Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

85 CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚLIUS Ti. A színhely — Göcsej Az idén már harmadszor, filmesek vették birtokukba a zalaegerszegi göcseji falumúzeumot. Előbb az NDK filmesei, a Liszt Weimarban című filmhez készítettek felvételeket, majd a Csínom Palkó című film részleteinek forgatására került sor, a szabadtéri múzeum területén. Szerdán Szlovákiából érkezett filmesek kezdtek dolgozni a göcseji falumúzeumban. Kurucok címmel készülő filmjük a szlovákiai Zamuto községben a zsellérek földesurak elleni küzdelemről szól. Sztárparádé a moszkvai filmfesztiválon A nyolcadik moszkvai kintetében megdöntött minnemzetközi filmfesztivál „ér- den eddigi rekordot. A szerdemi része" — a versenyfii- dai Pravda szerint a külfölmek vetítése előtti napon, di vendégek — rendezők, kedden este a Kreml kong- színészek, operatőrök, filmresszusi palotájában megtar- forgalmazók és kritikusok — tott hivatalos megnyitón ki- száma eléri az 1200-at. derült, hogy ez a rendezvény, mind a részt vevő országok, mind pedig a külföldi filmesvendégek szama teSzínháznézőtaen Belgrádban Szeged jegyében Kis erőszakoltsággal fogalmazhatnék úgy, hogy a belgrádi operatársulat a madridi fesztiválon meg Svájcban tartotta a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásának főpróbáját. Annyiban ugyanis igaz a dolog, hogy májusban itt jártak Borodin hatalmas operájával, és most már Szegedig nem veszik elő az Igor herceget. A nyárra már csak egy ljubljanai kirándulás marad Szegedig —, de az is ide srófolható a formális logika szerint: ott ugyanis a szegedi program eddig legkapósabbnak ígérkező szenzációját, a Porgy és Besst játsszák a belgrádiak. A munka és a gondolkodás minden esetre már Szeged jegyében folyik az operatársulatnál. Meglehetősen ismerik a szabadtéri játékok hírét, rangját, közönségét, de még a helyszínét is. Branko Bekics, aki hosszú-hosszú évek óta járja a világot a társulattal, igen otthonos a magyar zenei színházakban. bizonyítékkal a baráti intelem. — Nálunk igen jó híre van a szegedi fesztiválnak. Gyurgyevka Csakarevics 1967 óta — akkor énekelt a Dóm téren a Don Carlosban kifogyhatatlanul meséli élményeit, és a leghitelesebb propagandistája közöttünk ennek a nyári színháznak. Magam is több nagyszerű előadást láttam. Ahogy mondtam: ünnep mindegyik Ezt azonban külsőségekben jobban ki kellene fejezni Valahogy gavallérosabban kellene „öltöztetni" a várost; gazdagabb és több dekorációra lenne szüksége egy ilyen nagy vállalkozásnak! Bizony, ezt itthon is mondogatjuk. Talán egyszer majd lesz akkora takarónk, hogy ez a gond is aláfér. Szeged természetesen nemcsak élmények forrása a belgrádiaknak, hanem egyre inkább konkrét munka, feladat. Az énekesek még nem Magyarország, amely a játékfilmek versenyén Zolnay Pál Fotográfia című filmjét, a gyermekfilmek versenyében pedig a Szemes Mihály rendezte Kincskereső kisködmönt indítja, népes filmművész-delegációval képviselteti magát, a küldöttség tagjai közül máris Moszkvában tartózkodik Jancsó Miklós filmrendező, Papp Sándor, a Filmtudományi Intézet archívumának igazgatója, Szabó Éva és Andai Györgyi filmszínésznő. A fesztiválon részt vevő világhírű rendezők és színészek teljes listáját összeállítani reménytelen vállalkozás volna. Mindenesetre Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Anna Karina, Marina Vlady, Marcello Mastroianni, Richárd Burton és több tucat más filmnagyság jelenléte, illetve érkezése azt a tényt jelzi, hogy a moszkvai fesztivál a nemzetközi filmvilágban olyan eseménnyé vált, amelyet „nem lehet kihagyni . A vezetés lelkiismerete Miközben színházi ügyekben estek át a hatalmas tér tűzutazgatott, legalább 150 operaelőadást látott Magyarországon, s nem kisebb művészekre emlékezik vissza, mint Székely Mihály, meg Svéd Sándor. Ismeri az európai fesztiválvárosokat is — és különleges helyet tart fenn Szegednek ezek sorában, anélkül, hogy udvarlással vádolhatnánk. — Olyan szerencsés ember vagyok, hogy a legjobb előadásokban gyönyörködhettem a világon, és a leghíresebb fesztiválok vendége lehettem. Elmondhatom, hogy van valami Szegeden, amit még sehol nem találtam: ilyen környezetet és ilyen közönséget. A teret és a színpadot rendkívül szerencsésen használják ki; a technikai felszerelés, s különösen a hangosítás meglepetésszámba megy; minden előadásról nagy élményt vihet magával a néző. És miért beszélek megkülönböztetett elismeréssel a közönségről? A szegedi játékok nézői általában száz meg száz kilométereket utaznak egy estéért, s nemcsak hogy élvezik az előadást, a figyelem ragyogó összpontosítását érzi az ember a nézőtéren. Az embereken látszik az élmény öröme, és ez a művészeket is magával ragadja. Szegeden érezni lehet, hogy a színházművészet ünnepe a nyári játék. Ezt a sajátos atmoszférát nem tudtam tetten érni sem Veronában, sem Salzburgban, sem Athénban, sem Dubrovnikban. S hogy valóban nem a vendégegyüttestől „kötelező" tisztelet fogalmazza az elismerést, arra mindjárt jön F

egyelmi vizsgálatokkal foglalkozó szervek, de még az ügyészségek, bíróságok előtt is állnak olykor olyan rátermett, szakmailag jól felkészült vezetők, akiknek botlása érthetetlen. Védekezésükben gyakran hangzik el a mondat: „Ha szóltak volna, ha idejében figyelmeztetnek..." Hajlamosak vagyunk rá, hogy elfogadjuk a feletteseknek szóló vádat, pedig közelebbről megvizsgálva az okokat, rendszerint kiderül: nem helytállók. A gazdasági ve- * zetőknek ugyanis jelentős fegyverük van a hibák feltárására, elharapózásuk megakadályozására, csak hagyják ezt a fegyvert berozsdásodni, vagy éppen maguk dobják a sutba, nem vállalva a belső ellenőrzéssel járó apróbb kellemetlenségeket. Akadnak vezetők, akik még mindig nem ismerték fel a belső ellenőrzés igazi jelentőségét, úgy gondolják, jobb, ha nem derítik fel a hibákat, legalább önkritikával nem árnyékolják eredményeiket. Csak buzdítja őket erre a szemléletre néhány külső szerv azzal, hogy saját éberségüket, felkészültségüket bizonyítandó, fennen lobogtatja ezeket a hibákat, mintha kiderítésükben szerepük lett volna. Így néhány vezető inkább eltussolja még azt a szépséghibát is, amiről tud, és adja a meglepettet, ha elhatalmasodva törést okoz. Romlott az utóbbi években a gazdasági ellenőrzések ereje, hatékonysága, amint ezt különböző párt- és kormányhatározatok is megállapították. Vannak, akik ezért az önállóság növelését okolják, pedig valójában az önállóság rossz értelmezéséről, félreértéséről van szó. Az utóbbi időben például a szövetkezetek, különösen az ÁFÉSZek körében több a gazdasági visszaélés, az árdrágítás, a gazdasági bűncselekmény. Ezek hátterében szinte kivétel nélkül ott található az elhanyagolt ellenőrzés. Mivel ennek formáját, tartalmát, módszereit, létszámát nem írják elő központi utasítások, helyenként úgy gondolják, létezéséről, működési körülményeiről is szabadon dönthetnek. Itt csap át az önállóság szabadosságba. Az ellenőrző szervek elsorvasztásával, háttérbe szorításával elvész a lehetőség saját munkájuk alapos értékelésére. Például a megyebeli ÁFÉSZ-eknél az ötezer forinton felüli leltárhiányok öt év alatt megkétszereződtek, összegük háromszorosára emelkedett. Az okok között első helyen szerepelnek a belső ellenőrzés bajai. Ha nem az elnök, hanem például a kereskedelmi osztályvezető irányítja az ellenőröket, várható, hogy őszintén feltárják a kereskedelmi hibákat? És ha ma az elmarasztalt dolgozónak adnak igazat az ellenőrrel szemben, mert felmondással fenyegetőzik, vajon az ellenőr holnap és holnapután is töretlenül és őszintén kideríti a mulasztásokat? Es ha a kezdőkre, a másutt be nem vált dolgozókra, a gyakorlatlanokra bízzák az ellenőrzést, lehet csodálkozni, hogy csak tessék-lássék munkát végeznek? A csak szükséges rosszként tartott, kis fizetésű dolgozótól elvárható, hogy a vezetés lelkiismerete legyen? A belső ellenőröknek sok helyen még kisebb a becsületük a szükségesnél. Statisztikailag is kimutatható, hogy az általuk feltárt szabálytalanságokért rendszerint ejnye-ejnye a „büntetés", de ha külső ellenőr bukkan rájuk, rögtön szigorúbb a felelősségrevonás. Talán ez már másodlagos is témánk szempontjából. Mert a büntetésnek nem a szigorúsága a mérvadó, hanem az elkerülhetetlensége. Márpedig jól dolgozó és megbecsült belső ellenőrzés nélkül elképzelhetetlen, hogy ne halmozódjanak a felderítetlen szabálytalanságok. Ezek ismétlődését, elkerülését az emberek többségénél még egy figyelmeztetés is képes megakadályozni. De a mulasztást még az ejnye-ejnyéhez is előbb ismerni kell. Pünkösti Árpád keresztségén, a rendező, Mladen Szablics azonban már megjárta a tér meg a színpad hosszát, s gyakran előszedi a helyszínrajzokat. <3 már ide álmodja, rendezi a nagysodrású Igor herceget és voltaképpen a kamaraszínpadra írt Normát. — A látvány... mindenekelőtt az az, amivel meg kell birkózni. Hagyományos színpadokon is nagy tömeggel játsszuk az Igort, sőt, Palermóban szabadtéri színpadon is „kipróbáltuk" — de Szegeden az mind kevés. Teljesen átépítjük az előadás díszletét, monumentális jelzésekre alapozva: a koreográfiát átdolgozzuk, a balettkart kiegészítjük... Nagyobb lesz a kórus és legalább 80 statisztát alkalmazunk a tömegjelenetekben. A Normával ki kell lépni a kamarakeretből, s ez sokkal nagyobb gond. Az Igor herceg magában hordozza a monumentalitást, önként kínálja a téradottságok megtöltését — a Norma nagy rendezési dilemma. A szerelem és a hazaszeretet konfliktusa eszmeileg súlyos és hatalmas konfliktus —. s azt hiszem, a rendezőnek itt ebbe kell belekapaszkodnia mindkét kézzel. A rendező töri a fejét — ám nagy önbizalmat ad, hogy a Norma két női főszerepében olyan énekeseket hallhat majd a szegedi közönség, akiket a legjobbak között jegyeznek: Radmila Bakocsevicset és Gyurgyevka Csakarevicset. Sz. Simon István (Következik: Egy nyár emléke) Folytatás magasabb szinten Beszélgetés Zombori Lászlóval Sokan és sokfelé beszélnek a fellendülőben levő sze- együtt évente két országos gedi képzőművészetről. Arról, hogy az utóbbi időben jellegű kiállításon szerepel, megizmosodva, jelentős müvekkel hallat magáról a ma- hetnek jó néhányan a szegegyar képzőművészeti életben Szeged városa. Közel fél- di művészek közül. Itt kell száz alkotó él és dolgozik Szegeden; festők, szobrá- elmondani, hogy a szegedi szok, s néhány iparművész. Az 50 képzőművész fele képzőművészeti munkacsotagja a Művészei Alapnak, s közülük öten a Magyar port a Vásárhelyen működő Képzőművészek Szövetségének is. Néhány nappal ezelőtt dél-alföldi területi szervezet, tartotta ülését a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél- hez tartozik. S azt is el kell magyarországi területi szervezetének szegedi csoportja, mondani, hogy a szegedi Az ülésen szó esett a szegedi képzőművészek helyzeté- művészek és a vásárhelyi álról és feladatairól. Ez alkalommal mondott le titkári kotók között nincs konfliktisztségéről Pintér József festőművész, aki több mint tíz tus. Más gyökerű művészet a évig volt a szegedi képzőművész csoport vezetője. A cso- vásárhelyi, s más a szegedi port Zombori László festőművészt választotta titkárának. Úgy érzem azonban, hogy a Vele beszélgettünk a szegedi képzőművészet helyzetéről, szegedi csoportnak a területi szervezettel szorosabbra — A képzőművészet, el- lyek egy-egy művész alkotoi lentétben a többi művészet- korszakát szintetizálják, tonem kollektív cselekvés- vábbi fejlődését nagymértékben elősegítik. A képzőművész munkája a műalkoEev város kénzőművészeté tós: a kép- szobor- tóarmű^rsrsS:vészeti tárgy eiöámtása- mű. . vészeink zöme mégsem csu,°???e pán ebből a tevékenységből ULODDI él A kiállftott művek ugyanis nem tartják el létrehozóikat, így legtöbbünk — s ez országosan jellemző — hogy civil foglalkozással keresi dületes munkájáva"l a szegeszob- kenyerét. Ennek ismertek a di képzőművészet előrelépéjo es rossz oldalai is. Szege- sének egyik mozgató rugója den jelenleg mindössze ha- volt. Jelenlegi feladatunk a rom „szabadúszó" festő él. megkezdett munka — Milyenek a kiállítási feltételek, megfelelőnek tartja-e a szegedi képzőművészek jelenlétét országos fórumokon? tel, ben, hanem egyéni produktumokban nyilvánul meg. képzőmű' nek értékét az ott élő alkotók tehetségének minősége határozza meg. Az évtizedben jelentős fellendülés tapasztalható e város képzőművészeti életében. Ennek egyik alapja, több szegedi festő és rász, képes volt bekapcsolódni a mai magyar képzőművészet áramlataiba, s egyre többen vannak, akik birtokában vannak az ehhez szükséges felkészültségnek. Az eddig vezető út nem volt sima, kinek-kinek sok gonddal kellett és kell megbirkóznia. Napjainkban az kell fűznie a kapcsolatokat, és keresnünk kell azokat a lehetőségeket, hogy az ország más vidékein élő képzőművészekkel, csoportokkal kontaktust találjunk. — Újrakezdés, vagy folytatás a képzőművész-csoport életében e mostani titkárváltozás? — Pintér József festőművész nagy energiájával, len— Kiállítások terén nincs hiány. Az évi négy-öt tárlat magasabb szintű folytatása, valamint a konzultatív bizottság működésének megindítása. Ennek tagjai a képzőművészeti szövetség tagjai. A szegedi képzőművészet előrelépésének, fellendülésének egyik alapja az a jó kapcsoalaptagságot kapott képző- /' "C CV1 művész előtt nyitva az" út ^ kSlm"vészeté?y Van^U lat- ami a fészek és a művei bemutatásához. A kép a képzőművészetet. Van, akit — vagy szobor tehát betöltheti elsődleges funkcióját, közön, ség előtt mutatkozhat be. A kiállított táblaképek és kisplasztikák mellett azonban szükség lenne olyan művekre, melyek a városban állandó jelenlétükkel formálnák a közönség ízlését, gondolkodását. Köztéri szobrokra, faliképekre, nagyobb méretű egyre több szegedi festő és megbízásokra . gondolok szobrász kap megbízást, így Ezek a munkák azok, me- a ez megterhel, van, aki ennél Párt-, illetve tanácsi szervek több kiállításra is tudna mű- között kalakult. Kapcsolavet küldeni Azt hiszem, en- tainkat szeretnénk kiterjesznek eldontese a muveszek- , , ... re tartozik. A képzőművé- tem a varos üzemeire, vallaszeti munkacsoport konzul- lataira Is. Kutatjuk a helyi tatív bizottságának viszont pártfogó erők további leheegyik feladata lenne a jelen- tőségeit, s minél több fellegi tárlatok súlypontozása. adatot szeretnénk kapni Sze_ A Vá8á.r.h.elyl Tárlatra ged várostól, a város üzemeitől, gyáraitól. Szegedi Nyári Tárlattal X. L, Turistaforgalom a Szovjetunióval Jövőre /esz tajgai kirándulás is Több mint 21 ezer szovjet turista látogat az IBUSZ szervezésében idén hazánkba, s csaknem ugyanannyi magyar utazik ez idő alatt az iroda útján a baráti országokba. Az IBUSZ és az Intourist vezetői most már arról tárgyalnak, milyen programokat kínáljanak a közönségnek 1974-ben. Az IBUSZ-szal jelenleg főként országjáró körutazásokon vesznek részt a hazánkba érkező szovjet turisták, a a következő évben tizenkétféle szakmai program is várja majd Őket a kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari szakmákban dolgozók cserélhetik ki ezeken az utazásokon tapasztalataikat magyar kollégáikkal. A jövő évi program során különösen a második világháborúban részt vett veteránok közül jelentkeznek majd előreláthatóan sokan arra, a hazánkon is átvezető turistaútra, amely a felszabadító szovjet hadsereg jelentősebb állomáshelyeire kalauzol. A magyar turisták a kővetkező évben eljuthatnak majd a Kaukázuson túlra, s várhatóan sikere lesz az Irkutszkból tervezett tajgai kirándulásnak.