Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

KEDD, 1973. AUGUSZTUS l 3 Sokgyermekes családok, fiatal házasok Tanácskozott a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság « nak megfelelő, vagy ennél a család ellátásával össze­magasabb iskolai végzett- függő háztartási munkák ve­^ zottság a sokgyermekes csa- séggel. Az általános iskolát szik igénybe, ládok és a fiatal házasok nem fejezte be 52,7 száza­lékuk, és 1,4 százalékuk is­Tegnapl ülésén a Csongrád ^ megyei Népi Ellenőrzési Bi­szociális és munkahelyi kő A sokgyermekes dolgozók­rülményeinek vizsgálatáról kolai 'végzettséggel' nem ren- ^LÍW^IA6'^™ tárgyalt. A vizsgálat célja delkezik. olyan lehetőségek feltárása Foglalkozott a vizsgálat a munkához való jó viszonyu­kat bizonyítja, hogy közel volt," amelyek ^hatékonyabb sokgyermekes családok^ve- fOszázalékuk 5 vagy ennél kihasználásával a sokgyer- delmével és lakásviszonyai- tot* munkaviszonnyal mekes családok szociális és val is. A 209 sokgyermekes f.ead?lk®ZÍk i^ÜfL család 40,6 százalékánál az egy főre jutó havi átlag­jövedelem 600 forint alatt kahelyén. A felmérést végző bizottság tagjai egyöntetűen állapították meg, hogy ta­pasztalataik szerint a sok­hogy a rájuk vonatkozó kü.i 800 forint között. Vagyis a ET"1*11?8' d°lgozók rag^z" , lönböző jogszabályok a gya- 209 sokgyermekes család 61 kodnak legjobban munkahe­línrlofhon mir>ri lrAtm(-lr/»Tn CzáTCslíílróríól r. nrfir — — „ 4,. munkahelyi körülményeinek megjavítása gyorsítható. A fiatal házasok esetében pe­dig annak szorgalmazása, van, 20,4 százalékánál 600— korlatban mind következe­tesebben valósuljanak meg. j„ lyeikhez, közülük kevesen ^nSS™ vándorolnak egyik helyről tó átlagjövedelem 800 fo­a másikra. Műszakbeosztásuk A vizsgálatot Csongrád rintnál kevesebb, ami - ál- kedvező' ,s megyeben 20 olyan vállalat- lapították meg a vizsgálatot feientektelen A vttseála? nal és szövetkezetnél végez- végzők — nem jeiqnteKteien. A vizsgalat ték. amelyeknél három vagy nem elégséges család ellátásához, mivel több gyermeket nevelő szü- jövedelem 60—70 százalékát lők dolgoznak nagyobb fordítják élelmezésre. A 209 számban. 209 több A népi ellenőrök gyermeket nevelő sokgyermekes család 63,2 százaléka saját házzal, 25,4 százaléka főbérleti lakással akik rendelkezik, megállapításaiból az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy a sokgyermekes dolgozók megsegítésére kialakult gya­korlatok és módszerek a vál­lalatoknál általában azono­loT százaléka Sak' Jellemzö- h°gy a meS" IU.I szazaieka levő lehetőségeket nem hasz­nálják ki, a segítés egyol­dalú és korlátozott. A gon­családnak 936 gyermeke van, pet mutat a lakószobák szá- doskodás főleg a gyermekin­vagyis családonként 4,5. A ma. A sokgyermekes csalá- tézmények fenntartásában és szülők többsége már betöl- dok 40,6 százaléka egyszo- ^ bas, 46,4 százaléka kétszobás nyilvánul meg. 87,5 lakásban lakik, és csak 13 szülővel beszélgettek, egyúttal kérdőívekre adtak albérletben, vagy családtag választ. A megkérdezett 209 ként. Kedvezőtlenebb kö­tötte a 30. életévét. A megkérdezettek százaléka házasságban él, 6,2 százaléka rendelkezik százaléka elvált, 3,6 száza léka özvegy. A többgyerme­kes szülőknek csak 45,9 szá­. A megvizsgált húsz vál­ha" lalatnál tavaly 1639 fiatal rom, vagy ennél több lakó- házast — a létszám 8,4 szá szobával. A sokgyermekes zalékát — tartottak nyilván, családoknál a szülők szabad Kétszáznyolcvankét megkér­,,, , „ ., .... ,,. ,. . dezett fiatal hazasnak mind­zaleka rendelkezik az alta- ideje korlátozott, mivel a össze 183 gyermeke van. Is­lános iskola nyolc osztalyá- szabad idő túlnyomó részét kolai végzettségük megfele­, lő. Ötven százalékuk elvé­gezte az általános iskola nyolc osztályát, 32 százalé­kuk a középiskolát, 4 szá­zalékuk felsőfokú végzett­séggel rendelkezik. Csupán 4 százalékuknak nincs meg az általános iskolai végzett­sége. A fiatalok többsége, 43,7 százaléka szakmunkás, kisebb százaléka betanított, illetve segédmunkás. A töb­bi megkérdezett műszaki, illetve alkalmazotti kategó­riába tartozik. A megkérde­zettek 62,8 százaléka szak­képzettséggel rendelkezik, és közülük jelenleg is többen tanulnak. A megkérdezettek 33 százalékának 1600 forint felett van, 39 százalékának pedig 2 ezer forintnál több a havi jövedelme. Értékelte a Csongrád me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság a fiatal házasok la­káskörülményeit, valamint a bölcsődei és óvodai férőhe­lyekkel kapcsolatos gondjai­kat. E széles körű felmérés adatai és az azokból levont kö­vetkeztetések, tanulságok ré­szei lesznek majd az idén elkészülő Csongrád megyei népmozgalmi összesítésnek. Napirenden: A tisztképzés továb bfe j I esztése Néphadseregünk szakem- szonylág közel álló polgári berei a közelmúltban ta- szakmai képesítés megszer­nácskozáson vitatták meg a zésének lehetősége. Ugyan­tiszt- és a tiszthelyettes- csak változatlanul fontos képzés helyzetét, és az ezzel feladat az élet- és a tanu­összefüggő tennivalókat. A lási körülmények további tanácskozás előadója és a javítása a katonai taninté­' hozzászólók megállapították, zetekben. hogy a tiszt- és tiszthelyet- A tiszthelyettesképzés to­tesképzés néphadseregünk- vábbfejlesztésének egyik ben alapvetően megfelel a legdöntőbb feltétele: a tiszt­követelményeknek. A tanin- helyettesi beosztáshoz szük­tézetekből kibocsátott fiatal séges politikai nevelői, ki­parancsnokok és technikusok képzői és harcvezetői kész­felkészültsége évről évre ség erőteljesebb formálása, jobb. A követelmények Ennek érdekében tovább azonban szüntelenül növe- fejlesztik és gyarapítják a kednek, ezért elengedhetet­len a néphadsereg káderkép­zési rendszerének további fejlesztése, a katonai főisko­lák és a tiszthelyettesképző bázisok munkájának tökéle­tesítése. A hadsereg tanin­tézeteiben szükséges az ok­tatás színvonalának további emelése, valamint a képzés tartalmi és időtényezőinek strukturális módosítása. A képzésben a fő figyelmet a hallgatók és növendékek szi­lárd elméleti alapozására, s a várható beosztással kap­csolatos legdöntőbb kulcsfel tiszthelyettesképzés tárgyi és személyi feltételeit. Amikor arról beszélünk, hogy az épületeken csak az utolsó simítások vannak hát­ra, általában egy-két mozza. natra gondolunk, valami ki­igazításra, s rendben van minden. A mai lakásépítke­zéseknél az utolsó simítások olykor egész esztendei utóla­gos munkát feltételeznek. Az építőipari tevékenység fázi­sainak technikája és techno­lógiája ugyanis nagyon messzire került egymástól. A házgyárak felépítésével az építőmesteri munka hátat fordított a múltnak: manap­ság fedett gyártócsarnokok­ban készítik el a lakóépüle­tet. Automaták segítik a gyártást, gombokat, kapcso­lókat kezelnek a munká­sok. A házak elemeit csak kocsira kell rakni, a hely­színre szállítani, összeszerel­ni. A külső szemlélő joggal állapítja meg: felépült a la­kóház, lehet beköltözni. A valóságban mégsem így van. RECÉZIK A LÉPCSŐT L. F. Tarján­ban las­san elké­szül a ha­tos ütem minden lakóháza. Olyanok ezek is, mint a hár­mas, a négyes, vagy az ötös terület épületei: vagy négy­vagy tízemeletesek. Csak annyi az eltérés, hogy né­mely szalagház vonalvezeté­se hajlékonyabb a megszo­kottnál, két-két lépcsőház után fordul az egyenes, majd visszakanyarodik. Esetleg a sík megtörik, két lépéssel beljebb vezetik az épület egyenesét. A magas daruk beállnak egy vonalra, rakják a paneleket jobbra is, meg balra is. A távolságot meg­határozza a daru csápjának lehetséges kinyúlása. A termelékenység így a legnagyobb. De kérdés, a la­kóknak, akik majd ott élnek, így-e a legjobb? A szélső há­zaknál jogos a kételkedés: a József Attila sugárút mentén húzódó tízemeletes „árnyé­kában" rakták össze a négy­emeletest. Kap az az épület napfényt? A délutáni órák­ban aligha, hiszen nyomasz­tó méreteivel és árnyékával rátelepedik a magasépület. Az „öreg" óvodával szem­ben áll egy kígyó alakú sza­lagház. Azért ilyen, mert két-két lépcsőházanként for­dul az épület síkjának vo­nalvezetése. 615—616, 617 számozásúak az épületek. Most sietnek az építőmunká­sok, mert. sürgeti őket a ha­táridő. Két fiatalember a harmadik lépcsőházban recés kalapáccsal veri a lépcsőket: — Piszokul fáj a kezem — mondja az egyik. — A beton rendkívül kemény. Rossz a sorrend, ha előbb szólnak, akkor nyersebb a beton és könnyebb a recézés, de sohasem érjük utol ma­gunkat. Műkövesek. Szakmájuk­hoz tartozik a kalapálás. Mégis elégedetlenek. Eszembe jut egy kicsinyke szerelési munka a fürdőszo­bámban, amikor a szerelők kicserélték fél méternyi ve­zetéket. Előbb jöttek a kő­művesek kibontották a falat, nagy rendetlenséget hagyván maguk után. Aztán megér­keztek a vízvezetékesek, majd dolguk végeztével el­mentek. Újra jöttek a kő­művesek, félvödörnyi mal­tert kevertek, hogy beken­jék a rést. Megkérdeztem a vízvezeték-szerelőket, ők ki tudták volna-e bontani a falat és utána bemalteroznt? Azt válaszolták, hogy kiváló, an, de azért nem cseleked­ték, mert nem az o dolguk. Nagy kár, hogy Ilyen merev a munkaszervezés. LEHETNE GYORSABBAN? REGGELI KÖZJÁTÉKOK Zöldborsó exportja A Szegedi Konzervgyár- szállítják. Képünk a csoma- üvegek, majd vagonba, és ban véget ért az előszezon, golást mutatja, a raktárak- indulhat a finom szegedi s jelenleg a paradicsom je- ban dobozokba kerülnek az zöldborsó a határon túlra, a slágert, amelyből 2 lenti ezer 300 vagonnal dolgoznak fel. A szezont a cseresznyé­adatok minél jobb gyakorla- \ vei kezdték, majd a meggy ti elsajátítására kell helyez- és a zöldborsó következett í ni — szoros összefüggésben az önálló szakmai tájékozó­dás képességének kiformá­lásával. Szükséges a jelenlegi me­rev tantervi követelmények helyett olyan rugalmas tan­terv kidolgozása, amely le­hetővé teszi a folyamatos korrekciót, az állandó kor­szerűsítést, s ugyanakkor Az idén 32 vagon cseresz­nyét és meggyet raktak el üvegekbe, ez a mennyiség több 2 vagonnal, mint a műit évi volt. A zöldborsó érési idősza­kában sok volt az eső, ne­hezen ment a betakarítás. A gyár vezetői arra számítot­tak, hogy 580 vagon borsó­szemet rakhatnak el, de nem bontja meg azt a tan- csak 570-nel sikerült. Bár ez tervi stabilitást, amely nél­kül nincs előrelátó, tervsze­rű képzés és nevelés. A hi­a mennyiség is rekordnak számít a gyár történetében, hiszen az elmúlt tíz év során vatásos katonai pályára irá- 1 mindössze egyszer sikerült nyitás eredményesebbé téte- 500 vagon borsószemet él­lé érdekében néphadsere- rakni. Az idei termés külön­günk tisztképző főiskoláin ben kiváló minőségű volt, s továbbra is megmarad a az üvegekbe került borsó katonai képesítéshez vá- nagyobb részét külföldre Somogyi Károly né leivé tele A két fiú el­mondta, hogy négy emeleten át a lépcsők­re rovátkázott gumit ragasz­tanak, hogy ne csússzanak meg a járókelők, tapadjon a cipőtalp. ök is azért kalapál­gatnak, hogy a tapadási fe­lület meglegyen, csak azt nem értik, miért ne lehetne a lépcsőház bejáratánál is rovátkázott gumit ragasztani arra az öt lépcsőfokra. A szakember sem tudja, csak annyit mond, hogy igy tervezték. Az építkezés művezetőjé­vel, Prágai Jánossal figyel­jük, hogyan halad a munka a hosszú épületen. Mint a méhek a virágzó akácfát, úgy ellepték a szakipari munkások ezt a házat. Prá­gai mondja: — Itt most minden szakma képviselője megtalálható. Jegyzem: szobafestők, üve­gesek, asztalosok, vízvezeték­szerelők, kőművesek, műkö­vesek, a központifűtés szere­lői, gázvezeték-szerelők, re­dőnyösök, parkettázók, bur­kolók, villanyszerelők, da­rukezelők, sőt megjöttek a GELKA szakemberei is, hogy felszereljék a ház tetejére a központi antennát, a szobák­ba pedig a csatlakozó dugó­kat. A tévések aktatáskával járnak, a festők nyakig me­szesek. Legjobb dolga a da­rukezelő leánykának van, hűvös helyről, deszkakabin­ból irányítja a felvonókat. Mellénk lép egy fiatalem­ber — kőműves. Mondja a művezetőnek, hogy a lakato­sok felépítették a gyámbako­kat, pedig nem az ő dolguk lett volna. Mit felel erre a művezető? Tévedésből elvé­gezték a kőművesek munká­ját is. Én azon morfondíro­zom, ez a fajta „tévedés" miért nem lehet természetes a szakipari tevékenységben? Kevés a szakem­ber— magya­rázza a művezető, s beavat a jelenlegi lakásépítkezések rejtelmeibe. A házgyári pa­neleket csak össze kell sze­relni. Két hét alatt elintéz­nek egy épületet. A panel­szerelők öten annyit tudnak elvégezni, mint a szakipari részleg emberei százan. A panelszerelők két műszakban dolgoznak, a szakiparosok egy műszakban, ezért az el­tolódás. Áprilisban készen volt az a lakóház, most örül­nének, ha szeptemberre be­költözhetnének a lakók. Átadták a 615-ös lakóhá­zat — mondják a szakembe­rek. Igen? Akkor hur­colkodhatnak a lakók — mondhatná bárki. Saj­nos, nem lehet, arra még az átadás után legalább három hónapot kell várni. Hogy miért? Mert a hiánypótlást végző szakemberek csak másfél hónapos késéssel jut­nak el a következő épületbe. De ezzel még mindig nem zárult le a folyamat, mert a hiánypótlást végző brigád is hagy hibákat maga után, amiről újabb jegyzőkönyvet írnak, és megkérik a „szuper hiánypótlókat'", hogy javít­sák ki a javítók hanyag munkáját. A szuper korrek­túra, ui^n legfeljebb a civa­kodás következik a lakó és az építőipar között, később néha a bíróság is közremű­ködik, hogy igazságot tegyen. Sajnos ilyen a helyzet, bár az építőipari vállalat igazga­tója ígérte: a munkaszerve­zés hatására még a hiány­pótló brigádok munkáját is kiküszöbölik, mert ez a leg­nagyobb ráfizetése a cégnek. — Nem lehetne egyből ki­fogástalan munkát végezni? — érdeklődtem a lakóház művezetőjétől. — Olyan erős a tempó, hogy végül is nem megy. A sietség a vállalat pénzügyi mechanizmusa és még ki tudja mi minden, megváltoz. tatja az akaratot. Technikailag fejleszteni kellene tehát a szakipart, hogy hamarabb elkészülje­nek a belső munkálatok, az utolsó simítások. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents