Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

VASÁRNAP, 1973. AUGUSZTUS 2«. HodmHÓVJíirht* .0«b'«c«n CvosC r»'S fe't K«S3ktm»t-»udftM»t * f*U Sándorfilva h«Ur« - - - kpuinhitír W/A.' I"'?1" WAA 11 k'úiti "FF/TTT; «l kerOIX KivKunniajss Szitymaz .sotribó Ki^tuhhalav Kiskundorozsma M.i' viro. Dorruszék Gválarét Makó -Nai Űjezentivin Siabadka-Btlrri Kübekháza Tiszasziget Mekkpra volt hajdan Szeged ? A város most szépen megnövekedett, lélekszámban és területben ls. De ha azt híresztelné valaki manapság, hogy a szegedieknek egykor a Szerémségben voltak szólőbirtokaik, bizonyóra hitetlenkedve csóválná meg fejét az emberek többsége. Még Csengeléról sem igen hiszik el a fiatalok. hogy nem is olyan régen Szegedhez tartozott, pedig jóval közelebb van, mint a Fruskagora. A múlt ismerete azonban hozzásegít a jelen, sőt még a jövő megismeréséhez is. A város körül három övezet alakult ki egykor, a középkorban szokásos gazdálkodási rendszernek megfelelően. Közvetlenül mellette voltak a belső legelők, az állatállomány téli szállásai. Valószínűleg ma is ezek maradványai' " a szérűskertek, a repülőtér helye, a szilléri kertek, az a terület is, ahol most Tarján épült fel. A második övezetben a földet művelték, a harmadik, hatalmas kiterjedésű kör, melybe még a kun puszták is beletartoztak, a nomád állattenyésztésé volt. Tápét és a tatárok által kipusztított Csupor-nemzetség vártói halastavát 1247-ben adományozta IV. Béla Szegednek. Ha csak alkalom kínálkozott földvételre, a szegediek éltek vele. Így szerezték meg 1359-ben a Ballagi-tó környékét, azután pedig a Csanád megyei Százegyházán vásároltak birtokot. Ám a szeri, a dorozsmai, a bánfalvai, szentmihályteleki, röszkei és gyékéntóí nemesek bir- , tokai akkor még a város faláig értek, errefelé egyelőre nem lehetett terjeszkedni. A középkori Szeged fénykorát Mátyás alatt élte, ám egészen a ' török hódoltságig gazdag város volt. Előbb a felsőszigeti sószállitó hajósok, majd más szegediek is Péterváradon és Kamenicán vásároltak szőlőket, úgyhogy 1522-ben már több mint 30 gazdának volt a Szerémségben szőlőbirtoka. A török hódoltság idejére Szegedé volt Szentmihálytelek, Dorozsma. részben Gyékéntó, azután Székhalom, Kistelek, összeszéke, Zákán, Domahomokja, Szatymaz. A kunokkal közösen birtokolta Orgoványt, Csólyost, Fehértót, Csengelét, Kömpöcöí, Ferencszállást. Ez is kissé hihetetlenül hangzik: még Bugacot is a szegediek adták bérbe a kecskemétieknek. Szegedhez tartozott a Tisza —Maros-szögben a tápéi birtok, a vártói halastóval, a Tisza balpartján pedig Szentiván és Százegyháza. A török hódoltság idején természetesen minden megváltozott. A külső övezet tanyái eltűntek, elvesztek a szerémségi birtokok is, ám helyettük bent a városban, Tarjánban, Sztlléren, Alsóvároson telepítettek gyümölcsösöket. A török földeseurak alattvalói rendre a nagyobb védelmet nyújtó városokba szöktek, így lett nagy parasztvarossé ebben a korszakban Vásárhely, Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen és Szeged is. A lakatlan, kipusztított, töhkre tett Alföldön igen lassan bontakozott ki az élet a török uralom után, amit még csak nehezített a bécsi udvar katonai és nemzetiségi politikája. Szeged csak 1712ben kapta vissza szabad királyi városi jogállását, s birtokviszonyai csak hosszas pereskedésekkel rendeződtek. A Tisza bal partján levő teriiletek elvesztek. Szeged és Dorozsma állandó határát 1723-ban sikerült megvonni, úgy, hogy a szegedi határ egy része Dorozsmáé lett. Nem a városé többé Ferencszállás, Kömpö c, Csólyos. Pálos, Atokháza, Domahomokja, UlUs és Mérges. A kincstártól 1783-ban Szeged zálogba vette a szőregi uradalmat 35 évre, majd 1831-ig a bérletet meghosszabbították. Ebben az időben cserélték el az akkori Torontál megyéhez tartozó Újszegedért öttömöst. Tápét és Kisteleket 1848-ban szabadította fel Szeged, rtiely e két úrbéres jobbágyközségnek földesura volt. Így alakult ki lassacskán az a terület, mely nagyjában-egészében 1949-ig 'a város területét jelentette. Csak érdekességként: 1914-ben a város saját területe 141 ezer katasztrális holdat tett ki, idegen közigazgatási területen feküdt 5200 hold. A város tulajdona volt 69 ezer, magántulajdonban 76 ezer hold. Szeged közigazgatási területéhez tartozott mai nevükön nevezve őket: Csengele, Balástya, Szatymaz, Rúzsa, Asotthalom, Mórahalom, Zákányszék, Domaszek, Röszke és Fehértó is. Egy kis összehasonlítás más városokkal : Terület Lakos (ezer) km? 1910 5930 Debrecen 957 92 117 Győr 54 44 50 Hódmezővásárhely 781 62 60 Kecskemét 940 66 • 79 Miskolc 53 51 01 Pécs 71 49 61 Szabadka 974 94 — Szeged 816 118 135 (Ha zárójelbe is kerül, mégsem lehet említés nélkül hagyni, hogy amikor 1908-ban Szegednek 112 ezer lakója volt, Budapesté 870, Pozsonyé 72. Temesváré 59, Szabadkáé 89, Újvidéké 32 ezer volt.) Az egészségtelen, még feudális eredetű közigazgatási beosztást 1949-ben módosították, a Szeged területén levő tanyaközpontok önálló községek lettek. Az 1970. évi népszámlálás a következőképpen mutatta az ország legnagyobb vidéki városait: Terület km: Lakos (ezer) Debrecen 446 155 Miskolc 223 J72 Pécs 141 145 Győr 174 100 Szeged 112 118 Miután az idén néhány Szeged környéki község egyesült a várossal, területe és lakóinak száma így módosult (az 1970. évi népszámlálás adatai szerint): Terület Lakos kmJ Algyő 70 " ~ 5418 Gyálarét 27 724 Kiskundorozsma 36 10,087 Tápé 48 3127 Szóreg 42 3151 Szeged U2 111490 ezelőtt Szeged 334 U4 3*3 most Ez már a jelen, de néhány érdekességet még a múlttal kapcsolatban is elárul. Nevezetesen azt, hogy a most egyesült községek eddig ilyen szorosan még a történelem folyamán sohasem voltak egyek Szegeddel. S hogy nincsen Új a nap alatt: a városnak az egyesülésig szintén volt közigazgatási határán kívüli „birtoka", hiszen Algyő Tiszán inneni részét szegedi termelőszövetkezet művelte, illetve műveli ma is. Sok régi per, vita is lezárult most már mindörökre. Nagy kár, hogy Szegednek még ma sincs modern monográfiája, mert bizony igazat kell adni Somogyi Szilveszternek, a város egykori polgármesterének, aki az 1927-ben megjelent monográfia (ebből valók ennek az írásnak az elmúlt időkről szóló adatai) bevezetőjében a következőket írja: „Az a bizonyos történelmi távlat nagyon is kell, hogy a dolgok, események, emberek cselekménye a lehetőségig tisztán álljon a tanulni vágyó előtt. A világhistória is revízióra szorul időnként; ami a Ma szemében magasztos, az kárhozatossá válhatik a Holnap szemüvegén, tapasztalatán keresztül ..." Igen, már kárhozatossá ls vált. A mi szemüvegünkön és tapasztalatunkon keresztül kell megismernünk Szeged múltját is ahhoz, hogy felhasználhassuk a jelenben, és segítséget adjon a jövő kialakításához is. FEHÉR KÁLMÁN Szeged mai közigazgatási területének térképe, a környező községekkel