Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-25 / 224. szám

i KEDD. 1913. SZEPTEMBER t£ ^Családi pótlék weyyetemi hallgatónak H. Gy.-né szegődi ol- akinek a házastársa (élet- termelőszövetkezeti, illetve vasónk irja: férje egye- társa) is vak, már egy gyer- kisipari szövetkezeti tagként temi hallgató, és ösztön- mek után is jogosult csalá- dolgozik, s megfelel az egyéb díjban részesül. Egy di pótlékra. A rendelet meg- feltételeknek, igényelheti sa­gyermekük van, akivel határozza azt is, hogy ki te- ját jogán már egy gyermek jelenleg szülési szabad- kinthető a családi pótlékra után a családi pótlékot. Jo­ságon van. Munkahelyén való jogosultság megállapító- gosult családi pótlékra ak­olvasónk érdeklődött, sánál egyedülállónak. Egye- kor ls, ha munkaviszonyban hogy kaphat-e egy gyer- dülállónak kell tekinteni — nem áll. — mert az valami­mrke után családi pót- többek között — azt a dol- lyen oknál fogva megszűnt lékot, de elutasították, gozót is, akinek házastársa —, de kap gyermekgondozási Kérése az. hogy tájé- felsőoktatási intézmény nap- segélyt. Annak a dolgozónak, koztassuk arról, mit tar- pali tagozatának hallgatója, akinek a családi pótlékra va­telmaznak ügyére vo- és a tanuló házastárs ösz- ló jogosultsága munkaviszo­natkozóan az ide vonat- töndíjának egyhavi összege nya, vagy kisipari termelő­kozó rendelkezések. nem haladja meg az öreg- szövetkezeti tagsága alap­A családi pótlékról szóló ségi nyugdíj legkisebb ösz- ján megállapítható, egye­rendelkezések szerint egy szegét, vagyis ez évben a ha- dülálló dolgozóként egy gyer­gyermek után családi pót- vi H97 forintot. mek utón a családi pótlék lékot általában az egyedül Abban az esetben, ha ot- összege havi 290 forint. A álló dolgozó kaphat, ha ren- vasónk férjének az ösztön- mezőgazdasági termelőszö­delkezik az egyéb feltéte- díja nem több, mint havi vetkezeti tagság utón a csa­lekkel. A rendelkezés sze- 697 forint, és olvasónk csa- ládi pótlék havi összege pe­rint egyedülálló dolgozó, Iád) pótlékára jogot adó dig 270 forint, faovibbá az a vak dolgozó, munkaviszonyban áll vagy Dr. V. M. Családi események Erzsébeuiek József, Takács Pé­8,, «. _.„, temek és Qábor Sára Katalinnak _ . ifAly Eva, dr. Rácz Agnrs Gyuris Mihály Károly­Györ© és Galambos nak és Hittyasi Andfeának Ml­S/.abadt Tibor és Czlfra Agncs. h41y M Lászlónak és Tor­Kovács László /S Tóth Mária Mar "ltnak lboly* Marglt. P^P'y KAro'y Í^KJÓ és Rozsos ángyéi Istvánnak és Kó?zó Katalin. Hanku János es Márton muriénak Attila Istv > HÁZASSÁG L kerület Szeged: Szalma István és Dú­Uvi Edit. Óidon Ferenc Mihály és Saíár Katalin, Trlpolszky Imre István és Chovanyec Má­ria Julianna. Lakatos István és Mezei Piroska, Keller Béla és Császár Erzsébet Agncs, Márki László és Koncsek Mária Ro­zália, Jeszenszky Andor Zoltán és Bodó Erika. Szűcs István és Szalacsck Eva. Nagy Endre And­rás és Lengyel Aranka, Kara István és Ki Mária házasságot kötöttek. II. kerület Máriának Attila István. Császár Antalnak és Szintai Rozáliának . --- , , „.,.,, . Andrea, Szvoboda Imre István­S«ég«fc István Mihály é» nak és Nagy Izabellának Gab­Kováes Erssobat. Tihanyi holtán rlella Kls-Szilágyl Imre Antal­éi Kószás Mária. Murka Mihály nak éa DomJán Teréziának Edit, és Kulcsár írén, Zsemberi László ,3aragl Lászlónak ts Boda Klára és Balogh Piroska Mária. Cxiner Már)Jnak Károly. Makovlcs Ist­istván és Hídvégi R«aóbet, ván imrének éE B4nkl oizellá­Szllberelsz László és Moldován nak Mónlka ilona, dr. Berek üén, Péterlly Jenő Jánosés Imre Mlklósnak és c^. Petrl Polgár Magdolna. Török László ndlkd Magdolnának Llvla, Bes­es Orlncsák Judit Edit, Patócs senyei oyörgy Árpádnak és Ró­Gézu és Nagy Zsuzsanna, Kiss Évának György. Soós Fe­Istvin é. suta Rozália. Kovács reSenek és Bodrogi KÍtaUn iT Lajos és Szép Erzsébet Klára ,aébelnek Fersnc, Kiss-Szabó hazassagot kötöttek. » Sándornak és Szűcs Irón Anná­Algyöi Németh Imre éa Kántor nak KataUn, Gajdács VUmos Fe­Bona házasságot kötöttek. renonek és Vukovlcs Évának .Jí4!?' Msrtono.M lBtván ésKO- £vai Jakócg D4nieinek és Szöke­teo Marglt házasságot kötöttek. Mol]]ál. Ilona Katalinnak Aron .. .fcr1 , , ,, » nevű gyermekük született. Szeged: dr. Bertóty László és m> ker0|ft dr. Vecsernyés Jolán, Takács szegedi Pető Györgynek és Pál és Klrl Anna Aranka, Tóth Török .IuszUna KataUnnak Jusz­Mlklós és Iványl Mária, Horváth ttna> simon-Jójárt Imrének és n^ Tml SílX Csucs 1'énnek Mónika, Masa Jánosné Kosch VÍlmá; BaÍoi"R+ és 0?ösz Acnes Orha"ml Z.0'tá"n»k, és 14888 J.ulÍ!nnaJÍ4: zália- Sebök ™ván. Csabaf Mi­. i. M^í.1 iruri r.nfor rliinak Alexandra Judit, Madi hály, Kuczora András, Lóky i.aszio lh niai.ui ixiuis, Józsefnek és Zacsok Juliannának -Tánca n.i.a.i CúnrioT' A IKo.-l rolts Erzsébetnek Zoltán. Petrik Istvánnak és Karsai Gabriellá­nak Szilvia, Joó Ferencnek és Csokasl Terézia Máriának Zsolt, Bulik Ferenc Józsefnek és Agár­di Katalin Máriának Gabriella Katalin, Csendes Mihálynak és Szabó Marglt Zsuzsannának Lilla, Fülöp Antal Dezsőnek és Dobó Jolánnak Tímea Jolán, Pécsi Istvánnak és Dudás Má­riának Ildikó Julianna nevű gyermekük született. HALALOZA'S I. kerület Szeged: Popovlts Józsefné Breltenbach Alojzia. Szabados Mlhályné Sándor-Bánti Julianna, dr. Suba Györgyné dr. Erdei Sarolta, Mészáros Béla Tódorné Farkas Ilona, Gereblcz Mihály, Pásztor Elemér, Mezei Ilona, Erdei János, Furkó Elemérné Üjvári Matalid, dr Aigner Gyu­láné dr. Prakfalvl Hona. Mar­koviéi Lajos, Sasvári Péterné Koller Emma, Makó István, Sza­bó Imréné Jójart Ilona, Tombácz Antal. Erdős Dezsóné Garay Má­ria, Onódl József, Varga Antal Béláné Kardos Margit Julianna meghalt. Szíírcg: Gábor Pál, Kenderes! Lajosné Táblt Mária. Vladlszáv­lyev Pálné Dragity Bojána meg­halt, n. kerület Szeged; Tóth Károly, Král Er­zsébet meghalt. IU. kerület Szeged: Forral Ferenc, Kocsis István Mihályné Vert Maria, Varga Sándorné Tornyossy Gi­zella, Stark Ferenc, Dobó Mik­lós, Lőricz Mihály István. Schlll László és Pásztor Ferenc: Véletlenül katona P4J é" Horváth Mária házaasá- virányi Pálnak és Nyl­Hőlőttak. Ia,l Arnakának József István, Kiskundorozsma: Bálint János Móráth Lászlónak és Szabó Sal és Kovács Julianna házasságot kötöttek. SZÜLF.TEB ­I. kerület Szegede Koi Ferencnek és Tö­tök Margit Lídiának Marglt, Tóth Andrásnak és Szabó Zsu­zsannának Zsuzsanna Ildiké. Csere Józsefnek és Szabó Judit Idának József Sándor, Gujás Sándornak és Nagylván Valéria Máriának Sándor Attila. Bálint Jánosnak éa Olasz Lídiának Ro­land Zsolt, dr. Annus Jánosnak és dr. Kunsági Katalin Olzellá­nak János Kristóf, papp János­nak és Papp Méria Magdolnának János Róbert, Rokolya Balázsnak és Tóth Rozáliának Róbert, Vá­«1 László Károlynak és Ivánka­Toth Erzsébet Piroskának Ba­lázs, Prágai Lászlónak és Tarl Irénnek Gabriella, Kozu György­nek és Mészáros Idának Gábor. Bagl litvánnak és Magyar Etel­kának István, dr. Szalay István­nak és Kutyik Erzsébetnek Pál­ma Patrícia, Kovács Delidnek és Simon Máriának Zsolt. Csapi Dezsőnek és Halmi Etelkának Zsolt. Molnár Ferencnek és • Dukál Evanuk Erika, Farkas Ernőnek és Bódl Máriának Zol­tán, Tóth László Jánosnak és Héra Veronikának F.riku, Lajkó Géza Jenőnek és Atylmás Din­kának Géza, Sárkány Géza Já­nosnak és Szaszko Piroskának Csaba. Tóth Sándornak és Slimon Terézia Máriának Eva Andrea. Besenyel Gyula Józsefnek és Buuer ErzBébeinek Mónika, Csáki Antalnak és Balogh Ilo­nának Antal Imre. Dobó László Istvánnak és Takács Margltnuk Adrienn, Szél Istvánnak és Áb­rahám Annának F.vu Edit, Pé­ter Antalnak és Szokelalvl-Nagy Eva Máriának Zoltán András, Harmat Jánosnak és Gajda Má­ria Ilonának Mónika Mária, Sza­bó Jánosnak és Beloval Veroni­kának Róbert János, Bodacz­Nagy Ferencnek és Matzek Zsu­zsannának Bernadett Margit, Kószó Béla Pálnak és Garay Mártának Gábor, Barna Vilmps Józsefnek és Karakás Évának Vilmos Dezső. Outi Miklósnak és Oltványi Rozália Gizellának Hen­rietta, Daréozl József Mihály­nak és Dukál Klárának Uabrila, Bessenyei Jenőnek és Balogh Etelkanak Jenő János Nóvák Imrének ts Rabi Katalinnak Annamárlu, Kovács Lajosnak és Csínyt Irénnek Edina, dr. Gön­döa György Bálintnak és Barta Csilla Juditnak Krisztina Györ­gyi- Utak Jóísclnck es MaJláth János Gyuláné, Sándor Albert meghalt. Kiskundorozsma: Kocals Ist­uánné Mártav Etelka meghalt. Téglát vegyenek! Javuló ellátás - A kereskedelem feladatai Szokatlan hirdetés jelent honok fölé. S az építőanyag- súly létrejöttében közrejáf­meg a napilapokban. Több hiány egyben politikai prob- szőtt a nagyberuházások bi­megyében arra buzdítják a léma is volt, hiszen anyag zonyos fokú korlátozása, és közületi és magánépíttetőket, nélkül nincs új lakás, s a la- a mezőgazdasági epitkezesek hogy a jelenleg szükséges és kásvlszonyok az életnívó nagyfokú csökkenése ls, am a jövő évben felhasználan- egyik legfontosabb megható- a mérleg másik oldalán ott dó téglát sürgősen vegyék talalJuk a lakásépítési terv meg. Az ember a szemét Az építőanyag-ipar több, túlteljesítését. Mégpedig nem dörgöli, jól lát-e, majd arra mlnt k£t évtiZedig versenyt az állami ipar, hanem s gondol, hatha csak egy téves futott az igényekkel. A nagy magánosok építettek a te*­közlemény olvasója. beruházások, a tizenötéves vezettnél többet. Aki az utóbbi evtizedek- lakásfejlesztési program kö- A t , ben építkezett, az tudja, vetelményeinek egy pillana- A most létrejött arubő­hogy hányszor kellett elmen- tiB gem tudott volna meg- ség meg nem jelenti a min­nie az építőanyag-telepre, feleini, ha nem bővítik nagy dig és mindenütt zavartalan amíg végül elegendő anyagot mértékben a tégla- és cse- áruellátást. Ma is aKaa kapott. Fuvarosok, speku- rép valamint a cementgyá- oIyan leleP. ahovu pontat­lánsok, olykor üzérkedő el- rak' termelő kapacitását. lanul szallitunak, vagy ma­adók mellékútjain kellett Igaz, ez a fejlesztés nem «uk a kereskedők nem akar­járnia, borravalóval, felárral volt olcsó mulatság. Csupán tak — kozguzdasagi okokból fizetve azért, ho© az épít- ebben az ötéves tervben 2,5 —. mértéktelenül megduz­kezés elkezdéséhez va© a milliárd forintot költenek a z??ztam a keszleteiket. Nincs Kezes eiKezoesenez, va© a . , korszerűsítésére az ele« megfelelő raktár a ce­íélig felhúzott falak befeje- JgJjgg, g mentnek, biztonságos táró­zéséhez megfelelő anyagot szállítószalagokra és az ége- lóhely a téglának és a cse­kapjon. Hiány volt három tőkemencékre. A közelmúlt- ^epnek- S. évtizeden át ami tulaidon ban felépült - a többi kö- tak a hiánygazdálkodás ide­evtizeden at arm tulajdon- _ £ ben cgeré jéből a kényelmes módsze­keppen nem is csoda, hiszen Tatán egy tégla- és rek 1S' amikor „eszi nem eszi, először országszerte a hábo- cserépkombinát. Felépült az nem kap r?ást" alapon ajX rús nyomokat kellett újjá- évi 1 millió tonna kapacltá- a vevő, amit éppen ka­énítpni maíH a tárcariaimi sú Beremendi Cementmű is. puLl' építeni majd a tarsadalmi, g az egész korgzerűgödött Csakhogy az árubőség, és a gazdasagi fejlodes nyomán jparág jdén megdönti min- választék sokfélesége a ke­példátlan építkezési láz tört den eddigi rekordját, u©anis íreskedelmet is új módsze­ki országszerte, Az új ©á- ebben az évben 2 milliárd rekre, a vevő megnyerésé­rt r „ f„t 100 millió darab tégla és 168 nek versenyére ösztönzi. Az rak, városnegyedek, s a fal- mimó cserép kerüI kj a áru elosztása helyett való­vak megújuló utcasorai faltak rakbói. a cementipar terme- ban kereskednie kell. S bár az építőanyagot, s a tégla- és lése 3 millió 400 ezer tonna a közelgő tél a magánépltke­cserépgyárak hiába termel- }«z. Az idén már a 14 mii- késeken a holtszezont jelen­tői, To,,, tsKKst oiiití, Iiard forint értékű építő- most mégis hirdetik, rek­teK egyre toDDet, az enatas anyag több mint egyharmada lámozzák, ho© vegyünk tég­mégis akadozott, mert az a kiskereskedelemnek, te- lét és egyéb építőanyagot, utalványok és az elosztás hót közvetlenül a lakosság- Mert a gyárak a szokásos egyéb módjai csak enyh,tet- "ak ^ £n bKyT^g^bb ték, de nem oldották meg a Az építőanyag-telepekre kapacitással kezdenek majd hiánygazdálkodás gondjait mór most is olyan mennyi- dolgozni. Már bővítik a he­A kisemberek házatóján ségben ömlik az áru, hogy jőcsabai cement©árat, nem­elsősorban a tégla, a cserép a kereskedők panaszkodnak, sokára befejezik az új'békés­éS.A®u".T1,6"1 b,ílnyz0tt- aA(z nem tudják, hol raktározzák csabai cserépgyár ' épité­téstechiüka2Ij^rmennyfre is a töméntelen cementet, tég- sét s hamarosan termein, korszerűsödött, a gyáraktól lót és cserepet. A hiánygaz- kezd az ország legmoder­távoli falvak egyedi, kisebb dálkodást olyan árubőség nebb, legnagyobb cserép- és Mk™inűmés émw S!m váltotta fel, ho© az első téglagyára Bátaszéken. A mekből szerelnT öÍsze egy, fhévben a szerződésekben le- mostaninál is több lesz az va© két szobát, vagy né- kötött 815 millió téglából építőanyag. Talán már nincs hány tantermes iskolát. S a csak 558 milliót, a 83 millió is messze az az idő, amikor helyi adottságok, az egyéni cserépből pedig 72 milliót majd az építőanyag-telepek HmSLV6tt « 8 belkereskedelem, egymással versengve csaló­toldó kislakás-építkezés még Végre a cementipar is tel- gatiak a vevőket, idoszakos sokáig elképzelhetetlen a ha- jesítette minden kötelezett- árleszállítást hirdetnek, csak gyományos építőanyagok nél- ségét nemcgak leszállította a azért- h°ey jobban fo©jon a Í^mT^het^S « 3X0 ezer tonna ce- tégtó és a cserép. Egy na© di házakat mególapozni, fel- mentet, hanem pótolta a és klnzo gondot ismet át­húzni az új lakások falait, s múlt évi 30 ezer tonna adós- adunk 8 múltnak, tetőt rakni a félig kész ott- ságát is. Igaz, a piaci e©en- Rátkai J. István — Itt van a na© hiba, szaKaszvezető elvtárs. Nem azt parancsolta magának az elöljárója, hogy papagájokat neveljen. Azt kell megértenie, hogy ezek nemrégen még civil legénykék voltak. Még bennük van nz otthoni kényelem, a vitatkozás, az alkudozás. Még csak sejtik, ho© mi a katona­élet. Többek között magától kell megtanulniuk. De ha azt hallják naponta, sőt óránként, ho© ez a tiszteletre méltó parancsnokuk minduntalan rúgni akar, a hadak útjára szeretné küldeni őket, akkor mi lesz? No, mondja csak, ml lesz! Sze­retik majd magát érte? Kincses vállai közé húzta a fejét. Csak a sze­mével sunyított oldalra, mintha onnan súgna va­laki e© mentőötletet. De Zsitva nem engedett. Szorította. Éles, kérdő pillantásával nem ha©ott kitérőt. Nézte a tisztest, s még bólogatott is, ho© most, azonnal várja a választ. — Jelentem, én ú© gondolom... Ügy Ítélem meg a helyzetet... — dadogott Kincses, és sű­rűn pislogott a sor elejére, ahol nyilván kényel­mesebb helyzetben volt. — Ne Jelentsen, most ne is Ítélje meg a helyzetet, csak mondja meg egyszerű magyar szóval, ho© szeretik-e magát, vagy nem! Ezt kérdeztem... — Engem nem kell szeretni. — Vágta kl gem szeressenek, hanem a hazát, a hivatásukat; a dolgozó népet és annak vezetőit. — Ez aztán na© bomba — bólogatott Zsitva, de nagyon nyugodtan fűzte tovább a szót. — Brosúra ez. Nagy szavak, frázisok. Én például szeretném, ha szeretnének a katonáim. Nem is akarok meneszteni egyet sem olyan kezdőse­bességgel, hogy a hadak útján le©en utcasep­rő. Szeretném, ha valóban hazaszerető, hivatásu­kat érző és tudó embereket nevelhetnék belő­lük. De mi lesz belőlük, ha azt gondolják, ho© ilyen kiabálós, mérges, haragos emberekké akar­juk gyúrni őket, mint maga? Tudja, mi hiányzik a maga szótárából? Két dolog: a pedagógia és a türelem. Katonának senki sem születik, de azzá válhat, azzá lehet névelni az embereket. Nos, meg kell tanítani őket. Ehhez türelemre, ki­tartásra van szükség. Ha maga holnap kész mesterlövőket akar látni ezekből a fiúkból, ké­szüljön el a legrosszabbra. E©lk sem lesz az. — De olyan értetlenek! — türelmetlenkedett Kincses, gondolta, ezzel felmentést is nyer né­hány pallérozatlanabb kiszólásáért. — Az em­ber százszor elmondja, mégsem értik. — Ha száz kevés, mondja el ezerszer! Magya­rázza meg, mutassa, szemléltesse! Nem hango­sabban kell beszélni, hanem okosabban. Es még valamit, szakaszvezető elvtárs. Én nem szeret­ném mégegyszer hallani, hogy ezekkel a régi­régi huszármiatyánkokkal pótolja azt, amit ren­desebb helyeken értelmes beszéddel intéznek ell — De hiszen velünk is így beszéltek, százados elvtárs, mégis katona lett belőlünk. Mert meg­szoktuk. Néha úgy kitoltak velünk, ho© leg­szívesebben sírtunk volna. De nem szóltunk e© szót sem, összeszorított foggal, de megcsináltuk, amit kellett. — És az jó volt? Az jólesett maguknak? — nézett Kincsesre Zsitva, s csak egy hajszál vá­lasztotta el attól, hogy méregbe guruljon. — Dehogy volt jó. De hét a katonaság az nem álarcosbál. — Ezt is akkor tanulta, igaz? — Nekem is csak mondta valaki védekezett büszkén Kincses, s feljebb emelte a fejét, mint Kincses, mert érezte, ho© védekeznie kell. aki megszabadult valamilyen tehertől — Ne en- — Ez a bökkenő. Ha valami rossz volt Kiiy csesnék, akkor ebből az a tanulság, hogy én ís visszaadom valakinek. Lehet, hogy majd ők is visszaadják valakinek? Nem gondolja, ho© ne­kik sem esik jól a goromba szó? Ráadásul meg­utálják magót. Van egy nagy igazság. Maga mondta, Ez nem álarcosbál. Tehót nem is szí­vesen, nem is eszüket vesztve a boldogságtól jöt­tek katonának. Tudják, hogy ez kötelesség, jön­ni kell, tehát jönnek. Sokan vannak ám, akik szívesebben gyártanák tovább az acélt, vagy a cipőt, vagy építenék a házakat. Jönni kellett, jöttek. Tudom én, magam is í© voltam. Autó­©árban dolgoztam, szerettem a szakmámat. — Én ezt tudom, százados elvtárs. De az sem könnyű, hogy a civilből katonát faragjunk. — Erről van szó. Nem faragni kell, hanem nevelni. Ha így fogja fel, talán könnyebb ls. Csakho© Zsitva nincs mindig közelükben. Nem foghatja egyszerre minden tisztes kezét. Hát még a katonákét. Itt van Zsanó! Mint mar említettem, tele volt a zsebe étellel. Lévén, ho© mindig a sor végén baktatott a kificamult boká­ja miatt, nem törődött azzal, hogy melyik lábát mikor teszi előre. Csak ment, ballagott, • hall­gatott. Ha nagyon jókedve volt, hát a Mar­seillaise-t énekelte, ezt ő is tudta, jól is jött a menetelésre és divatos is volt. . Egyszer a kőbányák környékén, ahol kellemes, lágy gyepszőnyeg nőtt még a késő őszben is, Zsanó meggondolta magát, azt sem mondta, hogy befellegzett, megállt, leült a gyepre, és elkezdett enni. Mindkét zsebét kiürítette. Közben a s«á­zad hazaért. Csak a körletben vették észre, ho© hiányzik. Nosza, elkezdték keresni udvaron, fo­lyosókon, étteremben, konyhán, garázsban. Még a hűlt helyét sem lelték. Végül is egy gépkocsi Indult keresésére. Nem veszett el, ballagott hazafelé tisztessége­sen. Igaz, ho© a puskát úgy hozta a vállán, mint a paraszt a kapát, s a táncolós, majdcsak kerin­gőlépésekre bőszen fütyülte a párizsi mozik e©ik slágerét. IFolytatjukj T i

Next

/
Thumbnails
Contents