Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

V7*SARVAP. 1973. AUGUSZTUS 36. 3 Manapság már nemcsak beszélünk a számítógép, a számítástechnika fontosságáról — hanem megismertük, érezzük előnyét, hasznát is. Az okos gép segítségünkre van a vállalati adatfeldolgozásban, kiszámolja a munkások bérét, számlákat összesít, elemzi a kereskedelmi, fogyasztást. A kormány évek óta erőfeszítéseket tesz az egész ország számítástechnikai hálózatának kiépítéséért, programja keretében a vidéki nagyvárosokban megépülnek a gépi adatfeldolgozásra hivatott vállalat egységei. Szegeden — ideiglenes jelleggel — a hatvanas évek közepén barakkban kezdett el működni az első mechanikus adatfeldolgozó berendezés, majd a Magyar Kábelművek vezetőinek jóvoltából a szegedi kábelgyár régi épületében rendeztek be néhány helyiséget erre a célra. Azóta itt található a Számítástechnikai Vállalat Szegedi Adatfeldolgozó központja. Hogy nem a legkitűnőbb körülmények között — arról a legrövidebb ismerkedés bárkit meggyőz. Az alig egynéhányszáz négyzetméternyi területen szorosan egymás mellé helyezett berendezéseket több mint százan kezelik. Méghozzá három műszakban, mert a szegedi központ régen elérte teljesítőképessége határait. Mészáros László, a szegedi központ igazgatója: —Jelenleg egy amerikai Bull— Gamma kis teljesítményű számítógépet használunk három műszakban. ' Ahhoz, hogy a legfontosabb szegedi megbízatásoknak eleget tehessünk — a gépet havonta átlagosan 589—600 órát üzemeltetjük. Sajnos, több lehetőségünk nem lévén, az újabb megrendeléseket kénytelenek vagyunk visszautasítani. A szegedi központ tapasztalatai kétségtelenül azt bizonyítják, hogy a gépi adatfeldolgozást — az elektronikus számítógépet — a gyakorlati életben több vállalat, intézmény kívánja segítségül hívni. Ez örvendetes, de az semmiképpen sem, hogy a szegedi központ kénytelen visszautasítani a megrendeléseket. mert jelenlegi helyén nem fér el több számitógép. Itt minden talpalatnyi terület foglalt. A Számítástechnikai Vállalat időben — öt évvel ezelőtt! — látta a várható fejlődést, s már akkor igyekezett gondoskodni az új, a dél-magyarországi igények kielégítésére hivatott szegedi intézetről. Hogy miként? Mészáros László: — A Központi Statisztikai Hivatal 1969-ben — állami költségvetésből — 20 millió forintot folyósított az új szegedi központ fölépítésére. A munka sajátossága miatt a beruházást a Szeged városi tanácsra, illetve a Szeged Városi Beruházási Vállalatra bízták, s még 1970-ben 6 millió forintot a tanácshoz átutaltak. Azóta lényegében nem sok történt. Többszöri tárgyalások — és két nem megfelelő ajánlat után — végül kijelölték az új intézet területét Üjszegeden, a Jobb fasor 6— 10. szám alatt. A szanálásra azonban csak az elmúlt hónapokban került sor. A terveket ugyan példás gyorsasággal elkészítette a Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat, s azok jónak is bizonyultak. A számba vehető összes helyi cég azonban elutasította a munkát. A DÉLÉP elvállalta, de a mai napig sincs érvényes kivitelezési szerződésünk vele. Területünkön egyetlen kapavágás sem történt annak ellenére, hogy előzetes megállapodásunk értelmében az épület 1974. III. negyedévében elkészül. Így arra sem látunk sok esélyt, hogy a beruházás elhatározása, a 20 millió forintos állami hozzájárulás biztosítása óta öt esztendővel dolgozhat az új szegedi adatfeldolgozó. Pedig a Számítástechnikai Vállalat a Szovjetuniótól már megrendelte az R—20 mintájú közepes teljesítményű, korszerű számítógépet a szükséges tartozékokkal együtt. Könnyen lehet, hogy ez a gép végül másik városba jut? Tény, hazánk többi vidéki nagyvárosában nagyobb szerencséje volt a számítástechnikának: Győrben 3 teve dolgozik az az új központ, amelyre ugyanakkor adott pénzt az állam, mint a szegedire. Miskolcon úgyszintén, Szolnokon pedig 2 éve. Pécs, Debrecen hasonló intézményeit az év végén átadják rendeltetésének. De ami még érdekesebb: a szegedinél jóval kisebb ható-vonzö körű városokban — Szombathelyen, Zalaegerszegen — a vállalatok és a helyi tanácsok oszszefogásával épült adatfeldolgozó központ... Hogy Szegeden végül is mikor lesz — erre az eddigi tempó ismeretében nehéz válaszolni. Tudjuk, szükség van rá itt is, gyanítjuk, hogy jövőre már — hiányozni fog. Matkó István Pártnapok Szegeden Hétfőn, augusztus 27-én délután fél 3-kor a kábelgyárban dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, délután 5 órakor a Földvári utcai pártházban Bárányi Istvánné, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa tart pártnapot. Kedden, 28-án 15 órakor a Csongrád megyei rendőrfőkapitányságon Rácz Sándor, a belügyminiszter első helyettese, ugyancsak 15 órakor a DÉGAZ-nál Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, 14 órakor a kéziszerszámgyárban pedig Kónya Sándorné, a városi pártbizottság tagja lesz a pártnapi előadó. Szerdán, augusztus 29-én, délután fél 3-kor a KSZV újszeged^ gyárában Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, délután 3 órakor a postaigazgatóságon Nagy Pál, a Csongrád megyei Hírlap rovatvezetője, délután fél 6-kor a kiskundorozsmai tanácsházán Juratovics Aladár, országgyűlési képviselő tart pártnapot. Csüiörtökön, augusztus 30án, 14 óra 30 perckor Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára tart pártnapot a textilművekben. Délután 2 órakor a paprikafeldolgozó vállalatnál Takács Imréné országgyűlési képviselő, a Minőségi Cipőgyárban ugyancsak 2 órakor Lengyel Péter, az Interpress munkatársa lesz pártnapi előadó. Délután 3 órakor Halász Árpád, a Szeged városi pártbizottság tagja a megyei tanácsnál, a városi tanácsnál pedig délután 4 orakor Szabó G. László, sr* városi pártbizottság osztályvezetője tart pártnapot. Az alsóvárosi kerületi pártszervezetnél 17 órakor Takács Imréné országgyűlési képviselő, a rókusi kerületi pártszervezetnél ugyancsak 17 órakor Szántó Tivadar, a városi pártbizottság munkatársa, a petőfitelepi I. kerületi pártszervezetnél 18 órakor Veress Ferenc, a városi pártbizottság munkatársa tart pártnapi előadást. A petőfitelepi II. pártszervezetnél 18 órakor kezdődő pártnap előadója Csonka István, a városi pártbizottság munkatársa, az újszegedi kerületi pártszervezetnél ugyancsak 18 órakor kezdődő pártnap előadója pedig Ludányi István, a városi pártbizottság munkatársa lesz. Pénteken, 31-én, délután 2 órakor a vízügyi igazgatóságon dr. Dáni Mihály, a városi pártbizottság tagja, délután 5 órakor Tápén, a tanácsházán Markos Károly, az I. kerületi tanácsi hivatal vezetőhelyettese. és ugyancsak délután 5 órakor a belvárosi, Victor Hugó utcai pártházban Sebők Imre, a városi pártbizottság munkatársa tart pártnapi előadást. Egy helyett hármat Levéltelen ágak, megcsonkult kézként merednek, mintegy könyörögve. Csak egy szemlélődő sétát kell tenni az Április 4. útján, ahol kihalt fákból is akad néhány. S nemcsak ott, más utakon is hasonló a helyzet: nemcsak azért nem nőhetnek a fák az égig, mert gallyaikat időnként megnyesik, de azért sem, mert egyre kevesebb a hely gyökereiknek a csövekkel, vezetékekkel telezsúfolt földben, s'ha szivárog a gáz valahol, éppúgy halnak a fák is, mint az emberek. S akkor kell a könyörtelen balta, fűrész, nehogy véletlen dőltük valóban emberéletet követeljen. Azt, hogy a fák nem LILIOM, LEVÉI NÉLKÜL örökéletűek, hogy egy-egy díszes fasort meg-meg kell újítani, régóta tudja mindenki. Mégis, az a gyakorlat alakult ki, hogy megvárják ebben a városban tucatnyi fa teljes kivénülését, s akkor helyükbe ültetnek újat, amelyek árnyékot csak évtized múltán adnak. A hajdani kertes városnegyedek helyén emelkedő új házak lakói is szívesebben, s hamarabb barátkoznának meg környezetükkel, ha úgy terveznék azokat, hogy megmaradjon néhány öregebb fa, melynek társaságában fölnőnek az újak. Sajnos — sokszor az építők maguk panaszolják —, a tervezők jobban ügyelnek a könyörtelen parkosításra, mint a fákra: egy-egy darupálya elhelyezésének megtartásra érdemes fasorok esnek áldozatul. S bármily látványos, ritkaság számba megy, hogy olyan költséges akciót bonyolítanának le, mint a Nagykörút—József Attila sugárút kereszteződésének átalakításakor a szép, régi fák áttelepítésével. Jogos az a panasz is, hogy az útfelújításokat ritkán követi azonnal a faültetés, s ilyenkor láthatja az ember, mint például a megkopaszított Liliom utcában, hogy milyen kietlenné lett a kedves táj fák nélkül. S tán nem is nagyon hiányoznának a fák toronyházakból álló utcákban, de Szegeden, ahol a magasság általában három-négy emelet, bizony elkél a fasor. S nem ártana előre tervezni, hiszen egyegy nagy lombkoronájú fa zöldje nem pótlódik azonnal: tulajdonképpen a helyére ültetett egy darab nem elég, az majd csak évtizedek múltán pótolja a kivágottat. Azt is számításba kell venni, hogy bizonyos parkokat — városesztétikai elvek miatt — dísztérré kellett alakítani, másokat a tömegközlekedés érdekében, megint másokat különböző célok érdekében szükséges zöldjüktől megfosztani. Ugyanakkor bizonyos városrekonstrukciót szabályozó kötöttségek miatt egy-egy, a belvárosban lebontandó háztömb helyén nem lehet a levegőt nagy tömegű zöldjével valóban felfrissítő parkot kialakítani. A lebontott lakások helyén ugyanis építeni kell. i Még így MINTHA is furcsáAZ ÜTŐERÉT [ nak tűn_ het, hogy bizonyos mutatós középületek előtt nem létesítünk — már nem létesíthetünk parkot. Pedig a csak fákkal, cserjékkel beültetett térségből lehet igazán élvezni egy-egy valóban szép épület látványát. Olyanét, mint például az Ady téren, illetve a Táncsics Mihály utcában emelkedő egyeterpi épületé, a bölcsészettudományi karé. Bár a vele szemben levő régi azóta részpen már le is bontott házakkal beépített tömb helyéről nyilt volna igazi szép látvány az épületre újabb s újabb építkezések sejtetik hogy most már örökre be lészen zárva az utca börtönébe. S tagadhatatlan: szinte hátborzongató, hogy már olyan elképzelésről is suttogtak, mely hasonlóan érintette volna az Alsóvárosi templom környékét. Alföldi városban minden parányi zöld tízszer annyit ér, mint másutt, dombok hűvöset lehelő oltalmában, hegyek karéjában. Ezért még az új városnegyedekben sem ártana a megszokottnál szélesebb parksávok birodalmában több nagy kiterjedésű park, nem is szólva a belvárosról. Igaz ugyan, hogy még az udvarokban is, néhány lépésre az elegáns üzletektől, kókadozik néhány fa, és bokor, de valószínű, hogy azoknak napjai meg vannak számlálva. Sokszor éppen azért, mert — ahogy képünk mutatja — nem minden városlakó kedveli a fát. A Juhász Gyula utcában történt — lám, éppen a természetszerető költőről elnevezett, de meglehetősen elhanyagolt utcában —, hogy az egyik ház udvarán álló gyönyörű fának kérgét körülnyírták. S ez majdnem olyan, mintha az embernek az ütőerét vágnák el. Nem kétséges, nem a fák és bokrok kedvelőinek gyilkos ötlete volt ez. Új hullámpapírgyár Könnyűiparunk egyik legnagyobb beruházására, a dunaújvárosi hullámpapírgyár építésére az idén 400 millió forintot fordítanak. Az építők a jó időt kihasználják s gyorsan építik a csarnokalapokat, szerelik a vasszerkezeteket, fedik a csarnokok tetőzetét. A 180 méter hosszú papírgépcsarnokot már befedték. LOMB ÉS TÜDŐ Mostanában az IKV házaiban lakókkal a lakbér kifizetésekor aláírattak egy ívet, melyben — a városi tanács rendeletét megismerve — megígérik, hogy betartják a házirendet, többek kőzött ezt: nem rongálják a zöldterületet, a gyepet, a fákat, a cserjéket. Ez az ígéret azonban nemcsak szép szó kell, hogy legyen. hanem kötelesség is, melynek betartására ügyel a tanács. Tisztelni kell a fákat, melyek álltukban halnak meg. Ha nem is nőhetnek az égig, ha nem is lombosodhatnak tüdővé: tisztítják a levegőt, megkönnyítik a légzést. S ha mégis ki kell vágni őket, ne egyet ültessünk helyettük, hanem kettőthármat. Valaha azért kellett ez, hogy megfogják az Alföld futóhomokját, s ma sem mellékes, hogy belegyökereznek-e életünkbe, odakötik-e erős gyökérrel szívünket a tájhoz. Veress Miklós . Barakkban kezdték Mikor lesz új számítóközpont ? 4