Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

CSÜTÖRTÖK. 1973. AUGUSZTUS 23. 3 Idegeneknek tilos! „Kommunisták taggyűléseken ítélik el az új intézkedéseket, de nem ér ez semmit. Itt nem lehet elmondani azt, ami fáj, meg sem hallgatják az embert." E sorokat T. Mihály, a Volán gépkocsivezetője írta. Levelében azt a — kétségkívül formabontó, ám sok szempontból előnyösnek látszó — munkaszervezést bírálja, amely „munkalágerré alakította a Volán műhelyét". Súlyos ítélet. Lássuk, mit mondanak a tények? A 10. VoŐRÖK Ián VálÉS TÁBLÁK lalat sze- gedi központi javítóműhelyében az ajtók mellett őrök, akik a piros sávos igazolványt kérik: a falon tábla figyelmeztet: Idegeneknek tilos a bemenet! És ezúttal az idegen meghatározás a Volán gépkocsivezetőire is vonatkozik. Miért? Pataki Sándor igazgatóhelyettes: — Tíz hónappal ezelőtt új javításrendre tértünk, az anyagokat, alkatrészeket előre, egységcsomagokba osztjuk és a karbantartáshoz ezeket használjuk föl. Azt reméltük, hogy az új módszerrel a gépkocsikat lényegesen gyorsabban javíthatjuk ki, ami számunkra döntő a gazdálkodásban. Üj rendszer szerint alakítottuk ki a műhelyeket, raktárakat — amivel a szigorúbb vagyonvédelem, nagyobb felelősség járt. A vállalat nem csalódott az átszervezés hatásában: technikailag tökéletesebb munkát produkálnak a szerelők. De ami ennél fontosabb, a kocsik állásideje számottevően csökkent a forgalomban. Igaz, az új módszer drágább, mint terveztük, sőt néhány gépkocsivezetőben ellenérzéseket szült. A szigorúbb, nagyobb felelősséget követelő szabályok — bezárt ajtók — nélkül azonban semmire sem mennénk. Tény, ezek az intézkedések nem népszerűek azok körében, akik megszokták, hogy műhelyben „maszek" úton, sorrendet, szükségességet mellőzve hozassák rendbe kocsijaikat .„. A műVÉLETLEN helyben BALESET hétköznapi sürgés-forgás, azonban a kívülállót is meglepi a szemmel látható rend. Sehol csellengő, beszélgető ember. Viszmeg Ferenc technikus, aki a főművezetőt helyettesíti: — Jobb-e, hogy nem járnak be a sofőrök? — Igen. A szerelőket csak zavarták a „fülbe sugdosással, az egyéni sirámokkal". Amit a kocsin igazítani kell — a javítókartonon úgyis feltüntetik, mi megcsináljuk. Ráadásul amióta bevezették a „csukott kapus" rendszert, végre kikopott a sörözés, pálinkázás a csarnokból. — Volt ilyenre példa? — Sajnos, igen. Itt nem pénzzel, hanem az itallal szerezte^ intéztek el valamit. Persze, ebből baj származott éppen elég. Én azt mondom: örülök az intézkedésnek. Véletlen, szomorú esetet mesélnek a javítóakna mellett. Fél évvel ezelőtt S. Kornél gépkocsivezető javításra váró autóbuszát fényesítgette itt. Vigyázatlanul nyúlt a motorhoz, a ventillátor elkapta karját... A szerencsétlen ember majdnem az életével fizetett, még ma is beteg. — Ekkor határoztuk el végleg, hogy a műhelyből minden gépkocsivezetőt kitiltunk. A buszokat sem ők hozzák be, hanem a javítókhoz tartozó személyzet — mondja Pataki Sándor. — Ismertették a rendeletet a dolgozókkal? — Igen. — Akkor akadt tiítakozd? — Nem tudok róla. AMIÉRT NEM TETSZIK Lapozzuk fel a taggyűlési jegyzőkönyveket. T. Mihály a 3. alapszervezethez tartozik, amelynek titkára Réti István. Tőle is megkérdezem, mikor volt az a taggyűlés, ahol a gépkocsivezető a párttagok kollektívája előtt bírálta az új intézkedést? — T. Mihály elvtársat az utóbbi negyedévben — három alkalommal — hiába vártuk, nem jött el a taggyűlésre. Talán mondanom sem kell, így ő nem is szólhatott hozzá. A legjobb tudásom szerint az új szervezési intézkedést pedig megvitattuk ... Nálunk nemigen szokott előfordulni, hogy valakit ne hallgassanak meg. — Az alapszervezetnek mi a véleménye a szigorúbb szabályokról? •— Mi is úgy látjuk, szükség volt a műhely munkájának átszervezésére, egyetértünk valamennyi szabálylyal. Nem is tehetnénk mást, hisz a párthatározatok, közös céljaink szerint döntöttünk a szigorúbb, felelősségteljesebb munka mellett. A szegedi Volán különben sem győzné elvégezni a szinte hónapról hónapra növekvő feladatait, ha gépeit, autóit, buszait nem javítanák szakszerűbben, gyorsabban. Tíz hónap tapasztalata igazolta, hogy az új rendszert érdeSzovjet tudomány és kultúra háza m Uj művelődési intézmény Budapesten A Magyar Közlönyben jelent meg a hazánk és a Szovjetunió kormánya között létrejött egyezmény a budapesti szovjet tudomány és kultúra házának létesítéséről. A kulturális intézmény célja, elősegíteni a két ország baráti, kulturális, tudományos és műszaki együttműködésének fejlesztését. A szovjet tudomány és kultúra házában előadásokat, eszmecseréket rendeznek a technika, a kultúra és a társadalompolitika kérdéseiről. Találkozókat szerveznek szovjet és magyar szakemberek részvételével. Műszaki tudományos könyvtárakat, szépirodalmi könyvtárat, és orosz nyelvi módszertani munkaközösséget működtetnek, segítséget adnak az orosz szakos nyelvtanároknak, valamint az orosz nyelvet önállóan tanulóknak. Ezenkívül filmvetítéseket. filmfesztiválokat, koncerteket. kiállításokat rendeznek, szovjet és magyar művészeket, műkedvelőket léptetnek "fel. Térítés nélkül kölcsönöznek filmeket, kiállításokat, könyveket, hanglemezeket, magnófelvételeket, diapozitívokat, és diafilmeket. Klubokat szerveznek a szovjet zene, színház, film, képzőművészet kedvélőinek, a gyermekeket pedig kulturális műsorokon, különböző találkozókon látják vendégül. A szovjet tudomány és kultúra házának vetítő- és előadóterme, kiállítási helyisége, tudományos, műszaki és szépirodalmi könyvtára lesz, továbbá nyelvi módszertani kabinettel, filmtárral, fonetikai laboratóriummal, fotótárral is felszerelik. Az épületben szovjet áruk boltját és éttermet is létesítenek, (MTI) mes volt bevezetni. Az viszont igaz, hogy nem kényelmesebb a réginél, különösen nem a gépkocsivezetőknek. Talán ezért nem tetszik T. Mihálynak. A tényekhez még annyi tartozik, hogy az új szervezési intézkedés eredményét, pontos hatásait most vizsgálat keretében elemzi a Volán műszaki osztálya. Szeretnék a jó módszert olcsóbbá tenni, tökéletesíteni. De a műhely kapui továbbra is zárva maradnak az idegenek előtt. És ezzel — T. Mihály levelével szemben, a gépkocsivezetők érdekében is — egyet lehet érteni. Matkó István Magyar—NDK kapcsosatok — Az országaink közötti podás, de most elsősorban gazdasági kapcsolatok a 1974-re, illetve 1975-re köthosszú lejáratú egyezmé- nek majd szerződéseket, hogy nyeknek megfelelően fejlőd- az ipar idejében felkészülnek — nyilatkozott dr. Kurt hessen a magyar partnerek Rödiger, az NDK budapesti kívánságainak kielégítésére, nagykövetségének kereske- 1974-ben már eddig is több delmi tanácsosa, a szeptem- mint 100 millió rubel értékű ber 2-án nyíló lipcsei vásár szerződést írtak alá, a vásár alkalmából. Elmondotta, végéig ezt még legalábbis hogy az NDK magyarországi meg. kívánják kétszerezni, exportja 1972-ig évente Nyelvészeti konferencia A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerdán megnyílt a „Szo'ciolingvizsztika és anyanyelvi oktatás" című, négynapos nemzetközi nyelvészeti konferencia. Dr. Tamás Lajos akadémikus, az Akadémia nyelvtudományi intézetének igazgatója bevezetőjében méltatta a magyar nyelvtudományok történetében is számottevő konferencia jelentőségét. mintegy 16 százalékkal nőtt, s jelentősen fejlődött az import is. Noha a beruházások túlzott ütemének csökkentése némileg éreztette hatását, a szakosítások és a kooperációk révén további fellendülés várható. A kapcsolatok napjainkban is a fémfeldolgozó iparban a leggyümölcsözőbbek, s szembetűnő a fejlődés a műszaki-tudományos forradalommal előtérbe került elektortechnika és elektronika, és az adatfeldolgozó gépek gyártása területén. A KGST egységes számitógéprendszerének megvalósítására kétoldalú együttműködési szerződések is létrejöttek. ^ Végső soron a Lipcsei Vásár is azt a célt szolgálja, hogy az ez évi kormányközi, valamint hosszú lejáratú szerződések megvalósítását konkrét üzletkötésekkel segítse elő. Még hátra van néhány, 1973-ra szóló megállaÜj óvoda, csendes gépek A negyedik ötéves tervben re a gyári szociális prograkönnyűiparunk sok millió mot. forintot költ a ruhaipar korszerűsítésére. A cél közismert — olyanná fejleszteni az üzemeket, hogy korszerű, divatos termékeket készítsenek elérhető áron. A technika, technológia fejlesztése mellett észrevehető az a törekvés is, hogy a ruhaiparban dolgozók munkakörülAz első, s talán legfontosabb teendő a nehéz fizikai munka arányának csökkentése. Ennek érdekében a szegedi üzemben elektromos emelőket és kézi targoncákat állítottak munkába az elmúlt években. Az árucímkenyomáshoz gépet vásároltak, a tűző- és a különféle ményeit. szociális helyzetét .eumiáeaval látmegjavítsák. Ennek vagyunk ^ tanúi a Szegedi Ruhagyárban, ahol előre meghatározott terv szerint hajtják vég. Sínjavítás gyorsabban A Szegedi Közlekedési Vállalatnal új hegesztőgépcsoportot állítottak munkába. A berendezést közel két év alatt kísérletezték ki a vállalat műszaki szakemberei. A sínek, a kerékabroncsok javítását, hegesztéssel történő kiigazítását az új géppel a réginél gyorsabban és gazdaságosabban végezhetik. A régi berendezésnek hibája volt, hogy nem bírta a nagy terhelést, gyakran bemelegedett és ezért abba kellett hagyni a munkát. A síneket csak éjszaka lehetett javítani, az alatt a néhány óra alatt, amíg a forgalom szünetelt. Az új berendezés három gépcsoportból áll, melyek közül kettő magyar gyártmányú egyet pedig az NDK-ból lehet beszerezni. A devizamegtakarítás mellett kisebb az energiaigénye, egy kerékpár hegesztését 8 óra helyett mintegy két óra alatt lehet elvégezni vele, s mivel váltakozóárammal működik, kisgépekkel gépesíteni lehet a pályán végzett munkák nagy részét. A gépek számára kisfeszültséget is lehet biztosítani, ezáltal a balesetveszély is megszűnik. Az sem közömbös, hogy a pályamunkákat a forgalom zavarása nélkül is el lehet végezni. ták el, hogy a műhelyekben mérséklődjön .a zaj. Különös gondot fordítanak a munkatermek korszerűsítésére: alkalmazzák a színdinamika tapasztalatait. Élénk, a szemnek kellemes színűre festik a tárgyakat, asztalokat, gépeket. A kedvező légállapot megteremtése érdekében csökkentették a zsúfoltságot, a munkatermekben nagyobb teljesítményű gőzelszívó berendezéseket szereltek föl. Az újításokat, találmányokat felhasználják: a szegedi üzemben kis alkatrészeket készítő célgépet szerkesztettek. így egy munkafolyamatban szinte minimálisra csökkentették a balesetek lehetőségét. Külön figyelmet érdemel a ruhagyárban az, hogy a dolgozóknak lehetővé tették az üzemi ebédek. étkeztetés jobb kihasználását. A kisgyermekes anyáknak módjukban áll, hogy kedvezményes áron hazavigyék az üzemi étkezde főztjét, jelenleg ezzel a lehetőséggel mintegy 170-en élnek. Szintén az 6 érdekükben fejlesztik az üzemi gyermekjóléti intézményt. Felújították a gyermekruha-mosodát, kicserélték az óvodai berendezéséket. új asztalokat, székeket, szőnyegeket vásároltak. Tavaly a Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezete dicséretben részesítette a szegedi üzem bölcsődéiét és óvodáját felszereléséért, tisztaságáért. A jó tapasztalatok alapján a Szegedi Ruhagyár most szentesi gyáregységében nyit újabb óvodát a helyi tanáccsal közösen. A tervek szerint 1974. első negyedévében már 50 ruhagyári gyermeket tudnak fogadni a szentesi új óvodában. Aes S. Sándor felvétele Munkában az új hegesztőberendezés •