Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. AUGUSZTUS 9. Előkészítő bizottság 11 országból Róma, Bécs és Montreal után — mint már jelentettük — Budapesten rendezik meg a közgazdász világkongreszszust 1974. augusztus 19—24 között. A Nemzetközt Közgazdasági Társaság —amelynek a Magyar Közgazdasági Társaság is tagja — először rendezi meg tanácskozását szocialista ország fővárosában. A várható résztvevők száma — mintegy 2000—2400 fő — minden eddigit felülmúl. 11 ország képviselőiből álló bizottság alakul a kongresszus előkészítésére. A világtalálkozóval egyidejűleg a Magyar Közgazdasági Társaság és külföldi közgazdasági könyvkiadók közreműködésével kiállítást rendez korunk közgazdasági irodalmának reprezentáns műveiből. A könyvárusítás hétparancsolata n A könyvterjesztés és könyveladás hivatástudatot, szakmaszeretetet, tájékozottságot, a tájékoztatni tudás készségét és képességét igényli. A felismerés nem mai keletű, hiszen a pozsonyi helytartótanács 1772-ben kiadott rendeletében ez olvasható: „Senki nem nyerhet könyvkereskedésre jogot, aki azt előbb annak rendje és re nagyobb szerep jut a pszichológiának, s ez fokozottan áll a könyvkereskedelemre. Király József pszichológus szerint hét pontban foglalhatók össze a „jó könyves" kritériumai. — A szakértelem, mint a tekintély alapja; önbizalom és határozottság, amelynek alapja a rutin és a tapasztalás; az önnön tevémódja szerint meg nem ta- kenység megszervezésének nulta, s legalább négy évet ily kereskedésben nem szolgált, s egyszersmind a különbözö szaktudományokban a szerzők és iratok körül ismeretekkel nem bír. Azért, aki ilyen kereskedést akar nyitni, valamely cs. és kir. egyetemen megvizsgálandó, és képességéről bizonyítványt kell felmutatnia." A könyvek árusait tehát már 200 évvel ezelőtt is „alaposan megvizsgálták". Önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi ad különös jelentőséget napjainkban a könyvesek képzésének? A kereskedelemben az értékesítés munkája során egyképessége; a túltengő határozottság visszaszorítása; az üzleti élet emberi vonásainak, gyakorlati pszichológiájának ismerete; a bizalmat keltő fellépés és a külső megjelenés; a fejlett erkölcsi érzék, amely egyensúlyt teremt a közösség és az egyén között. Az elvek gyakorlattá váltása során a könyveseknek természetesen nem kell pszichológussá válniuk, de magatartásukat a kapcsolatteremtés készségének kell jellemeznie. Érezzék meg és tudják, ki milyen „bánásmódot" — és főleg: könyvet — igényel. Ezerháromszázötven forint - naponta Történetesen úgy alakult, hogy azon a héten, amikor a kormány határozatot hozott az állampolgárok által építhető lakás és üdülő maximális nagyságáról, én éppen a Balaton partján nyaraltam. Emlékszem is, miközben az újságot olvastam, arra gondoltam, hogy nagyon jól van ez így, mindenkinek határoznia kell a maga helyén. A minisztereknek ott fenn, az ország házában az asztal mellett arról, hogy mekkora legyen a jövőben a legnagyobb magánlakás, illetőleg nyaraló. Nekem viszont itt lenn. a nem magán üdülő étkezdéjének asztalánál arról, hogy tökfőzeléket kérjek feltéttel, avagy bácskai rizseshúst savanyúsággal. Mindkét döntés, a fenti is és a lenti is, vitathatatlanul elvi alapokon nyogodott. A kormány abból indult ki. hogy korlátozni kell a személyes szükségleteket megParóka és „pepi" | Gyógykőzponf A parókát és a „pepi"-t fiatalok, idősebbek egyformán szívesen viselik, mert kényelmes, mindig jó a frizura A hajkiegészítés praktikus divatja azonban egészségügyi veszélyeket is rejt magában. A parókát, különösen nyári nagy melegben ne viseljük állandóan. A fejbőr nem szellőzik kellően, s ez bőrgyulladast, bőrkiütést okozhat, — bór ez nagy mértékben függ az egyéni hajlamtól is. Altalános orvosi vélemény a parókáról, hogy csak egy-két órán át tanácsos viselni. Ez az idő azonban a gyakorlatban, — ha dolgozni, vagy szórakozni megyünk — mindenképpen hosszabb lesz. Ezért, ha parókát vásárolunk, inkább a drágább, de a korszerű követelményeknek jobban megfelelő szellős, levegős, szalagszerűen feldolgozott hajat vegyük. Ez a fejbőr szellőzését nem gátolja, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a zárt, gumírozott sapkára feldolgozott póthaj. Ne vásároljunk szoros parókát. Kényes dolog a hajforma es a hajszín kiválasztása. Idősebbek a szolid hajformát és színt válasszák: kritikusan nézzük meg a tükörben, hogy milyen szín áll jól az egyéniségünkhöz, korunkhoz. A paróka ne legyen kirívóan más színű, mint a természetes haj, inkább árnyalati színhatásra törekedjünk. A fiatalabb korosztály bátrabban élhet a lehetőséggel, és merészebb frizurát is viselhet. Az esztétikai követelmény azonban a fiataloknál is azt diktálja. hogy a paróka egyéniséghez illő legyen. Mi a teendőnk, ha gyakran viselünk parókát? Mielőtt a parókát felteszsztlk, alaposan masszírozzuk meg a fejbőrt, ez elősegíti a vérkeringést. Hazaérkezés után azonnal vegyük le és újra masszírozzuk meg a fejbőrt. Elengedhetetlen minden este a hajkefélés. Kell a fejbőrnek, és hajnak ez a kefemasszázs is. Amikor módunkban van és süt a nap, néhány percig napoztassuk a fejbőrt. Vágassuk le a saját hajat rövidre, hogy ne legyen túl sok haj a paróka alatt, mert még jobban melegít. Arra Is ügyeljünk, hogy ne öltözzünk túl melegen, mert általában a fejbőr tzzad a legjobban. A parókát ugyan úgy, mint a természetes hajat kezelni kell, naponta keféljük át. A mühaj parókát két-három I hónaponként ki kell mosni. Ezt otthon is elvégezhetjük. A „pepi" hajkiegészítés nagy előnye a parókával szemben, hogy nem az egész fejet borítja be, s így a fejbőr .szellőzése jobb. Hátránya viszont az, hogy a természetes hajhoz erősítve használják, s ha nem szakszerűen rögzítik, a hajszálak meghúzódnak, meglazulnak, és kihullanak. Sok nő úgy készítteti el fodrászával a frizuráját, hogy a póthajból készült kontyot erősen rögzítteti, és napokig le sem veszi. Éjjelre kendővel vagy hálóval beköti a haját, nehogy tönkre menjen a frizura. Ez nagyon egészségtelen megoldás. j Előbb-utóbb bőrbetegség és' hajhullás lesz a vége. Nem szabad a póthajat éjjel is fejünkön hagyni. A fejbőrnek szellőzni, és a természetes hajnak pihenni kell, s így az éjszakai pihenés is kellemessebb. Helyes keze-; lési módja a „pepinek", ha olyan kontyot fésültetünk, amelyet este le tudunk venni, és reggel újra fel tudjuk erősíteni. F. K. A sziléziai Ustronie-Zawodzieben új gyógy- és rehabilitációs komplexumot építenek, amelyből már 26 pavilon elkészült, és további 11-et hamarosan átadnak az építők. Az újonnan épült gyógyközpontban 5 ezer beteget tudnak majd elhelyezni és kezelni. Képünkön: az Ustronie-Zawodzle gyógyközpontban épülő épületek egyike, amely a lengyel kereskedelmi dolgozók üdülőházaként fog szolgálni. ál Ki haladó építési törekvéseket, a nagyzási hóbortban szenvedők luxusigényeinek kielégítését, ezért a jövő év közepétől minden állampolgár legfeljebb hatszobás lakást és háromszobás nyaralót építtethet magának. Jómagam ugyancsak tiszteletben tartom a személyes szükségleteimet, ezért határoztam úgy, hogy mivel nem szeretem a tökfőzeléket feltéttel, így hát bácskai rizaeshúst eszem savanyúsággal, az idén éppúgy, mint a jövő év közepétől. Egyúttal, minthogy törvénytisztelő ember vagyok, evés közben megfogadtam, hogy a jövő év közepétől sem fogok építtetni magamnak hatszobásnál nagyobb lakást, vagy négyszobás hyaralót. Nem dicsekvésből mondom, de következetes jellem vagyok, mérget vehet rá bárki, hogy ezt a fogadalmamat teljes mértékig be fogom tartani. Nagyjából hasonló fogadalmakat tettek később a vízparti délutáni henyélés folyamán üdülőtársaim is, pedig ők szintén ezért töltötték kétheti szabadságukat a vállalati üdülőben, mert nincs saját nyaralójuk. Mégsem tiltakoztak személyes szükségleteik jövőbeli korlátozása ellen, talán azt gondolták magukban, hogy ha majd megint sikerül beutalóhoz jutniuk, hát majd megint eljönnek ebbe a Balaton-part; üdülőbe és kész. Ne gondolják azonban, hogy nálunk mindenki egyetért a kormány döntéseível. Amíg a közös üdülőben tartózkodtam, én is arra gondoltam, hogy teljes az egység, egyemberként állunk a Minisztertanács mögött, ám történt valami, ami megingatott ebben a hitemben. Estére vendégeim érkeztek, akik a Balaton partján szándékoztak tölteni a következő napot is. Ez önmagában még nem lett volna baj, napközben ellehettek a közös üdülőben is, éjszakára azonban valahol alvási lehetőségről kellett gondoskodni számukra. Kimentem hát velük a faluba, amely alatt persze nem nádtetős, trágyaillatú települést kell érteni, hanem amolyan íjdülőhelyi falut, teraszos villákkal, előttük ápolt kert, az udvarok mélyén garázs, az elegáns vaskerítéseken táblák: szoba kiadó, Zimmer frei stb. Végigjártunk néhány Zimmer frei-t és drágállottuk s szobaárakat. Aztán, minthogy már estére járt az idő, megállapodtunk egy villatulajdonossal, aki hajlandó volt kétágyas szobáját százötvenért kiadni az éjszakára. Az illetőnek termelőtől beszerzett bora is volt, feltehetőleg ez oldotta meg a nyelvét, mert egy Idő után félreérthetetlenül panaszkodni kezdett. Előbb csak úgy általában arról, hogy drágul az élet, sok az adó, a hasukra ütnek a tanácsnál és úgy hajtják be az üdülőhelyi illetéket, ugyanilyen módszerrel következtetnek az adóalanyok jövedelmére, később azonban szóbahozta a kormányhatározatot is, úgy látszik, tájékozott állampolgárral hozott össze a sors. És kijelentette, hogy a döntés nem demokratikus, ellenkezik a kisemberek érdekeivel. Régebben olvasta az újságban, hogy az idegenforgalom és általában az üdülési lehetőségek szélesítése végett több kispanzlóra volna szükség a Balaton partján é> másutt, a magánépíttetőket erre kifejezetten ösztönözni kellene. És erre meghozták a döntést az állapolgárok által építhető lakások és nyaralók nagyságának maximálásáról. Ha valakinek van rá pénze, kérdezte, miért ne építtessen akkora házat magának, amekkorát csak akar, ez állampolgári jog, ráadásul közös érdek, hogy minél többen tölthessék el megérdemelt szabadságukat a Balaton partján. Eközben végigvezetett bennünket birtokán, amely állt egy négy nagyszobás villából. Az udvarra kilépve kiderült, hogy az sem marad parlagon, mert egy hosszú toldaléképületben hat kétágyas szoba sorakozott egymás mellett, mindegyikhez mosdófülke, zuhanyozóval. Gyors fejszámolással megállapítottam, hogy ha egy szobában a tulaj lakik, a többi után százötvenével véve akkor is beszed ezerháromszázötven forintot. Naponta. Több, mint negyvenezret havonta. És ráadásul nem ért egyet a kormánnyal, amiért az a következő évtől kezdve korlátozni kívánja a magánházak és nyaralók nagyságát. Ha én a kormánynak lennék, feltétlenül figyelném ezeket az ellenvéleményeket — már az idén is. Árkus József Tóth Béla: Céhmesteri irományok 61. Csak évtizedek múlva tudtam meg, hogy ezt követően a tizenötödik napon este hat órakor a segesvári csatamezőn, Ispánkút mellett meghalt. A bajok következését mindenki érezte. Ezért a Szegeden összeülésező országgyűléstől reméltek órákon belül megvalósuló változást. Ami eléje áll az ellenségnek, amely ... csodákat művel. A parlament össze is ült, s szokásához híven Szemere Pál belügyi miniszter okosakat mondott, s igazat: Forró óhajtása a nemzetnek — idézzük e nevezetes pontnál a miniszterelnök szavait — az, hogy a fellázadt népfajok lecsendesíttessenek. Borzasztó, uraim, azon ínség és nyomor, melylyet a románok és ráczok szenvedtek, önmagukat száműzvén saját földeikről. Megfoghatlan vakság azon népek részéről az, hogy azon dynastia ármányai által engedik magukat fellázíttatni, melly őket elnyomta: de még nagyobb lelketlenség vézéreik részéről, hogy némileg, ha nem is egyenesen, épen azon dynastia érdekében használják fel a népek erejét, melytől származik a nép minden szenvedése. Mit szenvedett a nép, a román, a rácz és u magyar nép is e szép hazában? Mindent, mindent, a szolgaságnak minden kínait. Mikor és meddig szenvedett? Emberek emlékezete óta egész 1948-ig. Ki kormányzott, ki uralkodott 1848-ig Magyarországon? A bécsi cabinet, az osztrák ministerium. Ez tartotta rabságban a földművelő népet, mellynek gondolata sem, birtoka sem volt szabad: ez tette a román népfajt urának szolgájává: ez nem engedte, a g. n. egyesülteknek, hogy synodusukat összehívják, ez fosztotta meg a ráczokat ősi jogaiktól egyházi szabadságukra nézve, ez tette a román, a rácz clerust alattvalójává, ez kötötte röghöz a határőrséget, s általában ez tartotta a népfajokat egymás ellen örök ingerlődésben akképen, hogy kik egy földön, egy éghajlat alatt laknak, ugyanazon istenadta levegőből csak a kölcsönös gyűlölséget szívták lelkeikbe egymás ellen. A végrehajtó hatalom a nemzet kezébe csak 1848-ban szálott tettlegesen vissza. És a magyar a maga nagylelkűségében hogyan vette annak hasznát? Ügy vette hasznát, hogy a robotot és dézmát eltörölte, a jog- és kötelességben egyenlőséget kimondotta nyelv- és valláskülönbség nélkül, azt hiszem, bekövetkezett a legvégső idő, hogy a nemzetgyűlés elveit e részben nyilvánítsa. Jól tudom, hogy a lázadott románok és ráczok között vannak, kik a szegény népet személyes nagyravágyásuknak, önzésöknek áldozzák fel, de vannak, lehetnek, kik nemzetiségökre nézve a jövendő előtt aggódnak, és ezeket meg kell nyugtatnunk, miattok s magunk miatt. Én tehát azt tartom, a nemzetgyűlésnek nyilatkoznia kell. Hadd lássák a népfajok, hogy mi nem akarjuk azon osztrák politikát követni, melly minden népeket, egymás ellen ingerelvén, elnyomott. Hadd lássa Európa, hogy azon magyar nép, melly földét megosztá a többiekkel, melly a szabadságharezot maga víja főképen, melly évek óta maga küzd valamennyi néptársai jólléteért, hadd lássa Európa, hogy mi magunk vívtunk, hadd lássa a világ, hogy mi a legjobb forradalmak életjeleit jól Ismerjük, hogy míg a régi forradalmak csak a szabadságot kívánták és nyerték meg, mi értjük az új történet új forradalmait. Én Magyarországot most úgy képzelem, hogy ennek különböző népei össze vannak gyűlve egy lakomázó nagy asztal körül. Az asztalra el van rakva a népek vagyona, élete, békéje, szabadsága, becsülete, dicsősége, szerencséje, reménye a jövendőnek, áldása a maradéknak. Magyarország minden népei az asztal körül vannak, és védelmezik azt utolsó csepp vérig, a halálig. Oldalt azonban áll egy néposztály, melly szintén védelmére kelt a kincsekkel megterhelt asztalnak, pedig az ő szabadsága nincs az asztalon, az ő becsülete nincs az asztalon, az ő jogai azon jogok között, mellyeknek megvédésében részt vesz, ezen asztalon nincsenek biztosítva, tehát úgy látszik, idegen jogot, szabadságot védelmez, ontván azonban vérét a többivel egyenlően. Ezen néposztály: a zsidó néposztály. (Éljen!) Uraim! ha a zsidó nép szinte ott van a csatatéren és vérét ontja egy olly hazáért, mellynek ő még nem kijelentett polgára, ha ő vagyonát, életét örömest feláldozza azon szabadságért, mellyet csak reményi, azon jogokért, mellyeket még nem bír, mint bírnak a többiek, kik vele harczolnak: azt hiszem, az igazság kívánja, hogy míg egyrészről az ellenség még nagyobb kínokkal, terhekkel tetézi mint a többi népeket, eljött az idő, hogy a nemzetgyűlés azon szent elv kijelentését tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai, (igaz) jogban és kötelességben a többiekkel egyenlők. (Kitűnő éljenzés!) A képviselőház e kérdést tárgyalni elhatározta még a múlt évben. Debreczenben a nemzetgyűlés ezt újólag sürgette s én akkor a kormány nevében kötelességemnek ismertem a javaslatom elkészíteni, melly maj. 24-ről szólva el is készült. (Folytatjuk.) J »