Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

a SZERDA, 1973. AUGUSZTUS IS. DM Deci és decibel A városi ártalmakkal naponta foglalkozik a televízió, rádió, újság. Lassan hozzászokunk, hogy életünket decibelben mérjük: mikor, miért, s hol romlik hallásunk? Legutóbb a Népszabadság vasárnapi mellékletében olvashattunk az V. nemzetközi akusztikai kon- zajt is. ferencia megállapításairól. Többek között arról, hogy Szegeden a sugárutak és körutak környékén a legnagyobb a zaj. Általánosságban pedig arról, hogy a környezetet érő zajterhelések mintegy 70 százaléka ered a közlekedésből. Bimbó Lajos (Tarján 30S/A) véleménye szerint — ahogy az újonnan átadott buszvégállomás példái is bizonyítják — több körültekintéssel csökkenteni lehetne a közlekedés okozta Kivágni, ültetni, tapnsni? Megfigyelték, hogy a buszok vezetői akkor is — gyakran húsz percig, máskor félóráig — járatják a motort, amikor nem is ülnek vezetői székükben, amikor tehát csak áll a kocsi. Azt kérik tehát, kedves Volán, hogy nem lehetne néhány decibellel kevesebb? G. P. Takaréktár utcai olvasónk megfigyelése szerint a fülre ártalmas decibelek mennyisége a decikével párAz ismét beköszöntő fullasztó meleg sem tudja elhervasztani az örökzöld témákat. Különösen akkor nem, ha eppen a zöldről, a gyepről, a fákról van szó. Százi Miklós pálfitelepi olvasónk úgy véli, hogy az útfelújítások huMm^^nö^iurik.'A nyámiatt igen sok fát irtanak ki, s hogy az uj lakótelepek is ron nyitvjj levö kerthelvisésivárnak tűnnek. Örök gondja ez a városnak, hiszen a nek zajára, majd a zárást könovekvő forgalom szélesebb jobban végiglátható utakat vet6 utóhangokra - ez is kíván, s a tömeges lakásépítés érdekében virágzó kerte- örökzöld téma — évek óta ket kel eltörölni a föld színéről. Másrészt pedig - éppen panaszkodnak azok> akik azért, mert hosszú éveken át óvakodtak egy-egy elorege- vendéglátóiparral ellátott dett fát kivágni —, szinte egyszerre halnak ki egész faso- környéken laknak rok városszerte. S amíg az újak fel nem nőnek, meg nem _ _,,. . ' ,, erősödnek, addig nincs elég árnyékot vető lombozat Egy Telek, utcai olvasonkA város így is milliókat költ az új lakótelepek parko- nak a reggeli zajokra van sitására. De amint a Széchenyi téren lánckorláttal kellett Panasza. melyet az útépítők óvni az új gyepet a járókelőktől, úgy kellene - ha lehetne okoznak Tevedes ne essék, - minden talpalatnyi zöldet körülkeríteni, ha azt akar- nem amlkor dolgoznak, hanánk, hogy meg is maradjon. Tarjánban vagy Odesszában. Nemcsak kerékpárral vagy motorral — gyalogosokról nem is szólva — hajtanak naponta át füvön, s cserjén, de az is megtörténik, hogy autóval. A tarjáni piacról vasárnap például egyenesen a játszótéren át hajtott ki egy autóvezető. Az autó ablakában pedig kisfiú bámészkodott, nem amikor hozzákezdenek, leállnak (vagy ülnek). Nagy a zajártalom? Egyelőre kevés még az ellenszerünk. S nemcsak a gépekhez láthatóan elégedetten és tanulékonyán. Kell tehát beszélni alkalmatos szűrőből van ke az örökzöld témáról: a fűről és a fákról. De hiábavaló, ha csak általánosságban: ha gyerekek, fiatalok ezrei nőnek úgy föl, hogy szüleiktől nem a városba ékelődött parányi természet szeretetét tanulják, hanem azt, hogy a legrövidebb utat kell mindenhol, s mindenáron — ahogy az utcán, úgy az életben is — kitaposni. Színészek a szinkron szolgálatában Kevesen tudják, hogy hazánkban már csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1935—36ban komoly kísérletek folytak a szinkronizálásra. Balogh Béla és Karla Béla Irányította a munkát, amelyek „hangátültetés" kezdeti ellenzői között a szakma olyan nagyságai Is voltak, mint Balázs Béla. Szerencsére a fenntartások nem igazolódtak be. Az eredetivel vetélkedő színészi hangteljesítazonban nem hozták meg a mények jellemzik a Pannókívánt eredményeket, s így a szinkronfilmgyártás megszületésének időpontja 12— 13 évvel későbbre tolódott. A rendszeres — s most már eredményes — munka kereken negyedszázada, 1948-ban kezdődött meg, s elsőként a szovjet Viktor EJszmont Varjag cirkáló című filmjét látták el magyar hanggal. nia Filmstúdióban most elkészült, illetve készülő szinkronprodukciókat, így az Erzsébet királynőről szóló ötrészes angol tv-filmet, a Nexö-regényből, a Szürke fényből készült dán filmet, továbbá Rossellini Rómában éjszaka volt című filmet. A folyamatos, hosszú távú szinkronmunkák közül Az elmúlt 25 évben azután természetesen nem hiányzik mérföldes léptekkel fejlődött a hazai szinkronfilmgyártás, amelynek igazi fellegvára a Pannónia Filmstúdió. Tizenkét szinkronrendező dolgozik itt stábjával, s négy műteremben éjjel-nappal folyik a munka. Méreteire jellemző, hogy ebben az évben a Pannónia „termelése" előreláthatólag eléri a hetven mozi- és a 250—300 tv-fílmeL 1970-ben már mintegy kétszázötven volt a közreműködő színészek száma, 1973-bap azonban már jóval meghaladja a fél ezret, sőt feltehetően ez évben eléri a hatszázat. A szinkronrendezők érdekes tapasztalata, hogy az esetek nagy részében a megközelítően azonos életkorú, hasonló testalkatú színészek hangja közelít leginkább a „magyarosításra váró" külföldi színész hangjához. Jól bevált gyakorlat az, hogy ugyanazt a művészt rendszerint azonos magyar mű-'" vésztársa szinkronizálja. Szabály, de erősítő kivétel persze előfordul. A nemrégiben bemutatott retrospektív Gerard Philipe-sorozat felejthetetlen főszereplőjének hangját három magyar színész tolmácsolta. Mozilátogatók. tévénézők százezrei, milliói bizonyíthatják a • magyar szinkron magas színvonalát. Pedig a a népszerű krimisorozat, Maigret felügyelő sem. vés, de abból is, amit kinekkinek magában kell kialakítania. Akkor elviselhetőbb lesz a decibelek mennyisége. Szerkesztői üzenetek Sz. J.-né: a Kossuth Lajos sugárút átépítésének idején a Hétvezér utca lakóinak bizonyára több zajt, s benzinbűzt kell majd elviselni, mint eddig. Remélhetőleg az útvonal takarítására is jobban oda fog figyelni ezért a városgazdálkodási vállalat, s nem történhet meg, hogy egy állattetem napokig feküdjön eltakarítatlanul. Spitzer Sándor (Attila utca 16.): a Délmagyarország megszületésével kapcsolatos visszaemlékező sorait érdeklődve olvastuk. Alkalmasint bővebben is beszámolhatna emlékeiről. Sándor Miklósné (Tarján 320/B) és Gara Imre (Partizán utca 5.) panaszaival, észrevételeivel későbbi cikkeinkben foglalkozunk, ugyanúgy, ahogy Radnai Mihály (Dugonics utca 28.) kérdésére is biztos információk birtokában válaszolunk majd. Kincsünk és gondunk, a szabad idö Az égő gyújtózsinór A negyedik ötéves tervben minden korábbinál nagyobb összeget fordítanak olyan termelő és nem termelő beruházásokra, amelyestrand, az étterem zsúfoltsá- nek megvan a maga hatága miatt. Holott valójában sa, a láncban minden szem „tükörbe" nézett, s magát, összefügg, hasonmásait láthatja benne. Számításaink szerint 1985-Tiltásaink szerint 1985ket a szakemberek az infra- re a keresők többsége — a IKlVI./Có, struktúra fogalomkörébe so- munkanapok szabad idejét rolnak. Tény. hogy nemzet- nem véVe figyelembe —, Egy amerikai közgazdász közi összehasonlításban a esztendőnként 140—150 sza- és szociológus — Werner Z. beruházásokon belül hazánk- badnappal gazdálkodhat. (A Hirsch — égő gyújtózsinórban viszonylag még mindig vasár- és ünnepnapok, a hoz hasonlította a szabad alacsony az ilyesfajta befek- szabadságidő növekedése, va- idő növekedését, amelyről tetések aránya, bár az eb- lamint a minden heti sza- nem tudni, egymagában bői származó hátrányok bad szombat, azaz a negy- van-e, vagy bomba is rejlik mind nyilvánvalóbbak. Az venórás munkahét bevezeté- a végén. Néhány váratlan, utakon való torlódás miatt ^ teszi ki ezt a tekintélyes meglepetésszerű folyamat — hosszú órák mennek veszen- időmennyiséget.) Fokozza az mint például a nemzetközi dőbe — s nemcsak a sze- igényeket az is, hogy folvta- turizmus irdatlan gyors nömélyautók. hanem a teher- tódik a városokba áramlás vekedése a hatvanas évek szállító gépkocsik is szenve- _ ggy évtized alatt hazánk- második felében — már eddői ennek. A lassú vonatok ban a városlakók száma dig is bekövetkezett, s nyil,,megnyújtják" a távolságo- több mint félmillióval gya- ván, tartogat ilyeneket a jökat, az üdülőhelyi üzletek, rapodott —. s ez nemcsak a vendő is. Am túlbecsüljük e ettermek zsúfoltsága nem kommunális szükségletekre lehetőségeinket, ha azt tartegyszerűen bosszúság, ha- hat kj hanem egyebek kö- juk: szocialista társadalveszteségek ^tt a turizmusra is. A vá- munkban Igazán mód nyílik > rosi ember ugyanis már ma az élet e területének tervháromszor. négyszer annyit szerd befolyásolására, utazik — szigorúan a szabad idővel, s nem a hivatással összefüggő utazásokat tekintve —. mint a községekben lakó. nem gazdasági forrása is. Bűvös kör? egészségtelen jelenségek visszaszorítására, az egészségesek istápolására? Reális lehetőség ez. Nagyobb figyelem, sokrétűbb elemzés a közös tervekben, a jót, a hasznosat • Igényeink a tervek, teen- kellemessel összekapcsoló tüdők listáját éppúgy bővítik, datosság az egyéni elképzemint a kiadásokat. 1960-ban lésekben _ ez az útja. esza nemzeti jövedelem 0,6 sza- . „ , . , ... zalékát fordították népmű- koze annak- ho8y ne nezzuk velésl kiadásokra. ma az gyanakodva az „égő gyújtóarány egy százalék fölött zsinórt", hanem azt lássuk van, azaz megkétszereződött, ^„e ami A technikai haszomszédos országokból a £up™n ® a' múztumok^O ladás- a társadalmi fejlődés folyók erősen szennyezve müH6 forlnUal szerepelnek a törvényszerű velejárója a Üo7 „ 'g költségvetési kiadásokban, a szabad idő növekedése. Nem IvlS művelődési otthonok ennél közlekedésben, a hiri- ig nagyobb össze(?i,el. ám lelnl-e olvan szakmabelit. g' ÍL aki elégedett ezzel? Természetes folyamatként foghatjuk fel az úgynevezett társadalmi közös fogyasztás — a kommunális szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, igazgatás, rendés jogbiztonság stb. — szerepének növekedését, s vele a kiadások emelkedését. Ugyanígy jogos igény az infrastruktúra egy részének integrációja is, hiszen — például — hiába a hazai erőfeszítések a víz tisztaságának megóvására, ha a ben úgyszintén. öncél, hanem eszköz, leheKevesebből több Az eszközöket, s az időt jobban hasznosítóvá. másszóval hatékonyabbá kell tenni a gazdasági munkát. Mert csökkent ugyan a munkaidő, de a termelés nem megnőtt a szabadegyetemekTl^iZ^'^t "T1!86 re beiratkozottak száma a volt a kötelezettség. A haté- . _ ...., . ,, konyság, a szervezettség fo- lef?utóbbl években ... ám kozása az egyedüli forrás, sajnos, mindössze 200 csőamelyből az infrastruktúra nakház. 260 úszómedence áll fejlesztése is táplálkozhat, rendelkezésre, kevés a sportEsztendőnként 630—720 szépirodalmi mű jelenik meg, a televízió 2700 óra tiszta műsoridőn át sugároz, az országban 17 000 könyvtár várja a látogatókat. A tartalmasabb, emberibb, minden tekintetben gazdagabb élethez. Mészáros Ottó (Vége.) Hétköznapibban; többet, értékesebbet kell munkánkkal előállítani ahhoz, hogy szabad időnk tartalmasabb, zavartalanabb lehessen. Amíg ez nem érvényesül maradéklétesítmény ... Folytathatjuk — nagyot ugorva — azzal, mint a szabad idő növekedésének egyik lehetséges vetületével, hogy öt év alatt tizenkétezerrel nőtt az ittas talanul. addig fönnmarad az botrányokozás, verekedés mla fonák helyzet, hogy a atti szabálysértések számunkahelyén ímmel-ámmal ma... Elkalandoztunk volténykedő háborog a „cam- na? Aligha. Ahogy korábmogó" vonat, a szegényes ban, most is azt kívántuk áruválaszték. a szűkös bizonygatni: minden lépésTuristarekord Olaszországban augusztus közepén tetőzik a turistaforgalom: ezekben a napiokban több mint 30 millió olasz és külföldi üdül a tengerparton és a hegyekben, vagy járja Itália művészettörténeti értékekben gazdag városait. A statisztika bizonysága szerint Olaszország az idegenforgalom szempontjából továbbra is az első helyen áll a világon. V. Jeqorov dokumenlumregénye Á rejtély kulcsa rüit el, alacsony házakkal az örökzöld narancs- hette volna, bizonnyal visszaküld minden utast A Fomin lassan közeledett az iráni kikötőhöz, Pahlevihez. Az eső függönye mögött már kirajzolódott a part vonulata, amikor a hajó megállt. Itt kellett bevárnia az iráni révkalauzt. Néhány éles, köhögésszerű hangot hallatott, amely egyenletes zúgassá csöndesedett. Vihar közelgett, a tenger elszürkült, a sirálycsapatok izgatott sikoltásokkal köröztek. A kapitány aggódva tekintett előre: a hirtelen támadt vihar nem akadályozza-e a révkalauzt. Aggodalma ieleslegesnek bizonyult, szaggatott szirénaszó bődüli fel, s hol a hullámok taraján, hol annak völgyeiben manőverezve feltűnt egy rozzant motorcsónak. Ügy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csónak sértetlenül odasimult a hajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötélhágcsón, egyenesen a parancsnoki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő belsejébe. A Pahlevi-öbol jobb oldalán egy városka teli getek között. Itt-ott, mint toprongyos alakok az ünneplő tömegben, kopott, őszi ruházatban néhány eper- és almafa idétlenkedett. Az ellenkező kazjanszki oldal előterében raktárépületek és a kikötő szolgálati helyiségei húzódtak, mögöttük néhány utcácskát formáló lakóházak, szállodák, szatócsüzletek. A várossal az öblön átívelő széles híd kötötte össze őket. A Fomin kikötött a meredek kőfal mellett, fedélzetére felsiettek a szolgálatos tisztviselők. A formaságok elintézése után az utasok a hajólépcsőhöz tódultak. A tömegben is élesen elkülönült az a csoport, mely többnyire szőke, civil ruhás, mégis feltűnően katonás mozgású fiatalemberekből állt,. Harsány hangon, németül társalogtak a tengeri út viszontagságairól — éjszaka a hajó ugyancsak meghintáztatta utasait. A Szovjetunión keresztül sok-sok üzletember érkezett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vámvizsgálatra irányította az utasokat. Egyikük, egy szürkéskék szemű, szőke, harmincöt év körüli férfi kissé lemaradva, kíváncsian nézegette a sürgölődő rakodómunkásokat, akik bő ruházatukban a Repin hajóvontatóira emlékeztették őt. A vámhelyiségben mozgó szalag továbbította a csomagokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok megvizsgálják poggyászukat. Gyorsan végeztek, már csak az iratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt, átvéve a rakodómunkásokat figyelő utas kezéből a Szovjetunió címerével ékesített útlevelet, félhangosan olvasta: — Szergejev Jakov Vasziljevics, a Szovjetunió Iráni Kereskedelmi Képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kelletlenül visszaadta az igazolványt Szergejevnek. Ha tea hajóra, aki a szovjetek országából érkezett. Szergejev kilépett a városba, és elindult a szálloda felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vádkacsát, halat, narancsot. A hajó erkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna felkínálni árukészletét. Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy borzas kölyök kezéből kivette a bőröndöt, és egy közelben álló taxihoz cipelte. — Hová, arbab?1 — kérdezte perzsa nyelven egy idősebb siheder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mellől. — Teheránba. — Üljön be, arbab, épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmittel. A legényke azalatt berakta a bőröndöt a csomagtartóba. Szergejev bizalmatlan mosollyal pillantott az öreg Citroénra, de a sofőr magabiztos kérkedését valahogy rokonszenvesnek találta. Néhány kránta csúsztatott a talpraesett közvetítő markába, és beült a kocsiba. „Csak néhány hónapja kezdődött a háború Európában, s a Messerschmittek híre már ide is eljutott" — gondolta, kényelmesen elhelyezkedve az ülésen. A Citroen elindult, s valóban sebesen közeledett az országúthoz. (Folytatjuk.) i Arbab gazda. a Kran a. iráni vaitopemú