Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-27 / 226. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1973. SZEPTEMBER 27, Az ősi orosz építészet skanzenja Arhangelszk közelében, az< (úgynevezett Kis-Karéllában, festői környezetben, az ősi •btósz faépltészetet megörö­kítő skanzent létesítettek 80 •hektárnyi dimbes-dombos te­rületen. Az „ösi Oroszországban"" «— ahogy a múzeumot neve­kik — parasztházak, gazda­sági épületek, templomok, harang- és őrtornyok, szél­tnalmok fogadják a látogató­fait A kereskedők bódéi, a fcutak, a hombárok és hidak Szintén az ősi építészeti stí­lus je©ében készültek. Az építményeket az északi Vidékek különböző területei­ről gyűjtötték össze, leg­többjük egyetlen szög fel­használása nélkül készült. A munkálatokat Szuszlln építész vezette, aki kiváló is­merője a XVIII század alko­tásainak. A későbbiekben to-, vábbi 80 — XVII. és XVIII Századból származó — építé­szeti emléket •de Kiállítással indult A JATE KISZ-klubjának programjáról Kísérletező kedv, fiatalos jét. Egyszer horizontális erő­lendület, a textilfestés új vonalak vezetik a szemet útjainak keresése Jellemzi frízszerű textiljein, másutt a Kecskés Ágnes iparművész motívumok egymás fölötti­alkotásalt. A faliképeket és alatti rendje alkotja a függö­vázlatokat a József Attila leges szerkezetet. Színei visz­Tudományegyetem KISZ- szafogottak, inkább bágyad­klubjéban állították ki. Kecs- tak, mint harsogóak. Az azo­kés Ágnes olyan műfaj mű- nos motívumok lehetőségei­velője, mely egyaránt meg- nek, variációinak kutatása a követeli az alkotótól az kiállításon bemutatott festett anyag nagyfokú ismeretét, a biztos rajzi felkészülséget és a határozott kompozóciós textilképek legnagyobb eré­nye. készséget. Festett textilképet Agnes, textiljei­készíteni, úgy tűnik, egysze- "tatá,saval indult a rű feladat. Csak aki megpró- £*SZ;kIub PA08^1?3?' bálta, az tudhatja igazán, akii lítás tórW­mennyi buktatója, titka és fejlődésben levő alakuló rejtélye van. Kecskés Ágnes v'16ga- 8 "}aYé8zAn6 kisér!ete' ző kedve, bátorsága az egye­temi klub egész programjá­nak jelképe is lehet. Milyen ^^ . is lehetne más egy egyetemi mák nagyfokú stllizaciója KISZ-klub, mint rugalmas, alkotásainak leggyakoribb al- friss, sokarcú, minden újnak, •kötőeleme. Ezeknek a ko- kísérletnek kaput nyitó? Ezt rántsem egyszerű, amorf for- az alapállást tükrözi a klub már festett, nyomtatott váz- ^edY,e,ubfͰr„S„óg„a„ a„z„„e£Y!' latain ls anyagban, textilben gondolkodik. Növényi fór­imáknak, növényi motívu­moknak ismétlődő, hol játé­tkos, hol szigorúan szerkesz­idei első hónapjainak váltó zatos és sokszínű programja. Néhány esemény abból a naptárból, mely szinte min­den estére tartogat valami telepítenek! (tett ritmusa alkotja a tex­ítllképek kompozíciós rend- ú* eseményt, érdekes pro* ramot, izgalmqs szórakozast. A pákozdi tűzkeresztség Az 1848—49-es magyar sza­badságharc első katonai dia­dala fűződik Sukoró és Pá­kozd nevéhez. Itt, a Velen­cei-tó déli partján levő két község között dombos-lankás terepen verték meg újonc honvédeink Jellasics horvát bán Pest-Budára tartó ön­hitt seregét. 1848. szeptember 29­én, 125 évvel ezelőtt vfvta meg első győztes csatáját a magyar hon­védsereg. Ezt a napot te­kintjük az önálló ma­gyar hadsereg születés­napjának. Lajos a magyar kormány nevében a békés megállapo­dásra szerette volna rábírni Jellasicsot A bán gőgösen csak ennyit mondott: — Majd Pesten tárgya­lunk. Látva Batthyány, ho© semmi remény megnyerni a bán békés hajlandóságát, visszasietett a magyarok A barna téboly Antológia a fasizmus hajszálgyökereiről Minden évszázadnak meg- hail Solohovot, Voltak u maga szörnyűségei, Venturit, Louis Goytisolo­gyötrelmei, ám a felsőfokot, Gayt — értelmi és érzelmi a legszörnyübbet, a leg©öt- indítékok láncát vetik alá, rclmesebbet a huszadik szó- megmutatva, a fasizmus zad mondhatja magáénak; a kórokozója milyen könnyedén fasizmust. Betemette volna a le©üri a gondolkodni reste­történelem, kár emlékezni, ket, a törzlelkűeket, a min­emlékeztetnl rá? A művé- denbe belenyugvókat. Am, szet újra meg újra szembe- elénk állítják azokat is — s találkozik ezzel a témával, nemcsak Solohov az „Embe­nemcsak azért, mert száz- ri sors"-ban, hanem például milliók idegein — s testén! Sánta Ferenc is a „Nácik"­— ha©ott kitörülhetetlen ban —, akik nem a hatal­nyomot, hanem azért is, mások, hanem az emberség mert űj alakokat, álarcokat parancsainak engedelmes­öltve hol itt, hol ott bukkan kednek, akik e©éni sorsa feL Ezért hasznos vállalko- tragikusan végződhetett, de zás a Zrínyi Katonai Kiadóé, akik közös sorsa, harca ©ő­ho© — Kajetán Endre szer- zelmet hozott kesztésében — kötetbe ©űjt- Szép írások kerültek ebbe ve tizennyolc írást nyújt át, a kötetbe, s éppen szépsé­tizennyolc művet, amelyek gük, művészi hitelük az. ami elsősorban nem a fasizmus megfogja, gondolkodásra egészét, halál©árait, gyll- kényszeríti az olvasót. Arra, koló mechanizmusait ábrá- ho© irodalmi élményét a zolják, hanem a barna in- valóságra vetítve őrizze, e get öltő embert, a hajszál- valóságot a barna tébolytól, Az Egyetemi Színpad stú­-dióelőadása nyitotta meg a bemutatósorozatot. A Di­menziók című produkció író­ja és rendezője Ács János. Az idei első premierre — mely ősbemutató lesz — ok­tóber 10-én kerül sor. Sar­kad! Imre töredékben ma­jvadt drámáját, a Kőmíves •Kelement mutatják be. A mu­zsika különböző vidékeiről ítío íTn1 hoznak híreket a zenei esték. ©ökereket vizsgálják. Hajszálgyökerek? Tgen. Mert „Nem akarásból ú© látszik, lelkileg élni nem le­het; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem je­lenthet élettartalmat..." — olvashatjuk a kötet kétségte­lenül legragosabb remeké­ben, Thomas Mann „Mario és a varázsló"-jában. Ezek a „nem akarók", tehát a pa­rancsnak örvendezők — az akarás lelki erőfeszítését az engedelmeskedés kényelmes­ségéért könnyen átengedők — alkották és alkotják a barna téboly táptalaját. S ho© itt típusról kell beszél­nünk — félelmetesen ©ako­rl típusról —, azt Heinrlch Mann „Lemondás"-ából épp­ü© kiolvashatjuk, mint Ranko Marinkovics „Ke­zek"-jébőL Hasznos vállalkozás, ír­tuk föntebb, de ez önmagá­ban még nem minősiti a kötetet. Bátran állíthatjuk, ho© rangos vállalkozás is, mert a szerzők, a művek nagy hitelességgel, meggyő­ző erővel, az igazi humánum melletti elkötelezettséggel fogják vallatóra az embert: kl, miként kerül a jók vagy a gonoszak oldalára. A szer­zők — akik sorában a már említetteken túl ott találhat­juk c©ebek között Sánta perencet. Romáin Garyt, Mi: e téboly mai megszállottjai­ul. Pop-énekes, dzsesszkvintett koncertje, citeraegyüttes be­mutatója, disc-jockey-műsor bizonyítja a' változatosságot. A klub lesz az otthona a Magyar Rádió szeptember 30-i, „Játsszunk együtt" cí­mű adásának. Sorozat kez­dődik „Szegedről indultak" címmel, melynek keretében művészekkel találkozhatnak az e©etemisták. Külpolitikai sorozatot is kezdenek. Az előadásokon neves külpolitikusok, szak­emberek tartanak tájékozta­tókat. Szerepel még a prog­ramban pantomimművész ön­álló estje, találkozó élspor­tolókkaL Kiállítással kezd­tük, azzal is fejezzük be: a klub következő tárlatán, mely október első napjaiban nyí­lik, két karikaturista, Kormos Tibor és Mészáros György mutatják be alkotásaikat. T. L. De miképpen került a bán _ — zágrábi palotájából az észak- és a ma©arok elleni harcra sukorói táborába. Haditaná­dunántúli tó partjára? Az buzdította. S Jellasics jött. csot tartottak a kis falu előzmények, a politikai és Igaz. aéko1 irtották rabló, templomában. Móga János hatalmi zűrzavar drámai for- gyilkoló katonait a dunántuli altáborna© tisztességgel fe­dulatai éppoly érdekesek, Parasztok, de ez a kis vesz- jet hajtott a közakaratnak, mint a fegyveres küzdelem teség mit sem ártott önbi- noha érzelmei szerint kö­lezajlása. zalmának. zömbös volt a magyarok Soha eevetlen pillanatra Pesten kétségtelenné vélt nemzeti ü©e iránt, sem nyugodott bele az oszt- a nemzet felelős vezetői IJyen előzmények után rák kamarilla - a császári számára, ho© nincs más érkezett el a nevezetes körnvezet leasötétebb ooli- hatra, mint a fe©veres szeptember huszonkilencedi­tikusainak összeesküvése - harC', Kossuthel- ke Jellasics nem gondolt Maevarorszáa alkotmánvos indult híres toboczoutjara. ütközetre. Azzal a céllal 24-én Cegléden tartott ©ö- bontott tábort Székesfehér­hetett, zsoldjukba fogadtak a nyörű beszédet de nem sok varén 1üogy tovább vonul a törvényes magyar kormány eredménnyel Három napon ma©ar főváros felé De Pá­ellen. Amikor látták, hogy b?ldl tizenkétezer embert al- kozd és Sukoro között meg­a délvidéki lázadásokkal a lltott fegyverbe Kossuth. állították magyar seregek végül is Huszonhetedikén éjszaka ^eldtt t megbirkóznak, elhatározták fáradtan, nemzete egyenru- ^ ^ ^ , + Jellasics báró felbujtását: hában, karddal az, oldalán S^^lldött ¥ először teremtsen Horvátor- érkezett vissza a képviselő- ,a bó"„ ®Ato1 szágban katonai diktatúrát, házba. Azzal a hírrel fo- k«zdve 8 íokpza; majd össze©űjtött seregei- gadta az izgatott ülés, ho© „ vei törjön be Magyarország- a király gróf Lamberg Fe- ^T utón verték vfsTre a ra. Ha szétzúzza Kossuthék rencet nevezte ki Magyar- maslK utdn vertek vlSÍ,za a rcbellióját, a báni méltóság- ország teljhatalmú katonai nál sokkal tekintélyesebb diktátorává. Kossuth' indít­szerepre számíthat a császár ványára a képviselőház éle­birodalmában. A hiú és ön- .„„,, „ 4j4„„x„„ hitt báró mindenre késznek se" elltéh a klrá,y ^rvény­bizonyult. folen lépését, és eltökéli ma­Eközben a Pesten ülésező Sat= mindenáron megvédi a ma©ar képviselőház a ki- nemzet jogait és érdekeit rályt, V. Ferdinándot osto­rozta, ho© teljesítse ural­kodó kötelességeit. Szeptem- - aoaal ber 8-án több mint száztagú sok id° maradt a felkoncolt küldöttség érkezett Bécsbe — gróf ü©ére. Jellasics köze­a magyar képviselőház kö- íedett, gondoskodni kellett » kel!e" v°lna ®sz: hát a főváros védelméről, kozölniok, ho© V. Ferdinánd , „ . . , _ . úgy is, mint magyar király, Sancokat astak Buda alatt, úgy is, mint osztrák császár a várost éjszakára kivilágí­intézkedjék Jellasics párt- tották, hogy könnyebben ri­ma©arok. Remekül operált a honvédők tüzérsége, cél­pontjait nagyobb hozzáértés­sel válogatta meg, mint a báni tüzérség, pontossága pedig na© riadalmat keltett a horvátok táborában. Vité­Másnap délután kettőkor ZÜ1 verekedtek a tolnai nem­Eamberg már halott. Nem zetőrök. a Vasa-ezred ©alo­Pöltemberg Ernő, Schwidel József huszárjai, és minden e©ség, amely se­gített útját állni a bánnak. Jellasics fe©verszünetet kért, és kapott. Ezt használ­ta fel arra, ho© ©ászos ütése ellen Szüntesse meg adóztathassák a nemzetőrsé- menekülésben mentse írhá­Horvátországban a katonai zsarnokságot, ho© szabad «et- A kepviselóhaz pedig politikusokkal, törvényes fel- triumvirátusra: Kossuth La­tételek között tár©alhas- jósra, Nyári Pálra és Sem­son a magyar kormány a b Imrére bízta a teljha­horvát nép képviselőivel. Feladata volt még a küldött- tah"ak . ...... ségnek, hogy bírja rá az Eközben a horvát bán mar uralkodót: távolítsa el kör- megszállta Székesfehérvárt. nyezetéből a reakciós, baj- itt nem tudtak még a pesti fákhoz, keverő politikusokat jöjjön Batthyány Budara, ezzel nyilvánítsa őszinteségét a magyar nem­zet, és annak kormánya iránt. Semmi eredménye nem lett a bécsi küldöttségjárásnak. Ellenben Jellasics átkelt a Dráván. Csapatait kétfejű sa­sokkal és fekete-sárga lobo­gókkal ékesítette: az osztrák császár nevében óhajtotta elfoglalni Pest-Budát a ma­gyar király kormányétól. Folytatódott a szennyes já­ték. V. Ferdinánd nyilváno­san árulónak bélyegezte a bánt, de a bizalmas iratok­ban kiváló hívének nevezte, ját Ausztria felé. Egyszer üt­között meg, s mindjárt megverték. U©anez az üt­közet lett a honvédő sereg tűzkeresztsége — hazaszere­tetéhez önbizalmat, elszánt­ságot merített a további csa­Gerencsér Miklós Díjnyertes acél Három dijat nyert az óz- bevált. Az ózdi gyár kutató, di „KORELL"-acél a pén- csoportja által fejlesztett és teken nyílt HUNGARO- az időjárásnak nagyon jól KORR '73, korrózióvédelmi ellenálló „KORELL"-acél eV­kiállításon Az összes félté- nyerte az Országos Műszaki teleknek megfelelt: műsza- fejlesztési Bizottság második ki újdonság és számottevő díját, valamint a kohó- és gazdasági eredményt hoz a gépipari miniszter s a mező­korrózió elhárításával. Már gazdasági és élelmezésü©i 1970-ben bevezették, a' jól miniszter különdíjalt. Ma Zsanó virraszt. Szempillája ólom. A torka száraz, a lába ég a nehéz csizmától. Mégis ak­korákat csap a kockakövekre, mintha azok te­hetnének erről a rendkívüli szolgálatról. Az ál­mosság egyetlen orvossága pedig a cselekvés. Sorra jár minden szobát, megnéz minden á©at, s kicsit hasonlít most a hajdani városok éjjeli őrére, mert folyton dúdol magában. Mit, nem lehet tudni. Pararam, pararam, pararam... És minden pararam egy oktávval feljebb. Fel­csettennek a villanyok. Azt is hallani véli ebben a csendes e©edüllétben, hogy nyikorog a nyak­csigolyája, amikor végignéz az alvók fejein, azok pedig úgy hatnak rá, mint megannyi kép egy fotóalbumból, és lópokróckeretbe rakták volna őket. Az e©ik fénykép megmozdul... Csetten u villanykapcsoló. Fény nem követi. Csak e© villanás, sírós ajtónyikorgás. Néma csend. A sarokban szúrós fénypászta. Talpra ál­lított koporsót világít. Szabályos csontváz áll a fakeretbeni A koponya, a törzs csontjai, fityegő végtagok. A karok csörömpölve emelkednek a magasba. Áldást oszt, va© fenyeget. A fény vib­rál. Zsanó szfve a torkában dobog. Kövülten áll, mint a szobor. Csak a csontváz karja csöröm­pöl, és a szokott éjjeli koncert ad hozzá szabá­lyos, következésképp mesterkélt kíséretet. A katona hátrál, mint a túlerővel szemben megtorpanó arcvonal. Csapódik az ajtó, és máris elkezdődött a fejvesztett rohanás, a menekülés a biztonságosabb fedezék mögé. Ez pedig most Skumát alhadna©. Hiába áll előtte az ajtóban Skumát, lengema©arban, nem képes szóra nyit­ni a száját, csak liheg. Még azt sem hallja, ho© mögötte, a kísértet körletében erősödik a zaj. Végre talál e© szót. — Halál! — lihegi... —, egy igazi halál! — Ki halt meg? — bámult rá a felijedt Sku­mát. — Csak csontja van. — Maga bolond? • — Deho© bolond, csak hozzon pisztolyt. Skumát nem tudhatja, ml rémítette halálra Zsanót, kapja a pisztolyt, s ahogyan volt, lenge­magyarban rohan végig a folyosón, amerre Zsa­nó irányitja. Igazán épületes látvány. Égnek mered szöghaja, húzza maga után a gatyakö­tőt, mint a kutya a pórázt, s előreszegezi a pisz­tolyt, mintha rablótámadó banda ellen fegyver­kezett volna. Üjból csetten a kapcsoló. Gyullad a fény. Se koporsó, se szúrós fénypászta. — Állj, ki az? — ordít Skumát. Senki nem áll, csak harminc legény dugja fel a fejét. Látni rajtuk, hogy igazi meglepetés ül a tekintetünkben, s ártatlan álmuk még el sem rebbent belőlük. Csupa bárányka. Mégis kitört a röhögés. Skumát gatyában, pisztollyal, mögötte félig elbújva sandít Zsanó. Még mindig halott­sápadt. Skumát kezdi restellni a dolgot, ráordít az ügyeletes Zsanóra: — Hol volt az a halál? — Ott... ott... A sarokban. Még csörgött is. A legények i©ekeznek buta és lehetőleg ér­telmetlen képet vágni, mert ehhez a helyzethez ez a legmegfelelőbb. Utóvégre mi közünk ne­künk a halálhoz. — Maguk tudnak valamit? — kiált ismét, most már a legénységre. — Én csak annyit tudok: éppen azt álmod­tam, hogy az unokanővéremmel járok, aki te­jesasszony a karcagi pÁcon. Tetszik tudni, özve©asszony szegény, mert az ura már ré­gen meghalt. Szóval azt álmodtam, hogy nem halt meg, csuk vacakolt velünk, amikor egy na© ordítást hallottam: „Állj, ki az?" Erre felébredtem, s láttam, hogy az alhadnagy elv­társ áll itt egyszál gatyában. Jelentem, ezért kellett röhögnöm. Bokor szellemeskedett. Az lett a hatása, hogy mindenki fulladozni kezdett a röhöghet­néktől, Skumát pedig rettenetesen kínos hely­zetbe került. — Hagyjanak aludni — nyöszörgött Bálvá­nyi, akt láthatóan a legjobban szórakozott. Bo­kor pedig megtoldotta: — Alhadnagy elvtárs, jelentem, mi már régen megmondtuk, hogy a Zsanó nem komplett. Van valami stichje. — Engem az nem érdekelt, az az orvos dol­ga. Azt mondják meg nekem, de azonnal, ho © volt Itt e© halál, va © nem volt? (Folytatjuk) » r» \

Next

/
Thumbnails
Contents