Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

a SZOMBAT. 1973. AUGUSZTUS l: Siflis József felvétele Ma itoljára a Porgy és Bess Ma, szombaton este tartják a szabadtéri játékokon Gershwin Porgy és Bess című operájának sorrendben ne­gyedik, búcsúelőadását. Az Operaház vendégművészeinek ée a fesztivál zenekarának, Pél Tamás vezette produkciója az idei nyár kiemelkedő közönségsikerét hozta, a mai elő­adásra is már napokkal ezelőtt elővételben elkeltek a jegyek. Találkozás a szereppel Szirmai Márta az operáról és a dzsesszről A kollégiumkert valódi oázis a meleg napokban. Ideális pihenőhely, nyugodt, csendes, kellemes. Szirmai Márta és férje versengve so­rolják a diákotthon előnyeit. Jobban szeretik, mint bár­melyik szállódét, hiszen ez utóbbiban nem mellőzhetők némely formaságok, nem le­het mindig fesztelenül, ter­mészetesen viselkedni. — A Balaton-parton is a kevésbé népes részeket ke­ressük, a hamisítatlan termé­szeti környezetben érezzük jól magunkat. Eddig minden nyári hónapot sikerült pihe­néssel tölteni, az idén azon­ban nem tudtam, nem is akartam visszautasítani a szegedi szereplést — mondja Szirmai Márta. Minden mozdulata, arcvo­nása kiegyensúlyozottságról, harmóniáról és nyugalom­ról árulkodik, a kedves mo­soly pillanatra sem tűnik el arcáról. Nem nehéz kitalál­ni, hogy a felhőtlen han­gulat bizonyára a szerep­pel való kellemes találko­zásnak is köszönhető. A sze­reppel — mondom szűksza­vúan, mert a Porgy és Bess eddigi szabadtéri előadásai Után talán már senki sincs a városban, aki ne tudná: Serena jelmezében Szirmai Márta kapta a tapsokat. És ha a dzsessz világában ott­honos operaénekesnő játssza a néger folklórral rokon stí­lusú Gershwin-mű egyik je­lentős szerepét, helyénvaló lehet a „kellemes találko­zás" kifejezés is. — Valóban így van. Ne­kem felüdülés ez a munka, eddigi pályám során a leg­szívesebben vállalt feladat. Valahogy természetes és ké­zenfekvő volt a választás, hi­szen dzsesszénekesként kezd­tem, most pedig az Operaház tagja vagyok. Bár ez szop­ránszerep, az én alt hangom­mal elég nehéz kiterjedésű, viszont a dzsesszvilágba va­ló kirándulásom idején szám­talanszor énekeltem a pó­diumon az opera dalait. — Kirándulás? Ezek sze­rint mindig operaénekesnek készült? — Természetesen, ötéves koromban kezdtem zongoráz­ni. zenegimnáziumba jártam, majd elvégeztem a konzer­vatóriumot. A pódiumszerep­lés diákkoromban kezdődött. Akkoriban a dzsessz körül­belül ugyanazt jelentette ne­künk. mint a mai egyetemis­táknak a beat- vagy a pop­zene. Szerettük, hallgattuk, a magunk kedvére énekeltük. Csakhogy nálam közbeszólt a rádió, a tévé. Felfigyeltek rám. foglalkoztattak, fel sem ocsúdtam, egyszercsak Mon­té Carlóig jutottam. 1962— 63, a pódium ével voltak. A dzsesszfesztiválok mellett dalestekre, oratóriumfellé­pésekre is jutott idő. tanulni lehetett. Egy szép reggelen aztán úgy éreztem, jelent­keznem kell. Minden fontol­gatás nélkül elmentem fel­vételizni, énekeltem három áriát, annyit tudtam, és rö­vid idő múlva az Operaház tagja lettem. Elgondolkodik, az opera­házi első évekről kezd me­sélni. és bár a mosoly nem tűnik el, érezni a hangján: nem volt könnyű. Hamaro­san komoly, nehéz szerepe­ket kapott, a repertoárt szin­te két év alatt kellett meg­teremteni. 1964-ben debütált, aztán gyorsan egymás utén következtek a szerepek. a Vérnászban. az Álarcosbál­ban, a Trubadúrban, cím­szerep a Hamupipőkében és a Carmenben, vendégszerep­lés Bécsben a Székely fonó­val és a FalstafiaL — A Székely fonó ittho­ni bemutatóján Kodály Zol­tán is megjelent. Addig sem tagadtam meg a dzsessz­éneklést, de ő segített, hogv máig hasznos kitérőnek érez­zem azt a néhány évet. So­kak megdöbbenésére megje­gyezte. hogy a Szirmai csak profitálhat a dzsesszből. Ha művészetről van szó, meg­engedhetők az ilyen kirándu­lások — mondta. Ez persze számomra azt is jelentette, hogy mint dzsesszénekesként sem tartott műkedvelőnek. Most aztán a Porgynál nem kell jobb lehetőség mind­ezek igazának bizonyítására. Az emberek udvariasságá­ról, a nagy terekről, széles utakról, a szökőkutakról be­szélt még Szirmai Márta, s hogy szerencsések, mert ki­fogtak egy utcabált és egy gyönyörű tűzijátékot. Eljön a következő évben is, ha újra megtörténik „a nagy talál­kozás egy másik szereppel". Sulyok Erzsébet Élelmiszergazdasági kiállítás Holnap kapuzárás Holnap, vasárnap este zárja kapuit az Alföldi Élel­miszergazdaság '73 Kiállítás. Az idei seregszemlén több új termékkel találkozhattak az érdeklődők, így a Dél-Al­földi Pincegazdaság pavilonjában is. A vállalat a neves borok, kellemes likőrök és különböző szeszfélék mellett ki­állította az idén különösen kapóssá vált palackozott, há­romdeeis, 6,5 százalékos szesztartalmú fröccsújdonságát, aminek ára 5,70 forint. Külföldi érdeklődés is mutatkozik iránta. Nagy sikerre számíthat a másik újdonság is, a Márka nevű készítmény — ami hasonlóan a Traubi sódá­hoz —, szőlőléből készült, ízletes, kicsit savanykás, mustra emlékeztető hűsítő. Képünkön: részlet a kiállításról. Gazdálkodás homokon Minden tünet Jelez vala­mit. Érdemes figyelnünk rá, hogy következtetéseinkben kevésbé tévedhessünk. Ilyen apró tünetekkel találkoaha­tunk a homoki gazdálkodás­ban, s ezek a tünetek újak is, elgondolkoztatóak ls. * Kezdetben haragost lát­szottak a gazdák az arató­gépekkel, kombájnokkal. A gépesítettségtől féltették mindennapi kenyerüket. Ma ellenkezőleg. Terem a nagy­üzemben búza, rozs, sőt a háztájiban is. Amikor kasza alá érik, kidöcögnek a nagy­testű kombájnok és aratják, cséplik annak rendje-módja szerint. Csakhogy a háztájit is így szeretik arattatni a nagyüzemi gépekkel, termé­szetesen megfizetik érte a tarifát, oda se neki. boldo­guljon a miniföld. Igen ám, de a gyakorlat torzít, mert nem aratják le először a nagyüzem területét, és csak aztán kezdenék a háztájit. Nem ám, dehogy. Se nem egyszerre, hanem inkább for­dítva. Szívesség a gazdának, nagy segítség, a traktoros­nak, kombájnosnak borrava­ló, plusz jövedelem, külön­ben is mi teremhet a ház­tájin, pár óra az egész. Pár órák előzik meg a közös ér­deket. így aztán végered­ményben július végén még mindig aratnak azok a nagy­üzemek, ahol pedig a gépi ellátottság lehetővé teszi, hogy hónap derekára befe­jezhették volna ezt a mun. kát. A szalmabálázással sok­szor ugyanaz a helyzet. * Feldőlhet-e ezen egy gaz­daság egyensúlya? Nem. De erkölcsileg sokat károsodik a közös, mégha pénzben ezt nem is szokás kifejezni. Nemcsak aratásban. akad ezen a tájon szőlőszüret, gyümölcsszüret, fűszerpap­rika-termesztés, kár lenne sorolni. Annál Inkább, mert tapasztalható a részes műve­lésnél is bizonyos apró hiá­nyosság. Vitathatatlan, Jól bevált ez a művelési mód, mármint a részes művelés, különösen azokban a gazda­ságokban létkérdés, ahol a fejlődés még nem érte el a kivánt szintet. Ma már ha­gyományos ez és a tagság ragaszkodik hozzá. Érthető­en. Tisztes keresethez juttat­Munkahelyllk a folyó medre Cipőik talpa 40 kiló Munkaruhájuk búváröltö­zék. Fejükön 20 kilós sisak, benne légzőkészülék csöve, mikrofon, fülhallgató. Mellü­kön és hátukon 20—20 kilós nehezék, cipőik talpa össze­sen 40 kiló. Tizenketten dol­goznak ilyen merülő öltö­zékben a Hídépítő Vállalat­nál, és végzik nap-nap után sajátos munkájukat. — „Komoly" feladatok, nagy roncskltermelések 1947 -1952-ig voltak. Azóta a nagyipari létesítmények úgy­nevezett „műtárgyainak" süllyesztését is mi végezzük. — mondja Csunderlik János üzemvezető. A folyóba süly­lyesztett, tízezer köbméter víz befogadására alkalmas vasbeton szekrényeket szennyvíztisztításra használ­ják. Akad azért még ma is „régivágású" munka, víz alá rejtőzött régi hídroncs. Mi­előtt a kiemeléshez használt száztonnés úszódarút hasz­nálják, a búvárok leszállnak a mélybe a roncsok „helyze­tének" kivizsgálására, s szi­vattyúkkal eltávolítják a ron­csokra tapadt iszapréteget. Egy-egy hídnyílás súlya úgy 150 tonna, de a rárakódott hordalék lehet több ezer tonna is. A roncsokat a bú­várok „feldarabolják", s csak ezután látnak a kiemeléshez. — Meddig tart egy-egy hídroncs eltávolítása? — Sokszor több évig. Je­lenleg Dunaújvárosban 60— 80-an dolgozunk. A hajóállo­más fölött 30 tonnányi vi­lágháborús „lelet": német gyártmányú ponton, hajó­horgony és más roncs várt kiemelésre. Ezek egyike ta­valy meglékelt egy rako­mánnyal teli uszélyhajót is. Azóta „éles töltéseitől" sike­rült csaknem teljesen meg­tisztítani a folyót. A Drá­ván nemrég három évig dolgoztunk, ez alatt 3 fel­robbantott hid 1200 tonnás „tetemét" sikerült napvilág­ra hozni. Sokan nem is gondolják, hogy a Margit-híd és a Lánc-híd alatt is húzódnak még roncsok. De ezek mind­össze 10—15 tonnásak. A Dé. li Összekötő Vasúti híd alatt viszont 400 tonnás hídron­csot és egy 800 tonnás uszályt rejt a víz: még az idén hoz­zálátunk a folyó „felszabadí­tásához", A Szabadság­híd alatt a volt pályaszerke­zet kétezer .tonnás darabja vár elszállitásra, jóllehet nem veszélyeztetik a hajó­zást. Hároméves könnyű- és ne­hézbúvár kiképzésben része, sülnek. Csak makkegészsége­sen szállhatnak le a mélybe, hiszen a víz nyomása alatt még egy lyukas fogls fájdal­mat okozhat, egy kis nátha mér légzési zavarokkal Jár­hat. Ja az igyekvőket. A részes müvelés azonban az elmúlt évek sorén nem sokat válto­zott, méginkább megszorítva a mondanivalót, a kezdetben kialakult arányok erősen tartják magukat. Ha tehát például a fűszerpaprtka-ter­meszlésben a tag egy hold megművelését a termés 45 százalékáért vállalta, ez az arány megmaradt napjain­kig. így szólt az alku, ne há­borogjunk ellene. Igen ám, csakhogy a termelés költsé­gei általában megdrágultak, nőtt a gépek, vegyszerek, műtrágyák, ipari anyagok ára, amit természetszerűleg a téesz vállalt magára. Per­sze, nőttek a termésátlagok is. Az arány azonban ma­radt, tehát az üzem életében egy-egy növényféleség ter­mesztésénél "a megnöveke­dett termelési költségek egy­oldalúan csak a gazdaközös­ségek, illetve a „megrekedt arány" szövetkezetre eső ré­szét terhelik. Néhány nagy­üzemben mér hallani; minél fejlettebb a gazdaság, annál akadályozóbb a részes mű­velés. Félreértések elkerülése vé­gett; nem a részes művelés ellen szólunk, hiszen a sze­gedi tájban ma még igazán nagyüzemi színvonalon gon­dolkodni szinte lehetetlen. Lépten-nyomon szükséges a részes művelés, a szőrvény gyümölcsösök „kiosztása", egyszóval a kisüzemi jellegű termelés. Ám az sem feleme­lő perspektíva, hogy a ter­melés évről évre növekvő anyagi terhei egyoldalúan csak a közöst károsítsák. • . rr, Talán — egyebek között —, azért is, van az, hogy bér tisztesen javulnak a ter­melési mutatók, mondjuk az őszibaracknál, s örülünk a jó termésnek, de még elég drágán kapjuk az ízletes, kedvelt gyümölcsöt. Vagy csak óvatosságból, nehogy elkapassanak bennünket ve. le? Sz. L. I. Lopott kocsikkal autóztak Többrendbeli, társtettes­ségben és bűnszövetségben elkövetett lopás miatt állt a szegedi járásbíróság előtt há­ronv szőregi fiatalember, va­lamennyien 18 éven aluliak voltak, amikor a bűncselek­ményeket elkövették, s ve­lük együtt egy nagykorú tár­suk, Petrovszki Sándor, 19 éves, Szőreg, Béke utca 66. szám alatti lakos. Elhatároz­ták. hogy utcán parkoló gép­kocsikat törnek fel Szegeden, s azokkal autózgatni fog­nak. Tettük megvalósításához több mint 20 gépkocsiajtó­és indítókulcsot loptak a MERKUK-telepről. A kul­csok birtokában kinyithattak különböző típusú személy­gépkocsikat. Először Újszegeden, a Ved­res utcában nyitottak fel egy Skodát, amelyet azonban nem tudtak elindítani. Az autóból azonban különféle használati tárgyakat vittek el. Szegeden, a Nádor utcá­ban kísérleteztek másodszor, ugyancsak egy Skodát akar­tak elvinni, de Ismét cső­döt mondott autóvezetési gyakorlatuk. Harmadszorra egy Warszawa gépkocsit nyi­tottak fel a Bolyai János ut­cában. amelVet elvittek, s mintegy 150 kilométert au­tóztak vele. maid visszavit­ték a parkolóhelyre. Mielőtt azonban a gépkocsit otthagy­ták volna, összetépték-szag­gatték az elektromos vezeté­keket. Hasonló módon ezután sor rozatban vittek el parkoló gépkocsikat Szegedről, pél­dául Odesszából, a 22-cs épület elől, a Széchenyi tér­ről. a Bartók Béla térről, a Hungária-szálló elől. a Bocs. kai utca 13. számú ház be­járatától, a Lenin körútról, a Victor Hugó, a Szűcs utcá­ból. Legtöbbször Warszawa gépkocsikhoz volt szerencsé­jük. azokat könnyebben ki tudták nyitni és elindítani. A Victor Hugó utcából elvitt Moszkvics személygépkocsi­val például Makóra utaztak. Útközben a gyakorlatlan ve­zetés következtében a gép­kocsival felborultak. A fia­talkorú tolvajok egyike ez al­kalommal lábtörést szenve­dett, és gerinccsigolya-repe­dést. A gépkocsit összetörték. 18 ezer forint kárt okoztak benne. Rájuk bizonyult még egy betörés is. Behatoltak a szőregi általános iskolába, amelynek politechnikai mű­helyéből elvittek több ezer forint értékű kéziszerszámot. A szegedi járásbíróság mind a három fiatalkorú és Petrovszki Sándor esetében megállapította a bűnösséget. Két fiatalkorút fejenként másfél év börtönre Ítéltek. Harmadik, fiatalkorú társuk büntetése 4 hónán szabad­ságvesztés. Nagykorú társuk. Petrovszki. mint harmadren­dű vádlott. 1 év börtönbün­tetést kapott. Az .ítélet nem jogerős, csak a 4 hónán fog­házra ítélt vádlott esetében. L. F.

Next

/
Thumbnails
Contents