Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

VASÁRNAP, 1973. AUGUSZTUS W. Olyan, mint csalad Lágy kenyér és friss tej Elégedettség Algyőn Kazlat raknak Dorozsmdn Kombájnos portréja (Folytatás a 7. oldalról.) 580 hektáron termeszt a szövet­kezet — néhány év alatt a két­szeresére emelkedett. 1969-ben 12 mázsa termett holdanként, az idén pedig közel 24, vagyis hek­táronként több mint 41 mázsa. Nagy hozamú fajtákat termeszt a szövetkezet, gondosan és időben, intenzívebben műtrágyázzák a földeket. A négy, kitűnő új kom­bájn pedig gyorsan és minimális szemveszteseggel arat, csépel. Na­pi teljesítményük 18—22 vagon, de volt olyan nap, amikor 25 vagon búzát takarítottak be. A jó eredmények nem csupán a szakértelemnek és a gondos­ságnak, hanem a jó felszerelés­, nek is köszönhető. A szövetkezet az idén például új fedett szérűt épített, amelyben egyszerre 150 vagon gabonát lehet feldolgozni. A búza után a kukorica foglal­ja el a legnagyobb területet: 550 hektáron vetették az idén. A ter­més 80 százalékát a szövetkezet használja fel, s éppen ezért ál­lattenyésztésük — a takarmányo­zás szempontjából — önellátó. De érdemes még a növényter­mesztésnél maradni. Nem a 13 hektáron termesztett dughagyma miatt. Azt inkább csak azért jó megemlíteni, mert az összes vele kapcsolatos munkát gépesítették. Amiről viszont hosszabban érde­mes szólni, az a nemzetközi hírű szöregi rózsa. Legnagyobb részét exportra szállítják. Olaszországból és az NSZK-ból ugyanúgy érkeznek megrendelések, mint a virágairól oly híres Hollandiából. Évente 5_600 ezer tő indul útlevél nél­küli külföldi utazásra Szöregről, méghozzá nagyrészük a kisker­tekből, háztáji gazdaságokból — ha a szövetkezet közvetítésével is. A téesz kertjeiből mintegy százezer tövet szállítanak külföld­re. — Az országban összesen sem tudnak annyi rózsát felnevelni, mint amennyi Szőregről export­ra megy — mondja Bódi János. A magyar rózsaexport 70 száza­lékát Szöreg adja. Nagy a kereslet a rózsa iránt a nemzetközi piacon. Korlátlan mennyiséget el lehet adni belőle, érdemes tehát növelni a terme­lést. Csakhogy a rózsa végtelenül munkaigényes, és — bár jól fi­zet — nagyon meg kell dolgozni a pénzért. S munkáskéz csak módjával akad. Ugyanez a fais­kola gondja is, ahol közel száz­ezer gyümölcsfát nevelnek. Fej­leszteni kell, hiszen a gyümölcs­fa-telepítésre adott állami támo­gatás következtében hamarosan jelentősen megnő a csemeték iránti kereslet. Csakhogy ehhez ls emberek kellenek. Miként hat a varos a szövet­kezet életére? Elszívja onnan az embereket. Mert. hiába keresnek jol a szövetkezetben, a növény­termesztők Teje fölött nincs tető, és dologidőben még a szabad va­sárnap is ritkaság, nemhogy a szabad szombat. Kevés az ember, de ehhez al­kalmazkodik a gazdaság. Előtér­be helyezték a keves kezet igény­lő ágazatokat, azokra specializá­lódtak. melyeket leginkább lehet gépesíteni. Így teszik az állatte­nyésztéssel is, főként a baromfi­tartással, a tojástermeléssel fog­lalkoznak. A tojóházak hozama — évi 8 millió tojás — megha­tározó a szövetkezet életében, évente 12 millió forintot hoz a — Sok munka, nagy küszködés. — És az eredmény? — Addig nyújtózkodunk, ameddig pénzzel bírjuk. Annyi a beruházás, amennyire futja. Min­den évben tartalékkal zártunk, ez a legfőbb eredmény. — A tagok? — Boldogulnak, öt ágba indul a villany, innen a központból. Van, ahol központi fűtés van, olajtüzeléses. — Olyan embert keresek, aki talpig becsületes, munkából él, és a szövetkezetben dolgozik. — Indulhat akármerre, váloga­tás nélkül bárkit ajánlok. Kiállunk az ajtó elé. Az a ta­nya kié? — Antal Szilveszteré. Nem bántuk meg, hogy ide jöt­tünk. Szíves szóval fogadnak, és sokat mondanak. Antalné van itt­hon, a lánya meg a veje. Most főzik a baracklekvárt. Két éve tagja a szövetkezetnek Antalné, a férje elejitől fogva. Muszáj meg­kérdezni, miért lépett be két éve. — Eddig is itt dolgoztam, ré­szest fogtam. Gondoltam, ha kö­zelebb megyek hozzájuk, hozzá­juk is tartozom. — Megérte? — Azóta több a munka. Állni kell a sarat kint, mint nődolgozó­nak, itthon a család, itt a háztáji. A nődolgozó itteni értelmezés­sel egyszerűen kapást jelent. — Azért csináljuk, hogy értel­me legyen. Először volt a kis Csepel, jött a Pannónia, most meg a Moszkvicsot is ki tudtuk cserélni Zsigulira. A lakásban? Amit lehet, mindent biztosítot­tunk. — Mondjon valami nagyon rosszat a szövetkezetről! — Jót inkább, összetartozunk, mint a jó család. Azelőtt ha la­kodalom volt, elhívták a rokon­ságot, meg a szomszédokat. Most ott van az egész téesz. Akár köz­gyűlést is tarthatnánk. Hallottam, majdnem mindenki­nek van már háza. Más a tanya, más a ház. A ház bent épül a városban. — A telek már megvan. Apó­som már ott is van. Az is olyan családias lesz. Miklós Imrééket Antalné aján­ja. Közel laknak, és éppen itthon vannak. Mehetnék akárhová, ő is azt mondja, de ilyenkor nincs itthon a többség. — Hogyan élnek Miklósék? Jól megrágja a választ a férfi, csak azután mondja: — Azt mondhatom, hogy jőL —• Mi kell ahhoz a Porgány­szélen, hogy jól éljünk? — összhang. A megértés. Hogy mindenki megtalálja a maga dol­gát a családban. Azért vannak itthon, mert T2 malacot ma adtak el a makói vásárban. Jó vásár jár most a malacfélére, érdemes bajlódni ve­le. Hát a közös, hogy fizet? — Négyen vagyunk tagok. Fő­állásunk a téesz, másodállás az itthoni munka. Ha jól osztunk­szorzunk, a jövedelem 80 száza­léka jöhet: bentről, 20 százalékát a mellékállás adja. — Egy-két szót a szövetkezet­ről? — Sokat is tudnék mondani, de ha kevéssel is beéri, azt írja meg, hogy igen pici a szövetke­zet, de a mérleghiány nem bejá­ratos hozzánk. — Hogyan csinálják? közös. Most fejlesztik a tech­nológiát. a ketreces tartással egy épületben az eddigi 10 ezer he­lyett 30 ezer baromfit lehet majd elhelyezni. A következő ötéves terv elején már a mostani két­szeresét, 60 ezer tojót tart a szö­vetkezet. Fejlesztik a juhászatot is, az idén 500 anyajuhval, jö­vőre ismét ugyanennyivel. Ezt az állam is támogatja, hiszen a bárányokat is korlátlanul el le­het adni külföldön, jóval többet, a mostani átlagos 3 ezernél. A sikerek mindenekelőtt az embereknek, a tagoknak köszön­hető. Kevesen vannak ugyan, de átlagéletkoruk 36 év. Fiatal tehát a tagság. A gazdaság eredményei fegyelmezett, jó munkájukon ala­pulnak. és szakértelmükön. Csak egy példa: 1970-ben mindössze két felsőfokú végzettséggel ren­delkező ember dolgozott a szö­vetkezetben, most pedig kilenc.,. Ez is érthetővé teszi az üzem- és munkaszervezésben elért eredmé­nyeket. A szorgalomnak, a pon­tos és felelősségteljes munkának köszönhető, hogy a téesz tavalyi eredményeiért elnyerte a kiváló szövetkezet címet. S az is az em­bereket dicséri, hogy a 18 szocia­lista brigád mellett még három küzd e megtisztelő címért, s ösz­szesen 250-en vesznek részt a szocialista versenymozgalomban. SZAVAY ISTVÁN 1960-ban alakult a Rá­kóczi Termelőszövetke­zet, az algyői Rákóczi­telepen. 457 hektár a közös terület, ebből 415 hektár a szántó. A szö­vetkezetnek 114 tagja van. Bruttó vagyona 5 millió 300 ezer forint, a tagok évi átlagjövedel­me 19 ezer forint. Úgy érünk ide leghamarabb, ha Tápénál átkelünk a Tiszán. Jó sokáig megyünk, amerre az út visz, aztán iiirtelen balra kanya­rodunk, föl Lebőnek. Ha átérünk a Porgány vizén — ér ez, nevéről ítélve igen régi —, akkor va­gyunk Rákóczitelepen. A Rákóczi Tsz birtokán. Szeged egyetlen szövetkezete, amelyiknek minden tagja tanyán él. A harangszó nem ér el ide, legföljebb a lelei. Idegenvezetőt kérünk, hogy tá­jékozódjunk. Ambrus Sándorhoz szegődünk, a vezetőség egyetlen „bevándorló" tagjához. Mi a leg­jellemzőbb erre a szövetkezetre? — Dolgozunk. — Más semmi? — Volt már, amikor más is volt, de azt halkan mondom. Amikor bajban volt a téesz, azt mondta a vezetőség, segítsük ki pénzzel. Forró téma lehetett. Miklós Im­re helyreigazít, hogy közönséges téma. Mindenki annyit adott, amennyit tudott., — Maga például miért adott? — Két oka is volt. Mert volt miből, de azért is, mert biztosra tudtam, hogy visszakapom. Olyan ez a téesz, mintha testvérek len­nénk. Az nálunk nem volt, hogy ott egye meg a fene, ahol tudja, csak nekünk legyen jó. Közös a baj is, közös a jó is. Puszta fia itt mindenki, azt is tudjuk, ki, mit gondol. És meg is mondjuk, négyszemközt is, meg a gyűlésen is. Olyan embert itt mégse talál­na, aki tartja a haragot. Ha ösz­szeveszünk, kibékülünk a ma­gunk kenyerén. — De a gyűlésben az elnök mondja. — Az. Színegyenesen, ahogyan jár. — Jó-jó, de próbálja meg re­túrjeggyeL Mondja meg maga az elnöknek! — Megáll rajtam a szeme, és azt mondja, nem kunszt. — Mit tesz akkor az elnök? — Akkor az kérem elgondolko­zik. Azt mondja, lehet, hogy te­neked van igazad. HORVÁTH DEZSŐ rapodott, a beruházott vagyon pe­dig 14 millióra. Idén nyáron 474 hektáron termett és 31 mázsás termésátlaggal a jobbak között szerepelnek. Jelentős mennyisé­get exportálnak. — A sziken levő búza mintegy 400 hold, gyengén jött be — so­rolja Szitás Ágoston elnök —, a nagy hőingadozás befolyásolta, sőt a burgonya és fűszerpaprika termésén is érezteti hatását. Még mindig a Bezosztája a legjobb búza nálunk. Néhány dolog elgon­dolkoztató, a kalászos profilú gaz­daságoknál, mégpedig hogy a búza mázsájáért 306 forintot kapunk. Holdanként ez bruttó bevételben 5—6 ezer forintot jelent. Viszont rendre emelkednek a termelési költségek; az adók, a vetőmag ára, a közterhek, gépek, alkatré­szek ára, és nem utolsósorban az utóbbi három évben 20 százalék­kal emelkedtek a munkabérek. 1970-ben minden mázsa búzáért 330—340 forintot kapunk, minő­ségi felárral együtt, most hiába termeljük exportra, csak 306 fo­rint jár érte. A gazdaközösségben holdanként 1500—2000 forint tiszta haszon van a búzán. Szép pénz, különö­sen akkor, ha arra gondolunk, ez a legjobban gépesített termelési ágazat. Ám más üzemágak, így a kertészet, az állattenyésztés, a gyümölcstermelés elviszi a nyere­séget. A termelési szerkezet ko­rábban kialakult, s a tagok mun­kájáról gondoskodni a téesz kö­telessége, alapvető érdeke. Mi te­hát a napi politika? Növelik a kalászos területet, s ezen az őszön 200 holddal többet vetnek búzá­ból, és az összterület 80 százalé­kára Bezosztáját­Másik főágazat a szarvasmar­ha-tenyésztés. Annál inkább, mert napjainkban a legtöbb gondot okozza. A gazdaság saját erőből megépítette a korszerű telepet, nem kért a 70 százalékos állami támogatásból és a 384 férőhelye, istállókban már 310 tehenet tarta­nak. Még év végéig 100 vemhes üszőt vásárolnának, ha kapnának másfél-két millió forintos hitelt. Mindenképpen megérdemlik, hi­szen ha valamelyik közös gazda­ság áldozott a szarvasmarha­programért, akkor a József Atti­la Tsz igen-igen sokat áldozott. Az épületek készen vannak, ta­karmány bőviben, soha még ilyen rengeteg szénója nem termett a termelőszövetkezetnek, mint aa idén. A korszerű takarmányozás ér­dekében kísérleteznek, 135 vagon hangyasavas lucernát tároltak. Ügy látszik, az új módszer jól be­válik. Az etetés eddigi tapaszta­latai; növeli a jószágok évtágyát, minden szárazanyagot megesznek, még a szalmát is, abraknak csö­ves kukoricát darálnak ugyanak­kor a tejtermelés nem csökken. És ez nagyon lényeges. Hiszen a tbc-mentesítés tart, ami köztu­dott, hogy a legjobban tejelő egyedeket selejtezi' ki általában. Milyen tehát az összkép Szeged egyik gazdaközösségében? Bizta­tó. A József Attila Tsz hagyomá­nyosan, jól gazdálkodik, úgy, ehogy várni lehet tőle. És az ün­nepi hangulat is Indokolt. Hu­szonnégy esztendővel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án alakult a közösség. A József Attila Ter­melőszövetkezet 1949­ben alakult Dorozsmán. Jelenleg a földterülete 2989 hektár, ebből szán­tóterület 2214 hektár. Az összes tagok száma K27, ebből 471-en nyugdíja­sok. Az egy tagra eső évt átlagjövedelem 27 ezer forint. A szövetke­zet bruttö vagyona 40 millió 233 ezer forint. Az ötvenes évek elején bőven akadt a gondokból, ráadásul a területi, anyagi és szellemi kon­centráció hiánya is nehezítette a boldogulást. A közös gazdaság akkor kezdett szervesebben, ész­szerűbben építkezni, egyszóval jövőt alapítani, hírnévre szert tenni, amikor 1965-ben egyesült az Uj Élet Termelőszövetkezettel, kialakulhattak a nagyüzemi gaz­dálkodás keretei, lehetőségei. Ak­aor a földterület 4500 holdra gya­SZ. LUKACS IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents