Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

VASÁRNAP, 1973. AUGUSZTUS X Kérdezzen — válaszolunk A „madzagvasút" sorsa A Magyar Tclcvíziö riportfilmet sugárzott az idCn a tanyavilágban kígyózó kisvasúiról — az úgynevezett madzagvasútról". Ml lesz ennek a sorsa'.' — kérdezi Molnár József, Szeged, Tömörkény u. 2. szám alatti olvasónk. A MAV szegedi Igazgatóságának vezetője, Kiss Károly a következő felvilágosítást adta: — Az országgyűlés által elfogadott közlekedéspolitikai koncepció alapján a közlekedési kormányzat a korszerű és egységes közlekedési rendszer kialakításán munkálkodik. Ennek során a keskeny nyomközű, kis forgalmú szegedi MÁV Kisvasűton — mint gazdaságtalan üzemrészen — a vasúti szállítás megszüntetését és a forgalomnak közútra történő átterelését irányozta elő. — Ezen a vasútvonalon a személy- és áruszállítás volumene mind műszaki és technikai, mind gazdasági jellemzőiben a közúti gépkocsiszállítás adottságainak felel meg. A vasúti kapacitást a szállítási igények alapján még 20—30 százalékban sem lehet kihasználni. Ennek megváltozására a jövőben sincs kilátás Ezt az elszállított utasok és áruk mennyiségének alakulása is félre, érthetetlenül igazolja. A legutóbbi 10 esztendő alatt például az elszállított utasok száma az 1963 évi 689 335-ről 1972. évre 267 555re: az elszállított áruk mennyisége az 1963. évi 70 651 tonnáról 1972. évre 42 862 tonnára csökkent, évről évre folyamatosan. — A közlekedéspolitikai koncepció végrehajtási ütemterve szerint a szegedi MÁV Kisvasutak személy- és áruforgalmának közútra terelése 1975. január l-re várható. — Természetesen a forgalomátterelését széles körű területi vizsgálatok előzik meg. Ezek folyamatban vannak. Á területi munkabizottságok a vonzási körzet teljes felmérését és elemzését mar elvegezték. A vizsgálat anyaga jelenleg a forgalomszervező bizottság előtt van, a megyei tanács és közlekedési ágazatok érdekelt ' vezetői előtt. 1973 végéig dolgoznak ki ezek a testületek határozati javaslatot a forgalomátterelés módozatára, előfeltételeinek megteremtésére. Minisztériumi koordinációs bizottság végleges javaslattétele után hoz majd a közlekedés- és postaügyi miniszter döntést az ügyben. A miniszteri utasítás kiadása után kerülhet sor 1Ú74ben az előfeltételek megteremtésére és utána a forgalom közútra terelésére. — A forgalomátterelés után a személyforgalmat autóbuszok, az áruforgalmat, tehergépkocsik látják el, előreláthatólag a Volán 10. sz. Vállalat szervezésében. A vasúti csatlakozást Szeged és Kisszállás állomásokon biztosítok Az érintett közutakat — ahol szükséges — korszerűsítik. — Az új közlekedési rend a jelenleginél gazdaságosabb lesz. Ugyanazt a személy- és áruszállítási feladatot, melyet a vasút kb. 170 millió forint értékű állóeszköz igénybevételével végzett, a közúti közlekedés a forgalomátterelés után 50—60 millió forintos eszközlekötéssel látja el. Az érdekelt lakosság a ' léginél kedvezőbb közlekedő » -'gáltatásokat kap. Autó'- gyakrabban közlekedte'' a vonatoknál, az áruszállítás háztól házig történhet stb. — Hangsúlyozni kívánom, hogy a szegedi kisvasút forgalmának közútra terelése ügyében még csak a helyzet felmérése és értékelése történt meg. A döntés kialakítása még folyamatban van, azt majd a közlekedési, megyei tanácsi és minisztériumi fórumok hozzák meg. Takarékszövetkezetek városon ? A takarékszövetkezeti mozgatom az elmúlt másiei évtized alatt megerősödött. rendszere bevált. A takarékszövetkezetekről szóló 29/1971. (VII. 23.) PM. sz. rendelet a városokban szigorú feltételeket szab az alakulásnak. IV* erről a Pénzügyminisztérium véleménye? — kérdezi dr. Vártók József, a Csongrád megyei takarékszövetkezeti titkárság vezetője. A Pénzügyminisztérium titkárságának vezetője, Szántó Miklós válasza: — A takarékszövetkezetekről szóló 29/1971. (VII. 23.) PM számú rendelet nem tartalmaz külön korlátozó rendelkezést a városokban alakuló takarékszövetkezetekre nézve. Ellenkezőleg, e jogszabály lehetővé tette új takarékszövetkezetek alakulását és már működő takarékszövetkezetek tevékenységének kiterjesztését olyan helységekre is, amelyekben a jogszabály hatályba lépéséig takarékszövetkezetek nem működhettek. A 29/1971. (VII. 23.) PM számú rendelet ugyanis a 30 ezer lélekszámot meg nem haladó helységekben, illetőleg működési területen a takarékszövetkezetek megalakulásának és működésének normatív feltételeit — meghatározott taglétszám és részjegyalap — vezette be; ezekkel a takarékszövetkezetek országos érdekképviseleti szerve; a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és a többi érdekelt is egyetértett. Ezek a feltételek álláspontunk szerint a takarékszövetkezeti mozgalom megfelelő további kibontakozását lehetővé teszik. E rendelkezések alapján a pénzügyminiszter a közelmúltban több esetben adott ki új működési bizonyítványt olyan takarékszövetkezeteknek. amelyek működési (őrületüket varosra terjesztették ki. — Meg kell azonban jegyezni, hogy a 29 1971. (VII. 23.) PM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint: „Takarékszövetkezetek alakítása elsősorban ott indokolt, ahol a lakosság pénzügyi szolgáltatások iránti igénvei nem kielégítettek, illetve ahol ilyen irányú igényeinek jobb kielégítése érdekében ez szükséges, a lakosság takarékszövetkezet létesítését kezdeményezi és e célra hailandó saját pénzeszközeit is rendelkezésre bocsátani." F, jogszabályi rendelkezése': figyelembevétele népgazdasági érdek is. Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogv szövetkezeti pénzintézet alapításához megfelelő pénzalap szükséges. Ezekre való tekintettel, továbbá mert a takarékszövetkezetnél elhelyezett betétek viszsafizetéséért az állam szavatol, a nagyobb, a 30 ezer lélekszámot meghaladó helységekben a működési bizonvitvány kiadásához szükséges feltételeket (taglétszám, részjegyalap) a pénzügyminiszter — az összes körülmények figyelembevételével — esetenként állapítja meg. — Miután a 42/1972. (XII. 27.) PM számú rendelettel módosított és kiegészített 29/1971. (VII. 23.) PM számú rendeletnek a takarékszövetkezetek megalakulásához és működéséhez szükséges feltételekre vonatkozó rendelkezései — a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint — egyfelől indokoltak és szükségesek, másfelől e feltételek lehetővé teszik a takarékszövetkezeteknek — az össztársadalmi érdekekkel összhangban álló — további kibontakozását, a Pénzügyminisztérium a közeljövőben e feltételeken nem kíván változtatni. A szövetkezeti lakások fenntartásáról A tanácsi ertékesítésü lakások tulajdonosaiból alakftoti lakásfenntartó szövetkezetek, továbbá a lakásMunkában a diszletasztalos „Apró" ecsetvonások a díszleten Az őr edédie cpitó szövetkezetekből alakuló lakásfenntartó szövetkezetek a kötelező felújítási alap képzésével és szövetkezeti önkormányzati szervezetükkel alkalmasak és garanciát jelentenek a lakóépületek állagának tervszerű megóvására és karbantartására. Várható-e, hogy különösen az állami hitellel épült, többszintes lakóépületek tulajdonosait hasonló vagy azonos szervezettségre ösztönzik, ami népgazdasági érdekből ls fontos lenne? — kérdezi Kondorosi János, a Csongrád megyei lakásszövetkezeti titkárság vezetője. Az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium lakás- és kommunálisügyi főosztályvezetőjének, Soltész Lászlónak levelét adjuk válaszul: A tanácsi értékesítésű lakások tulajdonosaiból alakított lakásfenntartó szövetkezetek, továbbá a lakásépítő szövetkezetekből alakuló lakásfenntartó szövetkezetek ténylegesen alkalmasak a lakás tulajdonosai számára a lakóépületek tervszerű és szervezett formában való fenntartására (karbantartása és felújítására). Ezt a funkciójukat alapvetően azzal tudják betölteni, hogy a felújítási munkák költségeinek fedezetére — a vonatkozó jogszabályok előírása alapján — kötelesek felújítási alapot képezni. — A szövetkezetek — a tagság elhatározásának megfelelően, önerejükre támaszkodva — a szövetkezeti lakóházak kezelésével, üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátására saját szervezetet (karbantartó részlegeket) hozhatnak létre, sőt egymással is társulhatnak. Az ezzel kapcsolatos kiadásokra a felújítási alapnak legfeljebb 10 százalékát használhatják fel. — A felújitási alapképzés kellő biztonságot ad a lakások tulajdonosainak a tatarozási költségek fedezéséhez. A tanácsi értékesítésű lakásokat — az arra igényjogosultak — jelentős állami árkedvezménnyel és szociálpolitikai kedvezménnyel, 35 évi törlesztésre vásárolják meg. Az állam érdekeltsége tehát alapvetően megköveteli, hogy a nagyértékű lakások, lakóépületek megfelelő színvonalú fenntartása biztosított legyen. Ehhez is garanciát nyújt a felújítási alapképzés. Az így összegyűjthető összeg kiegészítéseként a lakásszövetkezeti tagok részére az állam kedvezményes feltételekkel felújítási-tartozási kölcsönt is biztosít. — A többszintes magánlakásállomány (társasházi lakások, öröklakások) jelentős részét másik szervezeti formában, a társasháztulajdon szabályai szerint tartják fenn a tulajdonosok, társasházközösségek. A fenntartás tárgyi (pénzügyi) és személyi (szervezeti) feltételeit e konstrukciónál is jogszabályok határozzák meg. Tekintettel azonban arra, hogy e konstrukcióban az állami preferenciák lényegesen alacsonyabbak, a fenntartási munkák feltételeinek biztosítására a garanciális követelmények ennek megfelelően igazodnak. A tulajdonos társak alapító okiratban kötelesek rögzíteni a szervezeti formát, és meghatározni a fenntartáshoz szükséges pénzügyi alapokat, illetve azok mértékét. — A társasházakban levő lakások tulajdonosai tehát csak közvetve vannak kötelezve felújítási alapképzésre, de a lákások gondos megőrzése érdekében a tulajdonosok többsége ilyen célra takarékoskodik. Meg kell említeni, hogy a társasházákhoz is lehet tatarozási kölcsönt felvenni, de a lakásfenntartó szövetkezetek esetében a kölcsönfeltételek kedvezőbbek. — Egyetértünk azzal, hogy különösen az állami hitellel épült, többszintes lakóépületek tulajdonosait megfelelő szabályokkal ösztönözzük a népgazdasági érdekből is fontos felújítási célú takarékosságra. Az egyre ijövekvő volumenű lakásállomány, amely komoly nemzeti vagyont képvisel, szükségessé teszi, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Célunk az azonos elveken alapuló egységes szabályozás kialakítása. Amennyiben ehhez a feltételek megteremtődnek, és a szükséges felsőszintű döntés erre megszületik, sor kerülhet a javasolt ösztönző rendszerű szabályozására. A kérdező és a válaszadó ugyanaz — a pótkérdés a következő: Miért nem jelölik meg már az év elején a tanácsi értékesítésű lakóépületeket, illetve az igénylőket azzal együtt, hogy az év folyamán hol, mikor, milyen méretű lakást fognak a részükre kiutalni? — A lakásfenntartó szövetkezetek előzetes megalakulását a hatályos rendelkezések lehetővé teszik. A megvalósítás gyakorlati lehetőségét azonban az egyes tanácsok konkrét lakásgazdálkodási feladatai, illetve annak öszszetevői (pl. a bontások volumene stb.) határozzák meg. Még mindig tart a nyári szezon mind a kérdező, mind a válaszadási kedvben, így szokásos rovatunk ezúttal is rövidebb volt, mint kezdetben. Olvasóink figyelmét ismételten felhívjuk arra, hogy közérdekű, fontos kérdéseikkel szivesen fordulunk a minisztériumokhoz, főhatóságokhoz, országos hatáskörű szervekhez és tanácsokhoz. Gazdasági, politikai, kulturális, egészségügyi, városfejlesztési stb. kérdéseikre lapunkban adunk választ a legilletékesebb forrásokból. Kérdéseiket Délmagyarország Szerkesztősége, 6740 Szeged, Sajtóház címre szíveskedjenek beküldeni.