Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-17 / 192. szám

PÉNTEK, 1973. AUGUSZTUS 17. 3 Békés egymás mellett élés és konvergencia Bauxitot ad Halimba-III. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat Halimba III. bányájában megkezdték az üzemi próbákat. A 320—350 méter mélységben több mint 14 kilométer hosszban húzódó bánya évi 600—800 ezer tonna bauxitot ad majd a népgazdaságnak. Ez a mennyiség az ország bauxittermelésénck csaknem egynegyede. Az ország s egyben Európa legnagyobb mélyművelésű bauxitbányáját szeptember 1-én ünnepélyesen avatják fel. Képünkön: Az új bánya felszínének látképe Folklórfesztivál Megkezdődött a 4. Duna menti folklórfesztivál ötnapos programja. A nemzetközi néptáncfesztivált a legkisebbek — a kisdobos és az úttörő táncegyüttesek— színpompás kavalkádja nyitotta. A gyermektáncosük versenye a kalocsai úttörőházban Nemes Péternek, az Országos Üttörőelnökség titkárának ünnepi köszöntésével vette kezdetét. Az idén első alkalommal hirdették meg az úttörő táncegyüttesek országos seregszemléjét, s önálló műsorként szerepel a Duna menti folklórfesztivál programjában. Az első nap programjaként Kalocsán több kiállítás nyitotta meg kapuit. A Visky Károly Múzeum adott helyet a város népművészetének, ugyanakkor néprajzi könyvekből és népművészeti magángyűjteményből is rendeztek bemutatót. (MTI) Apad a Tisza Folytatódik a partfalépflés — Hajók is segítenek Az elmúlt tíz nap alatt több mint három métert apadt a Tisza Szegednél, és az elkövetkező napokban is további, mérsékelt ütemű vízszintcsökkenés várható. Ezzel elhárult a partfal építését nehezítő, késleltető akadály. Július hónapban és augusztus első napjaiban szokatlanul magas volt a vízállás a folyó felső szakaszáról levonuló árhullám miatt. Ennek ellenére — mint már beszámoltunk róla — megfeszített erővel összeállították és lesüllyesztették az első 6 ezer négyzetméteres rőzseszőnyeget. Most tovább folytatják a munkákat. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kis uszályai, úgynevezett sárhajói a Maros-torkolat árterületéről szállítják az idei kitérDebrecenből — illetve sehonnan Autóra várakozni — ha kényszerűségből is — divatos állapot manapság. Bár tény, hogy az utóbbi időben, a Zsiguli megjelenése óta igencsak megnőttek a befizetési nyugták tulajdonosainak reményei. Mivel nagy szériákban érkezik hozzánk ez a népszerű autó, végre először akad olyan kocsi a hazai piacon, melyet — legalábbis az előzetes reményekalapján — egy esztendőn belül megkaphat a reményteljes várakozó. Amikor Debrecenben is megkezdték a Zsigulik átadását, a legtöbben örömmel fogadták a hírt: lám, annyit hozunk be az országba, hogy a pesti Merkur-telep már nem bír a nagy forgalommal. Aztán — ki tudja, miért, miért nem? —, vagy négy hónapja pihenőbe vonult a debreceni telep. Azóta alig adtak át autót a várakozóknak, míg Pesten jó néhány ezerrel előbbre lépett a sorszám. Az ok aligha érthető. Az, hogy Pesten több kocsit adnak ki, mint Debrecenben, bizonyos eltérésekkel érthető, hiszen többen tartoznak ilyen szempontból a fővároshoz. Ám az Alföldön is meglehetősen sokan várnak Zsigulira, és újabban az arány — amit eleinte láthatóan betartottak — igencsak a főváros javára tolódott el. Sokakat érint a debreceni telep „nyugdíjazása", és sokan törik a fejüket az okokon. Választ természetesen nem találnak. Ezek után nem csoda, hogy többen azt fontolgatják: ha Zsigulihoz akarnak jutni, fővárosi lakosnak kell bejelentkezniük, vagy legalábbis a Dunántúlra költözniük. Vagy mégsem?, Talán mégsem vonult teljesen nyugalomba a debreceni Merkur-telep? Sz. E melésű rőzsét a szegedi parthoz. A jövő héten az elsőnél jóval nagyobb, háromszáznyolcvan méter hosszúságú „pokróc" készül. Sokakban felmerül a kérdés, mi szükség van a rőzseanyagra, miért nem elegendő magában a terméskő? A vízügyi szakemberek válasza: az egyenletes terhelést, a kövek terv szerinti elhelyezkedését a mederben biztosítják ezzel a jól bevált, hagyományos technológiával. Másképpen lecsúsznának, legurulnának a meredekebb parti részeken a megtámasztás célját szolgáló kövek. A rőzseszőnyegek lesülylyesztésével a kijelölt szakaszon még nem fejeződtek be a munkák. E hónap végén a MAHART-tól bérelt hajók, uszályok és egy nagy teljesítményű daru érkezik. A boszorkányszigeti tároló helyről hozzák majd fel az uszályok a terméskövet és daru segítségével — nyolcvan százalékos gépesítettséggel — folytatódik a sétány előtti mederszakasz további, végleges leterhelése. A

szocialista országok pártvezetőinek legutóbbi, krími találkozójáról kiadott közlemény hangsúlyozza : „... az egész nemzetközi helyzenben jelentős pozitív változások mentek végbe: mind átfogóbb nemzetközi elismerésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei ..." Naponta tanúi lehetünk annak, hogyan valósulnak meg ezek az elvek a gyakorlatban: a szocialista és a tőkés-imperialista országok között — mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylatában — megállapodások születnek konkrét politikai kérdésekben, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését, a katonai szemben állás mérséklését, a békés, egyenjogú együttműködést célozzák és eredményezték. Szaporodnak az egyezmények a gazdasági, műszaki-tudományos környezetvédelmi problémák kölcsönösen előnyös megoldására, bővülnek a turisztikai. kulturális és sportkapcsolatok. Mindez azt a benyomást keltheti — és taíálkozni nálunk részben, ilyen illúziókkal, részben ilyen aggodalmakkal —, hogy a két antagonisztikus társadalmi rendszer lényegét tekintve közeledik egymáshoz. A burzsoá propaganda céltudatosan táplálja is ezeket a nézeteket: .széthinti a Nyugaton dívó ún. konvergenciaelméletek ideológiai magvait, azt állítva, hogy a békés egymás mellett élés során megvalósuló együttműködés és közeledés a két ellentétes társadalmi rendszer egymás felé haladását (konvergálását). végső soron összeolvadását jelenti. S

a különböző társadalmi rendszerű államok mai közeledésének (mindkét részről) szigorúan osztályalapokon álló) gyakorlata és a burzsoá konvergenciaelméletek — különös módon — egyazon tőről fakadnak. Mindkettő a békés egymás mellett élés korszakának a terméke, a nemzetközi erőviszonyok alapvető módosulását tükrözi. A nemzetközi erőviszonyok gyökeres megváltozásának következményeként fogadták el ugyanis a tőkés osztály realitásokat felismerő körei a békés egymás mellett élés politikáját. Ezt rá kellett, és naponta rá kell kényszeríteBiztatóra fordult a „porhad járat" Beremenden biztatóra fordult a „porhadjárat". Pár hónappal ezelőtt már hírül adta a sajtó, hogy „szépséghibával" működik hazánk új ipari óriása, a BCM. A nyersmalom elektrofilterjei nem működtek tartósan. A porleválasztó berendezést szállító és szerelő Villamosberendezés és Készülék Müvek — a VBKM — ezt a konstrukciót itt alkalmazta először. Közel egyéves próbálkozás, többszörös beavatkozás sem járt eredménynyel, tonnaszám szállt a por a szabadba, szennyezte a környék levegőjét, ezenkívül a kemencék garanciális mérését is hátráltatta. Joggal elégedetlenkedett a gyár vezetősége és zúgolódott a környék lakossága, gazdálkodói, mivel a termelés fokozása a helyzet további romlásával fenyegetett. Gyors változás érdekében a Cement és Mészművek a világviszonylatban elismert NSZK-beli Lurgi céget bízta meg a hiba elhárításával. A nyugatnémet cég vállalta, a II-es nyersmalomhoz tartozó elektrofiltert október 15-ig kijavítja és a hónap végére üzembe helyezi. Közben elkészítik az l-es nyersmalomhoz rendelt egységet, és előreláthatólag december 15-ig ez az elektrofilter is üzemképes lesz, kitisztul a levegő Beremend felett. ni a tőkésországokra. S ez azért sikerülhetett. azért tudtuk elvileg elismertetni, a gyakorlatban pedig alkalmaztatni velük, mert erőnk kilátástalanná tette számukra a háborút, szétfoszlatta reményeiket hogy kívülről vagy belülről, katonai nyomással vagy gazdasági blokáddal, nyílt vagy „csendes" ellenforradalom kirobbantásával megdöntsék a szocialista rendszereket. A konvergenciaelméletek is erről a tőről fakadtak. Ezek ugyanis — ha a megoldást. hamis irányban látják és láttatják is — tulajdonképpen az imperialista háborús politika, a szocializmus elleni frontális támadás, a katonai lerohanás, és a hidegháború csődjét ismerik be. Ügyis mondhatnánk: a békés egymás mellett élés történelmi szükségszerűségének kifejezői. Mit állítanak ezek a konvergenciaelméletek? Azt. hogy a tudományos-technikai forradalom azonos követelményeket és feladatokat, azonos problémákat és következményeket hoz mind a kapitalista, mind a szocialista világban, s ezért a két társadalmi rendszer útjai egymás felé tartanak. A kapitalizmus technikai-gazdasági módszereit alkalmazza a szocializmus — a szocializmus „jó vonásait", a központosított tervezést, a nagyobb szociális gondoskodást stb. pedig átveszi a kapitalizmus. így aztán egyik behatol a másikba, s ebből a „házasságból" megszületik valamiféle új társadalom, amely sem szocializmus nem lesz, sem kapitalizmus. Hogy mi lesz? Egy megfoghatatlan, ködös, de összes lényeges kategóriáiban inkább a tőkés rendszerre emlékeztető „modern ipari, társadalom". Mint látható, ez az elmélet már nem tagadja teljesen a szocializmust, elismeri nemcsak létét, hanem azt is. hogy van mit átvenni tőle. mert bizonyos problémákat csak ez a rendszer tud megoldani. Ennek ellenére a konvergenciafelfogás nem kevésbé veszedelmes — éppen tetszetős csomagolása miatt —. mint az imperializmus más módszerei a szocialista országok aláaknázására. Először is ez az elmélet azt sugallja, hogy a szocializmus sohasem győzheti le a kapitalizmust — nincs is rá szükség, hiszen a két rendszer nem kibékíthetetlenül ellentétes, hanem csak eltérő, vagyis elemei egymásba olvadhatnak, és egymásba is kell olvadniok. Tagadja tehát. hogy a szocialiemus megdönti és törvényszerűen felváltja a kapitalista társadalmat. A két rendszer — különösen a kibontakozóban levő tudományos-technikai forradalom idején — sok mindenben találkozhat egymással, hasonló fázison mehet át. De ez nem változtat lényegükön: azon, hogy az egyik a magántulajdon, a kizsákmányolás, a profitra termelés társadalmát i igyekszik konzerválni, a másik pedig a termelőeszközök társadalmi tulajdonának, a kizsákmányolás megszüntetésének, a társadalom tudatos fejlesztésének alapján az osztálynélküli. kommunista társadalom felé halad. A konvergenciaelméletből logikusan következik, hogy „nincs szükség" a' szocialista forradalomra, el kell vetni a forradalmi harcot, sőt egyáltalán az osztályharcot. Miért is kellene egymás ellen harcolniuk osztályoknak, amikor — mondják — közös az érdekük: egy „modern ipari", egy „jóléti, fogyasztói" társadalom megteremtésére. Együtt kell tehát küzdeniük — persze nem a kapitalizmus megdöntéséért, hanem „tökéletesítéséért": a szocializmusból átvett, „jó. használható" módszerekkel kell „felajvítani" a kapitalizmust. Mert ez a „modern iparitársadalom" félreérthetetlenül és alapvetően tőkés jegyeket visel magán: hiszen ezeknek az elméleteknek a hirdetői a tulajdont csak a magántulajdon, a termelést csak a piaci viszonyok formájában tudják elképzelni. E felfogás alapvető ideológiai célja tehát, hogy elmossa az osztálylényeget, elaltassa az osztályszemléletet, és az osztálybékét hirdesse. Ezért tagadja a munkásosztály vezető szerepét, sőt kétségbe vonja a munkásosztály létét is. A proletár forradalom helyébe az „elit forradalmát", a proletárdiktatúra helyébe a „technokraták uralmát" állítja. Tagadja az osztályszemlélet jogosságát olyan kérdésekben is, mint az állam, a hatalom problémája. Azt bizonygatja, hogy az állam, a hatalom jellege, funkciója mindkét társadalmi rendszerben ugyanaz. Az osztályszemlélet felszámolására irányuló törekvés jelentkezik az ún. ideológiamentességben is.' A modern korban — mondják — a technika, a tudomány, a művészet egyforma bármely társadalmi rendszerben : nem szükséges tehát ideológiával, politikával törődni. jó szakemberré kell csupán válni, az ideológia maradjon csak a politikusoké. E

's innen már csak egy fél lépés a fellazítás politikájáig. Mert ha a két rendszer úgyis összeolvad, ha csupán „tanulnunk kell egymástól", akkor nekik — így értelmezik és teszik — „joguk van" beleszólni a szocialista országok dolgaiba, „megtanítani" minket arra. mi is a szocializmus, számonkérni tőlünk, ho. gyan valósítjuk meg a marxizmus tanításait, és arra ösztönözni a szocialista országok dolgozóit, hogy a marxizmus cégére alatt valamiféle „liberalizálást" követeljenek. „Általános embe. ri eszmények" nevében próbálják kikezdeni a létező szocializmus alakuló erkölcsi világának normáit, példaként állítva a kispolgári életidealokat, életvitelt, magatartást: a „jólét társadalmának" azonnali megteremtését követelik a szocialista országok dolgozói számára, a „fogyasztói" szemléletet propagálják, a szerzés, az önzés, a birtoklás mohóságát igyekeznek beléjük plántálni. Ezért egyik konvergenciaelmélet sem puszta teória, nem elvont ideológia, hanem olyan ellenséges eszmeáramlat, amely ellen világnézetipolitikai érvekkel, gyakorlatunk tökéletesítésével szüntelenül harcolnunk kell. LÁNG GYÖRGY Magyar alkatrészek9 lengyel autókhoz A KGST integrációs prog- ződés előírásai szerint haram keretében a Zsigulik zankban készülő Polski FIután a Polski FIAT-okhoz is AT 126-P alkatrészek kerekészít alkatrészeket a veszp- ken hatvan százalékát a rémi Bakony Művek. A ma- veszprémi üzem állítja majd gyar—lengyel államközi szer- elő.