Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

VASÁRNAP. 1973. SZEPTEMBER 8. 21 Vita a zöldségről Tegnap, szombaton a gyári naptár szerint 400 szövőnő a szabadnap örömeit élvezi. A csarnokok zárva maradnak, a gépeket a lakatos olajozza. De kora reggel — ugyanúgy mint hétfőn, kinyíltak a gyári vaskapu szárnyai, s az öltözőket ellepték az álmos szemű asszonyok, lányok. — Mikor határoz­ták el, hogy be­kok közül is találtunk vállal­kozókat, , így aztán szinte minden gépünk termel. Pony­vát, cipőipari bélésanyagot készítünk. FÉL NÉGYKOR KELT EGY EMBERKÉNT jönnek? — Régebben. A pontos időt hétfőn állapítottuk meg — mondja Frányó József, a KSZV újszegedi szövőgyárá­nak igazgatója. A vállalati pártbizottság javasolta, hogy Szeged felszabadulásának 30. évfordulójára szervezzünk kommunista műszakokat. A témát a szocialista brigádve­zetőkkel megtárgyaltuk. Sen­kit nem kellett rábeszélni, számunkra csupán az ma­radt. hogy elintézzük a rend­kívüli munkanap formasága­it; hogy legyen anyag, vil­lanyáram. — Hány gép áll a csarnok­ban? — Inkább azt mondanám; csak egyetlen hiányzónk akadt — mondja Mészáros József főművezető. — Mosta­nában, amikor bizony a „rendes" műszakokban tör­jük a fejünket, honnan sze­rezzünk a hiányzók helyett s2övőket, ritkán fordul elő ilyen teljes létszám. Az adat önmagáért beszél: reggel, amikor összesítettük a sta­tisztikát, kiderült, hogy gyá­runkban 416-an jelentkeztek munkára, s mindössze egy vidéki dolgozónk nem érke­zett meg! Még a délutáni műszakból, sőt a hivatalno­— Miért kommu­nista mű­szak ez? — Mert segíteni akarunk vele a gyárnak, meg Sze­gednek ... Ügy gondoltuk, hogy a vállalati érdekeinket is figyelembe vesszük, vala­mint azt, ami minden ember­nek sajátja. Sétálok a száztíz decibellel zajongó szövőgépek köpött. Fiatalasszony, kendője a sze­mébe lóg igyekezetében: — Csamangó Mártonné vagyok, Dorozsmárói jöttem ma reg­gel. Hogy szívesen-e? Hát persze! Ebből a munkából majd óvodát építenek Szege­den. Én 200 forintot keresnék azzal, hogy szabad szombaton szövök. De saját elhatározá­somból csak az alapbért ve­szem fel, a többit — 100 fo­rintot — munkatársaimmal együtt felajánljuk. — Fél négykor keltem, Kiszomborról ugyanis csak a korai vonattal érek be mű­szakkezdésre — mondja Kőhegyi Gyuláné. — Otthon eredetileg pihentünk volna, azt terveztük a férjemmel, hogy takarítunk, aztán beme­gyünk Makóra. Ez vasárnap­ra marad. Mikor érek haza? Délután négyre. — Én tíz percre lakom az üzemtől — veszi át a szót Papp Lászlőné, tehát könnyű a dolgom. A férjemre hagy­tam a gyereket, s ha szeren­csém van, talán kész ebéd­del várnak otthon. Ha nem, akkor rámmarad a háziasz­szonykodás, amit megszok­tam. Azt meg, hogy most itt vagyunk természetesnek tart­juk. Ügy gondolom, ez a dél­előtti műszak is hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy a városban több hely legyen a gyerekeknek az óvodában. Ha róluk van szó, szívesen dolgozok, ugyanúgy, mint itt mindenki. Összetett folyamat GYŰLIK A PÉNZ Délután két óra, a gépek egymás­irodában végez­után leállnak. Az összeszámolják, mit tek a „szabadnapon". Négy száztizenhat ember 3300 órát dolgozott — a holnapért. Az összeg talán nem is olyan nagy az első pillantásra — 20 ezer forint. De a 20 ezer forint szeptember 15-én, meg azután októberben, novem­berben tovább szaporodik. A KSZV-nek hat gyára van, ahol ugyanúgy gondol­koznak és éreznek, mint Üj­szegeden a szövőben. Ahol ugyanúgy elhatározták már, hogy a szegedi gyerekekért — fiaikért és lányaikért — ők is adnak egy szabad szombatot, dolgoznak a hol­napért N. I. Valóban kifogásolható a zöldség-gyümölcs ellátás. A minőséget és az árakat te­kintve is. Viszont, aki a cikksorozatot elolvasta, ar­ról is meggyőződhetett, hogy a zöldség-gyümölcs termesz­tés és forgalombahozás igen összetett — sok objektív té­nyezőtől is jaefolyásolt — fo­lyamat. A legnehezebb az érdekek összehangolása: a termelő — ha egyáltalán rászánja ma­gát a zöldség-gyümölcs ter­mesztésre — nyilvánvalóan nagyüzemi módszerekkel ter­mel, és vagontételben kíván eladni. Ilyen mennyiség fo­lyamatos átvételére csak a MÉK képes. Ebből már kö­vetkezik a kereskedelem és a fogyasztó panasza: későn érkezik az áru, nem olyan friss, mint a piacon vagy a magánkereskedőnél. Egysze­rűnek látszana a megoldás: szerezze be az árut közvetle­nül a kiskereskedelem a termelőtől, és adja közvetle­nül a fogyasztónak. Ki me­rem jelenteni, hogy ennek érdekében a kiskereskedelem sokat tesz, de az így besze­rezhető mennyiség az igé­nyeknek csak kisebb részét fedezi. A zöldség-gyümölcs ellát4s bázisát a MÉK által szállított árumennyiség je­lenti. Az állami, tanácsi vállala­tok és ÁFÉSZ-ek boltjaiban a zöldség-gyümölcs forga­lom után kiemelt jutalék van megállapítva, mely a közvetlen felvásárlás eseté­ben. még magasabb százalé­ka a forgalomnak. Ennek mértéke eléri a jelenlegi bérgazdálkodáson adható maximumot. Hogy ez mégsem ösztönző annyira, mint a magánkeres­kedő esetében? Érthető. De az a tény, hogy a maszek zöldséges jobban él, mint a premizált bolti eladó, semmi esetre sem abból az „alap­törvény"-ből adódik, hogy — a megjelent cikket idézem — „a vevőt nem szabad be­csapni, hosszú távon nem le­het csalni"! Az is meggyő­ződésem, hogy az udvarias kiszolgálás és figyelmesség sem csak a magánkereske­dők sajátja, és ennek forga­lomnövelő hatásával az ál­lami és szövetkezeti keres­kedelmi dolgozók is tisztá­ban vannak, és többségük így is dolgozik. A hibázok ujjnyomai Fiatalok, szerezzetek szakmunkás-bizonyítványt! A FÉMMUNKÁS VÁLLALAT KECSKEMÉTI GYARA 1973. SZEPTEMBER HÓNAPBAN szerkezetlakatos szakképesítés megszerzéséhez 1 éves tanfolyamot indít Jelentkezési feltételek: 30. életév betöltése 1974. szeptemberig, VI. általános iskola. A képzés a gyár területén történik, a folyama­tos részvétel kötelező. A tanfolyam költségeit gyárunk fedezi, vidé­kieknek munkásszállást biztosítunk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen vagy levél­ben a gyár munkaügyi osztályán, KECSKEMÉT, IZSÁKI ŰT 6. HATÁRIDŐ: szeptember 15. A technológiai utasítások közt szerepelt az is: kézzel nem szabad megfogni a munkadarabot. Mégis, akad. tak olyan dolgozók, akik megfogták a különlegesen fi. nom megmunkálást igénylő alkatrészt. Ez a — csekély­nek tűnő — fegyelmezetlen, ség komoly következmények, kel járt. Nem működött a fi­nom szerkezet, s a hibakere­sés során kimutatták: a kér. déses alkatrészen ott vannak a fegyelemsértők ujjlenyo­matai. Ez a kis zsírosodás, ez az aprócska lenyomat is maradandó károsodást oko­zott a speciális anyagon. A megtörtént esetből jó néhány tanulságot vonha­tunk le. Elsősorban, legfonto­sabbként a munka pontossá, gára vonatkozoan. Nem le­het a legkisebb eltérést sem megengedni magunknak a gyártás közben, mert lám, egy semmiségnek tűnő dolog is elronthatja az eredményt. Az utasítások pontos betartá­sa, persze, sokkal könnyebb, ha tudjuk azt is: miért van erre szükség. Kevésbé való­színű, hogy a példánkbeli ujjlenyomatok rákerültek vol­na az alkatrészre, ha a szak­munkásnak előzőleg meg­magyarázzák az okot is: er­ről, meg erről van szó, ez a darab ilyen meg ilyen „spé­ci" berendezésnek lesz a lel­ke. Biztos, hogy az illető job. ban odafigyelt volna, ha er­ről is alaposan tájékoztatják. Másfelől van egy divatos szólás is: csak az nem kö­vet el hibát, aki nem dolgo­zik. Jó menedéke ez a hibá­zóknak igen sok esetben. Az a kár, ennél a kényelmes ál­láspontnál gyakran megre­kednek, s nem keresik üzem. szerte a hibázok ujjnyomait. Persze.. itt már jelképes „ujjlenyomat-keresésre" gondolunk. Arra, hogy álta­lános figyelemmel,' követke­zetesen megnézzék: ez és ez a hiba honnan származik, kinek a kezenyomát őrzi. a terméken. S nem azért, hogy általános dörgedelem sújtsa az illetőt. A Dolgozz hibátla­nul ! munkarendszer — melynek első „lépcsője" a következetes hibakeresés — sosem a hibát elkövető sze­mély ellen, hanem a hiba el. len irányul. S a kritikus és önkritikus vizsgálódás — mint már annyi munkahe­lyen — még nagyon sok üzemben. intézményben eredményt hozhat. Csak szembesíteni kell a hibázót saját ujjlenyomatá­val, s aztán vele keresni a jó minőség útját. K. 93. Hogyan is kellene csinál­ni? Hajnalban kimenni a piacra, a friss áruból a leg­szebbet, legolcsóbban meg­vásárolni, és — most jön az egyik bökkenő — a boltba beszállítani. A termelő a szállítást nem vállalja, az egyéb szállítóeszköz igénybe­vétele tetemes — árréssel nem pótolható — költséggel jár. A magánkereskedő saját gépkocsijával elvégzi a szállítást, a bolti dolgozónak a jutalékból kocsira még nem futotta. Apropó: árrés! A zöldség­gyümölcs áruk beszerzési árához 15—20 százalék kal­kulálható. A munkabéren, a szállítási költségen és az egyéb áruknál is jelentkező közvetett költségeken felül a zöldség-gyümölcs szakmá­ban igen nagy a minőség­romlásból adódó veszteség. Hogy ez minél kisebb le­gyen, az árut különös gond­dal és hozzáértéssel kell ke­zelni. Ez nehéz, és nem is a legtisztább munka. Nincs is rá munkaerő. Sajnos, egy kézen meg le­het számolni azokat a szak­mát szerető és értő szakem­bereket, akik elsősorban szakmaszeretetből, munka­időn túl, hajnalban megje­lennek a piacon, és a meg­vásárolt árut egész nap ke­zelik, tetszetősen kirakják, locsolják. Nehéz ez a szak­ma, nagy hozzáértést igé­nyel, és az ebből elvárható többletjövedelmet csak a szezonban biztosítja. Az év felében ebből a szakmából nem lehet megélni. Ezért kellenek a maszeknál is és az állami, szövetkezeti ke­reskedelemnél is a kiegészítő cikkek, melyek biztosítják egész évben a megélhetés­hez, vagy a gazdaságos üze­meléshez szükséges forgal­mat. Regőczi elvtárs nyilatko­zott a konyhakész és tisztí­tott zöldségfélék forgalomba­hozataláról. Ezt nagyon vár­juk már. Budapesten az élelmiszerboltok hűtőállvá­nyain már megtalálható a csomagolt, tisztított burgo­nya, a szeletelt tök, káposz­ta stb. A dolgozó háziasszo­nyoknak nagy segítséget fog jelenteni, és — hasonlóan a mirelitárukhoz — a kénye­lem biztosításán felül egész évben növelni fogja az ellá­tás biztonságát is. Az árszínvonal kérdésé­hez: az ebben az esetben szó szerint vett piaci árak csak árutömeggel, és az átlag­áraknál alacsonyabb árú árutömeggel befolyásolha­tók. Hiába állapít meg a MÉK alacsonyabb árakat, ha a termelő nem adja, vagy az igények szerinti mennyiség nem biztosítható ezen az áron. Az árszabályozó szerep a nagyüzemi módszereket al­kalmazó termelőszövetkeze­tekre és állami gazdaságok­ra vár. Ha árutömeggel — jó minőséggel, és alacso­nyabb árral — jelennek meg a piacon, az áremelésre Irá­nyuló, bármilyen mesterke­dés hiábavaló lesz. A rendel­kezésünkre álló országos adatokból megállapítható, hogy a szegedi piaci árak általában a budapesti és a kiemelt városi áraknál ala­csonyabbak, azonban a ter­melőszövetkezetek árufelho­zatalának részesedése ezek­nek negyedrésze, vagy még kisebb hányada. Milyen ala­csonyak lehetnének az ára­ink, ha a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok a más területeken tapasztalha­tó részesedéssel képviseltet­nék magukat piacainkon az árufelhozatalban! A megyei és a városi ta­nács végrehajtó bizottsága többször foglalkozott már a zöldség-gyümölcs ellátás helyzetével, érezve azt, hogy feltétlenül tennünk kell va­lamit — legalább saját esz­közeinkkel — ennek megja­vítására. Konkrét intézkedés volt többek között, hogy a zöldség-gyümölcs szakmá­ban magánkereskedői műkö­dési engedély korlátlan számban kiadható, még pa­vilonban történő értékesítés esetén is. A Marx téri fe­dett piaccsarnokot azért hoz­ta létre a Szeged megyei városi tanács — a Belkeres­kedelmi Minisztérium segít­ségével, de nagy anyagi ál­dozattal —, hogy a kulturált körülmények biztosításával a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok részére folya­matosan nyitva tartó boltok létesítésére és saját termei­vényeik értékesítésére lehe­tőséget teremtsen. Mint ahogyan magánke­reskedői kérelem ls csak igen gyéren érkezett a tanácshoz, ugyanúgy a piaccsarnok el­árusító helyein is elsősorban a zöldség-gyümölcs kínálat kifogásolható, tálalást, meny­nyiséget és árat tekintve egyaránt. További terveink: a kisárutermelőkkel kell szö­vetségre lépni, őket kell ér­dekeltté tenni, hogy friss áruikat hozzák a szegedi pi­acra. Az az elképzelésünk, hogy a Marx téri ipari vásár fedett pavilonját — mely szervesen kapcsolódik a pi­achoz — ennek szolgálatába állítjuk az ünnepi heteken kívül eső időszakban. Mégis, mit tett a kereske­delem a zöldség-gyümölcs ellátás terén a lakosság ér­dekében? Sokat! Erőfeszíté­seiket és jószándékukat mi látjuk, melynek hatását a vásárló esetleg nem is érzé­keli. Néhányat említünk: a közvetlen zöldség-gyümölcs felvásárlás minden boltban engedélyezve van, ezt a te­vékenységet anyagilag is ösztönzik; a nem teljes érté­kű árut a bolt köteles leér­tékelni, és ebből a dolgozók­nak anyagi hátránya nem származhat. Az elmúlt év­ben is, az idén is kockázati alapjuk terhére vásárlási akciókat szerveztek — bur­gonyát, téli almát, ősziba­rackot hoztak forgalomba árkedvezménnyel —, ami csupán a szegedi Éliker Vál­lalat útján, közel 100 ezer forint megtakarítást jelentett a lakosságnak. Ellátási fele­lősségüket érezve, az ország távoli területeiről is szerez­nek be zöldséget, gyümöl­csöt, vállalva ennek szállítá­si többletköltségét. Tény az. hogy éves átlag­ban nem jövedelmező ez a szakma. A szocialista szek­tornak viszont vállalnia kell ennek terheit, és elsősorban az ellátási felelősségüket érezve mindent meg kell te­gyenek, hogy a zöldség-gyü­mölcs ellátás jelenlegi — sok esetben kifogásolható — szövevényes rendszere ész­szerűsödjék, és a fogyasztó asztalára minél frissebb áru, minél olcsóbban kerüljön. Bodola Miklós, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője A gépjárművek műszaki felülvizsgálata során — az utak fejlesztéséhez szükséges adatok összegyűjtésére — a járművek tulajdonosai kérdőívet kapnak. A Köz­úti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet kéri, hogy a vizsgán megfeleltek a járműre és utazásaikra vo­natkozó adatok kitöltése után a megcímzett kérdőívet postán, bélyeg nélkül , küldjék vissza Az adatszolgáltatás az utak fejlesztését és a jobb köz­úti közlekedést segíti.

Next

/
Thumbnails
Contents