, nincs más mód immár a figyelmeztetésre: az úgy­nevezett Ifjúsági Presszót a hatóságoknak — a fenntartó ÁFÉSZ-nek is — jobban kellene ellenőriznie. Mert már a gyerekek tesznek megjegyzéseket: fagylalt nincs, de bárki holt részeg­re Ihatja magát. S akadnak fiatalkorúak, akik — ha már más nincs — azt kérnek, ami van: italt. Bogaras ügyekben figyel­meztet mindenkit — elsősor­ban a KÖJAL-nak és az IKV-nak címzi sorait — Virrasztó Sándor (Tarján, 201., 10. e.). Kétségbeesésé­nek — tarjáni ügy ez is — az az oka, hogy hiába köl­tött el egy százast Chemo­toxra, egyre csak jönnek a váratlan vendégek, a vidé­kenként svábbogárnak, hiva­talosan pedig csótánynak ne­vezett állatkák. Négyezer mázsa pirított burgonya Tá jgyűj temény as emeleten Megyei központ a Somogyi könyvtör — Beszélgetés az igazgatóval Jó másfél esztendeje ha­tározták el, hogy több me­gyei intézmény után Szeged­re költözik a könyvtár is. Idén március 1-től a Somo­gyi könyvtár Csongrád me­gyei könyvtári központként működik, ellátva természete, sen Szegedet és a járást is, így Bokrostól Gyáláig több mint 350 könyvtéri egység szakmai felügyelője. A meg­növekedett feladatokhoz pénzt, 16 állást, két gépko­csit kapott a könyvtár — és új igazgatót, Tóth Bélát. Az ismert szegedi író korábban is itt dolgozott, most való­színűleg jóval |több teendője lesz. — A százéves város köz­műveihez hasonlóan a könyvtár is elöregedett, szűk keresztmetszet, egypéldányos állomány jellemezte, csak 1949-től vásároltak többet a megjelent könyvekből. A berendezés elég szegényes, a 21 városi fiók — mely tete­mes forgalmat bonyolít le, három hetenként 20 ezer ol­vasóval — többsége magán­házakba szorult, ahol igen korlátozottak a fejlesztési le­hetőségek. A Szegedhez csat­lakozott községek könyvtárai is a fiókhálózatba kapcsolód­tak be. Szolgáltatásaink a kétszáz éves módszereknél, a kartonrendszernél reked­tek meg. De ne csak panasz­kodjunk, mondjunk szépet is: a megyei tanács évi két­millió forint póthitelt ad ál­lományfejlesztésre, a város­tól kapott félmillióval pedig műhelykombinátot rende­zünk be a Bocskai utcában, asztalos-, tmkr, könyvkötő­műhelyekkel, xerox nyom­dával. A 95 éves Somogyi könyvtárnak nem volt rak­tára — most van, az elnép­telenedett tápé-lebői iskola épületében. Jó négy vagon­nyi kurrens anyagot szállí­tottunk ki, iskolákból, és máshonnan, olyan könyve­ket, melyeket pillanatnyilag ugyan nem használunk, il­letve nem tudjuk, kinek, mikor lehet hasznára. de éppen ezért sajnálnánk kise. lejtezni. Mohó az ember: most, hogy végre megvan a megye első tápraktára, már­is azon iparkodunk, legyen második is. A kéthónapos nyári szü­netben bővült, 'csinosabb lett a központi épület, feltételei. Kedden megkezdődött a második szezon a miskolci hűtőházban levő, az ország első hasábburgonyát, készítő üzemében. Az üzem által ta­valy készített kétezerötszáz mázsa pirított burgonya az utolsó kilóig elfogyott. Az idén a tavalyinak kétszere­sét, mintegy négyezer má­zsa pirított burgonyát állíta­nak elő „gyárilag" a Hollan­diából beszerzett automata gépsoron. Bcta Geographica Nemrégiben jelent meg a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem földrajzi tan-. székének legújabb kiadvá­nya. A 97 oldal terjedelmű, gazdagon illusztrált tanul­mánykötet nyolc szerző hét cikkét foglalja magába. Az idei acta német és angol nyelvű kiadás, s így nagy­mértékben hozzájárul a tan­székek külföldi kapcsolatai­nak bővítéséhez. Dr. Jakucs László: „A ter­mészetben előforduló mész­kövek karsztkorróziójának jelentősége korunk geomor­fológiájában" című munkája a jelenség tulajdonságait és az ezzel kapcsolatos törvény­szerűségeket tárja fel. Dr. Andó Mihály: „Csong­rád megye éghajlati képe" című tanulmánya a terület éghajlatát elemzi, elsősor­ban a mezőgazdaság szem­pontjából. A gazdasági szak­emberek számára is jól hasznosítható munka feltárja a megye sajátos éghajlati vonásait. Dr. Krajkó Gyula: „Gaz­dasági mikrokörzetek elvi­módszertani kérdései" című tanulmánya a gazdaságföld­rajzi kutatások és a gyakor­lati területfejlesztés szem­szögéből is lényeges témát tárgyal. Az elvi-módszertani kérdéseket a dél-alföldi kör­zet példáján mutatja be, mellyel szakembernek nagy érdeklődésére tarthat számot. Dr. Tóth József: „A köz­ponti települések 1960—1970 közötti népességnövekedésé­nek néhány jellegzetessége Magyarországon" című dol­gozata a fenti időszak né­pességszám-változás tényét rögzíti, és a városok né­pességszám-változását a rajo­nok népesedési folyamataihoz viszonyítja. Abonyiné Dr. Palotás Jo­lán: „A Dél-Alföld baromfi­feldolgozó iparának néhány gazdaságföldrajzi problémá­ja" című tanulmánya az élel­miszer-gazdaság e dinamiku­san fejlődő ágazatának te­rületi elhelyezkedését és fejlődési törvényszerűségeit elemzi. Dr. Toronykői I.—Dr. Ju­hász J.—Dr. Dzubay M.: „Magyarország javításra szo­ruló talajai" című cikke a talajjavítás új módszereinek alkalmazása terén elért eredményekről számol be. Dr. Dzubay M.—Dr. Juhász J.: „Elvi szempontok a mű­anyagok felhasználására a talajjavításban" című dol­gozata a csapadékeloszlás, és a legkorszerűbb javítási módszerek kapcsolatát tár­gyalja. ben ig alkalmasabbá vált a megnövekedett feladatokra. Most hatvanan dolgoznuk, eddig is kevés volt a hely, a folyosószegletekben meghú­zódó íróasztalok tanúsítják: a kilenc új szoba némileg enyhít a gondokon. Tóth Bé­la leplezetlen örömmel büsz­kélkedett el az új szintezett katalógusteremmel (szakem­berek különösen tudják, ez a könyvtár lelke), meg a megyei tájgyűjteménnyel. Sokan sokfelé foglalkoznak már honismerettel, s hogy a Somogyi könyvtárban szor. galmasan gyűjtik a tájra vo­natkozó alapvető tudomá­nyos-ismeretterjesztő anya­got, a kutatókat is le tudják ültetni othonosan berende­zett, Ízléses teremben. A könyvtár állománya or­szágosan a harmadik-negye. dik. vidéken — a debreceni után — a második legna­gyobb: 300 ezer egysége csak szerényen fejezi ki a polco­kon sorakozó gazdagságot. (Egységnek számít tudniillik egyetlen apró füzetecske, de valamely folyóirat vaskos évfolyamtőmbje is.) Országo­san kiemelt, védett könyvtár, ami nem feltétlenül kurrens anyagából adódik, hanem messze földön híres rltkasá. gaiból. Ezeket a példányokat féltve őrzik, gondozzák, újabbakkal igyekeznek bő­víteni, s időnként kiállításon tárják az érdeklődők elé. mint legutóbb az ünnepi he­teken. A megyei központként mű. ködő Somogyi könyvtár hét­főn nyitotta meg kapuit az olvasóknak, kölcsönzőknek, kutatóknak. N. I. Október közepén : Kezdődik a zenei évad Szegeden Október 14-én, vasárnap délelőtt, a szegedi szimfoni­kusok koncertjével kezdődik az idei filharmóniai évad Szegeden. Az olasz Bruno CampaneXla vezényletével, Falvai Sándor közreműködé­sével, Rossini: A tolvaj szarka nyitánya, Beethoven: c-moll zongoraversenye és Berlioz: Fantasztikus szim­fóniája hangzik el a Szegedi Nemzeti Színházban. Az áp­rilis végéig tartó főbérleti szezonban a szegedi szimfó­nikusok még hét koncertet adnak: két-két alkalommal Vaszy Viktor és Szalatsy Ist­ván, egyszer-egyszer Lukács Ervin, Borbély Gyula és Oberfrank Géza dirigálásá­val. Két hangversenyen játszik a vendégegyüttes a Szegedi Nemzeti Színházban: októ. ber 28-án a Bukaresti Rádió és Televízió szimfónikusai, március 4-én (hétfőn) este pedig a Budapesti Filharmó. niai Társaság zenekara, az NDK-beli Günter Herbig vezényletével, Forrai Miklós énekkarának, a Budapesti Kórusnak közreműködésével. December 16-án Haydn: A teremtés című oratóriuma hangzik el szegedi szólis­tákkal (Berdál Valéria, Ré­ti Csaba, Gregor József) és a Zenebarátok Kórusával. A főbérleti sorozat szólistái kö. zött két jeles szovjet zongo­raművész, Viktor Jerezko és Rudolf Kerer. a Szabó Csil­la—Kocsis Albert házaspár, valamint a pécsi zongorista, Borsai Pál mellett szegedie. ket találunk: Török Jánost (klarinét). Várnagy Lajost (hegedű), Nagy Imrét (oboa). Kedves Tamást (gordonka). A változatosan összeállított, izgalmasnak ígérkező prog­ram érdekesebb bemutatói: február 3-án Gershwin Hék rapszódia Ja, 17-én Sztra­vinszkij Oedlpu s királya. Több magyar kompozíció is elhangzik az évadban, no­vember 4-én Kadosa Pál VII. szimfóniája, január 20­án Szokolay Sándor Szipt­fónikus balladája, február 3-án Szabó Ferenc Moldován rapszódiája és február 17-én Petrovics Emil: Ott essem el én ... című alkotása, mely­nek címe Petőfi-verset idéz. A B kamarabérleti sorozat első koncertjén, november 15-én. a Bartók Vonósnégyes látogat Szegedre, a további­akban a Weiner kamaraze­nekart (hangversenymester: Várnagy Lajos), a Szegedről elszármazott Baranyai Lász­lót, a Szalatsy István vezet­te szegedi szimfónlkusok ka­maraegyüttesét hallhatjuk a konzervatóriumban és Mar­gittay Sándor orgonaestjét a dómban, melyre érvényesek a C-bérlet jegyei is. A másik sorozatot november 22-én a pécsi fllharmónikusok kama­raegyüttese nyitja, ezt követi Gyimesi László zongoraestje (a fiatal pianista szintén a szegedi zeneművészeti szak­középiskola növendéke volt), Lengyel Ildikó és Gyimesi Kálmán dalestje, valamint a Vaszy Viktor vezette szegedi kamarazenekar koncertje. Az idei évad második ré­szében újra meghirdetik a mesterbérlet sorozatot. És egy „technikai újdonság": a filharmónia vállalta, hogy a színházi koncertekre befedi az orchestert. A nézőtérhez így közelebb kerülnek a szín­padon játszó zenészek, s az akusztika javításával tökéle­tesebb lesz a hangzás. I. N. Több szőnyeget gyártanak Az új lakások tömeges építése a lakástextilipar gyors fejlődését igényli. A szőnyegek iránti kereslet fo­kozatosan nő, elsősorban a jobb minőségű boucle, velúr, és kettős velúr szőnyegeket vásárolják. Ezért a Lakás­textil Vállalat nagy össze­geket költ tatai szőnyeg­gyárának rekonstrukciójára. A beruházás első részét 1970-ben kezdték meg és ta­valy be is fejezték. A rekonstrukció második szakaszára csak a követke­ző ötéves tervben került vol­na sor, de a Lakástextil Vállalat hatékony gazdálko­dása alapján előnyös bank­hitelhez jutott, így most meggyorsítja a beruházást. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a második szakaszt is befejezik. A 44 millió forin­tos költség nagy részét a korszerű, nagy termelékeny, seggel dolgozó, és rendkívül tartós termékeket gyártó, úgynevezett kettős szőnyeg­szövő gépek vásárlására fordítják. Ezzel az Idei 1 millió 710 000 négyzetméter helyett 1976-ban már 2 millió 240 000 négyzetméter szőnyeget gyártanak. i

Next

/
Thumbnails
Contents