Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

PfiNTEK, 1973. AUGUSZTUS 31. 3 Helyet az új Gyorsítják a kisajátítási eljárásokat Minden kezdet nehéz — tartja a közmondás, amelynek alapossága igencsak kérdéses. Többnyire ugyanis kiderül, hogy a folytatás semmivel sem könnyebb, mint belevágni valamibe. Alighanem így van ez a lakásépítkezésekkel is. Évekig, ha éppen nem évtizedekig az volt a gondunk-bajunk, hogy nincsenek meg a tömeges lakásépítkezéshez szükséges föltételek, amolyan se pénz, se posztó szerűen. Mindenekelőtt a pénz hiányzott, s amikor az országnak már erre is tellett, akkor pedig az ipari bázist kellett először megteremteni. Szerencsére, a házgyárakkal sikerült e gondokat jórészt megoldani. Azóta épülnek is szép számmal lakások, nálunk, Szegeden is. Csakhogy a megoldódott gondok helyére újabbak sorakoztak. Amikor a megye és a város pártvezetői nemrégiben meglátogatták a fontosabb szegedi építkezéseket, a DÉLÉP vezetői elpanaszolták, hogy gyakran késve kapják meg az építkezési területeket, így azután nyilván ók is nehéz helyzetbe kerülnek. A városi tanács végrehajtó bizottsága éppen tegnapi ülésén tárgyalt azokról a hatósági feladatokról, melyeket a tanács szerveinek a lakásépítési program megvalósításához el kell végezniük. A végrehajtó bizottságnak végső soron nem volt nehéz leszűrni a következtetést: a hirtelen felszaporodott, rengeteg időt igénylő munkával egyelőre nehezen birkózik meg a beruházási vállalat csakúgy, mint az igazgatási osztály és a lakáshivatal. A késések egyik oka, hogy — az ismert területproblémák miatt — a negyedik és ötödik ötéves terv lakásépítési területeit csak késve sikerült kijelölni. De ezen már túl van a város, ám újabb gondokkal kell megküzdeni. Mindenekelőtt a lebontásra ítélt területek kisajátításával. Amíg korábban ez nem okozott bonyodalmat — hiszen jóval kevesebb lakást kellett szanálni — mostanában egyre több munkát ad. Csak néhány szám ennek illusztrálására: Odessza második ütemének területén 103, Tarján nyolcadik ütemének helyén pedig 297 tulajdonossal kellett tárgyalni, egyezkedni. Nehéz feladat, egy-egy lakó kiköltöztetése általában 2—4 hónapot vesz igénybe. Hiszen a fellebbezésekkel, a panaszeljárásokkal igen sok idő elmegy, s a lakók is sokszor csak eközben hiszik el, hogy a lakáshivatal a jogszabályok szerint adható lakást ajánlotta fel nekik. Emiatt ezután sok új lakás is üresen áll, mert pl. az említett területek kisajátításához szükséges lakásokat már 1972 végén biztosítani kellett, s felhasználásukra csak idén, az első félévben kerülhetett sor. Még több gondot okoznak a más célra szolgáló helyiségek, az üzletek, vagy a jövendő szálloda helyén levő révőrs kitelepítése, illetve új helyiségek biztosítása. A hirtelen felszaporodott munkával nyilván nehezen birkózik a lakás- és helyiséggazdálkodási hivatal kis apparátusa, hiszen többnyire igen rövid idő alatt kell több száz ügyet elintézniük. A tanács végrehajtó bizottsága tegnapi határozta több olyan intézkedést tartalmaz, amely gördülékenyebbé teszi majd ezt a munkát. Utasította a végrehajtó bizottság az építési és a tervosztály vezetőjét, hogy a városrendezési terv alapján az építési területek kijelölését a munkaterület tervezett átadása előtt 18 hónappal terjesszék jóváhagyás céljából a bizottság elé, s ezután készítsék el a kisajátítási tervet és a beruházási programot. Vagyis, a jövőben több idő áll rendelkezésre a kisajátítási eljárás lebonyolításához. A határozat felszólítja az igazgatási osztály, illetve a lakáshivatal vezetőjét, hogy a kijelölt építési területeket haladéktalanul mérjék fel, s a kisajátítási határozat jogerőre emelkedése után a szanálást soron kívül végezzék el. A végrehajtó bizottság határozata arról is intézkedik, hogy amennyiben a lebontásra ítélt területen levő üzlet, műhely stb helyett a terület felhasználója nem tud megfelelő helyiséget biztosítani, úgy a megfelelő öszszeget fizesse be a tanácsnak. Az így befolyt pénzeket csak üzletek építésére szabad felhasználni. Megkezdődött az országos ügyvédi értekezlet Dr. Korom UUháiy mognyHófa Kitüntotéookot adtok át Csütörtökön Debrecenben megkezdődött a II. országos ügyvédi értekezlet. A háromnapos tanácskozás mintegy ezer résztvevője között ott vannak a magyar igazságügy, a jogásztársadalom vezető személyiségei is. Megjelent dr. Boríts Gyula, az MSZMP KB .tagja, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának alosztályvezetője. Dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnökének megnyitója után dr. Korom Mihály igazságügyminiszter tartott bevezető előadást, összefoglalta a magyar ügyvédségnek az elmúlt évtizedben elért szakmai eredményeit, politikai fejlődését és beszélt a jogalkotás és a jogalkalmazás több időszerű teendőjéről is. Ennek kapcsán leszögezte, hogy állami életünk és a jogi munka vezérfonalát a mostani években a tizedik pártkongresszus határozatai, a párt és az állam vezetőtestületeinek állásfoglalásai jelentik. Az értekezleten jelentették be, hogy az Országos Ügyvédi Tanács Kiváló Ügyvédi Munkáért kitüntetést alapított. Az évenként odaítélhető kitüntetést az idén dr. Bereczki Lajos békéscsabai, dr. Gárgyán Tibor, a budapesti, dr. Kenéz Tibor, a Pest megyei tanács titkára, valamint dr. Nezvál Ferenc nyugalmazott miniszter kapta. Harminc év A gyári családfa legidősebb, legtöbb virágzást megért, legtöbb gyümölcsre emlékező ágai ők. Évgyűrűk láthatatlan körei mutatják hűségükét a gyárhoz, az üzemrészhez, a brigádhoz. S minden év, minden évgyűrű csak erősíti a kötést a törzsgárdisták és a munkahely között. Erősíti, hogy külön, egyéni életük valamikor egybeforrt a közösséggel, s azóta összetartoznak, azóta együtt keresik boldogulásukat. Gyűrűk és évgyűrűk A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáraiban is törzsgárdaünnepek voltak nemrégiben. Hagyományos már, hogy az alkotmány napja előtt rendre megjutalmazzák a vállalathoz hű dolgozókat. így volt ez az idén is: kiosztották a törzsgárdajelvény különféle fokozatait, az aranyat, az ezüstöt és bronzot, adtak oklevelet az öt éve, és babér fokozatú gárdajelvényt a 25 éve hűségeseknek. És sor került a 30 évi munka után járó arany hűséggyűrűk átadására is. Nyolcvankilencen kapták meg a vállalati emblémával díszített, csillogó gyűrűt. Közülük tizenheten a kenderfonógyári törzsgárda tagjaiként. Olvasón a névsort, a T7 nevet: Bakos Gézáné, Bene László, Daróczi János, Bemen Ferencné, Erdélyi Károlyné, Faragó István, Fábián Sándor, Fükő Józsefné, Gajda Ferenc, Gyulay Zoltánná, Hegyes Jenő, Huszka Imre, Kovács Józsefné, Kovács Pál, Kozma Jézaefné, Osztreluezki Márton. Sári Sándomé, Sebők Béla, Sebők János, Szabó János. Fölidézem, magam elé képzelem az átadás ünnepélyes pillanatait. Mi minden sűrűsödött ezekbe a pillanatokba — töprengek. Végre is az a 30 év: életük javát, éveik legszebbjét, legtermőbbjét jelentette! S az a 30 év nem akárhol jelöltetet ki a nagy időskálán. 1943. és 1973. között — vajon valóban csak 30 év volt-e az a harminc?! Van-e mértékegységünk hozzá, hogy igazán mérjük ezeknek az embereknek a teljesítményét. Ilyen és hasonló gondolatokkal készültem a velük való találkozásra. A kenderfonógyári szakszervezeti irodán Erdélyi Károlyné fogadott, a társadalombiztosítási tanács titkára. Gyűrűsujján ott a hűséggyűrű — annak idején az újszegedi kenderben kezdte ő is. A vizesfonóban. — Jártam vagy két hónapig a gyárkapuhoz, míg fölvettek. Akkor is azért, mert összeestem a tűző napon, a rekkenő hőségben, s a fölvételes megszánt. Megtanultam a fonást. És még sok mindent megtanult. Azt, is, hogy hol a helye. Büszkén emlegeti, hogy az első munkásmozgalmi leckéket Nagygyörgy Máriától — a később gyárigazgatóvá lett dolgozótárstól vehette, így, erre az indíttatásra lett belőle mozgalmi ember. Sebők János vasesztergályos a tmk-ban. 1942-ben szabadult az inaskorból, s került az újszegedi gyárba. — Csak az a baj, hogy nem lehet visszafordítani az időt. Szívesen nekiindulnék én újra ennek a harminc évnek. Persze, a mostani fiatalokkal együtt. Hogy kimaradjon belőle a háború meg a fogság. S hogy olyan jó sorom legyen, mint a mai gyerekeknek. „Szeressétek isLw Markáns arcú, Papp Lacibaj uszú férfi Sebők János. Sötétkeretes szemüvegén át úgy néz a világba, mint aki sok mindent megért és megértett. De a haja még sötét. Mint az olajfoltos munkaruhája. Cigarettára gyújt. Életén tűnődik: most 48 esztendős, ilyenkor már többet törődik az ember a számvetéssel. — Csak azt mondom a gyerekeimnek: aztan úgy válasszatok pályát, hogy szeressétek Isi Mert én szeretem a munkámat. Szívesen csinálom. A munka és a munkatársak szeretete — ex. a legfontosabb. Elgondolkodva ffrfja a füstöt — BCegy euinyotcban jUlinn meg a fogságból. Előbb Újszegeden dolgoztam, aztán egy év múlva már Itt. S hogy elszálltak az évek. Én mindig megcsináltam a dolgom. Sose hagytam cserben a vállalatot. De ők se hagytak cserben, ha kértem valamit, — Három fiam van, és három lányom — folytatja. — A legidősebb 21 éves, most volt az esküvője, ötesztendős a legkisebb. Nevelem őket az én szemléletem szerint. Azt még szeretném megérni, hogy lássam: miként boldogulnak az életben. Azt mondja, megkapta itt a tiszteletet, megbecsülést. Május elsején a Kiváló Dolgozó kitüntetést. És a tanácsát is kikérik, sokszor. — Egyet nem érték — füstölög később —, miért nem csinálják így a mai fiatalok is, mind. Egyik kapun be, a másikon ki — némelyik csak gondol egyet, elmegy máshová. Kitüntetés, megbecsülés Hegyes Jenő művezető a 1 kiszerelő üzemrészben. Annak idején segédmesterként ljezdte, a felszabadulás után egyéves művezetőképzőn vett részt. Szereti a szakmát. — Hogy miért? Mert olyan változatos. Sok problémával jár, de a megoldás után valahogy elégedett lesz az ember. Nálunk kapja meg végső formáját a termék, ez jó érzés is meg felelősséget is jelent. Bal kezéről hiányzik a kisujj. Lám, ez is „belefért" a 30 évbe. Valaki véletlenül ráindította a gépet javításkor. — Másfél évem van a nyugdíjig — mondja —, szeretném szépen befejezni. Olyan igyekezettel, mint eddig. Hogy megbecsültek-e? Többször kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. A könynyűiparit is megkaptam. A Hámán Kató aranykoszorús brigád vezetője vagyok. Tavaly két hétig az NDK-ban voltam, jutalomúton, a vállalati busszal. Fábián Sándor haja ősz már. ö is a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. Anyagbeadó a kártoló osztályon. 1943ban, a finomítón volt az első munkanapja. A front, a fogság neki is benne az életrajzában. Azt mondja: igen elégedett a helyével. A művezetőjével is, aki fiatal ember, de jól megértik egymást. És ez — folytatja — nagyon fontos dolog. A tiszteletet, megbecsülést érzi, ez jólesik. Hogy mi van a begyében mégis? Két évvel a nyugdíjazás előtt havi 100 forint ráadást ad a gyár az embereinek. Ez volt a kezdeményezés, szerinte nagyon helyesen. Tavaly is kapták, még idén is kapják, akiknek tavaly cxjaítélt4|k. De ők, a most sorosak, ebből, úgy látszik, kimaradtak. Pedig a súlyos harminc évek megérdemlik a megbecsülés folytonos fokozását is — fűzöm a jegyzetet lapozva gondolataimat. Persze, ahol lehet. Hisz a kenderfonóban épp az a megkapó: következetesen törekszenek a méltó megbecsülésre. Ügy, ahogy az egy nagy hagyományú szocialista üzemhez méltó. Simái Mihály Őszi munkák a halárban Augusztus végét mutatja a naptár. A Szeged környéki földeken mozgalmas a határ. A szerda délutáni eső kedvezett a kiszáradt tábláknak, az elalélt növényzetnek, felüdült, ' megfrissült a határ, s a régen várt eső sokat használt a sínylődő növényeknek. Szegeden 2,6 milliméter csapadékot mértek. Augusztusban 29,3 millimétert. A korábbi évek augusztusaiban általában többet, nagyon kellett volna a kiadósabb eső, jóformán minden növényre. A homoki földeken megkezdődött a fűszerpaprika szedése, tart a burgonyabetakarítás, s mindenfelé a talajelőkészítés, hiszen pár hét múlva már indulnak a vetőgépek, földbe teszik az ősziek magját, majd a jövő évi kenyérnek valót. E táj kincse, a gyümölcsök mellett a szőlő, amiből asztalunkra valót már kínál a piac. Rövidesen megkezdődik a szüret. A terméskilátások biztatóak. Most már csak eső kell, csapadékra várunk. Első képünkön: Silókukoricát takarítanak be a gépek a forráskúti határban. — Második felvételünkön: Asszonyok vasvillával: gyűjtik a lucernát. Acs S, Sándor felwéteíet