Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. AUGUSZTUS 2. 3 Csongrád megyében |, tym befejeződött az aratás ' Fejér és Tolna megye után szerdán Szolnok és Csongrád imegyéből jelentették: elké­i szültek az aratással a me­. tógazdasági nagyüzemek. iSzolnok megye az ország 'legnagyobb búzatermelő vi­déke — az országos vetés­terület 10,6 százalékát tart­ják itt számon —, nagy je­lentősége van tehát annak, hogy a minőségileg is jó búzát adó megye gazdasá­gai az elsők között fejezték be a nagy nyári munkát. Csongrádban van a búza ve­tésterületének 5,6 százaléka, s így ennek a megyének ter­mése is számottevő a ke­nyérellátás alakulása szem­pontjából. Az aratás országszerte be­fejezéséhez közeledik. A ve­tésterület 92 százalékáról ta­karították be a termést szer­da estig a kombájnok. A leg­több munka Szabolcs, Bor­sod, Zala, Vas és Veszprém megyében van még hátra. hazánkban Dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter meghívá­sára szerdán norvég egész­ségügyi delegáció érkezett hazánkba, Bergfrid Fjose asszony, egészségügyi mi­niszter vezetésével. A norvég egészségügyi de­legáció itt-tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat a két ország közötti egészség­ügyi kapcsolatok fejlesztésé­ről és megtekint egészség­ügyi intézményeket. (MTI) Szegedi Ruhagyár: Átfogó fejlesztési tervek Még tíz esztendővel ezelőtt illúziónak hatott" volna azt állitani, hogy a munkaruhá­kat készítő Szegedi Ruha­gyár egyszer hazánk számot­tevő divat-exportőre lesz. Pedig az elmúlt két év, kü­lönösképpen idei eredményei, az üzem fejlődésének iránya egyértelműen erről árulko­dik. A szegedi munkásasszo­nyok kezemunkájával máris több ezer, korszerű technoló­giával készült öltöny kerül nyugati vásárlókhoz. A gyár szakemberei éppen a múltjuk, s a rájuk váró feladatok alapos tanulmá­nyozásával igyekeznek kije­lölni a Szegedi Ruhagyár út­ját. A közelmúltban fejező­dött be a vita arról a fej­lesztési tervről, amely 1980­ig határozza meg a műszaki fejlesztési, az üzemszervezési és irányítási teendőiket. Négy változatban próbálták meg­keresni a legkedvezőbb meg­oldást, s a negyediket szinte a gyár minden dolgozójával véleményeztették. A javasla­tok, a széles körű kritika fel­használásával aztán megszü­letett a terv: a Szegedi Ru­hagyár 40 millió forint hi­telt kért, s ebből az összeg­ből alapjaiban korszerűsíti ma már elavult gépeit, mód­szereit. Nézzük, mire jut a bankhitelből? Hozzávetőleg 10 millió fo­rintot — a már említett ex­portmunka érdekében — a gyártó szalagok átszervezésé­re, termelékenyebb gépek vásárlására fordítanak, hogy az elkövetkezendő években több mint 150 ezer öltönyt készítsenek (évente) Anglia és Kanada számára. Mintegy másfél millió forint beruhá­zással a munkaruhagyártást kívánják fejleszteni azzal a céllal, hogy igen nagy soro­zatban, több százezer mun­karuhát készíthessenek. A terv szerint az összegből a szentesi gyáregységet fejlesz­tik. A harmadik nagy gyárt­mánycsoportot a munkaru­hák és iskolaköpenyek ké­pezik. A hitelből akarják alapvetően megváltoztatni a termelésszerkezetet, itt is csoportos gyártástechnológiát valósítanak majd meg. Azt remélik, hogy az egy-két ter­mékre fordított gyártási időt nagymértékben csökkenthe­tik, a jelenlegi 60 perces át­lagos technológiai időt 37 percre rövidítik. A ruhagyárban különös gondot fordítanak arra a munkahelyre, ahol az új modellek, minták készülnek, hiszen itt esetleg több száz­ezer termék sorsa dől el. Á program a gépek, az eszkö­zök korszerűsítését írja elő — nagy teljesítményű, újabb hőrögzítő berendezéseket vá­sárolnak. Mivel terjed az úgynevezett hőrögzítéses el­járás, várható, hogy a Sze­gedi Ruhagyárban éppen eb­ben az üzemrészben mutat­koznak majd a legnagyobb igények. Természetesen a távlati tervben figyelembe vették a kisegítő tevékeny­ség korszerűsítését is. Az anyagmozgatást, a szállítást nagy mértékben gépesíteni kívánják a szentesi üzemben, ahol szállítóláncot alakítanak ki. Hasonló berendezés ké­szül Szegeden, az új készáru­raktár és a varrodák között. Mivel a jövőben sokkal szigorúbban kell figyelemmel kísérni a termelés, továb­bá az értékesítés, a koope­ráció, az anyagellátás stb. folyamatát; s a gazdasági döntésekben lehetőség sze­rint ki kell küszöbölni a vé­letlenek szerepét, — szükség van a belső információs, ügyvitel-rendszer átalakítá­sára. A bankhitelből 5 mil­lió forintot használnak fel erre a célra. Egy Cellatron­gépcsoportot vásárolnak. A raktározási gond már nap­jainkban gyakran akadályoz­za a munkát, a fejlesztési tervben ezért határoztak úgy, hogy 8 millió forintért új készáruraktárt építenek. A 900 négyzetméter alapterüle­tű csarnokot önműködő szál­lítólánc köti össze a műhe­lyekkel, munkatermekkel. A Szegedi Ruhagyár fej­lesztési tervében, mint már erre az előbbiekben néhány­szor utaltunk, nem csupán gépek vásárlásáról döntöt­tek. S ez tulajdonképpen a ruhagyári törekvések' figye­lemre méltó vonása: az át­fogó műszaki fejlesztést ösz­szehangolták a nélkülözhe­tetlen szervezési intézkedé­sekkel. E kettő harmóniájá­ban van meg a garanciája a terv végrehajtásának; an­nak, hogy a szegedi üzem a következő ötéves terv végére mintegy 25 százalékkal nö­veli termelését, s ugyanak­kor termékeinek minőségét annyira megjavítja, hogy azok a legigényesebb kül­földi piacokon is megállhat­ják helyüket. M. 1. békeprogram Az egyik legkorszerűbb módszer már a mindennapok munkáját segíti: munka közben a termelékeny szabógép A Krím-félsziget festői környezetében kétnapos baráti találkozót tartottak nyolc szocialista ország kommunista és munkáspártjainak vezetői. Korunk ter­mészetes követelménye, hogy a közös cé­lokért küzdő, azonos társadalmi rendszert építő, szoros szövetségi együttműködésben levő országok vezetői időről időre átte­kintsék a nemzetközi helyzetet és a szocia­lista közösség belső helyzetét, s termékeny eszmecserét folytassanak. Így történt ez most is, csaknem pontosan egy esztendő­vel a tavaly július végén, ugyancsak a Krímben lezajlott találkozó után. A párt­vezetők szinte minden protokolláris kül­sőségektől mentesen, a munka érdemi ré­szére összpontosíthatták erőfeszítéseiket. Az eltelt esztendő, amint a közös köz­lemény is megállapítja, jelentős eredmé­nyeket hozott, s a szocialista közösséghez tartozó államok békeszerető politikájának térhódítását, befolyásnövekedését mutatta. A nemzetközi fejlemények felgyorsult ütemét tükrözi, hogy teljes mértékben vagy jó részben sikerült rendezni néhány olyan súlyos válságot és konfliktushely­zetet, amelyek hosszú időn keresztül sok gondot okoztak. A közzétett okmány va­lósággal távirati stílusban utal azokra a tényekre, amelyeknek jelentőségét aligha kell bizonygatnunk: véget ért a vietnami háború; a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi jogi elismerést nyert; rendeződtek Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai; jelen­tősen javult a szocialista Kuba nemzet­közi helyzete a kelet—nyugati csúcstalál­kozók sorozatában. Brezsnyev amerikai útja során aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezményét a nukleá­ris háború elhárításáról; Helsinkiben meg­kezdődött az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet tanácskozássorozata. Ezek a kézzelfogható enyhülési eredmé­nyek arra vezettek, hogy az emberiség nagyobb bizakodással és derűlátással te­kinthet a jövő elé. Csakhogy a felsorolás, akármilyen kellemesen is hangzik ez a lista, önmagában nem elegendő. Éppen a követendő magatartás érdekében, vála­szolni kellett a „miért"-re is. A pozitív irányzatok azért törhettek maguknak utat a nemzetközi életben, mert az erőviszo­nyok megváltoztak a szocialista közösség, a béke és haladás erőinek javára; mert a szocialista békeprogram lépésről lépésre hátraszorította és elszigetelte a feszültség bajnokait, a hidegháború még jócskán lé­tező híveit. Utalhatunk arra a nagy ha­tású, gyakorlati békeprogramra, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának 24. kongresszusa fogalmazott meg, s amely a szocialista közösség következetes elvi po­litikája, rugalmas kezdeményezései követ­keztében most van kiteljesedőben. A helyzetértékelés, valamint a megtett út felmérése mellett, a pártvezetők talál­kozójának közleménye a soron követke­ző teendőkre is kitér. Ha be akarjuk fe­jezni ezt a nagy munkát, hogy Európa a béke kontinense legyen, akkor folytatni kell a kontinensünk problémáival foglal­kozó tárgyalássorozatokat, sőt befejező lé­pésként a legmagasabb szinten, egy Euró­pa-csúcson lenne előnyös összegezni a megállapodásokat. Az enyhülés övezeteit azonban az egész földgolyóra ki kell ter­jeszteni, s a Krímben tanácskozó párt­vezetők ezért újra hangsúlyozták messze­menő internacionalista szolidaritásukat a vietnami néppel, támogatásukról biztosí­tották a VDK és a DIFK követeléseit a párizsi egyezmények maradéktalan meg­valósulása érdekében. Rendezni kell a ki­élezett közel-keleti helyzetet is, méghoz­zá az izraeli csapatok kivonásával a meg­szállt arab területekről. Tiszteletben kell tartani e térség államainak és népeinek törvényes jogait, beleértve a palesztinai arab nép függetlenségét. A közlemény jo­gosan hívja fel a figyelmet az állandó éberség szükségességére, hiszen a világon továbbra is léteznek olyan erők, amelyek nem a nemzetközi enyhülés, hanem a fe­szültség, s a kapcsolatok megrontása szel­lemében tevékenykednek. S a baráti találkozó témái között fon­tos helyet foglalt el a szocialista gazdasági integráció komplex prog­ramjának végrehajtása, s ezzel összefüg­gésben a KGST tevékenységének további tökéletesítése is. Ha úgy tetszik, a szocia­lista országok belső kérdéséről van szó, mégis hozzátehetjük: a szocialista építés meggyorsulása, az újabb sikerek világpo­litikai tényezőt is jelentenek. A szocialista közösség állandó erősödése egyúttal a bé­ke elemi érdekét képezi, a békeprogram további valóraváltásának jelentős eszköze és feltétele. A bonyolult nemzetközi viszonyok kö­zepette biztos iránytű, jó eligazodás a vi­szonylag nem nagy terjedelmű, de sokat mondó közlemény, amely a pártvezetők értékelését tartalmazza 1973 nyarán a vi­lág és Európa állapotáról. I Jó almatermést várnak A mezőgazdasági szakem­berek július végi becslése szerint országszerte jó gyü­mölcstermésre lehet számí­tani. Ezzel kapcsolatban a MÉM illetékesei elmondot­ták, hogy az utóbbi két hó­nap periodikusan változó időjárása, az esőzéseket kö­vető felmelegedés, majd az ismételt csapadék — általá­ban kedvezett a gyümölcsök fejlődésének. A nyár eleji hónapokban még attól tar­tottak, hogy a júniusi erős lehűlés — amely a virág­zás idején érte a gyümölcs­fákat és sokfelé előnytelenül befolyásolta a termés kötő­dését — súlyos következmé­nyekkel jár, s mindez meg­látszik majd a szüreti ered­» Katamarán" a Tiszán A kiskörei Tisza II. víz­lépcső üzembe helyezése óta, a felduzzasztott folyón meg­lassult a víz sodrása. Emi­att a vízen való átkelést biztosító vaskompokat csak nehéz fizikai munkával, ké­zi erővel tudják áthúzni az egyik partról a másikra. Így a két part közötti út me­netideje jelentősen meghosz­szabbodott, amely a nyári mezőgazdasági munkák ide­jén sok bosszúságot okoz a termelőszövetkezeteknek. A vízi közlekedés meg­gyorsítására a megyei tanács közlekedési osztályának mű­szaki szakemberei találták meg a megoldást. Olyan csó­nakmotor-meghajtású, kata­maránszerű kis hajót tervez­tek, amely nemcsak a kom­pok vontatására, hanem sze­mélyszállításra is alkalmas. A hajó prototípusát a Pest megyei Kishajózási és Javí­tó Vállalat dolgozói készítik el és még az idén a legfor­galmasabb helyen, Tiszake­szi községnél forgalomba is állítják. Ezen a szakaszon a nagy teherbírású vízi jármű­vel évente — többek között — tízezer gyalogost, nyolc­százötven teherautót, ezer traktort, vetögépet és kom­bájnt, valamint több mint kétezer fogatot „utaztatnak" a két part között. A tanács az elkövetkező években folyamatosan és sürgősségi sorrendben a Ti­sza dél-borsodi szakaszán va­lamennyi kompjáratát kisha­jó-vontatással oldja majd meg. (MTI) ményeken is. Az átlagosnál tényleg valamivel kevesebb gyümölcs van a fákon, a ké­sőbbi időjárás azonban any­nyira kedvezett, hogy a gyü­mölcs — főleg az alma — jóval „darabosabb". tehát nagyobb szemű, mint pél­dául az elmúlt évben volt. Téli almából a tavalyihoz hasonló mennyiségű termést várnak, a minőség azonban ennél várhatóan jobb lesz a tavalyinál. Szőlőből az utóbbi tíz év legjobb termése ígérkezik. A mezőgazdasági üzemek a peronoszpóra ellen minden­hol időben védekeztek, és a lisztharmat is csak egészen kis területeken pusztított, így most igen kedvezőek a terméskilátások. (Természe­tesen sok függ a hátrale­vő hetek időjárásától, mert — amint az köztudomású — a szőlőtermést nagyban be­folyásolja a szüretet közvet­lenül megelőző időszak, és a szüreti idény időjárása.) Körtéből szintén jó termés­re számítanak, egyedül a szilva hoz várhatóan keve­sebbet a tavalyinál, mert a szilvafákat megviselte a nyár eleji hűvös időjárás. Idén mintegy ötezer hek­táron fordulnak termőre az új telepítésű gyümölcsösök, de ugyanekkora területről kivágják az elöregedett fá­kat. Az új, fokozatosan meg­erősödő gyümölcsösök azon­ban többet hoznak majd a régieknél, hiszen a korsze­rű fajták termése lényegesen nagyobb. Anyanyelvi konferencia Az első napi plenáris ülé­sek után munkabizottságok­ban folytatja tevékenységét a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben megnyitott II. anyanyelvi konferencia. Az első munkabizottságban azt vitatják meg, hogyan lehet elősegíteni, hogy a külföldön élő magyarok harmadik és negyedik generációja ne csu­pán a nyelvet ismerje, tanul­ja meg, hanem ugyanakkor érintkezési pontokat találjon többek között a magyar tör­ténelem jelentős eseményei­vel és alakjaival, a magyar föld természeti értékeivel, a mai magyar élettel. Közgazdász­világ­kongresszus Jövőre Budapesten tartja IV. világkongresszusát a Nemzetközi Közgazdasági Tanács. Az első szocialista országbeli közgazdász-világ­kongresszus rendezését a Ma­gyar Közgazdasági Társaság vállalta. A tanácskozásra 2000—2400 közgazdászt vár­nak a világ minden tájáról. A fő téma a nemzetközi in­tegráció lesz. A tanácskozás idején nemzetközi könyvkiál­lítást is rendeznek: eredeti kéziratokat, első kiadásokat mutatnak be, felvonulnak a világ legjelentősebb közgaz­dasági kiadóinak kötetei. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents