Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

REDD, 1973. AUGUSZTUS M. 3 Ponyvák útra készen Somogyi Károlyné felvétele A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat hazánk legnagyobb ponyvaexportőre. Az idén több mint 5 millió négyzetmé­ter ponyvaanyagot értékesít a Szovjetunióban. Képünkön: az újszegedi szövőüzem raktárában előkészítik az újabb szállítmányokat Folytatják a vasút korszerűsítését Az egyre nagyobb vasúti IV. ötéves tervben. Ennek évben megépül a kettős vá­forgalom szükségessé teszi az megfelelően az év végére gány a Rákos—Űjszász vona­erősebb villamos és Diesel- üzembe helyezik a Rákos— lon Rákostól Tápiószeléig. mozdonyok beszerzését, a pá- Szolnok szakaszt, s jövő év A viuamos vontatás növe­lyák korszerűsítését, s teher- végén a Szajol—Lökösháza lésére ebben ^ évben 22 bírásának, biztonságának nö- vonalon indítják meg a vil- villanymozdony áll munká­veléset. Az iden 195 kilómé- lanymozdonyokat. A nagy- b közöttük több 3 ezer lő­tér vasutat korszerűsít a forgalmú Budapest—Záhony erőg erőgépet a Ganz-MA­MÁV. közel 1,5 milliárd fo- vonalon Debrecen és Nyír- VAG készített. Ezenkívül 59 rintert. .„ ,, „ - egyháza között mar a maso- DieSel-mozdony is a kiszol­A villamosított palyak dik sínpáron is megindult a ált gőzösök helyére lép be­hossza 283 kilométerrel nő a forgalom, és még ebben az jPhjk 12 a jól bevált szovjet t^mmmmmmmmmmmmmmtam^mme^mmm^mi^mmmm^m^ 2 ezer lóerős vontató. A mezőgazdasági vízhasználat rendje Megjelent az Országos Víz- kai, másodfokút, amikor 40, íigyi Hivatal elnökének uta­sítása, amelyben a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi. s harmadfokút, ha 60 száza­lékkal csökken. Az intézke­dés meghatározta azt a sor­niszterrel, továbbá a Terme- rendet is, amely szerint ér­löszövetkezetek Országos vényesíteni kell a korláto­Tanácsának elnökével egyet- zást. így legelőször a halas_ Az utasok kényelmét szol­gálja 53 új négytengelyes személykocsi, amelyet a Du­nakeszi Járműjavító Üzem és a Győri Vagon- és Gép­gyár készít el. Ezekkel az új kocsikkal 2400-zal többen utazhatnak ülve a MÁV vo­nalain. (MTI) értésben szabályozta a zőgazdasági korlátozásának Eszerint tervet kell kidolgoz­tavak és a rizstelepek víz­vízhasználat pótlását csökkentik szükség rendjét, szerinti mértékben, de leg­feljebb ötven százalékkal. A ni, amelynek alapján szűk. legvégső esetre marad pedig ség esetén —, hogy vízmennyiség vagy egyéb okokból csökkent — korlá tozzák az öntözéshez, és a ha a az esőztelő öntözéshez szük. természeti, séges vízadag mérséklése, elhárílatlan Hangsúlyozza azonban az in­tézkedés, hogy a korlátozás során sem szabad csökken ­haltenyésztéshez szükséges teni az intenzív hasznosítá­viz felhasználását. A terve- sú gyepek, valamint a nyári ket az alapul vett. vízhozam, telepítési füvesek, és évelő 20—40—60 százalékos csök- pillangósok öntözéséi­kenésének megfelelő bon- . .. , ... , tásban kell elkészíteni. A Azuj rendelkezeskitordo­vízügyi igazgatóságonként ° megalakuló vizkoraltozo bi­zottság vizsgálja felül, és hagyja jóvá ezeket a terve­ket, s intézi a végrehajtást is. jelenlegi helyzetben — a víz­ügyi szakemberek vélemé­nye szerint — folyóink, ta­vaink, s a víztározók, csa­tornarendszerek elegendő A vízkorlátozásnak is több mennyiségű vízzel rendel­fokozata van, elsőfokú kor- keznek. tehát az iden mar látozást rendelnek el, hogy nem valószínű, hogy sor ke­ha a vízhozam 20 százalék- rülne korlátozásra. (MTI) «­Öntözzük a fűszerpaprikát! A fűszerpaprikát száraz- ban, a nagy szárazság káro­ságtűrő növénynek isinerik a sítja tehát a szárazsághoz termelök, és öntözését au- edzett növényt is. gusztusban ott is abba szok- Az eddigi gyakorlattól el­ták hagyni, ahol a ínég jobb térően most azt kérik a Sze­termes érdekében rendszere- gedi Paprikafeldolgozó Vdl­sen pótolják a hiányzó csa- lalat vezetői, hogy éppen a padékot. Idén a paprikaföl- termés minősége érdekében dek többségét az a néhány mindenütt öntözzék a fűszer­eső is elkerülte, amelyik a paprikát, ahol erre ehetőség városban némi enyhülést van, vagy a lehetőség meg­hozott a kánikulai forróság- teremthető. Kubikos­öttusa A Csongrádi Napok ese­ményeire a környék falvai­ból és a közeit városokból annyi vendég érkezett a hét végén a városba, hogy szinte megkétszereződött a telepü­lés lélekszáma. Vasárnap is sok ezren te­kintették meg az ipari és a mezőgazdasági üzemek áru­bemutatóit, a képzőművésze­ti, a fotó és más kiállításo­kat. A nap egyik legérdeke­sebb eseményét, a kubikos öttusát a Tisza-partján ren­dezték meg. Kilenc Békés és Csongrád megyei brigád versenyzett az érékes díja­kért. (MTI) Mindnyájunk kenyere írta : dr. Dimény Imre E gy-két év óta kevesebbet olvasha­tunk az aratásról, mint azelőtt. Valamikor ugyanis nagyon sok szó esett róla, hosszú, szenvedélyes cikkek foglalkoztak vele. Főleg olyan értelemben, hogy a hibák okait keresték, a hiányok nyomait kutatták. S nem is alaptalanul. Hiszen voltak esztendők, amikor a hagyo­mányos kenyérgabonánkból, búzából be­hozatalra szorultunk. Ez a gond lényegében már a múlté. Az utóbbi időben sokkal inkább az okoz na­gyobb fejtörést: van-e helye a termésnek, elegendő-e a raktártér, győzik-e a szárító­berendezések a munkát. Tavaly, 1972-ben — a meglehetősen mostoha időjárási viszonyok ellenére — mezőgazdaságunk történetének legjobb bú­zatermését takarítottuk be. Sokan úgy vélték, hogy ez a termés kivételes ered­ménynek számít. Különösen az "idei ta­vasz — főleg május — látszott igazolni ezt a feltevést, amikor kirívóan hosszú, veszedelmes aszály sanyargatta a vetése­ket. Az aratás mégis a bizakodókat igazolta: az 1973. évi gabonatermés felülmúlta a tavalyi rekordot, öröm és büszkeség csen­dülhet ki a jelentésből, hogy megtermett' az ország kenyere; megtermett a népgaz­daság hazai felhasználásra és külkereske­delmi célokra szánt kenyérgabonája. Pedig a vetésterület nem növekedett: kereken 1,3 millió hektár búzát, 100 ezer hektár rozsot kellett ebben az évben is learatni. Jó eredmény a párt helyes és követke­zetes agrárpolitikája mellett — meggyő­ződésem szerint — több tényező együttes hatásának köszönhető. Semmiképpen sem a sorrendet jelöli, ha elsőnek a tudományos-műszaki fejlődés hatását említem. Idestova 25 éve annak, hogy megjelent nálunk az első, szovjet gyártmányú arató-cséplő gép. Még azt sem állíthatom, hogy általános lelkesedés fo­gadta. Hiszen ez a gép nemcsak egy ter­melési eljárás, hanem egy életforma meg­változtatását is magával hozta. S az ilyen változás mindig megrázkódtatással jár, még akkor is, ha előnyökkel kecsegtet. Huszonöt évvel ezelőtt Magyarország gabonatábláinak túlnyomó többségén ugyanúgy' arattak, mint hosszú évszázado­kon keresztül. Egészen az ötvenes évekig, mintegy másfél millió ember hajladozott, verítékezett, hajnaltól késő estig az ara­tás heteiben a földeken, vágta a rendet, szedte a markot, rakta a kepét, majd horda szekéren az asztagba. Mégpedig az­zal a tudattal, hogy fáradozásuk sikere elsősorban az időjárás alakulásán múlik, amelynek a terméseredménye mindvégig ki volt szolgáltatva. Ma már merőben más aratási kép fogad. Tízezernél jóval több gabonakombájn for­golódik a nagyüzemi táblákon, teherautók, vontatók hordják a szérűre a szemet, bá­lázók kötik fel a szalmát, a nyomukban a traktorok hántják a tarlót. De megváltozott a termelés biológiai alapanyaga is. A hagyományos búzafajták a kézi szerszámokkal együtt tűntek le, helyükbe a gépi betakarításra alkalmas, állóképes, pergésmentes, a nagy műtrágya­adagokat megháláló fajták kerültek a köz­termesztésbe. Közülük a szovjet Bezosz­tája, Avróra, Kavkaz, Jubilejnája olyan terméssel fizet, amely az egykori átlagok kétszeresét is meghaladja. Persze csak úgy, hogy párhuzamosan emelkedett a talajmű­velés, a trágyázás, a növényvédelem szín­vonala, mindenekelőtt pedig a szaktudásé. Azé az emberi tényezőé, amely a gabonát a termesztés, tárolás, felhasználás vala­mennyi szakaszában szakismerettel páro­sult, féltő gonddal kíséri végig. Valamikor az aratás sokak szemében a mezőgazdaság belügyének számított, ma társadalmi üggyé vált. Egész társadal­munk ügyévé olyan értelemben, hogy pa­rasztságunk szorgalmát, lelkes igyekezetét a munkásság és értelmiség együttműködé­se teszi valóban hatékonnyá. A mai aratás a szó szoros értelmében a gyárban kezdő­dik, a szerszámgépek és tervezőasztalok mellett, a vegyi üzemek csarnokaiban, ahol a gabonatermelés immár nélkülözhetetlen kellékei készülnek. Azok, amelyek a ter­mést megalapozzák, mint a gépi berende­zések és műtrágyák, azok, amelyek a kár­tevőktől óvják, mint a növényvédő és gyomirtó szerek, azok, amelyek a betaka­rításhoz, a szállításhoz nélkülözhetetlenek. Ledőltek egyúttal olyan korlátok is, ame­lyek régebben a termelés mezőgazdasági és ipari fokozatai közé ékelődtek, nem kevés érdekellentétet okozva. Megvalósu­lóban van az a törekvés, hogy a szántó­föld és a raktár, a malom és a sütőipari üzem között folyamatos láncolat kovácso­lódjék ki, az élelmiszer-gazdaság szerve­zetében. Amit szintén nem feledhetünk el: mind­ez csak a nemzetközi együttműködés je­gyében válhatott valóra. Mezőgazdaságunk egymagában, baráti segítség nélkül leg­följebb nagysokára, tetemes áldozatok árán érhette volna el a jelenlegi szüntet. Az itthoni tudományos munkát kiegészítő szovjet növénynemesítés, valamint a gép­állományunk zömét alkotó szovjet és más baráti országokból származó erő- és mun­kagépek, vegyipari nyersanyagok és kész­termékek teremtették meg az alapot ah­hoz, hogy ilyen ütemben haladhassunk. T úlzás volna azt állítanom, hogy min­den nehézséggel máris megbirkóz­tunk. Elég sok feladat tornyosul még elénk. Így például — mint már utal­tam rá — bővítenünk kell a jó termés elhelyezésére szolgáló raktárteret. Szeret­nénk ezenkívül még teljesebb gépesítéssel lerövidíteni az aratás sok kockázattal járó idejét. Szeretnénk a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknek több segítséget nyújtani a műszaki fejlesztés vívmányai révén. Kor­szerűsíteni kívánjuk élelmiszeriparunkat, többek között sütőiparunkat is, hogy a gazdag termésből kifogástalan kenyér ke­rüljön minden dolgozó asztalára. A gondok valójában a kibontakozás, a fejlődés gondjai. Éppen ezért tekinthetünk megoldásuk elé is jogos bizakodással: a társadalmi összefogás erejének tudatában. Szeptember lO-tifl Kedvezményes •• • •• • F • I m r uaulesi akció Szeptember 10. és október A balatoni szállodákban, a 1. között ismét kedvezményes turistahotelekben és mote­üdülési akciót indít az IBUSZ. Négyezren építik a műtrágyagyárat Megteltek a munkásszállók állandó lakhelye lesz. A ter­az egyre több munkást fog- vek szerint az év végéig el­lalkoztató pétfürdői nagybe- éri a 4000-et az építkezés ruházásnál, ahol 9 milliárd dolgozóinak száma. Részükre forintos költséggel Európa addig két új otthont adnak legnagyobb műtrágyagyárát át: augusztus végére elkészül építik. Több mint 2000-en egy 400 személyes munkás­költöztek be abba a 326 la- szánó> amit decemberben kásos tömbbe, amely csak ....... . „ ., ideiglenesen munkásszállás, a ujabb kovet Fejlesztik az beruházások befejezése után egyéb szociális létesitménye­az odatelepülő szakemberek ket ls. lekben, valamint az agárdi touring hotelben csökkentik a szobaárakat, s további ked­vezményként aki három na­pot fizet, négy napig, aki öt napot fizet, hét napig üdülhet. A tihanyi motelben példá­ul 435 forintért egy hétre ad az IBUSZ szállást és reggelit, a hotel Aurórában 500 forintért. A keszthelyi Helikon-szál­lóban. fűthető szobákban, de­cember 30-ig tart a kedvez­ményes üdülési időszak. (MTI) Elutazott a kubai delegáció Hétfőn elutazott Budapest­ről Luis Pavónnak, a Kubai Nemzeti Kulturális Tanács elnökének vezetésével ha­zánkban járt küldöttség. Bú­csúztatásukon a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nagy Miklós művelődésügyi mi­niszter, dr. Orbán László, művelődésügyi államtitkár, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagy­követe. A delegációt látogatása so­rán fogadta Aczél György, az MSZMP KB tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, és dr. Ajtai Miklós, a Miniszter­tanács elnökhelyettese is.

Next

/
Thumbnails
Contents