Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚLIUS 5. Barátságban könnyebb SZERETIK Ezerkilencszázhetven au­gusztusában egy mikrobusz állt meg a frissen elkészült üzemi út jobb oldalán. Hár­man szálltak kl belőle, Kecs­kés József, Vajda János meg Nagy Sándor. Algyő, a falu jól idelátszott, a házakat ak­kor még nem takarták el a gömbtartályok, sem a lepár­lótornyok. A gépek, az acél­csövek kisebb-nagyobb ha­lomban hevertek, a nagy munka éppen hogy elkezdő­dött A három ember, a siófoki kőolajve­zeték vállalat majdani sze­gedi munkahelyének pionír­jai: az olajtechnikus, a szi­vattyúkezelő, a gépész. Rá­juk várt az a feladat, hogy összeszereljék az első szi­vattyúállomást, és megvaló­sítsák a hozzá szükséges üze­met, amellyel a szegedi szén­hidrogénmező olaját Százha­lombattára, a finomítóba jut­tatják. — Azt se tudtuk, merre van Algyő, hol alszunk esté­re, lesz-e fedél a fejünk fö­lött. Zalában már nem ma­radt feladat Csak egyetlen dologba lehettünk biztosak: itt van a jövő. Ezért jöt­tünk. S. az is világos volt számunkra, mindent elölről kell kezdeni — mondja el­gondolkodva az öles termetű szivattyúkezelő, Vajda Sán­dor. — És azóta? — Tessék körülnézni. 1970. december 13. óta dolgozik a gépünk, 2 millió 500 ezer tonna olajat küldtünk Száz­halombattára. Körülbelül fele annyiért, mint a vasút szál­lítja. Mert egy tonna olaj 75 forintért utazik vezetéken. Ebben az egyetlen adatban benne van az egész történe­tünk. Persze a szegedi éle­tünk ennél sokkal többet je­lent ... Hogy mit, azt Kecskés Jó­zseftől, a telepvezetőtől meg a piros brigádnaplóból tu­dom meg. A Siófokiak, úgy tűnik, őszintén második „ha­zájuknak" tekintik Algyőt, Szegedet. Még nincs teljesen kész az üvegfalú, automati­kus, „csendes" szivattyúállo­más — a félig szabadon álló, hatalmas zajjal működő gép előtt azonban takaros vi­rágágyat találni. Alig pár méterre arrább nyílt árok­ban futnak össze a vezeté­kek, buldózer dolgozik, a gé­pészek karnyújtásnyira, fél­tő gonddal simogatják az ap­ró parkot... A szemlélődőt óhatatlanul hatalmába kerí­ti ennek a még mindig szü­letőben levő, alig 30 ember­rel dolgozó üzemnek a han­gulata. A munkások látható­an nagyon szeretik, amit csi­nálniuk kell. — a törzstagok — tudták, hogy a szivattyút három mű­szakban mindenképpen já­ratni kell. A törzsgárda — Kecskés'József, Nagy Sán­dor, Kamenszki Péter, Öt­vös Tibor és a feleségek ki­tartottak. Talán szokatlan.de a sors úgy hozta, hogy Itt öt házaspár együtt dolgozik — a vállalatnak kevesebb la­kásról kellett gondoskodnia. Mindannyian Tarjánban kaptunk lakást, az olajos osztásban. — Mit csinálnak a felesé­gek ebben a nehéz szolgálat­ban? — Nem csak" adminisztrá­cióban dolgoznak, hanem ve­lünk együtt a gépnél — mondja Vajda Sándor. — Az én feleségem például betaní­tott szivattyúkezelő, a Nagy Sándoré raktáros. Kecskés József felesége pedig üzem­technikus — de ebből ne gondolja, hogy itt valamifé­le rosszul értelmezett csalá­di alapon dolgoznánk. Azaz, hogy — fölöslegesen tarta­nánk itt az asszonyokat.. • Jócskán megvan az ő dol­guk, viszont igaz, ha kell, a segítség is közel van hozzá­juk. Mi mindannyian Inkább a munka érdekében alkal­mazzuk ezt a családiasságot — úgy, mint barátságot­Centrifugál néven szocialista brigádban dolgozunk, s en­nek egyik alaptörvénye: együtt könnyebben boldogu­lunk, A munka nem csak kötelességünk — hanem be­csületbeli ügyünk is. Nézem a brigád­naplót, bejegyzé AZ ÉLET KÖVETELTE sek. Az első közös névadó­ünnepséget 1972. márciusá­ban tartották. A következőt 1973-ban, alig egy hónappal ezelőtt. A brigád legtöbb tagja Tarjánban lakik, a gyerekek a tarjáni bölcsődé­be, óvodába járnak. „Termé­szetes", hogy négyszáz órá­nyi társadalmi munkában ho­mokozót, pancsolómedencét, játékokat, tartozékokat ké­szít a „Centrifugár-brigád. Másutt közös kirándulásról, színházlátogatásról tudósít a feljegyzés. — Mindig együtt vannak, szabad idejükben is? — Letelepedni egy idegen városban, nem könnyű. Is­merősök, barátok nélkül pe­dig szegényebb lenne a szombat, a vasárnap, az es­te. Mi, zalaiak kire támasz­kodhatnánk, ha nem egy­másra. Az élet így követelte tőlünk, s mi egymásban nemcsak munkatársakra lel­tünk. Matkó István A fogyasztási szövetkeze­tek megyei szövetségének AFÉSZ'Választmánya ülést tartott tegnap, szerdán dél­előtt, A választmány napi­rendjének első helyén most ideológiai téma szerepelt.; a jelenlevők dr, Ágoston Jó­zsefnek, a megyei pártbi­zottság titkárának előadását hallgatták meg a szocialista közgondolkodás helyzetéről és a X- kongresszus, vala­mint a Központi Bizottság elmúlt évi, novemberi hatá­rozataiból eredé feladatok­ról. Az előadás részletesen foglalkozott azzal a társadal­mi jelenséggel, hogy áa em­berek tudatában ai észreve­hető javulás ellenére meg fellelhetők nem szocialista, a szocialista normákkal ellen­tétes nézetek is. Feladatunk, hogy e nézetek elleni küz­delemben az egészséges munkás közvéleményre hall­gassunk. Arra kell töreked­nünk, hogy köznapi gondol­kodásunk alapja a moral»­mus legyen. A választmány a további­akban állást foglalt a szö­vetkezetek kölcsönös fejlesz­tési alapjának felhasználásá­ról. Eddig kölcsönöket folyó­sítottak a rászoruló szövet­kezeteknek a fejlesztési alapból. Ez a kölcsön min­den esetben dinamikus fej­lődéshez vezetett, de a visz­szatérítés időszakában sok­szor okozott gondot. Az elfo­gadott módosítás lényege: a fejlesztéshez szükséges ösz­szegek egy részét juttatás­ként kaphatják a szövetke­zetek. ha a feltételeknek mindenben megfelelnek. Döntött a testület a szövet­kezetek fejlesztéséhez nyúj­tandó pénzügyi támogatás mértékéről ls, körültekintően mérlegelve a beérkezett igé­nyek és lehetőségek realitá­sait. EGYÜTT — Három év nem sok. Sike­rült eny­nyi idő alatt letelepedni? — A kezdet itt is roppant nehéz volt, de azt már las­san elfelejtjük. Az első hó­napokban többször cserélő­dött a társaság, az alapítók Érett kalászok Szaporodnak a keresztek, szaporodnak a kopaszra nyírt árpatarlók. Fizet a nyár, megérett a búza, a betakarítás ügyes nap­jait élik a mezőgazdasági nagyüzemek. Zúgnak a kombájnok, ömlik a szem, mag­tárakba, tárolóhelyre gyűl az új, gazdag termés. A nyár öröme ez, tartós, és mély hagyományai vannak a paraszti múltban, a búzaszentelésektől az első kaszacsapásig, az első kévék kötéséig, a mindennapi kenyér előteremtésére és tiszteletére. A nyár a bőség szimbóluma. Idén sem panaszkodhatunk, bár egyes helyeken a szárazság sok gondot okozott, ennek ellenére megnyugtató a termés. A betakarításról, tárolásról gondoskodni az elkövetkezendő hetek feladata. A nagy­üzemek időben készültek erre a munká­ra, kijavították a gépeket, új kombájno­kat vásároltak, hogy zökkenőmentesen és gyorsan múljon el az aratás. Az állami gazdaságokban például egy kombájnra 125 hektár gabona betakarítása vár. A kor­mány különböző intézkedései folytán mint­egy 90 ezer vagon szárítási kapacitással rendelkeznek a mammutbirtokok. A ter­melőszövetkezetekben sem kedvezőtlen a kép, a betakarítási munkák anyagi és mű­szaki ellátása megfelelőnek bizonyult. Az AGROKER ügyeleti szolgálatot tart, s mint a Szeged környéki földeken, az ország más tájain is szerviz-, illetve műhelyko­csikat indítanak el, összesen 1100 szere­lővel, hogy a helyszínen gyors segítséget nyújthassanak az aratógépeknek, kombáj­noknak a zavartalan üzemeléshez. Az idei anyagi és műszaki ellátás az elmúlt évhez viszonyítva jelentősen javult. Az emberek­ről való gondoskodásnak is szép példáit sorolhatnánk. Az aratók s az aratás megérdemli -a tiszteletet. Igaz, hogy a régi aratások oda vannak, a verejtékező gürcölések, a soha­sincs megállások, a dús szövetkezeti táb. Iákról okos gépek takarítják le a kalá­szost. Könnyebb lett az aratás és gazda­gabb. Ilyenkor a kombájnosok, a jóked­vű szerelők kerülnek az érdeklődés kö­zéppontjába, akiknek felelőssége a mi­nél kisebb veszteségű betakarítás. A gép, ha a legtökéletesebb is, csak gép, az em­ber nélkül nem boldogul, s ezért a nyár próbája most sem marad el, egész embere, ket követel; az időjárási viszontagságok, esők, viharok, forróság és az idő múlása mind-mind termésbefolyésoló tényező. Ha Időben nem kerül magtárakba a szem, nagyobb a veszteség, gyorsan pereg a ga­bona. mázsaszám megy veszendőbe, elhull sok forintunk, amire pedig szükségünk van. Többször írtunk már javuló hozamokról, a termésbiztonságról, arról, hogy az el­múlt években a magyar növénytermesz­tés a búza- és a kukoricatermeléssel igen tisztes eredményt vívott ki, napjainkban a legjobb búza- és kukoricatermesztő orszá­gok között emlegetnek bennünket. Elmúl­tak a régi idők, az ötvenes évek keserű tapasztalatai, a nagy termőképességű búza­fajták beváltották a hozzájuk fűzött re­ményeket. Aratnak a kombájnok. A dorozsmai ha­tárban szerdán öt hatalmas, gépmonst­rum indult a nagyüzemi táblákra, azóta ömlik az árpatenger. ígérnek a földek. Három-négy mázsával több terem hek­táronként, mint amit még néhány hete mutatott a föld. A dorozsmai József At­tila Tsz a tervezettnél 20—30 vagonnal többet adhat piacra. És szép, tiszta gabo­nát. Ezen a nyáron exportra szállít 80 va­gon búzát. Kampánytervek készültek erre a gépe­sített, de jelentős, nemcsak kenyeret adó, hanem jó pénzbevételi forrásnak számító munkafolyamatra. Két-három hét alatt a Szeged környéki földekről letakarítódik az aranyló kalászos, a nyári forintdömping. Ha kedvező marad az idő. Az ember teremtő kedve, akarata meg. van hozzá. Sz. b. L Plakátjaink 'Á plakát az utca művésze- Kedves és színes színfolt­te. És hírcsatorna is. Képes- ja jesz a szegedi nyárnak a i könyv, melynek lapjai ház- Nemzetközi Szakszervezeti falakon, hirdetőoszlopokon NcmzetRozl Szakszervezeti vesznek körül bennünket. Neptáncfesztivál. Plakátja is Fölhívják a figyelmünket, kedves és szfnes színfoltja a eligazítanák, tájékoztatnak,' városnak. Népművészeti rao­fel világosítanak — s ugyan- tívumokból és szecessziós akkor színes és kedves folt- színvilágból komponálta Kál­iai a városnak. A szegedi lai Júlia, a szegedi Tömör­nyár gazdag és változatos ké°y gimnázium művészta­eseményei is tükröződnek "ára. A fekete-ciklámen-li­ennek a különös képes- 'áskék színek különös har­könyvnek lapjain. A város- móniája és a népművészeti ban Járva, lépten-nyomon elemekből kibontakozó lány­találkozunk a szegedi nyár alak modern és szép plakát­eaeményeiről hírt adó pia- ta lényegül, kátokkal. S elmondhatjuk, Egyszerűségével, geometri­színvonalas, Művészileg is kus építkezésével, racionális Igényes plakátok adnak hírt megoldásával és közérthető j a Szegedi Szabadtéri Játékok szimbolikájával ragad meg rendezvényeiről, a szakszer- az Alföldi Élelmiszer-gazda­vezeti népténcfesztiválról és ság '73 című, szegedi kiállí­az Alföldi Élelmiszer-gazda- tás plakátja. A magyar tri­ság '73-kiéllítésról. kolor színeiből építkező geo­Örömmel látjuk ezeket a metrikus keretben kalászt plakátokat, mert Jól slke- tartó kéz egyszerre jelképezi rült alkotások, mert a há- a magyar Alföld kalászt ter­rom plakát, bár három ku- mő vidékét és a földet rneg­lönböző stílusban készült, munkáló embert, mégis elérik közös céljukat: öröm olyan plakátokkal egy pillanatra megállítanak találkozni az utcák forgata­bennünket, tudatunk blendé- gában, melyek egy pillanatra je kattan, s megőrzőnk egy {eihivó jellegükön túl kelle­pillanatfelvételt. melyre ké- mesek a szemnek, megnyug­sőbb emlékezhetünk. tatóak. esztétikai örömet A Szegedi Szabadtéri Játé- okoznak. Jó látni, hogy egy­kok Idei plakátja méltó a re több és tehetségesebb gra­jubileumhoz, a felújított jé- ftkus kap jelentős feladatot, tékok tizenötödik évadjához. s jó látni, hogy a különböző A fekete alaptónusú plakát vállalatok, üzemek, lntézmé­centrumában a jelképpé ne- nyek is felismerik a jó pla­meeedett dóm fotografikus kát hatását. Az utca művé­képe, körülötte a „napfény szete lassan valóban hű lesz városá"-ra utaló geometrikus igazj tartalmához. Környeze­elemekből szerkesztett Nap. tünket szépíti, kézen fog. el­areny napküllők és -szirmok vezet, informál. Mint ez a egyszerre, melynek villogó három szegedi eseményről op-artos sugarai megmozgat- tudósító plakát. Ékei véro­ják a szemet, s utalnak a 8Unknak. játékok eszmei jelentőségé­re, kisugárzó hatására ls. , T. fc. Az AFESZ­választmány illése Somogyi KSrolyné felvétele A Dőm téren minden a tervek szerinti ütemben halad. Képünk tanúsága szerint már a János vitéz díszleteit festik. A Kárász utcai irodában kapósak a jegyek, eddig 62 ezer belépő kelt el. A Hegyen-völgyön lakodalom július 21-1 gálaestjére, valamint a János vitéz négy augusztusi előadá­sára már nem lehet jegyet kapni, sőt, a Porgy és Bess című Gershwin-operára is csak nagyon korlátozott meny­nyiségben, inkább az augusztus 1-1 előadásra. A Mózesnek is csak az első két előadására árusítanak már. Hamarosan teljes lesz a műszak a Dóm téren: holnap, pénteken mű­szaki próbát tartanak a Mózesből, vasárnap délután 5 órá­tól pedig statisztaválogatás, statisztapróba. A helyszínen is lehet jelentkezői Festenek, válogatnak

Next

/
Thumbnails
Contents