Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

SZERDA, 1973. JÚLIUS 4. 3 Vívó VB SPORT Párbajtőrben svéd győzelem Elutaztak a pólósok A szombati, sikeres bajno­ki mérkőzés után a SZEOL vízilabdacsapatának öt játé­kosa — Esztergomi, Boros, Borzi, Vezsenyi P. és Kiss L. — Koncz István edző ve­zetésével elutazott Bulgáriá­ba. A szegedi fiúk a Szolno­ki Dózsa hat pólósával együtt, Magyarországot kép­viselik az Arany Homok nemzetközi tornán. Kedden a világbajnoksá­gon csak délben kezdődött meg a további küzdelem, mégpedig a párbajtőr egyéni negyedik fordulójával. Hat csoportban 24-en léptek pástra. A magyarok közül dr. Fenyvesi Csaba, olimpiai bajnok nagyon nehéz csopor­tot kapott: szovjet, lengyel és osztrák ellenféllel szem­ben kellett kivívnia a to­vábbjutást. Dr. Fenyvesi két győzelemmel és egy vere­séggel, sikerrel vette ezt az akadályt, s bekerült a dél­utáni középdöntőbe. Osztrics Istvánnak viszont már ném volt ilyen sikeres a szereplé­se, mindhárom asszóját el­vesztette. és így elbúcsúzott. A középdöntőbe jutottak: Modzalevski, Valetov (szov­jet), Granieri és Pezza (olasz), Szepesi és Behr (nyu­Evezés Öt aranyérem Tatáról Három napon keresztül versenyeztek a vidék legjobb evezősei a tatai öreg tavon, a bajnoki címekért. Pénte­ken 11 egyesület 336 hajója allt rajtra készen, hogy 48 számban eldöntse az arany­érmek és a helyezések sor­sat. A vizifesztiválról termé­szetesen a SZEOL verseny­zői sem hiányoztak, akik nemcsak részvétükkel, ha­nem eredményeikkel is fel­hívták magukra a figyelmet. A szegedi evezős fiatalok öt bajnoki arany-, három ezüst­ös egy bronzérmet szereztek. Már a pénteki döntők is jól kezdődtek. Bárdi a serdülő leányok egypárevezős döntő­jében nagy fölénnyel utasí­totta maga mögé a mezőnyt. Kalmár Károly sem adta alább, az ifjúsági fiúk egy­párevezős futamában, várat­lan, de annál , értékesebb győzelmet aratott. Erre a napra még egy bronzérem jutott, a serdülő fiúk kétpár­evezős döntőjében a Kiss— Csikós bronzérmes Budapesten, a Játékcsar- borozáson vesz részt. Pocsai nok ban befejeződött Magyar­orszag 1973. évi szabadfogá­sú birkózó egyéni bajnoksá­ga. A mezőnyben az SZVSE is képviseltette magát, Csikós indult nehézsúlyban. Hosszú Áf/^fjffg sérüléséből felépülve Csikós jól helytállt a legerősebb emberek küzdelmében. Csa­tári és Kovács mögött az ér­tékes harmadik helyen vég­zett. gatnémet), Edling és Jacob­son (svéd), dr. Fenyvesi, Kemnitz (dán), Giger (sváj­ci) és Barburski (lengyel). Már döntőnek is beillő iz­galmas, és minden találatért „pengehegyre" menő össze­csapásokat vívtak a párbaj­tőr elődöntőjében. Fenyvesi dr., a? olimpiai bajnoki cím védője rosszul rajtolt: első asszóját elvesztette a nyugat­német Behr ellen, de azután a szovjet Valetov és a len­gyel Barbuski ellen is győ­zött. Az elődöntőt három cso­portban vívták, a csoportok­ból az első kettő került a hatos döntőbe. Dr. Fenyvesi 2 győzelemmel és 1 vereség­gel, sikerrel vette az aka­dályt, és a döntőbe került Behr, Jacobson, Pezza, Giger és Edling társaságában. Az este lebonyolított döntő eredményéről érkezett gyors­hír szerint a párbajtőr ez évi világbajnoka a svéd Edling lett. A magyar Fenyvesi dn. nem került dobogóra. Szerdán reggel 9 órakor kezdődő női tőrcsapatver­senyben 21 válogatott indul, hét csoportban. A magyarok az A csoportban, mint első helyen kiemeltek szerepelnek az Egyesült Államok és Ka­nada csapatával. Amennyi­ben a csoportból továbbjut­nak — és ez biztosra vehető —, akkor automatikusan be­kerülnek a negyeddöntőbe. Négy csapat nem nevezett Július 10-én lezárultak a nevezések az 1973—74. évi NB III-as. megyei I., és me­gyei II. osztályú labdarúgó­bajnokságokra. A Csongrád megyei Lab­darúgó Szövetségbe négy egyesület kivételével vala­mennyi együttes megküldte a nevezési lapokat. Az NB III-as Délkeleti csoport csa­patai hiánytalanul jelentkez­tek, a megyei I. osztály sor­solásához, csak a Szegedi Spartacus nevezése hiényzik. A megyei II. osztályú együt­tesek közül a Csanádpalota, a Szegedi Volán és a Kos­suth SE szakvezetése volt fe­ledékeny. A CSLSZ kéri az említett csapatok képviselőit, Lajos Tatáról utazik Mongó- hogy sürgősen pótolják mu­ltába, az IBV versenyre lasztásukai. Menkó András 80 kilométeres sebességgel száguldó autó fölött ugrik át Négy emelet magasságból ugrik ki ablakon Magyari László Ivanics kettős végzett a har­madik helyen. A jó kezdést szombaton még jobb folytatás követte. A leány ifjúsági első korcso­portos egypárevezős döntő­ben a SZEOL-háziversenyt Harczel nyerte Koczkás előtt. Ugyanez a két kislány egy hajóban a kétpárevezős fu­tamban is verhetetlen volt. A fiúk egy ezüstérmet sze­reztek, az ifjúsági első kor­csoportos kétpárevezésben a Győri Spartacus mögött ért célba a Gémes—Kalmár ösz­szetételű SZEOL-hajó. A befejező napra is jutott aranyérem. A leányok ifjú­sági első korcsoportos négy­párevezős döntőjében a Ber­ta. Kósa, Koczkás, Harczel, k.": Honfi összetételű SZE­OL-hajó nagy fölénnyel győ­zött Az egyesületek közötti pontversenyben a SZEOL 66 ponttal az ötödik helyen vég­zett Dublőrök... Polyák József és csoportja Országos Szombathelyen az ország vasutas ifjúsági szabadfogá­sú birkózói találkoztak. Az SZVSE egyszemélyes csapa­ta száz százalékos sikerrel szerepelt, Csúri László ugyan­is valamennyi ellenfelét biz­tosan verve, fölényesen győ­zött a 70 kg-osok mezőnyé­ben. * Az SZVSE birkózó szak­osztálya a hét végén Szege­den országos I—II. osztályú kötöttfogású minősítő ver­senyt rendezett. Nyolc egye­sület ötvenkét birkózója, szinte a teljes magyar kötött­fogású élmezőny szőnyegre lépett. A szegedi birkózók a következő helyezéseket sze­rezték: 48 kg: 2. Nagy Imre, 74 kg: 3.-Molnár János, 90 kg: 3. Dancsó Lajos, nehéz­súly: 3. Márki Dezső. * A megye legtehetségesebb serdülő korú birkózói hétfő­től Szentesen, kéthetes közös edzőtáborozáson vesznek részt. Az SZVSE 13 fiatal versenyzővel képviselteti ma­gát. * Pocsai Lajos és Csúri Lász­ló, az SZVSE két tehetséges t fiatal versenyzője július 16­tól Tatán kéthetes edzőtá­vidékbajnokság A hét végén Szombathe­lyen rendezték meg a vidé­ki atléták országos bajnok­ságát, melyen a 19 megye legjobbjai adtak egymásnak találkozót. Bár az időjárás kedvezőtlen volt, versenyző­ink mégis helytálltak, és si­kerrel küzdöttek a dobogós helyezésekért. Kiemelkedett Kakuszi Ferenc mesteredző tanítványa, a 17 éves Deák Nagy Imre és Antal Andor teljesítménye. Deák Nagy Imre a jövő ígérete, két új megyei ifjúsági csúcsot fut­va nyerte a 800 méteres ver­senyt, és második lett 1500 méteren, Antal a 20 km-es gyaloglásban biztosan előzte meg a kazincbarcikai Fórián Sándort, akitől az országos magyar bajnokságon a kö­zelmúltban vereséget szen­vedett. A mozgáshibákkal küzködő Tégla Ferenc idei legjobb eredményével sem tudott ezúttal megbirkózni, a feltörő diósgyőri Faragó Jánossal, de örvendetes volt Balázsi Péter hét méteren felüli távolugrása és Hege­dűs Sándor jó futása 800 méteren. A lányok közül a csongrádi Forgó Katalin és a szentesi Török Julianna aranyjelvényes szintű ered­ményekkel jutottak a győ­zelmi emelvényre. Az egye­sületek pontversenyében az SZVSE férfiatlétái az előkelő második helyre kerültek. FÉRFIAK. 800 m: 1. De­ák (SZVSE) 1:52.4, megyei ifjúsági csúcs! 4. Hegedűs (SZEOL) 1:53.9. 1500 m: 2. Deák 3:52.3, megyei ifjúsági csúcs! 20 km gyaloglás: L Antal (SZVSE) 1:31:51.0. Tá­vol: 4. Balázsi (SZEOL) 701. Súly: 3. Tégla (SZVSE) 15,41. Diszkosz: 2. Tégla 60,56. NÖK. Magas: 2. Forgó (CSSC) 170. Diszkosz: 3. Tö­rök (Sz. Vízmű) 43,92. Monostori Tibor Bajnoki táblázat Kézilabda, megyei Ifjúsági nöi bajnokság, tavaszi végeredmény: 1. Konzerv 14 13 - 1 258: 64 26 2. METRIPOND 14 12 1 1 199: 62 25 3. Makó 14 12 - 2 120: 71 24 4. Szt. VSC 14 9 1 4 157: 13 19 5. KSZV SE 14 8 3 3 107: 71 19 6. Szt. Kinizsi 14 ( 1 7 87:104 13 7. Sz. Textil 14 8 - 8 45:141 12 8. HODIKOT 14 4 1 9 48:109 9 9. Klskundorozsma 14 3 1 10 76.124 T 10.H. Spart. 14 3 - 11 48:178 8 11. Csongrád 14 1 2 11 53:122 4 12. Székkutas 14 2 - 12 55:158 4 Amikor egy színházi évad lezárul, mindenki, akinek egy kis köze is van a siker­hez, úgy érzi, érdemes volt dolgozni. A Körszínház elő­adásában a Csusingura jut eszembe. A japán kabuki darab szünetében látogattam az öltözőkbe. Nem a meg­szokott kép fogadott, hiszen más daraboknál a színész ilyenkor egy kicsit lazít. A szamurájok fanatikus világa, a hűséges roninok története viszont nem engedett egy pillanatnyi kikapcsolódást sem. Moronao (Nagy Attila) ugyanolyan kegyetlen, ra­vasz maradt, mint a színpa­don, Enja Hangan (Kozák András) hős, Kaojo (Draho­ta Andrea) pedig törékeny szerelmes. Ez az a darab, ahol a pillanatnyi „pihenés" is fegyelmezett koncentrációt követel. A sarokban kendo­botok, szamurájkardok idé­zik a japán „mondavilág" mozaikképét. S aki otthono­san mozog a fegyverek kö­zött: Polyák József. A Szegedi Szabadtéri Játé­kok Dózsa György-előadásán találkoztunk először, majd a szegedi SZÚR műsorán, ami­kor kaszkadőr csoportjával nyaktörő mutatványok egész sorát produkálták. Teltek-múltak a napok, és nem győztem rendszerezni az érdekességeket. Polyák szinte a másodperc tört ré­sze alatt is képes ámulatba ejteni, elgondolkoztatni, lát­tatni, nem ismert, akár hi­hetetlen dolgokat is. Tablóin gyorsvonatról ugrik, vív, szakadékba vezet autót, csel­gáncsot oktat, önvédelmi fo­gásokra tanít, cseréphalmazt tör szét a könyökével. Ti­zenhárom éves kora óta jú­dózik. Japánban ismerkedett meg a keleti sportokkal, leg­inkább a karatéval. Magán­emberként szobrász. Sokáig gondolkodtam, hogy sport-e az, amit Polyák Jó­zsef csinál? Végül is oda jutottam, hogy több annál. Hihetetlen önfegyelem, erő és akarat szükséges ahhoz, hogy véghez vigye mindazt, amit elvállalt. Elete a munka, a színház, a film világa, a szobrászat és a veszély. Néhány nappal ezelőtt meglátogatott Szegeden. Bár­milyen meglepő is, baráti ta­nácsért jött. öt év óta szere­pel csoportjával a celluloid­szalagok életveszélyes jele­neteiben, öt év óta ismert a színházi berkekben. Éjjel­nappal dolgozik, tanul, show-műsorokat szervez. Már az első pillanatban lá­tom rajta, hogy valami nincs rendben. Nem beszél olyan hévvel munkájáról, mint az­előtt. Szinte magamnak te­szem fel a kérdést: megun­ta? Elfáradt volna? Nem igaz már rá a kis japán és a kötekedő óriás története? Hosszú csend telepszik kö­zénk. Bizonyára azon gondol­kodik, hogy beszéljen-e ar­ról, ami most, harmincöt évesen mind gyakrabban fog­lalkoztatja. Kis szünet után úgy dönt, hogy elmondja. — Nem tudok választani. Folytassam-e ezt a munkát, ahol a sikert ötéves keser­ves küzdelem árán tudtam kivívni, vagy visszatérjek az agyag, a márvány, a kis­plasztikák világába — kér­dezi, majd a halálugrások helyett rajzok, vázlatok ké­pei kerülnek elő. Félórás be­szélgetés után az előbbi tab­lók a táska mélyére vándo­rolnak, s máris a színházról, a filmről beszél. Üjból ki­pirul az arca, újból az a Polyák József ül mellettem, akit két évvel ezelőtt megis­mertem. ... Sólyom a sasfészek­ben .. „ Tűzoltó utca 25... „ Történelmi társbérlet..., Arisztokraták—, Csendes amerikai. Isten veled mo­narchia ..., Karagöz ... Mind egy-egy képsor, né­hány bravúr, az otthont adó színek forgataga, Polyák vi­lága! Hamar elfelejtjük a szob­rászatot, hiszen én is úgy beszélgetek vele, hogy meg­győzzem. A sikert nem ad­ják ingyen. A sikerért min­dig keservesen 0 meg kell küzdeni. És ha belegondolok, Polyák ezen a pályán min­dent elért, ami elérhető. Ta­lán ezért rendűit meg töret­len bizalma. Talán ezért gondolt arra, hogy egy má­sik közegben elölről és új­ból kezd mindent. Az is le­het, csak önmagát akarta felmérni. Azt, hogy képes-e igazi szakmájában, a szobrá­szatban odáig vinni, mint a film, a színház, a dublőrök és a kaszkadőrök világában. A kérdés persze mindig ott vibrál a közelében. Érde­mes-e, képes-e még arra, hogy a mindennapok sikerét feláldozza egy lehetséges, egy véletlen örömért, az alap, a' forma szépségéért, magáért a szobrászatért, öt év munká­ját egyszeriben, percek alatt szétrombolni megéri-e? Amikor legtehetségesebb tanítványairól kezd beszélni, már látom, hogy eldöntötte magában a kérdést- Magyari László, Menkó András, Ke­szeg István és Székelyhídi Ferenc neve után rövid jel­lemzést is mond. A leg­kiválóbb toronyugró.. „ ő csinálja az autós bravúro­kat ..., az akrobatika legjobb ismerője..bravúrugró... stb." Aztán közelgő show­műsorát említi, Csel-gáncs­nélkül címmel, mely úgyne­vezett sportparódia. Belelapozok a forgató­könyvbe, újból átnézem a fényképalbumot, végig hall­gatom a Karagöz legendáját, s mire beszélgetésünk végé­re érek, már úgy érzem, nem kell visszakérdeznem, melyi­ket választja. A szobrásza­tot-e, vagy marad továbbra is a film, a színház, a kasz­kadőrök világában. Elég csak a Hétfői Hírekből idézni: „Lehet-e öt emelet magas­ságból úgy leugrani, hogy az ugrónak semmi baja se tör­ténjék? Lehet. Ezt néhány héttel ezelőtt már bebizonyí­totta a filmgyár Polyák-féle kaszkadőr csoportja ..., akik­re felfigyelt az Országos Rendező Iroda is: leszerződ­tették őket." Azóta már fel­léptek a miskolci Színész— Újságíró rangadón, valamint a soproni SUR-on. Bemutat­koznak még Kecskeméten, Pécsett, Zalaegerszegen és Székesfehérváron is. Polyák József tehát végleg eldöntöt­te... A napi programja tovább­ra is: délelőtt cselgáncsed­zés, délután próba valame­lyik színpadon — most a Körszínházban —, este for­gatás az ország távolabbi városában, szinkronfelvétel, éjszaka forgatókönyv-olva­sás és néhány óra pihenés. Másnap aztán minden kez­dődik elölről. A kisplaszti­kák pedig, úgy gondolom, még megvárják ennek az örökösen vibráló embernek a „visszatérését". Bagaméry László A DÉL-MAGYARORSZÁGI ÉPITÖ VÁLLALAT köz­zéteszi, hogy a Deák Ferenc u.—Wesselényi u.—Szé­chenyi tér keleti oldalon a Vörösmarty u. 5. számig fektetett 1 kV-os földkábelt A MAI HATON FESZÜLTSÉG A LA HELYEZTE.

Next

/
Thumbnails
Contents