Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

SZERDA, IMS. JÜLIUS I*. Segítsük a kismamákat! Az időjárás még jobban megviseli a terhes asszonyo­kat, s ha valamikor, hát ép­pen ilyenkor több tapintat­ra van szükségük. Minap a buszon három megállót állt T. A.-né, aki 5 éves kisfiát is vitte magával, és egy-két hét múlva várja a második gyermeket is. Bizony rosszul­esett neki, hogy senki nem adta át a helyét a buszon. „Mit csináljak, ha nem tu­dom kérni az embereket, hi­szen láthatják rajtam, hogy miért volna biztonságosabb mindkettőnknek, ha ülhet­nénk az autóbuszon. Csak fáj, hogy maguktól nem tud­ják felajánlani a segítséget." Bizony az kellene, hogy szó nélkül előre engedjük őket a sorban, hiszen szellőzetlenek. melegek is üzleteink, s az kellene, hogy átadjuk a he­lyet, sőt, még talán azt is meg lehetne tenni, hogy a járművek vezetői várjanak pár másodpercet, amikor a megállóhoz igyekszik a ter­hes asszony. Az már mégis hihetetlen, hogy nehezünkre esne segíteni rajtuk. A Gelkánál tapasztaltuk Olvasóink többsége bizo­nyára ismeri azt az érzést, ami akkor keríti hatalmába a jobb sorsra érdemes tévé­tulajdonost, amikor készülé­ke a legérdekesebb esti mű­sorszám kellős közepén rom­lik el. Ilyen lelkiállapotban volt ismerősöm — akinek vendégeként az elmondott „tévéélményben" részem volt DM POSTA­LÁDA —, amikor vele együtt más­nap reggel a Gelka Károlyi utcai központjába értünk. Már vagy hárman álltak előttünk. Egyikük egy villa­mos kávédarálót szoronga­tott, mely negyedórán be­lül már működött is. A sors azonban nem csupán a ká­véőrlő tulajdonosához volt kegyes, hanem tévés Ismerő­sömhöz is. A hiba bejelen­tésétől számított egy órán be­lül a Gelka ügyeletes szak­embere már „kiszállt" a helyszínre és nem egészen negyedóra munkával „meg­gyógyította" a készüléket. Gondolom, a Gelka tevé­kenységét általánosságban még nem a két leírt esethez hasonló gyors és eredmé­nyes intézkedés jellemzi. Ez egyébként természetes is. hi­szen készülékek hibái sem azonosak. Mégis: az a kész­ség, amellyel a Gelka szak­emberei az említett két el­romlott készülék javításához láttak, bizalmat keltett és jó­közérzetet eredményezett — írja Perényi István. Park vagy libalegelő? Azt kérdezi B. Gyula ol­vasónk, hogy lehet-e Szeged utcáit, parkjait libalegalőnek használni vagy baromfifarm­nak kinevezni? Nem mintha ő nem tudná, hanem azok az emberek, akik állatokat tartanak. Többször ls írtunk már ró­la lapunkban, hogy pénzbír­sággal sújthatják azokat, akik közterületre, utcára ki­engedik a baromfit. Viszont a hatóság nem tarthat kü­lön megbízottat, hogy az ut­cákon járkálva, felírja a sza­bálysértőket. Ezért a szom­szédoknak kellene figyelmez­tetni a szabályt megszegő embereket, vagy jelenteni az esetet a szabálysértési elő­adóknál. Es ha valaki azt hinné, hogy csak a külső vá­rosrészek utcáin szaladgál­nak az állatok, és piszkítják az úttestet, kaparják ki aki­ültetett, szép virágokat —az téved. A tarjáni víztoronyhoz közel eső játszótéren is — persze a gyermekek nagy örömére, de a szülők annál nagyobb bosszúságára — aranyos kis rántanivaló csirkék szaladgálnak. Mi­ért nem gondoskodik róla a házfelügyelő, hogy a bérház­ba nem való állatok ne a parkban szaladgáljanak, s a házban „lakjanak"? Folt a becsületen Bizonyára mást ls felhábo­rít az az eset, amit Cs. B. olvasónk írt meg. Idős, 74 eves felesége a Marx téren megcsúszott, és elesett. Kö­rülfogták az emberek és se­gítették talpra állítani. Míg többen segítettek, valaki ké­zitáskáját ellopta. Személy­azonossági igazolványa, la­káskulcsai, személyes emlé­kei nem kerültek elő. Nem számítva azt, hogy új igazol­ványt kellett csináltatni, va­lamint új lakászárat, ennél sokkal nagyobb baj az, hogy ilyen emberek is vannak, akik a bajra még bajt okoz­nak. Egy tarjáni kisfiú helyett írt nagymamája: megint el­loptak egy gyerrhekbiciklit. Ha a kis fekete gyerek — mert egy nagyobbacska fiú vette el Zsoltikától a kedves játékot — szülei megtalálják az idegen holmit kisfiúknál, a 305-ös épület B. lépcsőhá­zának házfelügyelői lakásába adják le a kerékpárt. Szerkesztői üzenetek Oroszlány János (Hunyadi tér 8.). A levegő tisztaságá­nak ügyében írt észrevételeit köszönjük, a közeljövőben is­mét foglalkozni szeretnénk hosszabb cikkben ezzel a té­mával. A Hunyadi János út­törőcsapat diákjai köszönik a B. V. intézet vezetőségének, a szegedi szalámigyár igaz­gatóságának, a Felszabadulás Tsz-nek, a vízügyi igazgató­ság gépüzemének és iskolá­juk más. a Gefa Sándor is­kola szülői munkaközösségé­nek, hogy két hétig táboroz­hattak a Veszprém közelében fekvő Márkó község mellett. Köszönetüket örömmel to­vábbítjuk. Ambrus Antal (Közép fasor 88.). Sajnálatos ami önnel történt, de a já­róbeteg-ellátás valóban nem Í i klinikára, hanem a rende­őintézetre tartozik. Igaza van, a rendelőintézeti bete­gek valóban nem vigyáznak az intézet tisztaságára, és hangoskodásukkal nemegy­szer zavarják a többi beteg nyugalmát. S. Tibor (Úttörő tér 5.). Valóban sok a régi, megrongálódott ház a város­ban. Kijavításukhoz, tataro­zásukhoz rengeteg pénz kel­lene. Hogy mikor kerül sor az Önök házára, azt nem tudjuk, abban viszont telje­sen Igaza van, hogy az om­ladozó vakolatú házak elé \ járdát elzáró, a gyalogosokat figyelmeztető táblákat tenni kötelesség! P. Gyula: légpus­kával garázdálkodó szom­szédjukat jelentsék fel a ta­nácsi hivatal szabálysértési előadójánál. De névtelen le­velekkel ott sem foglalkoz­nak! Könnyedség, biztonság, virtuozitás Befejeződött a folklórverseny A néptáncfesztiválon részt­vevő együttesek ma délután szakmai bemutatót tartanak a színházban. A koreográfiai versenyen a csoportok egyen­ként 15 perc időtartamú tánckompozíciókat mutatnak be, amelyeket a 15 tagú nemzetközi zsűri bírál majd el. A versenyben az első he­lyezést elért mű koreográfusa 8 ezer forintos díjat kap. A második díj 5, a harmadik díj 4 ezer forint. A román, á bolgár, a Zalai és a Csepel együttes bemu­tatójával fejeződött be hét­főn este a néptáncfesztivál újszegedi folklór versenye. Ezen az utolsó versenynapon ugyanolyan magas színvona­lú produkciókat láthatott a közönség, mint a szombati és vasárnapi estekeri. Kiemelkedően szerepelt a ruszei Najden Kirov tánc­együttes. Nehéz lenne felso­rolni bemutatójuk vala­mennyi erényét. Főképpen mégis a művészi koreográfi­át, Ivan Donev alkotásait és a csoport tagjainak virtuóz tánctudását dicsérhetjük. A gazdag mozgáskincsű, tem­peramentumos bolgár nép­tánc nemcsak dinamikus mozgáskészséget, ritmusér­zéket követel meg az elő­adóktól, hanem fizikai erőt is. Az együttes tagjai bámu­latos könnyedséggel és ter­mészetességgel táncolták vé­gig az előadás 25 percét. A biztonság, a virtuozitás, a fegyelmezett együttes munka mindvégig jellemzője volt be­mutatójuknak. A két hazai 1 .:. jjfcry . l^jH > -. ^Wfflr ... HMHObf ™ ' m \M3mM IKmJJWBÍ , ^ éSBIIJ ilSÜillSill ­csoportnak kőszőnhető, hogy a magyar néptánc a verseny utolsó napján is méltó kép­viseletet kapott a színpadon. Különösen tetszett a csepeli­ek bükkaljai csárdása, a za­laiak műsorából pedig a Dél-dunántúli táncok és Va­sárnapi tánc című kompozí­ciók. A román együttes tag­jai gazdag nemzeti tánc­ízes „Peturja 99 Agárdy Gábor az ecsetről és a drámáról Két esztendővel ezelőtt már elmondta, hogy tős­gyökeres szegedinek érzi magát. Itt született, itt töl­tötte gyermekkorát, ifjúsá­gát. Itt lépett még szinte gyermekiével először szín­padra 1932 nyarán, Madách Tragédiájának első Dóm téri előadásán. A Mózes szegedi próbáira a Csinom Palkó forgatásáról érkezett. Az utóbbi években festőként is szép sikereket ért el. Nemrég helyezték el Petőfiről készí­tett portréját a szalkszent­mártoni Petőfi-emlékházban. Legutóbb József Attila-port­rét festett a szabadszállá­siaknak, a közeljövőben akarja megfesteni Vörösmar­tyt Fót számára. — A képzőművészet azért izgat, mert ami értéket ezen e területen sikerül létrehoz­nunk, saját erejéből meg­marad, míg a színpadi pro­dukció a pillanat számára születik. Annak ellenére, hogy hatása, nyoma a néző­ben tartós, maradandó le­het. Portréfestés közben mindig a karaktert igyek­szem megragadni, s ez a te­vékenység hasonlatos ahhoz, amivel a színpadon foglal­kozom. Petőfi-portrémat ba­rátaim unszolására küldtem be a Petőfi Irodalmi Mű­í 1B ; zeum jubileumi képzőművé­szeti pályázatára. A zsűri az én alkotásomat ítélte a legjobb­nak, így került a portré vé­gül Szalkszentmártonba. E siker hírére kértek fel a szabadszállásiak, hogy fes­sem meg József Attila port­réját, s kaptam a megbízást Fótról. Meglepett, hogy a szabadszállásiak még máig sem tudják elfelejteni a raj­tuk esett szégyent, azt, hogy Petőfi megírta őket mint jó­akaróját megverő, elűző né­pet, Az apostolban. Dacból Petőfi egykori szálláshelyén a jubileumi esztendőben Jó­zsef Attila-emlékszobát hoz­tak létre, s nekem is meg­mutatták azt a helyet, ahol annak idején, az 1848-as vá­lasztási harcokban Petőfit inzultálták. , Közben az is kiderül, hogy Agárdy nemcsak a színpad­dal, hanem a festőszerszá­mokkal is Szegeden kötött ismeretséget, mégpedig a nemrég elhunyt Erdélyi Mi­hály egykori Széchenyi téri műtermében. Most azonban elsősorban a Madách-dráma egyik szereplőjének, Abriam­nak a jelleme foglalkoztatja. — Keresztury Dezső ezzel az ajánlással küldtd el ne­kem az átdolgozott Mózes­drámát: „Agárdy Gábornak, a Mózes Peturjának". A né­pet Mózes ellen lázító Abi­ram nem született gonosz­tevő, nem intrikus tigura. Hibája az, hogy szűkagyú, nincs látóköre, nemzete sor­sát és tennivalóit egyéni ér­dekei szempontjából ítéli meg, a pillanatnyi jólét, a húsos fazék kedvéért le­mond a jövőről. E hibája miatt a nehéz, válságos hely­zetekben a megpróbáltatások között veszélyes elemmé vá­lik, akit a közösség érdeké­ben el kell pusztítani. Azért játszom szívesen, mert úgy érzem, sorsa, tragédiája ma is intő példa lehet. Cs. F. kincsből választhattak bemu­tatójukhoz anyagot. Friss, dinamikus táncaik közönség, sikert arattak, kitűnő zene­karuk tagjai pedig az újsze­gedi versenyek zenei közre­működői közül a legnagyobb tapsot kapták a Pacsirta cí­mű mű virtuóz előadásáért. Hogy melyik csoport a há­romnapos folklórvetseny győztese, a nagydíj és a* aranypapucs birtokosa — csak a gálaest után dől el. A közönség mindenesetre jól, tartalmasan tölthette idejét az újszegedi színpad nézőte­rén. Minden bizonnyal nem­csak kitűnően szórakoztak a nézők, hanem hasznos isme­reteket is szerezhettek, mű­vészi alkotásokban gyönyör­ködhettek. A fesztivál eseményei ter­mészetesen nem zárulnak le a folklórversennyel. A tánco­sok készülnek a nagyszabású közös produkcióra, a He­gyen-völgyön lakodalom Dóm téri bemutatójára. Az első próbát tegnap, kedden este tartották a téren, a kosztümös főpróba pedig csütörtökön lesz. Ma dél­után tartják a koreográfiai versenyt a színházban. A gá­laestig persze pihenésre is jut idő: pénteken Szeged kü­lönböző üzemeit látogatják meg az együttesek tagjai, este pedig mindenki részt vesz a széksóstói barátsági találkozón. A csoportok ve. zetői, a hat ország delegáció­ja és a zsűri tagjai csütörtö­kön egésznapos szakmai ta­nácskozáson vesznek részt. Ezen az európai néptánc helyzetéről Maácz László, a Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztályának munka­társa tart előadást. A tanács­kozás résztvevői foglalkoz­nak a magyar néptánc hely­zetével is, és természetesen a szegedi fesztivál tapaszta­lataivaL S. E. Premier előtt a szabadtérin Madách drámája Ma, szerdán este tartják a szegedi szabadtéri színpadon Madách Mózes című drámájának második főpróbáját a budapesti Nemzeti Színház művészei. Az első főpróbáról készült képűnk az előadás egyik látvánvos pillanatát ábrázolja, középen a címszereplő Sinkovits Imrével. Premier: pénteken.

Next

/
Thumbnails
Contents