Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

PÉNTEK, 1972. JÜLTDS 22. l á A mai program Ma, pénteken este 8 órakor Madách Imre Mózes című-drámájának bemutatójával megkezdődnek az idei szabadtéri játékok. A premiert megelőzően délután 6 órakor nyílik meg a játékok 15 éves történetét reprezentáló kiállítás a József Attila Tudományegyetem Dugonics téri épületében levő KISZ-klubban. Ugyancsak ma délutántól látható a Somogyi-könyvtár olvasótermében a könyvnyomtatásunk fél évezredére emlékező kiállítás. A Marx téren Alföldi Élelmiszergazdaság '73 kiállítás nyílik meg délelőtt J1 órakor, a HÓDGÉP-pavilon előtt dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ünnepélyes megnyitójával. Az Élelmiszeripari Felsőfokú Technikum aulájában levő pavilonban a Kiváló Áruk Fórumán szerepelnek a délmagyarországi pályázaton legsikeresebben helytálló termékek. Délután 13 órakor a Tisza-szálló nagytermében az Alföldi Élelmiszergízdaság '73 kiállításának díjkiosztó ünnepségére kerül sor. Eredményhirdetés a kirakatversenyen A Mézes bemutatója a szabadtérin A tavalyinál kevesebb résztvevő, ám merészebb, színesebb megoldások, fiatalos erények és túlzások — ez jellemezte a hagyományos szegedi nyári kirakatversenyt az idén. A városi tanács dísztermében rendezett eredményhirdetésen tegnap, csütörtökön délelőtt Deutsch Lajosné, a Belkereskedelmi Minisztérium csoportvezetője, a zsűri elnöke ismertette a bíráló bizottság véleményét. A díjakat és jutalmakat Bodola Miklós, a városi tanács osztályvezetője adta át. A Centrum Áruház női divatáru-kirakatának. a Kárász utca és Széchenyi tér sarki édességbolt kirakatának, a Klauzál téri ajándékbolt, valamint a Klauzál téri papírbolt kirakatának rendezői nyerték el a négy első díjat. Keresnyei László pécsi kirakatrendező, a Centrum áruházi rendezésért az első díj mellett elnyerte a verseny vándorserlegét, mely egy évig lesz birtokában. A négy-négy második és harmadik díjon az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, a Komplett ruházati vállalat, a Duna cipőbolt, a Centrum, a Delta kereskedelmi vállalat és az OFOTÉRT kirakatainak rendezői osztoztak. Tíz kirakatrendező kapott ezenkívül még jutalmat. A kirakatverseny jövőjéről végül Farsang Lászlóné dr.. a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetője beszélt Az ember tragédiájának nagy múltú, hagyományokban gazdag szabadtéri előadásai után ma este ismét Madách-mű, a Mózes kerül a szegedi játékok hatalmas színpadára. A Marton Endre rendezte előadás hatodik éve szerepel a Budapesti Nemzeti Színház műsorán, a színház művészei Szegeden tartják a Mózes 275. előadását, s ez a ritka sikersorozat önmagában is garancia lehet: kivételes élményben lesz része a közönségnek. A Mózest 33 éves fejjel, egy esztendővel Az ember tragédiája után. 1861-ben írta Madách Imre. A mű sorsa a Bánk bánéhoz hasonlóan alakult: Madách pályázatra nyújtotta be, s ott értetlenül fogadták. A szerző 3 évvel később meghalt. így nem érhette meg az 1888-as kolozsvári premiert sem. Ám a darab ezúttal is sikertelen maradt, sőt 1925-ben, a pesti Nemzeti Színházban, egyenesen megbukott. A fordulatra újabb negyven esztendőt kellett várni. 1966. március 4-én Veszprémben mutatták be, Keresztúry Dezső átdolgozásával, s hamarosan felkerült a Mózes a Budapesti Nemzeti Színház repertorárjára is. A szegedi közönség ma este ezt a produkciót láthatja majd — a színpad és környezet speciális méreteihez, adottságaihoz igazítva. A díszleteket Varga Mátyás, a )elmezeket Scháffer Judit tervezte, a kísérőzenét Durkó Zsolt komponálta. Zenei vezető Simon Zoltán, koreográfus Szigeti Károly. A főbb szerepekben: Sinkovits Imre, Avar István. Sinkó László, Szokolay Ottó. Szirtes Ádám. Agárdy Gábor, Gelley Kornél, Kohut Magda, Csernus Mariann. Császár Angéla. Művészet az otthonban Minden igaz, amit játszom A színpadot kémlelő kíváncsiak között álldogált egy fiatal pár. „Ez az Avar, maga a megtestesült nyugalom. Nézd csak, a szeméből látszik, hogy ezt a nyüzsgést azért kedvtelve szemléli" — mondta a lány. A Virág teraszán persze el kellett mondani ezeket a sebtében papírra vetett szavakat Avar István érdemes művésznek. Mi a véleménye a jellemzésről? — Én nyugodt? — nevetett, és cukor nélküli teát, valami sós harapnivalót, meg két kávét kért reggelire. — Nem szabad semmi tejes dolgot ennem a műtét óta. Vajon a nyugodt emberekből lesznek a gyomorbetegek? Egyébként mégsem rossz megfigyelő a hölgy. Az orvosok ajánlották, hogy kiabájlak, hisztériázzak, törjekzúzzak, azaz vigyázzak az egészségemre. Csakhogy nekem nem megy. Sajnos, minden itt, belül zajlik, a gondom-bajom, idegességem és türelmetlenségem ritkán látható. A késői reggeli közben még elmeséli, hogy valóban megnyugtató, kellemes „kirándulás" ez a szegedi. Előtte Olaszországban volt, és feltehetően a következő heteket is pihenésnek szentelheti. Mindössze egy utószinkron várja a filmgyárban, no és a folyó ügyek, most is ott e nagy halom válaszra váró levél a kollégiumban... Az országgyűlési képviselő sohasem mondhatja: most pedig pihenek. Sokan örültek. amikor Avar István színművészt képviselővé választották. De vajon hogyan fogadta a hírt a szűkebb környezet, a kollégák? — tolakodik elő a kíváncsiság. — Őszinte örömmel. Enynyi színpadon töltött év után az ember úgy olvas az arckifejezésekből, mint egy könyvből. Számukra ugyanolyan örömteli meglepetés volt, mint számomra. Felelősségteljes munka, és persze időigényes. Amikor a szezon kezdődik, az én napom reggel fél 8-tól éjfélig tart. Időnként, ha találkozunk, szeretettel üdvözöljük egymást a családommal, és ha véletlenül mégis tíz órakor beveszek egy altatót, biztos, hogy valami holnapra maradt a mára ütemezett munkából. De hogy ls mondta? — vált témát, elmosolyodik. — Örülök-e a téri hangulatnak? Őszintén szólva egészen meg vagyok hatódva. Ebben a darabban a tömeg az egyik főszereplő. Nos, a pesti és szegedi statiszták valami rég nem látott odaadással, lelkesedéssel, tisztességgel csinálják ezt a rendkívüli koncentrációt, akaraterőt és fegyelmet kívánó munkát. Én annyi faarcú statisztával találkoztam már, hogy rettenetesen jól esik most őket látni. Végezetül saját munkájáról, a sokadszor játszott szerepről kérdezem. — Ügy emlékszem, egy újságírónak elmondtam már a következő történetet: gyerekkoromban egy karika volt a legkedvesebb játékom. Csak falusi gyerekek ismerik ezt az egyszerű szerkentyűt, tőlem elválaszthatatlan volt. Vonatozást játszottam vele. A villanyoszlopok voltak a megállók. Húsznál is több telepakolt vagont vontattunk, fékeztem, indítottam, fűtöttem, sípoltam, váltót kezeltem, gázoltam, és bekötöztem a sebesülteket. Mert volna valaki megállítani, hogy bolond gyerek, ez csak egy karika! Én őt tartottam volna bolondnak. Hát... ez a színészet lényege. Legyen akárhány előadás, én mindig elhiszem, és el kell hitetnem, hogy minden igaz, amit játszom. Koncentrálás nélkül lehetetlen. Egyszóval mégsem csak pihenés ez a szegedi tartózkodás, de így van jól. Sulyok Erzsébet Tudunk-e' lakni? Tudjuk-e úgy alakítani közvetlen környezetünket, hogy nemcsak kellemes, szép és otthonos, de tartalmas, értelmes és humánus ls? Segítségünkre vannak-e ebben az iparművészek? Sok szó esik mostanában a magyar iparművészet, formatervezés helyzetéről, alakulásáról, fejlődési tendenciáiról. A Képcsarnok szegedi bemutató termében tegnap délután Művészet az otthonban címmel megnyílt kiállítás e vitává alakult polémiában tettel teszi le saját, és a magyar iparművészek voksát. Azt mutatják be ezen a szépen rendezett kiállításon a rendezők, hogyan tehetjük lakásunkat, környezetünket használati eszközökkel, funkcionális tárgyakkal, iparművészeti alkotásokkal és képzőművészek műveivel esztétikussá, hangulatossá, humánussá. Ülőgarnitúrákat láthatunk már hagyományossá vált anyagokból : műbőrből, bőrből, fából; korszerű, préselt műanyag ülőbútorokat mutatnak be a tervezők; bőrdomborítással, fémmel díszített szekrényeket, komódokat állítottak kl. Lakósarkokká, térrészletekké rendezték a bemutatótermet, s egy-egy ilyen sarok, otthonrészlet berendezése harmónikus egységgé áll össze. Együtt látható Itt bútor, világítótest, faliszőnyeg, festmény, kerámia. Hangulatokat teremtettek, ahol minden egyes tárgy megfelelő és hangsúlyos helyen szerepel. A kiállítás meghívójában ez áll: „A XX. század a tudomány és a technikai fejlődés százada. Az ember környezete ennek eredményeképpen napról napra változik. Sok esetben a környezetváltozás, a gyors technikai fejlődés mellett antihumánus légkört teremt. A művészek munkásságukkal ezt az ellentmondást igyekeztek feloldani... Az itt bemutatott művészi alkotások ... a XX. századi ember közvetlen környezetét, lakását akarják tárgyaikkal esztétikussá, humánussá tenni." A nagyon sok szép lakberendezési tárgyat és műalkotást a Képcsarnok bemutatótermében részletre megvásárolhatják az érdeklődők. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Szekeres Mihály belsőépítész, iparművész mondott beszédet, a megnyitón közreműködött Slnkó László Jászai-díjas színművész, a budapesti Nemzeti Színház tagja. T. L. Bárki észreveheti: szebb ruhába öltözött erre a nyárra a Dóm tér és környéke. Nemcsak a tavalyi házépítések utáni rend ötlik az ember szemébe, hanem az is, hogy az IKV átfestette — még Időben — az Oskola utcai házak egy részét, azokat, amelyekről lepattogzott már a festék. Az új fajta festék — műanyag-csoda — biztonságosabbnak tűnik az időjárás viszontagságai ellen. S szebb a látvány annak is, aki a magasba tekint: a képünkön még állványban látható Dóm téri ház dísztornyiat a szegedi építő ktsz bádogosainak értő keze varázsolta újjá az IKV megbízásából. S tegyük még hozzá: az a legdicsérendőbb az egészben, hogy nem késlekedett sem a megbízó, sem a kivitelező. Siflis József felvétele