Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. AUGUSZTUS 9. 'El A tegnapi első főpróbát még sűrűn megszakította a rendező Horváth Zoltán; ma estére, a János vitéz második főpróbájára már közönséget várnak, teljes egészében sze­retnék látni a produkciót. Holnap, pénteken újabb bemutató lesz a Dóm téren. Kocsóh Pongrác János vitéze negyedszer kerül a Játékok műsoróra, s a négy premierből háromszor, idén is. Sza­latsy István dirigálásával. A bemutató, szereplőinek lét­számát tekintve, a legnagyobb szabásúnak ígérkezik. A 100­tagú énekkar és 160 főnyi statisztéria mellett a fesztivál­zenekar, az operaházi, debreceni, pécsi és szegedi színhá­zak baletteseiből alakult tánckar — meg természetesen a szólisták együttese adja a produkciót, mely iránt hetek óta rendkívüli az érdeklődés. A négy előadásra elővétel­ben keltek el a jegyek. á Integrál és egyszeregy Gobbi Hilda lesz a gonosz mostoha Színpadon eddig — egy kritikus számításai szerint — 470 figurát alakított. Na­gyon szereti a televíziót, szinte naponta halljuk hang­ját a rádióban, sok-sok film­szerep sorakozik mögötte. Hallottunk tartalmas, kalan­dokban is bővelkedő életpá­lyájáról, közéleti tevékeny­ségéről. Művészi alkotómun­kája mellett ő szervezte meg a ma is működő két nyug­díjas színészotthont és a Ba­jor Gizi-múzeumot. Szinte mindenki tud visegrádi há­zóról, különleges, egyéni íz­léssel és ötletekkel összeállí­tott berendezéséről, a ház közel 3 ezer lópatkóból he­gesztett ajtóiról. Honnan van ez a hatalmas energia, és vitalitás? — Izgékony ember vagyok. Bár lényegében a színészet határai között mozgok, nem tűrök sem a szakmában, sem a környezetemben stagnáló állapotot. Tönkrement kapi­talista családból származom. Akkor 16—17 éves lehettem, ingyenkonyhán ettünk, nem volt pénz villamosra sem. Egyetlen emléket őriztem a régi világból: egy Baby Box fényképezőgépet. Bár soha­sem fényképeztem, ehhez a kis fekete dobozhoz- rettene­tesen ragaszkodtam, féltve őriztem. Egy ragyogó nap­sütéses reggelen kimentem a régi Erzsébet-hidhoz, leál­lítottam a híd korlátjára. Ar­ra jött egy fiatalember, azt tanácsolta, úgy fényképez­zek, hogy a fotón látsszon a hid szép íve. Beállította a gépet, elkattantotta. A Ba­by Box-ban nem volt film. S akkor rájöttem, hogy a „bébiboxba" nem is kell film. De mindig hinni kell valamiben, és minden kö­rülmények között szeretni kell az életet. Vallom, hogy az embereknek örömökre, si­kerélményekre van szüksé­gük, mert ezek nélkül mit sem ér az élet. Ez nevelte bennem a forradalmisógot, ez adott erőt az illegalitás­ban, a nagy újrakezdések idején, egész emberi és mű­vészi pályámon. Mostanában mintha újra visszatérne a gyermekkor. Egyre jobban vonzódom azokhoz, akik még játszanak és akik már ját­szanak. Igyekszem a termé­szet minden szépségére fel­figyelni, titkait megfejteni. Rá tudok csodálkozni egy le­vélre, egy hársfára, a vi­segrádi hegy alatt kanyargó Dunára. Régebben a kék és a barna szint szerettem. Mostanában egyre közelebb áll hozzám a természet vég­telen, káprázatos zöld szín­orgiája. és a lázas fiatalsá­got. a forradalmi hitet és ér­zelmi gazdagságot kifejező piros. Kedden este. a János vitéz próbája után beszélgettem Gobbi Hilda Kossuth-díjas kiváló művésszel. Fél 7-kor még hallottam néhány mon­datot a hetenként visszaté­rő, még mindig nagyon nép­szerű Szabó családból. Ti­zenöt éve megy már ez a műsor, s Gobbi Hilda 780­szor szólalt meg Szabó néni hangján és Szabó néniként a rádió mikrofonja előtt. — Számomra Szabó néni nem jelent színészi felada­tot, mert ő már teljesen én vagyok. A műsor szerzői is szinte az én gondolataimat írják meg hétről hétre. A műsor indulásakor kissé vi­szolyogva fogadtam a fel­adatot. aztán megtanultam, hogy nem lehet egy népet az integrállal megismertetni ad­dig, amíg nem ismeri az egyszeregyet. Arra is rájöt­tem. hogy nem vagyunk mi különösebb emberek a Sza­bó család figuráinál, csak né­ha történnek velünk külö­nösebb dolgok. Ugyanilyen kis örömökből, apró bosszú­ságokból. nagy nekilendülé­sekből és megtorpanásokból áll mindannyiunk élete. Ter­mészetesen Szabó néni szá­momra sok nehézséget is rejt. Naponta le kell küzde­ni ennek a szerepnek nép­szerűségét, a színpadon épp­úgy, mint a magánéletben. Külön feladatot jelent le­kapcsolni testemről ezt a fi­gurát, elfogadtatni az éppen megformálandó személyt. Bár ez leggyakrabban ser­kentő és mindig izgalmas fel­adat. Gobbi Hilda a Szegedi Sza­badtéri Játékok János vitéz előadásainak már immár örö­kös gonosz mostohája. 1959­ben, a felújított játékok má­sodik bemutatójón üldözte először halálba Iluskát, s 1962-ben is övé volt a sze­rep. A holnapi János vitéz­premieren ismét a gonosz mostoha jelmezében lép a Dóm tér színpadára. — Házy Erzsébet nemrég éppen a Délmagyarország­ban nyilatkozta, hogy húsz év múlva örömmel eljátsza­ná a gonosz mostohát. Bár ez Szegeden az én privilé­giumom, akkor, húsz év múlva majd én játszom el Iluskát... Tandi Lajos Á tudomány társadalmi hasznossága Beszélgetés 1 ánossy Lajos professzorral Ahogy Kacsóh megkomponálta Szalatsy István, a karmester Azt hiszem, minden rend­ben lesz a bemutatón — mondta Szalatsy István kar­nagy tegnap délutón. Dél­előtt tartották a János vitéz zenekari próbáját, a karmes­ter derűlátása bizonyóra ac itt szerzett kedvező benyo­másoknak köszönhető. — Igen, egyenesen a pró­bateremből jövök, a zenekar­ral, az énekesekkel, a kórus­sal átvettük az egész dara­bbá Valamennyi budapesti és szegedi szereplővel kitű­nő kontaktust sikerült te­remteni, ezért vagyok most ilyen derűs hangulatban. A sok-sok János vitéz előadás után nem okoz különösebb gondot, a mostani bemutató, a zenekar egyébként is fel­készült a szabadtéri produk­cióra, igy most elsőrendűen ez a kapcsolatteremtés volt fontos. Szalatsy István először 1959-ben, másodszor 1961­ben vezényelte Kacsóh dal­játékát a szabadtérin. Mit mondana el legszívesebben a mostani, harmadik „talál­kozásról"? — A rendezővel, Horváth Zoltánnal tiszta, sallangmen­tes előadást akarunk. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk le­fejteni a műről mindazt, ami rossz értelemben vett ope­rett, giccs, kabaré, ami évek során belekerült és fölösle­ges. Ugyanakkor vállaljuk, hogy ez egy magyar daljá­ték, népszínmű, és tudatosan megtartjuk, ami benne jó ér­telemben vett operett. — Ezt el lehet, a követke­zőket viszont feltétlenül el kell mondani a mostani elő­adásról: a szegedi szabadtéri történetében most először láthatja a közönség az egyik jelenetet eredetiben, ponto­san úgy, ahogyan Kacsóh Pongrácz megkomponálta. Véleményem szerint az ed­digi bombasztikus, ágyúlövé. sekkel és tűzijátékkal dúsí­tott, nagy tablójú jelenet he­lyett az eredeti sokkal szebb, őszintébb, ugyanakkor meg­hatóbb. Ennyiből nyilván tudják a szegediek, melyik felvonásról van szó, de azért ne írja meg. Jó, ha az új­donságokat ki-ki az előadá­son veszi észre — mondta mosolyogva Szalatsy István. Végezetül a következő fel­adatokról, a színházi évad programjáról kérdeztem. — Nagypn sok hangverse­nyem lesz. Először a MÁV Szimfonikus Zenekarral kí­sérem a Budapesti Zenei Hetek csellóversenyének döntőbe jutott résztvevőit, október elején szintén velük koncertezem Kecskeméten. Ezenkívül Pécsett, Miskolcon, Baján, Szentesen és több más városban lesz koncertem. Természetesen Szegeden ls, legelőször novemberben. Nyikolaj Hrennyikov szovjet zongoraművész saját művét, II. Zongoraversenyét adja elő, a Szegedi Szimfonikus Zenekarral kísérjük. Az ope­rai tervek közül a Faust be­mutatóját említeném, janu­árban. Sulyok Erzsébet A technika olyan régi, mint maga az ember, hiszen az emberréválást az első szerszóm elkészítése jelen­tette. Bolygónk arculata év­ezredek folyamán, a tudo­mány fejlődésével teljesen átformálódott. E . változások kilencven százaléka azonban az utolsó három emberöltő alatt ment végbe. A tudomá­nyok fejlődése termékenyí­tőleg hatott az emberi tár­sadalom fejlődésére is. Jó­nossy Lajos professzorral folytatott beszégletésünkkor e hasznos kölcsönhatás kér­déseiről volt szó. # — Milyen szerepet ját­szik az ember a tudomány és a társadalom formálásá­ban? — A társadalom az őskor­ban akkor kezdett kifejlődni, amikor elkezdődött az embe­ri munka. Bizonyára nem túlzás, hogy a munkával együtt kezdetleges formában megjelent a tudomány is. A tudományos gondolkodás egyrészt a természet, más­részt a társadalom összefüg­géseinek a megértésével fog­lalkozik. Korábban a külön­féle jelenségeket a természet által, vagy a vallásos felfo­gásúak Isten által adottnak tekintették. A gondolkodó ember azonban ebbe nem nyugodott bele, és firtatni kezdte, hogy mik azok a va­lódi összefüggések, amelyek a jelenségek mögött állnak. A társadalomtudományok­nál sok esetben kiderült, hogy azokat az adottságokat, amelyek látszólag kívülről meghatározottak, tulajdon­képpen a társadalom, tehát az ember határozza meg. A tudományos tevékenység nemcsak egyszerű kíváncsi­ság. A jelenségek mögötti összefüggések megértésével egy lépéssel továbbjutunk és a megértés birtokában kör­nyezetünket meg is tudjuk változtatni. A társadalomban az összefüggések megértése hasznos társadalmi változá­sokat idézhet elő. A termé­szeti törvények megértése pedig lehetővé teszi, hogy a természeti erőket fel tudjuk használni saját célunkra. Ha kissé romantikusan azt mond­juk, hogy az ember legyőzi a természetet, akkor ez csak részben felel meg a valóság­nak. A természetet nem le­het legyőzni, a természeti törvények tőlünk függetle­nek és minden körülmények között érvényesek. E tör­vényszerűségek kihasználása azonban igen hasznos lehet, mind sajátmagunk, mind az egész társadalom szómára. e — Milyen példákat tud­na mondani a felismerésre, a megértésre és a megvalósí­tásra? A múlt században mélyre­ható és aprólékos vizsgála­tok az elektromosság külön­böző tulajdonságainak meg­értésére vezettek. Csakis a törvényszerűségek megérté­se birtokában sikerült ké­sőbb elektromos gépeket és automatákat konstruálni, amelyek nélkül a mai társa­dalom már elképzelhetetlen. Érdekes mozzanat volt Max­wellnek egy látszólag apró felfedezése, amely az akkori elekrtomógneses elméletnek egy látszólagos ellentmondá­sóra mutatott rá. Maxwell elméleti úton megmutatta, hogy hogyan lehet az elekt­romágneses egyenleteket úgy módosítani, hogy az ellent­mondás eltűnjék. Ez a mó­dosítás technikailag az egyenletekben egy további tag bevezetését jelentette. Az így módosított elmélet egy érdekes jelenség feltárásara vezetett: így ismerték fel — először elméletileg — az elektromágneses hullámok létezését. Ebből következtet­ve rájöttek, hogy a fény ma­ga is elektromágneses jelen­ség. A puszta megállapításon kívül rájöttek arra is, hogy a fényen kívül más elektro­mágneses hullámokat is elő lehet állítani mesterségesen. És így Hertz, Marconi és mások munkája nyomán lét­rejött a drótnélküli távíró, a rádió és a televizió. 0 — A tudomány fejlődé­sének gyorsasága napról napra fokozódik. Szinte már úgy tűnik, minden jelenség­re magyarázatot kaptunk éa nincs mit felefedezni. Véle­ménye szerint a mai tudo­mány milyen feladatok meg­oldása előtt áll? — A felsorolt példák jól mutatják, milyen fontos sze­repe van a tudománynak, és annak alkalmazásának társa­dalmunkban. Ma sok vonat­kozásbn egyre nagyobb sze­repe van az atomenergiának. A mai tudomány legna­gyobb és egyelőre teljesen megoldatlan feladata a kö­vetkező: Fejlett technikánk segítségével természeti kin­cseinket félelmetes gyorsa­sággal használjuk fel, és félő. hogy ha ez így megy tovább, akkor üresre esszük „élés­kamránkat", és utána éhen halunk. A természet- és társadalomtudományok leg­nagyobb feladata az emberi tevékenység olyan keretekbe irányítása volna, hogy ez a fenyegető perspektíva ne va­lósuljon meg. Budai Mária Tamga az íj markolatán Már a sírfoltok is sok száz évvel ezelőtti szokásokról vallanak. A székkutasi ha­tárban, embernél magasabb zöldellő kukoricás közepén, hatalmas árkok, gödrök, föld­kupacok. Feltárt sírok és sí­rokat jelölő foltok. Bokorné Nagy Katalin, a hódmezővá­sárhelyi Tornyai János Mú­zeum régésze hatodik nyáron dolgozik a késő avarkori te­mető feltárásán. 1965-től 69­ig minden évben visszatért ide, s néhány éves szünet után az idén egy hónapig is­mét itt dolgoztak. Az ötszáz sírra becsült 1200 éves cson­tokat rejtő soros temetőből eddig 180 sírt tártak fel, s megtalálták az egykori teme­tő három oldalfalát is. A feltárt sírok különleges temetkezési szokásokról árul­kodnak. A halottakat nem vízszintes gödrökbe, hanem ferdén a földbe ásott üregek­be helyezték. A sírfoltok víz­szintes és függőleges metsze­tein pontosan lemérhető a si­rok mérete és megállapítha­tó alakja. Bokorné Nagy Ka­talin szerint, ezt a különle­ges temetkezési szokást ke­letről az avarokhoz csatlako­zó idegen népcsoportok hoz­hatták. Szegény emberek te­metkezési helye lehetett egy­kor a most feltárás alatt le­vő temető. Kevés mellékle­tet találtak a sírokban. E ke­vés közül azonban említést érdemelnek a kereszténység­re utaló ezüstből és vasból készült bizánci keresztek, aranyozott bronzveretes, em­ber- és állatfigurákkal, nö­vényi motívumokkal készí­tett övek. Három feltárt ket­tős sír teszi még érdekessé a székkutasi ásatást. Huszon­két vásárhelyi, orosházi és székkutasi gimnazista dolgo­zott a rekkenő hőségben, de egy-egy új lelet, megtalált sír feledtette a nehéz föld­munka fáradalmait. Különös találkozása a rég­múltnak és a jelennek az al­győi határban. Az olajmező gázüzeme hatalmas csőrend­szerének és óriási ezüstösen csillogó gömbtartályainak szomszédságában szentesi és csongrádi középiskolások, va­lamint leendő régészek ássák a kemény, szikkadt földet ifj. Kürti Béla irányításával, akinek ez az első önálló ása­tása. Az algyői föld méhe honfoglaláskori temetőt, az időszámítás előtt második századból szarmata-sírt, ké­sőbronzkori településmarad, ványokat és középsőbronzko­ri sírt rejt. A feltárás legizgalmasabb területe a honfoglaláskori és tizedik századi temető, mely a Dél-Alföld első összefüggő temetője ebből a korból. Ed­dig harminc sírt tártak fel, melyeknek eredményeiből arra következtetnek, hogy olyan soros temetkezésre bukkantak, ahol a temető egyik sorába férfiakat, a má­sikba nőket temettek. Ez archikus temetkezési szokás­ra utal. Érdekes lelet a meg­talált zsugorított csontváz, amilyenből még kevés van. A férfiak sírjainak feltárása, a sírokban talált tárgyi leletek azt bizonyítják, hogy harco­sok temetkezési helye volt az algyői. Íjak, tegezek, szablyák, lószerszámok (kengyel, nye­reg, zabla) sorakoznak a le­letek között. A női sírokban talált hajkarikákból, azok­nak elhelyezkedéséből arra következtetnek, hogy az arany karikákkal összefogott varkocsokat a gyászoló ro­konság levágta, s bedobta a sirba. Szép, gazdagon díszí­tett aranyozott ezüstlemezek, nyakdíszek, bronz függők bi­zonyítják, hogy módos ősö­ket rejtenek a sírok. A leg­értékesebb lelet az az íjmar­kolat, melyet vésett tamga (nemzetiségi jelvény) díszít. A sematikus bogárábrázolás­hoz hasonló jeleket egyes vo. gul törzsek ma is használ­nak. Ez a lelet a második ilyen Magyarországon. Egy előkelő harcos koporsós sír­jából került elő, melyre a vas koporsókapcsok utalnak. A reggeltől estig a tűző napon dolgozó „válogatott brigádnak" sokat segitenek az olajosok, különösen a Március 15-e szocialistabri­gád, melynek tagjai jelentős társadalmi munkával is gyá­molították az algyői ásatá­sok sikerét. T .L. Javítják a vasutasok egészségügyi ellátását A IV. ötéves tervben 250 millió forintot, 1973-ban 63 milliót fordítanak a MÁV-nál a dolgozók egészségügyi el­látásának javítására. Az ősz­szeg nagyobb részét a költ­ségvetés biztosítja, de jelen­tős az a félszázalékos egész­ségügyi hozzájárulás is, amelyet a vasutas dolgozók fizetésükből önként adnak erre a célra. (MTI) 1

Next

/
Thumbnails
Contents