Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

a KEDD, »73. JÜLIDS $. Családi események HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Monostori László és Cserei Katalin. Vttrös István és Mucsi Gizella. Fenyvesi Tibor és Csélalvay Csilla, Ferenczl Péter és Kocsis Éva. Csatári Bálint es Makal Eszter. Szakái Pál és Rácz Erzsébet, Varga Mihály és Bodó Klára. Kárpáti László es Kész Márta. Hevesi László és Páh'l Margit. Szabó József es Kiss Márta. Jeszenszki József és Kormányos Zsuzsanna. Gyulai Zoltán és Somogyi Erika. Dani László és Angyal Julianna. Dudás József és Vanyó Erzsébet, Sípos JOzsef és Balogh Katalin, Boros Tamás és Onofcr Annamária. Kahán Róbert és Bánhegyi Katalin. Szenrel János és .lakó Anna. Komóesln László és Dlnnvés Mária házasságot kötöttek. Szóreg: Klrl. Ferenc és Ábrahám Mária házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Pavlat László és Szemerédl Erzsébet. Janka Zoltán Sándor és Király Erzsébet Magdolna, Setbin Ferenc és Lusztlg Szilvia Zila. Frontó Pál és Bagóézkl Ibolya Edit. László János Sándor és Márta Rozália. Herezeg Imre Ernő és Kis Márta. Táborosi István József és Goda Katalin Király Zoltán Ferenc és Markovits Zsuzsanna. Szandtner László és Szél Jolán Erzsébet. Barta Béla és Bata Irén Terézia. Horváth Ferenc és Sturman Anna. Szabó Sándor és Nagy Erzsébet, Varga István és Réez Julianna. Kovács Mihály és Molnár Mária Magdolna. Faragó József és Szálai Erzsébet. Papp János és Varga Piroska. Lele Mihály és Kelemen Etelka. Sárközi István és Tölgyesi Mária Ibolya. Varga József és Maróthv Andrea Erzsébet. Benedek Zoltán és Volotyka Julianna. Bába György és Hévízi Márta Zsuzsanna. Koihencz Lajos és Dehény Ágnes. Kothencz Jenő és Prém Margit házasságot kötöttek. Tápé: Kis József és Dán Mária Magdolna. Kószö Pal és Kreisel Ibolya házasságot kötöttek. m. kerület Szeged: Csík László és Oyurmán Margit. Molnár Zoltán és Ábrahám Piroska házasságot kötöttek. Kiskundorozsma: Ari Sándor és Horváth Judit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Verbovszky Istvánnak és Újvári Idának Zsoll. Mészáros Jánosnak és Sclmelder Mártanak Ágnes. Tessényi Imrének és Fogarasl Margitnak Imre Tibor. Ftlék Károlynak és Szabó Ilonanak Csaba. Pádár Lászlónak és Rácz Jolánnak Nóra. Bacsa Sándornak és Szarvas Piroskának Mónika. Lázár Pálnak es Berkecz. Évának Gábor Pál. Molnár Gézának és Temes Rozáliának Géza Roland. KOrSst Imrcnek és Fehér Máriának Dávid, Pakai Mihálynak és Noéh Zsuzsannának Zsuzsanna, Kormos Antalnak és Parkánszkl Magdolnának Antal, Pataky Miklósnak éa Novákt Orsolyának Klára. F.rdei Tibornak és Plplcz Magdolnának Tímea, Bálint Imrének és Harkal Rozáliának Imre. Aradi Józsefnek és Molnár Évának Attila. Lantos Emilnek és Kiss Máriának Nóra Lilla, dr. Juhász Imrének és dr. Polyák Évának Gábor Kornél, dr. Dőbröntc Zoltánnak cs Jakdócsl Katalinnak Katalin Andrea. Hubai Miklósnak és Ferenczl Margitnak Tünde, Joó Ferencnek és Selmcczl Saroltának Péter, Szalal Szilveszternek és Illés Erzsébetnek János, Vlszmeg Mihálynak es Etlcr Jusztinának Imre. Kürmöczy Lászlónak és Farkas Magdolnának László, Molnár Lajosnak és Vágó Ilonának Tibor. Kovács Ferencnek és Daróczl Erzsébetnek Beáta, Lengyel Péternek és Karácsonyi Sáranak Ildikó Krisztina. Péll Jánosnak és Fülüp Mariának János. Szabó Imrének és Madár Ilonának Zsolt, Szakács Lászlónak és Pintér Máriának László. Gonda Jánosnak és Krekuaka veronikának Andrea, Márton Bélának és Asztalos Erzsébetnek Gábor. Martonosl Jánosnak es Oláh Editnek Anasztázia. Szarba Mihálynak és Kazán Teréznek Tibor. Nagy Károlynak es dr. Simon Evanak Károly, Maczko Sándornak és Kormányos Ilonának Mónika. Lasancr, Imrének és papp Jolánnak Róbert Zoltán. Szabó Imrének és Hemm Margitnak László Imre. Török Bélának és Dobó Ilonának Andrea. Sipka Ferencnek és Gera Ibolyának Ibolya. Bozö Lajosnak és Virág Klárának Beáta. Csányl Imrének és Nagy Mariának Zoltán. Kugelman Jánosnak és Ftlus Katalinnak Katalin Emília. Molnár Józsefnek es Parádl Rozáliának Edit Krisztina. Gellért Imrének cs Pap Katalinnak Adrienn. Jankó Sándornak és Rácz Juliannának Erzsébet Judit, Benyl Mihálynak és Farkas Viktóriának Mihály Péter. Varga Imrének és Antonl Máriának Imre Csaba. Nagy Mihálynak és Domonkos Aliznak Mihály András, Martinék Vilmosnak és Nagyi Juliannának Tamás Attila. Kapronczay Árpádnak és Hajabács Máriának Tamás Árpád, KOszó Jánosnak és Kószó Etelkának Ilona. Csűri Györgynek és Hegyi Klárának Marianna. Murka Kálmánnak és Szabó Juliannának Kálmán, Kisüti Józsefnek és Veres Rozáliának Ágnes. Rácz Lászlónak cs Tihanyi Máriának Szabolcs, Szűcs Istvánnak és Börcsók Gizellának Katalin Gizella, Matuszka Mihálynak és Hódi Gyöngyinek László Mihály, Rengel Bélának és Nyári Máriának Ágnes Erzsébet. Tóth Gyulának és Kasza Franciskának Zsolt Gyula. Csanádi Andrásnak és Kónya Máriának András Gábor, Szabó Mihálynak és Farkas Viktóriának Mária, Somogyi Tibornak és Hajnal Gizellának Nikoletta. Németh Imrének és Selymes! Ibolyának Mónika, dr. Szűcs Attilának és dr. Szegvári Máriának Dominika Zsuzsanna, Ördög Imrének és Ábrahám Ilonának Aranka Ilona, Bárkányi Andrásnak és Kálmán Margitnak Zoltán. Tatai Gyulának és Balázs Annának Andrea, Balog Magdolna Gizellának Rajmund-György, Szekres Ferencnek és Pálfi Zsuzsannának Ildikó, Tóth Istvánnak és Adám Eva Ilonának István, Vlncze Józsefnek és Elekes Zsuzsanna Matildnak Gabriella Krisztina nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Csáki Mlhályné Böröcz Mária, Hajós Sándor János, KUvényl Ferencné Várkonyl Margit, Lajtár Mihály, Molnár Mátyásné Chlchan Erzsébet, Kiss Géza, Nyári Vlncéné Horváth Mária, Vass László, Kiss Istvánná Horváth Erzsébet, Kucsora Ferencné Pap Rozál, Fráter Margit Berta, Tóth Andrásné Mák Mária, Erős Gyula, Dusik István, Sári Istvánná Bitó ViktóSzentesl Józsefnek és Jánoska Veronikának Szilvia Vera, Ba- ria Mandel Jenőnc Dudás Mar logh Mihálynak és Krasznal Zsuzsannának Beatrix Zsuzsa, Annus Andornak és Marczis Zsuglt, Czlra Jenő, Gerlach Jánbs, Sallal Sftndorné Bari Eszter, Kis István, Fráter János, Lukovlch zsannának Adrián Zsolt, Gábor Anlk6- Jankó Ferencné Kocsis Eszter, Erdélyi Gábor, Kis Károlyné Kökényesl Éva Ilona meghalt. Szőreg: Faszbinder Jánosné Barna Rozália, Fodor Andrásné Polyák-Gálző Etelka meghalt. n. kerület Szeged: Bálint István Mátyásné Rózsi Mária, Kolompár Vendel meghalt. III. kerület Szeged: Sánta István, Bagamérl Zsolt, Bagamérl János, Terhes Illés, Tóth Árpad Mátyás, Lajkó Imréné Szilágyi Mária, Ludvlg József, Hegedűs Imre János, Kőműves Jánosné Bodnár Erzsébet, Frankó János, Ábrahám Istvánné Simon Rozália. Ball Ervin János, Rózsa Julianna meghalt. Jánosnak és Mészáros Teréziának Jácint nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Márton Istvánnak és Márki Zsuzsanna Etelkának András, Bagamérl Jánosnak és Kovács Máriának János, Bagamérl Jánosnak és Kovács Máriának Zsolt, Czabán Sándornak és Fért Ilona Valériának Andrea Ilona, Kereszti László Andrásnak és Kovács Magdolnának László, Tanács Lászlónak és Kozma Erzsébetnek Ibolya, Oláh András Istvánnak és Kollár Erzsébetnek Krisztián, Szántó Péter Józsefnek és Trenka Ibolyának Andrea. Kapás Istvánnak és Dékány Máriának Mónika. Korlm Györgynek és A tudomány és technika művészei » Semmi zseniális! ff Úszó konzervgyár Iljicsevszk fekete-tengeri tudják az úszó halfeldolgozó kikötóböl elindult az Atlan- kombinát folyamatos ellátáti-óceánra, első útjára a sát. Vosztok halász- és halfeldolgozó hajó. Az „úszó konzervgyár" 250 méter hosszú, magassága eléri egy nyolcemeletes házét. A hajó 14 halászhajót visz magával, amelyek vizre bocsátás után, zsákmányukkal biztosítani A Vosztok naponta több mint 300 tonna halat tud feldolgozni. A teljesen automatizált üzemrészek napi 150 ezer konzervet és közel 20 tonna táplisztet készítenek. Heller László professzort a Nehéz emberek című méltán híres film óta nem kel! bemutatni. Neve, személye úgy raktározódott el emlékezetünkben, hogy ő az „igazi feltaláló", a „nagy feltaláló". Ezen már beszélgetésünk első perceiben csak mosolyog. — Én nem vagyok feltaláló — jelenti ki —, az én találmányaim nem egyebek normál mérnöki munkáknál. Egy probléma minden időben egyszercsak megérik, s azt valaki megoldja. De ehhez nem kell zsenialitás. Ha én nem, félóra múlva kitalálja más. Én csak egyetlen igazán nagy találmányt ismerek, az a cipzár. Aki azt kitalálta, zseniális fickó volt. Diesel már nem volt zseniális, akkor érett meg az a műszaki probléma, amit ő megoldott. — Az a fél óra, amiről az imént szólt, nem az a zsenialitás? Előbb kitalálni, mi a megoldás! — Az a fél óra minimálisan tizenöt év vér és verejték' De nem zsenialitás. Persze vannak zseniális emberek, de •ne biztos, hogy ők csinál nak zseniálisat. Nincs bennük megfelelő valóságérzés. Tizenöt év egy jó gondolat érési ideje. Ha az letelt, már gyerekjáték kitalálni. Hogy abból, amit kitaláltunk, valóság legyen, az nehezebb. Heller László professzorral az Energiagazdálkodási Intézetben beszélgetünk. Nem ilyennek képzeltem el. Talán nem találja furcsának, ha leírom: felszabadultsága. könnyed, csevegő stílusban adott válaszai híján voltak prfoesszori komolyságnak. gazdag egy kapitalista, mfart ma a magyar állam ... — A Nehéz emberek című film éppen arról szólt, hogy nagy horderejű találmányok nehezen valósulnak meg. Az Önöké, a Heller—Forgó-féle hűtőtorony tizenöt évig nem került alkalmazásra. — A film felvétele nagyon érdekes dolog volt. Az interjú jó másfél óráig tartott. Megkérdeztem a végén az embereket, ki kicsoda, ö az ügyelő. Hát maga? A világosító. Emez volt a gyártásvezető. Nohát, ha maga a gyártásvezető, mondtam, árulja el, mibe került ez a velem való beszélgetés? Húsz-harminc ezer forintba. S megér ez a velem való beszélgetés ennyi pénzt? Aztán késóbb tem van — feleli rögtön. És levetítették a filmet, s persze elmond egy viccet két utazó- kihagyták a beszélgetés felét, ról, Grünről és Blauról, afé- talán az érdekesebbeket! le tanviccet, majd kis szüne- Amikor a film készült, e tet tart. — Mindig az igazat szabadalmunk már el volt hazudom — summázza a vicc fogadva. Mondtam is, csak tanulságát. — Így teremtek kivágták a filmből, magamnak hitelt! Mindig — Tetszett önnek a film? a-t mondom, ami van. amit — Akkor nem nagyon, gondolok. Ez könnyebbséget Most, kilenc év múltán újjelent. F.z az én életfilozó- ból megnéztem. Most nagyon fiám Mindig bevált! A má- tetszett. sik, hogy amihez kedvem van, az öröm. A munka nekem öröm. Ha meg harcolnom kell valamiért, az gyönyörűség. Ez a jó természetemből fakad. — S most térjünk vissza a feltaláláshoz... A professzor közbevág. — Hagyja el azt, hogy feltaláló. Aki nem buta, az fel— Változott a film hatására a találmányok körflli hercehurca? — Semmit — legyintett Heller professzor. — Az alapvető változásokhoz többre van szükség, mint egy jó filmre. — önnek hány szabadalma van? — Attól függ. szerény vagy nagyképű legyek? Egy? Három? Hat? Vagy nyolc, tíz Mást vártam: méltóságot, mikronnal mért pontos válamegír valamit, ő is feltaláló! Csak humoreszket nem lehet szabadalmaztatni. Ennyi a különbség. — Említette professzor úr, hogy gyerekjáték rájönni valamire, ám annál nehezebb szokat. S nem azért, mert elérni- hogy valósággá vál- vagy azt kitaláljuk, terméelőször találkoztam profesz- azaz megvalósuljon. A szetes. mert mi foglalkozunk múltban ez utóbbi könnyebben ment? — Most könnyebb kihozni valamit egy találmányból. A régi világban össze kellett találkozni egy kapitalistával, akinek leégett a háza. nem szorral, hanem ellenkezőleg: mert a professzorok többsége, azok közül, akikkel találkoztam civilben is talárt hordottÉrthető hát kérdésem: — Professzor úr sikeres ember. Vajon ennek köszöntizenkettő, tizennégy, tizenhét, tizennyolc, húsz, huszonhat, harminc? Harmincöt van. ami csak a légkondenzációra vonatkozik. De nehogy azt higgye, hogy mind csodálatos! Hogy mi ezt vele. Semmi zseniális! Ezt verje ki a fejéből, hogy a találmányok zseniális dolgok. Sokszor még csak nem is jók. Egy ezrede a jó. És egymilliomoda zseniális. A cipzár! És Holler László profeszhető. hogy ilyen derűs, sza- tudta, mibe fektesse a bizto- szor, mintha sajnálná, hogy I 1 l.lt. 1 ... í eítóei nrr-mnot - róVi^mnnlí n6m a találta fal OI falát in. bad és könnyed egyéniség? — Nem. Annak, hogy ió életfilozófiám és jó természesítási összeget, s ráharapott nem ő találta fel, ai fejét inegv találmányra. Biztosítha- gatja. tom: nem volt soha olyan Gulay István Tóth Béla: Céhmesteri irományok 29. Hogy forradalomszaga van a történéseknek, s a hajógyári rendes munka is ezért hagyogat ki, mert mindenki az események, változások mielőbbi beköszöntését várja. De mi is. Ki lehetne a változásoknak váróbb várója nálunk. 20-án már szólt a pallérunk, ha akarunk dolgozni, csak rajta, de az elszámolást nem is tudni, ki, mikor írja fel. A gazdák vidéki nyaralójukba vonultak, az irodákat lezárták, mi, kik a gyár területén lakunk, hat maradjunk a telepen, s indulatainkra bízzák, hogy bánunk azzal a vagyonnal, amiből eddig a kenyerünket láttuk. Hát jó, 21-én már csak az utcát vigyáztuk, mert a munka értelmetlen foglalatossággá lett egy rövid nap leforgása alatt. Mentünk zsebrevágott kézzel hárman, Dobsa, Fridi, meg én. Reggel 9 órától a boulevard a leglátványosabb képet nyújtó. Nagy számú munkás dolgozókabátban, blúz, leggyakrabban kék színű ümög. mit posztóruha alá öltenek, s kíváncsian lépkednek a Medalaine piac felé. Mint tudjuk, ez volt a követek, tisztviselők és minden rendű polgárok összejövetelére kitűzött hely. A sokaságon nem lehetett észlelni semmi ellenséges vagy fenyegető színezetet. A kíváncsiság és a bizonytalanság kifejezése ült az arcokon. Sergent de Viliéi nem találkozott az ember, ezek kibújtak egyenruhájokból. A nép között egyetlen kiáltás, egyetlen ének se hallatszott. A tömeg nőttön-nött, de csendes volt minden. A külügyminiszter kapuja előtt a kard és a puska nélkül fölállított katonaság egykedvűen nézte az elhaladó kíváncsiakat, csupán a Medalaine templom előtti vasrács volt bezárva elővigyázatból. 11 órakor sűrű tömeg töltötte be a Madalaine előtti teret, a Rue Royalt, a Concorde piacot, s a sorkatonaság 21-ik ezrede szétoszlatva a tömeget, a templom bal oldalán foglalt helyet. Minden században bizonyos számú katona bárddal, fejszével, kalapáccsal volt ellátva. Egyszerre az orvosi tanulói kar érkezik a Marseillaiset énekelve, és az ezen három nap alatt oly népszerűvé vált girandisták dalát. A kíváncsi tömeg velük együtt tódul. A szemközt nyomuló lovasság sebes vágtatva tör utat közöttük. Az idő reggel óta nedves, hideg, s még mindig komor, az eső is megered. Mindenki azt hiszi, hogy az egyre csoportosuló fellegekből hulló eső el fogja oszlatni a tömeget — dél felé jár az idő. Lovas municipiauk egy osztálya érkezik, sebes léptetve futják át a hidat, s a Concorde piacközepén állapodnak meg az obeliszk előtt. Az elysiomi mezőkről lovasok sebes vágtatva közelednek, „éljenek a dragonok!" kiáltással fogadja őket a tömeg. Ugyanekkor egy osztály lovasvadász helyezi magát ugyanezen sorba. Sűrű tömeg tódul ide. Tökéletesen el van zárva az út. A tömeg közül fütty, sivítás, kiabálás emelkedik. Gúny és szidalmak között kövek repülnek a lovas municipiauk fejeire, hogy a sisak csattog, mint jégesőtől ostorozott üveg. Egy cabriolet konflis közeledik, két nő ül benne, a nőket illedelmesen szállítják ki, a kocsit fölborítják. A lovasság kiugrat, hogy szétverje, akik a rendetlenség kezdői, sőt egy lovas annyira vakmerő, hogy beugrat » tömeg közibe, rögtön négy, izmos blúzos ragadja meg a ló négy lábát, s a lovagot lovastól dobja a kövezetre, a municipált eszméletén kívül viszik el. Itt kezdődik a zavar. De a dragonokat megtapsolják s éltetik, mert ezek oszlatás alatt nem használták fegyvereiket! A miniszter laka előtt volt a legnagyobb kavarodás. Kövek repültek az ablakokra, pengve hullt le az összetörött üveg. Mindenfelől azt kiabálták ,Le Guizottal! le a kutyával!" — Egy lovas municipal lép ki. hogy rendet csináljon, de kőzápor fogadja s nyomban visszavonul. A boltokat bezárták a boulevardon, mert a tömeg egyre szaporodott. Fél háromkor 100 fegyvertelen blúzos húzódott az elysimi mezőkre, az útjokban talált székekből, s lócákból két óriási barrikádot építettek. Ez a hely néhány száz lépésnyi távolságra esik a Concorde piacán fölállított katonaságtól. Ezután körülvettek egy őrházat, s oly vakmerő elszántsággal ostromolták, hogy a dühösen megtámadott katonáknak alig maradt idejök bezárni a rostélyt, ekkor egy munkás vált ki a csoportból, fölmászott a lécezetre, s rendíthetetlen léptekkel haladt előre. „Utánam aki franciái" — kiáltott fölhívólag őt bámuló társaihoz, s az őrházak párkányára ugorva lépett a szobába, társai követték — a katonákat pedig úgy leigézte e bátorság, hogy mielőtt rémültükből eszméletre vergődtek, vagy fegyvereiket használhatták volna, már támadóik hatalmába jutottak. A nép felgyújtotta az őrházat. Két órakor a Palais Royalban is csukták a boltokat, mintegy 300 egyénből álló sereg közeledett. St. Honore utcán vonultak keresztül a Vivienne utcában fordultak be, a tőzsde irányába. Ütjokban Marseillaiset és girondinsek dalait énekelték. Illetlen hagytak mindent, semmihez nem nyúltak, mi a másé, kivévén fegyvertárakat, ez azonban olyan valami, mi hasonló* körülmények között kimenti maga magái, senkit föl nem tartóztattak, senkit szóval se sértettek, inkább százan kitértek egy szemközt jövő öreg ember vagy asszony s gyermek előtt. A tőzsdét rögtön csukták a közeledő sereg látására. Oktalan félelem, gyáva méltatlanság! A szabadságért küzdő francia ... de majd erről alább hisz nem kell kommentár, e három nap elég bőségesen mutatja példáit az( önmegtartóztatásnak. E csapat a bouleverdokon végig a Bastille térre vonult, útjokban mindenütt előre csukták a boltokat... Három órakor több barrikádok emeltettek a Rivoli St. Honoré és a mellékutcákban. Legelőször is egy omnibuszt borítottak föl a pénzügyminiszter lakása előtt, utána, két kocsit, miután előbb Hiedelemmel — mint a francia a leghevesebb csata közepette sem hagy el — szállították ki a bennülőket. Rögtön egy csapat lovasság érkezik, kik széthányták a készülő barikádot — St. Honoré utcában éppen ily hirtelenséggel emeltek és bontottak szét egy pár kocsiból készült barrikádot. E tekintetben — t. i. bar. rikád építésben 13—15 esztendős gaminok, utcagyerekek a legügyesebbek. (•Folytatjuk.)