Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

PÉNTEK, 1973. JÜLIUS 13. Magyarországra látogat | KÖZVetleil kapCSűIatban a francia miniszterelnök Moszkva Caütörtökön visszaérkezett Moszkvába az a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely Andrej Kirilenkónak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével a szíriai kormánynak és a szíriai Baath-párt vezetőségének meghívására látogatást tett a Szíriai Arab Köztarsaságban. Moszkva Csütörtökön Moszkvában Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP PB tagja •bedet adott Hafez Iszmailnak, Szadat egyiptomi elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának tiszteletére. Az ebéd alatt Gromiko és Iszmail pohárköszöntöt mondott. KaracM Zulflkar Ali Bhutto Pakisztáni köztársasági elnök, csütörtökön Karachlból külföldi körútra Indult, amelynek során Olaszországba az Egyesült Államokba és Angliába látogat el. Boenos Aires Hector Campora argentin elnök, a hadügyminiszter és a fegyveres erők főparancsnoka dekrétumban nyilvánították semmissé azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Jüan Domlngo Peron tábornokot annak idején kizárták a hadseregből. Peron ex-elnök ezzel visszanyerte tábornoki rangját Santiago A chilei igazságügyi hatóságok közlése szerint a múlt havi sikertelen államcsínykísérlettel kapcsolatban a hadsereg hét tisztjét és négy polgári személyt helyeztek vád alá. A neofasiszta Haza és szabadság szervezet vezetői ellen, akik a puccskísérlet után Ecuadorba menekültek, letartóztatás! parancsot adtak ki. Genf A leszerelési bizottság csütörtöki ülésén felszólalt Alekszej Roscsin, a Szovjetunió fódelegátusa. Megállapította, hogy a vegyi fegyverek átfogó tilalma egyre sürgetőbbé válik, bizottságban viszont nem halad kielégítően az ezzel kapcsolatos munka. Saigon—Hanoi Frederick Weyand tábornok, a Csendes-óceán térségében állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnoka, aki Schlelsinger hadügyminiszter megbízásából „ténymegállapító" úton tartózkodik Dél-Vietnamban, csütörtökön a Központifennsíkon és Danangban tett látogatást. Az amerikai tábornok pénteken Kambod. zsába utazik. A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője szerdán nyilatkozatban bélyegezte meg Weyand küldetése kapcsán a Thieu-rezsim és az Egyesült Államok manőverezését Párizs A Buteflika algériai külügyminiszter párizsi látogatásáról csütörtökön kiadott közös közlemény szerint az algériai és a francia külügy, miniszter a közel-keleti helyzet áttekintésekor aggodalommal és sajnálattal állapította meg, hogy a konfliktus rendezésének elmaradásával a térségben egyre súlyosabb a helyzet -a*. Fock Jenőnek, a Miniszter- nöke július 18—20 között hitanács elnökének meghívá- .,„.,„„ ,..„„..„. . „ sára Pierre Messmer, a Fran- vatalos látogatast tesz Ma" cia Köztársaság miniszterei- gyarországon. Szovjet-vietnami barátsági nagygyűlés # Moszkva (TASZSZ) döttség vezetői: Le Duan, a Moszkvában a Lihacsov vietnami Dolgozók Pártja MoszKvaoan, a mnacsov Központi Bizottságának elAutogyárban csütörtökön sÖ titkára és Pham Van szovjet—vietnami barátsági Dong, a VDK miniszterelnögyűlést tartottak. A gyűlé- ke. sen részt vettek a Szovjet- Csütörtökön fogadást renunióban vendégeskedő viet- deztek a Kremlben a VDK nami párt- és kormánykül- küldöttségének tiszteletére. Az egyiptomi külügyminiszter Bécsben # Bécs (Reuter) munkamegbeszélésén első Csütörtökön késő délután helyen az európai biztonság Belgrádból Jövet Bécsbe ér- kérdése áll, s ezzel kapcsokezett El-Zajjat egyiptomi latban behatóan áttekintik a külügyminiszter. A Schwe- közel_keleti válság probléma. chati repulőteren osztrák kollégája és vendéglátója, dr. Köret ISRudolf Kirchschlánger külügyminiszter üdvözölte. Az egyiptomi külpolitika vezetője előreláthatólag négy napot tölt Ausztriában. Bécsi politikai körökben hangoztatják, hogy Zajjat látogatása nemcsak egyszerűen viszonzása osztrák kollégája tavalyi kairói útjának, hanem sokkal több annál. Értesülések szerint ElZajjat pénteken átadja Kreisky kancellárnak Szadat elnök üzenetét, amely a Biztonsági Tanács elé kerülő osztrák szakaszos rendezési tervvel függ össze. Nagy jelentőséget tulajdonítanak Bécsben annak, hogy a két külügyminiszter pénteki Magyar—szovjet ipari és tudományos A szovjet—magyar tudományos és műszaki együttműködésről Pjotr Bicskov — a szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság ttikára — nyilatkozott az APN tudósítójának. Az utóbbi években a két ország együttműködésének alapvető formája az illetékes minisztériumok és szervek közötti közvetlen kapcsolat kialakítása lett. Jelenleg 211 szovjet és 150 magyar szerv közösen dolgozik több mint 350, különböző probléma megoldásán. Gyakorlatilag a népgazdaság minden területére kiterjed a tudományos-műszaki kapcsolat. Különösen nagy jelentőségű a kooperáció a bauxités alumíniumgyártásban, az olefinprogram végrehajtásában, az elektrotechnika, a műszergyártás és hírközlési berendezések, az autóipar területén, valamint a szovjet és magyar szakemberek közös munkája a harmadik nemzedékhez tartozó elektronikus számítógépek megalkotásában. Egy sor esetben a közös kutatás alapozta meg a megkötött kereskedelmi-gazdasági egyezményeket1. Így például az autóbuszok alkatrészeinek és szerkezeti egyegyüttműködés ségeinek unifikálása terén folytatott munka oda vezetett, hogy Magyarország a likinoi és lvovi autóbuszgyárakba, valamint az engelsi trolibuszgyárba hátsó hidakat, a Szovjetunió pedig az Ikarusznak első tengelyeket szállít. A közös tudományos kutatások nyomán lehetővé vált a széles körű együttműködés a mikrohullám és vákuumtechnikai berendezések, komplett mezőgazdasági laboratóriumok és számítástechnikai eszközök gyártásában. A komplex program szellemében a Szovjetunió és Magyarország között egy sor megállapodás született, amelyek a termékek minőségének javítása érdekében közösen folytatandó kutatást és tervező-konstruktőri munkák elvégzését célozzák. A két ország együttes munkájában jelentős szerepet játszanak a közszükségleti cikkek érdekében folytatott kutatások. így például a korszerű cipőtalpak megfelelnek azoknak a követelményeknek, mind a szovjet, mind a magyar fogyasztók Igényeit kielégítik. A porózus gumi nagy népszerűségnek örvend, jó hőszigetelő, könnyű, tartós és olcsó. A Szovjetunió és Magyarország között megállapodás született egyes kereskedelmi célokat szolgáló műszaki berendezések szakosított gyártására. A szovjet fél ennek értelmében beszüntette a kávéfőzők és -darálók, grillsütők, turmixgépek, kisméretű hűtőgép-generátorok gyártását, és azokat Magyarországról Importálja. A komplex program keretében Szovjetunió és Magyarország jelenleg egyeztetik a tudományos és műszaki együttműködés terveit, 1980-ig. Sefteef Nixonnál • Washington kaebédet" adott nyugatnéWalter Scheel, az NSZK met kollegája tiszteletére, külügyminisztere csütörtö- Csütörtökön Nixon elnök is kón a washingtoni Fehér fogadta Scheelt. Hazban a NATO „biztonsági Az amerikai—nyugatnémet politikájáról" tárgyalt — je- megbeszélések homlokterélentette a DPA. Első megbe- ben a NATO-nak az ameri3zélését Henry Kissir.gerrel, kai kormány által szorgalNixon amerikai elnök neny- mázott „új elvi nyilatkozazetbiztónsá'gi főtanácsadója- ta", Nixon tervezett euróval tartotta — négyszem- ^pai körútjának előkészítése, közt. és az európai haderőcsökScneel és Kissinger esz- kentési tárgyalások előkészímecseréje után Rogers ame- tése áll — közölte a nyugatrikai külügyminiszter „mun- német hírügynökség. Magyar áldozatai is voltak a párizsi repülőgépszerencsétlenségnek • Párizs (MTI) Hivatalos jelentés szerint 122 halálos áldozata van a szerdán Párizs környékén bekövetkezett légiszerencsétlenségnek. A Varig brazil légitársaság Boeing 707-es, menetrendszerű járatának valamennyi utasa meghalt, a személyzet tagjai közül pedig öten vesztették életüket. A halálos áldozatok között van Róth Albert, a KOMPLEX külkereskedelmi vállalat 42 éves üzletkötője. Hegedűs Béla, a VegyigépTervezó és Fővállalkozó Vállalat 40 esztendős gépészmérnöke és dr. Tarnay Tihamér. a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának 42 esztendős adjunktusa is. A katasztrófát a személy; zet 12 tagja élte túl. A gép mindössze 90 másodpercnyi légiútra volt a párizsi repülőtértől, amikor egyik hajtóműve leállt. A pilóta — akit súlyos állapotban szállítottak kórházba — feltétele-' zések szerint egy szántóföldön akart kényszerleszál-' lást végrehajtani, ez azonban nem sikerült. A gép roncsai Párizs egyik külvárosának szélső épületeitől alig néhány száz méterre zuhantak le. Egy leningrá A Délmagyarország számára írta: OLGA KOLESZOVII Gyermekkori emlékek: megyek az egyesegyedüli szűk ösvényen, az egykor széles sugárút jeges hóbuckól között. Nővéremmel együtt egy szánkót vonszolunk haza, amelyiken a Néva vize van. Csendesen, egészen hangtalanul nyöszörgők. Hangosan sírni, vagy mi több, nevetni a blokád alatt élő disztrófiás leningrádi gyermekek már régen elfelejtettünk. Hiszen erre túl sok erőt kellett volna elpocsékolnunk. Amiatt elégedetlenkedem, hogy a mama kizavart bennünket a partra, erőszakkal, sőt, majdnem megvert. Pedig mi nem akartunk menni. Csak egyet Szerettünk volna: feküdni és nem mozogni. Később, amikor már felnőttem, megértettem, hogy aki nem tudott mozogni, hamarébb meghalt. De akkor mindezt csak a mama részéről ért sérelemnem tartottam. Akkor értettem meg valami mást is, amikor már gyermekeim voltak. A fizikai szenvedés, az éhezés, a fagy semmi se volt megboldogult anyám lelki kínjaival összehasonlítva. A leningrádi ostromnak mind a 900 napja alatt látnia kellett maga előtt gyermekeinek kis, élő csontvázát. Két kicsiny, ráncos, öreg kezet Látta, és nem tudott rajtuk semmivel sem segíteni. Ezek a gondolatok jutnak az eszembe az ismert szovjet szobrász, Mihail Anyikusin műtermében, aki Szergej Szperanszkij és Valentyin Kamenszkij építésszel együtt Leningrád védőinek az emlékművén dolgozik. Ez az emlékmű a Győzelem terén fog felépülni a következő években. A város bejáratánál, nem messze Pulkovótól. Ugyanis a háború éveiben itt volt a védelem első vonala. Itt húzódtak a lövészárkok, álltak a tankcsapdák, kígyóztak a szögesdrótakadályok. Még most is előbukkannak itt a kegyetlen ütközetek nyomai, hiszen az egész föld összekeveredett az acéllal, átitatódott a leningrádiak vérével, akik helytálltak halálukig, és nem adták át szeretett városukat az ellenségnek. Leningrádban a Piszkórijovi Temető az, ahol az ostrom áldozatait temették el. A város körül felépül egy építészeti és szobrászati kompozíciókból álló hatalmas együttes a hadi dicsőség emlékműve is. Néhány évvel ezelőtt felvetődött az a gondolat, hogy még egyszer megemlékezzenek a művészet nyelvén azokról az emberekről, akik átélték a blokád összes nehézségét, és az egyenlőtlen küzdelemben legyőzték az ellenséget. Ennek az emlékműnek a felállítására országos gyűjtést szerveztek. Eredményeként most a bankban több mint kétmillió rubel fekszik. Versenyt hirdettek a legjobb tervekre. Az összes beérkezett tervet megismertették a lakossággal: mindenütt viták folytak róluk. A leningrádiak között, különösen pedig azok között, akik átélték a blokádot, vagy elvesztették hozzátartozóikat, nem akad olyan, aki közömbös lenne ennek az emlékműnek a felépítése iránt. Nekem, mint a leningrádi Pravda munkatársának, naponta sok-sok olvasónk levelére kell válaszolnom, akiket érdekel a művész és az építészek munkája, akik megküldik javaslataikat, akik valamilyen módon maguk is segíteni akarnak az emlékmű felállításában. Nem véletlenül választották ki a pályázók közül Mihail Anyikusin szobrát. Nemcsak azért, mert tehetséges művész. Az általa Puskinnak készített emlékmű, amely az Orosz Múzeum előtt áll, bizonyára ismerős azoknak a szegedieknek is, akik már jártak Leningrádban. Hamarosan Moszkvában is elkészül Csehovot ábrázoló szobra. Nemrég városunkban új emlékmüvet állítottak fel Leninnek. Anyikusin úgy ábrázolta őt, mint a forradalom harcosát, mint szenvedélyes néptribunt, akinek alakja rendkívül mozgékony és kifejező. Anyikusin szobrai mindig kitűnnek, kompozíciójuk mély pszichológiai átélésével, líraiságával és meghökkentő dinamizmusával. A művész nagy gonddal készült a blokád emlékművének megalkotásóhoz: hosszú évekig érlelte elgondolását. Diókként még tankcsapdát ásott, majd önkéntesként harcolt Leningrádnál, a háború éveiben lépett be a pártba, a háborúban elvesztette testvérét és sok közeli barátját. Felelősséget érez az emlékműért, az élők előtt, és a harcban elhaltak emléke előtt is. Csak nagykésőn alszik ki a fény Névaparti műtermében, ahol a kompozíció különféle változatai állnak, és keresik újra és újra a legjobb megbldást. Azt mondják róla, hogy a sors kegyeltje. Olyan ember, akinek sok tehetség jutott, akinek örömteli jelleme és varázslatos egyénisége van. Boldog a családi élete, jó barátok veszik körül. Azt is beszélik, hogy a sors megpróbáltatásai közül a legnehezebb a dicsőség terhét elhordozni. Ügy tűnik, hogy a babérokon már meg lehet nyugodtan ülni. A Lenindíjas művész, a Szovjetunió népművésze, az akadémikus és professzor, a kimagasló társadalmi egyéniség Anyikusin: rendkívül igényes, mondhatni kegyetlen saját alkotóművészetéveí kapcsolatban. Amikor Puskin emlékművén dolgozott, a különféle bizottság jóváhagyása után, az öntés előtti utolsó éjszakán összetörte a kompozíciót és újat alkotott helyette. ... Egy nem magas, félkör alakú alapzaton; amely a blokád áttört gyűrűjének szimbóluma, 32 alak áll. Majdnem egy sorban, egy magasságban állnak velem: mindennapi emberek, akiket az általuk kiharcolt győzelem tett naggyá. Így élt, így dolgozott ezekben az években Leningrádban mindenki. Amit ma diadalnak tartunk, az akkor az élet elfogadott normája volt. Sehol nem volt menekülés a halál elől: éhség/ fagy, bombák, lövedékek, amelyek élve temették be az embereket a házak és óvóhelyek törmelékei alá. A kompozíció közepén a „Rekviem" című szoborcsoport áll. Egy anya tartja kezében éppen meghalt gyermekét. Arca megkövesedett, yalaki az utcán ment, elesett, és már soha többé nem fog felállni. Az ostrom alatti élet mindennapos epizódjai ezek. A nők golyókat, lövedékeket öntenek, gyújtóbombákat szednek le a háztetőkről. Bontják a tönkrement házakat, hordják a sebesülteket. Leningrád védőinek népes csoportjában ott találhatók a balti tengerészek, ejtőernyősök, önkéntesek, partizánok és pilóták. Alapzat nélkül éppen a földön egy futó fiúcska életörömöt sugárzó márványból készült alakja áll. Minden áldozatot azért hoztak, hogy az ő gyermekkora boldog legyen. Hogy gondtalanul mosolyoghasson. Róla, a mosolygó gyermekről álmodtak az emberek a kihűlt vaskályháknál. És hirtelen eszünkbe jutnak Tvardovszkijnak, a Nagy Honvédő Háború kiváló költőjének sorai: „A harc célja nem a halál, A harc az életért folyik a földön." A kör alakú Győzelem tere körül, ahol az emlékmű majd állni fog, hatalmas magasházak épülnek — sajátságos győzelmi kapuk. A város kapuja, amelyen nem hatolt át az ellenség. A győzelem himnusza. Himnusz az elgyötört, a segítség nélküli, legyengült, mindent átélő embereknek — akiknek lelkét nem lehetett megtörni.