Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

SZOMBAT, 1973. JŰLTOS 7. 3 Színek az olajmezőn Somogyi Károiyné felvétele Képpel érzékeltetni még nem tudjuk, csupán a szándékot adjuk hírül: a szegedi olajmező különböző létesítményei­nek festésénél az eddig uralkodó és egyhangú szürkét hol pirossal, hol sárgával vagy kékkel váltják föl. A „színes olajmező" első hírnöke az ÁFOR új üzcmanyagtároló tele­pe: a tárolók és a kiszolgáló berendezések korrózióvédelmé­nek praktikuma szépészeti törekvésekkel párosul. Gyermekruhák olcsóbban és divatosabban Számos oka van annak, hogy gyermekeink öltözteté­se meglehetősen sok gonddal jár. A tizenévesek a legdiva­tosabb holmikat szeretnék viselni, ezeket azonban drá­gán árulják. A kisebbek öl­töztetését főként az nehezí­tette, hogy éppen a legprak­tikusabb ruhadarabok hiá­nyoztak gyakran az üzletek­ből. Különösképpen pedig az olcsó holmik. S hogy miért? Különböző gazdasági, érdekeltségi okok miatt Az ipari termelő vál­lalatok általában jobban jár­nak ha a felnőttek számára készítenek ruházati cikkeket, ezek ugyanis több nyereséget hoznak. A gyermekruha var­rása aprólékos, viszonylag lassú munka. Majdnem ugyanez vonatkozik a keres­kedelemre is. Ezerforintos férfiöltönyt eladni alig na­gyobb munka, mint egy praktikus gyermeknadrágot, de az előbbi sokkal többet hoz a kereskedelmi vállalat „konyhájára". Az utóbbi időben a gaz­dasagi vezetés felső szervei is foglalkoztak ezekkel a problémákkal, és több olyan határozatot hoztak, amely minden bizonnyal enyhíti — sőt, máris könnyített — a szülők gondjait A gyermek­ruházati cikkek forgalmi adóját és árát csökkentették, ami úgy mérsékli a szülők kiadásait, hogy ugyanakkor nem teszi még kevésbé gaz­daságossá a gyermekruhák termelését és értékesítését. Azt is elhatározták, hogy a minisztériumok a jövőben az állami támogatási és a hitel­javaslatoknál, különböző pre­ferenciák nyújtásánál, a vál­lalati tevékenység megítélé­sénél jobban fogják mérle­gelni, figyelembe venni: mi­lyen részt vállalt az érintett vállalat a gyermekruházati cikkek termeléséből. A március elsejei, és a má­jus másodiki ármérséklés, il­letve egyes gyermekruházati cikkek árának és minőségé­nek stabilizálása máris ho­zott eredményt. Május 2-től olcsóbbak a jersey holmik, s ezekből is általában megfe­lelő választékot találunk az üzletekben. Bőven van tré­ningruha, gyermekanorák is — bár ezek nem nyáron ke­resettek, sokan mégis meg­veszik, hiszen olcsóbb, mint tavaly. Stabilizálták a többi között a „Gabi" nadrág, a kiska­masz pantalló, az iskolakö­peny árát is, és ezekből a cikkekből is megfelelő ellá­tást biztosított az ipar és a kereskedelem. A termelök már készítik az őszre szük­séges mennyiséget, s a nagy­kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződések arra utal­nak, hogy az árstop ellenére sem lesz áruhiány. Hasonló a helyzet a különböző gyer­mek fehérneműkkel, az atlé­tatrikókkal, pamut nadrá­gokkal, harisnyanadrágok­kal, bár egyes megyékben időnként mérethiányt jelez­tek a tanácsok kereskedelmi osztályai. Olcsóbb lett sokféle szin­tetikus gyermekholmi is — kínálatuk országszerte meg­felelőnek mondható. Helyen­ként nincs elegendő rövid­ujjú. fehér fiú nyloning, amelynek árát szintén mér­sékelték, de ez már nem is igen kelendő; célszerűbbek, egészségesebbek a szövött alapanyagú ingek. Javult az ellátás gyermektornacipőből, de egyes méretek időnként hiányoznak a boltokból. Az utóbbi hónapokban ho­zott intézkedések nemcsak az öltöztetéssel járó gondokat, hanem a kiadásokat is mér­sékelték. Sok az új, divatos, korszerű áru, javult az olcsó cikkek aránya, de — a Könnyűipari Minisztérium álláspontja szerint — a to­vábbiakban csak úgy tudnak megfelelő mennyiségű, minő­ségű és árú gyermekholmit forgalomba hozni, ha bővítik a gyermekruházati terméke­ket előállító vállalatok és szövetkezetek körét. Az első, jelentős ár- és egyéb intézkedések nyomán tehát máris javult a helyzet, s bízhatunk abban, hogy a kormány gazdaságpolitikai, szociálpolitikai elképzelései­nek megfelelően a jövőben még korszerűbb, célszerűbb, divatosabb és szebb ruhákat vehetünk gyermekeinknek — anélkül, hogy ezzel különö­sebben megterhelnénk a csa­ládi költségvetést. Gál Zsuzsa Tanpálya és lőtér Az MHSZ munkájáról tárgyalt a végrehajtó bizottság Idén, márciusban ünnepel­te megalakulásának 25. év­fordulóját a Magyar Honvé­delmi Szövetség. Közismert, hogy a szövetség milyen fon­tos szerepet tölt be a haza­fias nevelésben, s a fiatalok­nak a honvédelemre való felkészítésében. Feladataikat párt- és kormányhatározatok szabják meg, munkájuk sok­rétű és felelősségteljes. Hi­szen nem csupán a honvéde­lem egyre több technikai jártasságot igénylő feladatai­ra készítik elő a fiatalokat, hanem fontos népgazdasági célok megvalósításához is sok segítséget nyújtanak, például a hivatásos gépkocsivezetők képzésével. A városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén az MHSZ városi-járási titká­ra, Vajda József alezredes tájékoztatója szerepelt más témák között a napirenden. A tájékoztató az MHSZ szé­les körű tevékenységéről adott számot, az összetett honvédelmi versenyektől kü­| lönböző klubok munkájáig. ^Kiemelkedően jó eredmé­nyekről is tudósított, például a könnyűbúvárok és a repü­lőmodellezök sikereiről. Nemcsak az eredmények, hanem a gondok is helyet kaptak az anyagban. Például a Szegedhez kapcsolódott községek MHSZ-klubjainak helyzete, a gépkocsivezető­oktatáshoz szükséges tanpá­lya, valamint a honvédelmi oktatás igényeinek és sport­céloknak megfelelő lőtér hiá­nya, s még jónéhány hason­ló probléma. A végrehajtó bizottság — megvitatva és elfogadva a tájékoztatást — úgy határozott: megbízza a tanács illetékes elnökhelyet­tesét, hogy a szakigazgatási szervekkel közösen tisztázzák a gépkocsivezetői tanpálya, valamint az .új lőtér elhelye­zésének lehetőségeit és azt, hogy az MHSZ munkájához szükséges sportrepülőteret érinti-e és mikor a városfej­lesztés. A végrehajtó bizott­ság döntése alapján a város más módon is rendszeresen segíteni fogja a szövetség munkáját. Szövetkezeteink szerepe EGY RÉGI, több mint fél évszázados hagyomány, de új tarta­lommal megtöltött ünnep a nemzetközi szövetkezeti nap megrendezése. Hatvan­három országban a sok millió szö­vetkezeti tag gyakorlatban valósít­ja meg a szövetkezeti eszmét. A szövetke- ' zés az egész világon elismert eszme. Min­denhol erők összpontosítását értik fe szón. A szövetkezés gondolata természetesen más-más tartalmú a különböző társadalmi rendű országokban. A szocializmust építő országok — köz­tük hazánk — szövetkezeti mozgalma, an­nak tartalma az emberiség felemelkedé­se célját szolgálja. A társulok, a szövet­kezők arra vállalkoznak, hogy egy-egy ter­melési vagy egy-egy feldolgozási folyama­tot egységes összefogással végezzenek; hogy eszközeik egyesítésével azokat a le­hetőségeket tárják fel és használják ki, amelyeket egyedileg vagy egyénileg nem lehet megvalósítani. A szocializmust építő országban ez a te­vékenység egybeesik az állam, vagyis a nép akaratával. Más-más módon, de min­denütt érvényesül az a lenini tanítás, hogy a szövetkezésben az önkéntességen ala­puló elhatározást követi az állam változó formájú támogatása. A szocialista orszá­gokban a formákban, az egyes megoldá­sokban vannak-akadnak eltérések, a tar­talom azonban azonos: a szövetkezés célja mindenhol a termelés fokozása, az eUátás javítása és a helyi lehetőségek jobb fel­tárása, amely éppen az összefogás erejé­ből következhet. A szocialista országok csak a kizsákmányolástól mentes szövet­kezeteket támogatják, és azon dolgoznak, hogy mind jobban érvényesüljön az a szocialista elv, amely szerint megvalósít­ható a munka szerinti elosztás. A szövetkezetek ezekben az országok­ban a szocialista állam által alkotott jog­szabályok alapján működnek és fejtik ki tevékenységüket. Hazánkban is ezek az elvek érvényesülnek. Ha néha akadtak ls buktatók, ha volt is a szövetkezeti mozga­lomban olykor megtorpanás, népünk fej­lődésétől a szövetkezés gondolata elvá­laszthatatlan lett. Nem szüntette meg az eszmét az 1950-es évek elején rosszul al­kalmazott gazdaságpolitika sem. Az ellen­forradalom is csak a gyengébb talajon ál­lókat ingatta njeg hitükben. A szövetke­zők nagy többsége akkor is megvédte vív­mányait, amikor pillanatnyi kilátástalan­ság uralkodott belpolitikánkban. Ezeknek a tagoknak jelentős része akkor is támo­gatta a szövetkezést, amikor az az ígért­nél alig nyújtott számukra többet. Mindez önmagában bizonyította, hogy . mélyen gyökerező hite volt már* akkor a szövetkezőknek. És ez a hit, ez a bizalom csak tovább mélyült és erősödött az el­múlt másfél évtized alatt. lakásépítő, valamint 23 takarékszövetke­zet tevékenykedik. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG, A MEZŐGAZDASÁGI termeléssel fog­lalkozó szövet­kezetek a megye termőterületének 73 szá­zalékán gazdálkodnak, és több mint 64 ezer tagot számlálnak. A termelési érték közel négy és fél milliárd forint, ami 65— 70 százaléka a megye mezőgazdasági össz­termelésének. E szövetkezetek vagyona 6,4 milliárd forint, amelynek 65—70 szá­zaléka tiszta vagyon. Jelentősen hozzájá­rulnak a mezőgazdasági dolgozók szociális és kulturális életének javításához, amely­hez az alapot maguk képezik. A közel 22 000 nyugdíjas, járadékos szociális ellá­tásában, a betegek, elhagyottak anyagi tá­mogatásában is a szövetkezés és az össze­fogás ereje érezteti hatását. Mindez mel­lett elévülhetetlen érdemük, hogy a párt agrárpolitikáját érvényre juttatták és a mezőgazdaságban is elviselhetőbbé tették azokat a rendkívül nehéz munkafolyama­tokat, amelyek évszázadokon keresztül rendkívüli megpróbáltatásokat róttak a mezőgazdaságban dolgozókra. E területen a szövetkezés előnye önmagáért beszél. A gépek nem kiszorítói, hanem a nehéz munkában felváltói lettek az emberek­nek. A múlté már minden olyan gondo­lat, amely féltette a talajt a gépektől, vagy féltette a növényt a műtrágyától. Az iz­zadtságszagú kasza, a szalmahordó rúd lassan muzeális értékké válik, de a ne­héz trágyázást is gépekkel végzik, és mindezt úgy, hogy a szövetkezők azért igen jól megtalálják számításukat. A miénk a nagy külterülettel rendelke­ző megyék közé tartozik. A lakosság kb. 20 százaléka él a tanyavilágban. Minden­napi fogyasztási cikkekkel való ellátása szinte megoldhatatlannak tűnik saját szö­vetkezetük közreműködése nélkül. Az 1972. évi kiskereskedelmi forgalmuk 2,4 milliárd forint volt. Ez a megyei forga­lomnak csak 35,2 százaléka, de a városok­tól távolabb eső terület, a tanyavilág la­kóinak mindennapi közszükségleti cikkek­kel való ellátását jobbára a fogyasztási szövetkezetek biztosítják. A tagjai igényei­nek kielégítése mellett olyan népgazda­sági érdekeket szolgálnak, amelyek szer­vesen beletartoznak az életszínvonalat nö­velő és a lakossági igényeket kielégítő po­litikánkba. a kormány, segíti, tá­mogatja a szövetkezeteket, és a szocia­lizmust építő munkánkban támaszkodik rajuk, ami egyben annak is jelzője, hogy gazdaságilag és politikailag egyaránt fon­tos szerepet tölt be hazánkban a szövet­kezeti mozgalom. Rendkívüli jelentőségű az is, hogy pártunk a szövetkezeti tulaj­dont az államival azonos jellegű szocia­lista tulajdonnak ismeri el. Mindezt deklarálja a megalkotott egy­séges szövetkezeti törvény, amely — mi­közben szabályozza a szövetkezetek mű­ködését — jogilag is garanciát nyújt a szövetkezetek részére. Hazánkban máris és mind jobban érvényesül a szövetkezetek önállósága, és saját tevékenységükben az elhatározó szerepkör. Már elképzelhetet­len például az, hogy arra illetéktelen szer­vek, személyek olyan utasításokat adja­nak, amelynek anyagi következményeit nem vállalják. „Felnőttek" lettek a szövet­kezetek és tagjaik, vezetőik nagy tapasz­talatot szereztek a termelésben csakúgy, mint a gazdálkodásban. Közismert, hogy nálunk a szövetkezetek­nek nincs tervkötelezettségük, mégis évek óta nemcsak hazánk kenyérgabona-szük­ségletét termelik meg, hanem jóval többet is. Csongrád megyében külön jelentőségű, hogy a szövetkezetek nagy gondossággal és anyagi befektetéssel részt vállalnak an­nak a kormányprogramnak a megvalósí­tásából, amely az egész ország és benne hangsúllyal a megye lakosságát is érinti. Ezek közül kiemelendő a sertésprogram, a zöldségprogram, a terület kereskedelmi hálózat bővítése, a szolgáltatás, a karban­tartás fejlesztése. Nem jelenthetjük ki azt, hogy ezt már mind sikerrel teljesítettük, de azt igen, hogy valamennyi jó úton haladva közele­dik a megvalósuláshoz. Csongrád megyé­ben az ipari, mezőgazdasági, értékesítési és fogyasztási szövetkezetek jól használ­ják ki a társadalmi rendszer által bizto­sított lehetőségeket. A szövetkezeti szek­tor részaránya nálunk a termelésben az országos átlag felett van. Megyénkben je­lenleg 102 mezőgazdasági, 18 szakszövet­kezet, 56 ipari, 10 háziipari, 29 értékesí­tési és fogyasztási, 28 lakásfenntartó, 9 AZ IPARI szövetkezetek szerepe ugyan valamelyest módosult, hi­szen a korábbi években egyik feladatuk közé tartozott a foglalkoztatottság növe­lése. Ma viszont az árutermelésük mellett mind nagyobb szerepet kapnak a szolgál­tatás fejlesztésében. Állandó fejlődésük, a munkakörülmé­nyek állandó javítása erősíti a szövetkeze­teket. Az 1,3 milliárd forint termelési ér­tékük a megye ipari termelésének 10 szá­zalékát képezi. Termékeik nemcsak a me­gyében, de az országban is közismertek. Ezen kívül olyan szemléltetőeszközök elő­állítására is vállalkoztak, amelyek sok­sok külföldi országban erősítették Csong­rád megye és a szövetkezetek hírnevét. A takarékszövetkezetek 360 millió fo­rintos betétállománya, a lakásépítő szö­vetkezetek csaknem egymilliárd forintos lakásalapja is azt bizonyítja, hogy me­gyénk szövetkezeti mozgalma tevékenyen részt vállal a Központi Bizottság által meghirdetett politika megvalósításában. A szövetkezők, a szövetkezeti tagok je­lentős szerepet töltenek be a helyi hata­lom gyakorlásában. Megyénkben a tanács­tagoknak 35,5 százalékát a mezőgazdasági tsz-tagok közül választották. (Természe­tesen a tanácstagoknak ennél nagyobb há­nyada, 45—50 százaléka tagja valamelyik szövetkezetnek.) Nem mulaszthatjuk el annak kiemelé­sét sem, hogy megyénk szövetkezeti moz­galma „kitermelte" a maga értelmiségi dolgozóit is. Ma már több száz közép- és felsőfokú iskolával rendelkező technikus, mérnök, jogász, közgazdász, állatorvos áll a szövetkezeti tagok szolgálatában: olya­nok, akik képességeik gyümölcsöztetésé­vel segítséget nyújtanak a szövetkezők­nek. Szorgalmas és lelkiismeretes mun­kájuk nagyban hozzájárult az új terme­lési módszerek bevezetéséhez. TOVÁBBRA IS számítunk az állam­polgárok által létre­hozott olyan önkéntes szocialista közössé­gek tevékenységére, amelyeket a terme­lés emelésére, a fogyasztás kielégítésére, a szolgáltatás javítására, a szocialista élet­formák kibontakozásának gyorsítására ala­kítottak meg. Ezután is elősegítjük a szö­vetkezeti gazdálkodás erősödését, az ön­állóság és a demokratikus önkormányzat teljesülését. Továbbra is segítséget garan­tálunk az egészséges fejlődéshez, a szövet­kezeti édekek érvényesüléséhez és mind­ahhoz, amivel erősíteni lehet azt a moz­galmat, amelynek hazánkban 25 éves ju­bileumát ünnepeljük. DR. PACZUK ISTVÁN, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents