Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

KEDD, 1975. JtTLlUS 17. Érthetőié tenni Madáchot Beszélgetés Marton Endrével, a Mózes rendezőjével Marton Endre kétszeres badtéri előadásokhoz. Az Kossuth-díjas kiváló művész, azóta létrejött szabadtéri já­a Budapesti Nemzeti Szín- tékokkal ütt nas, ház igazgatója második al- „,I , kálómmal rendez a szegedi csaladdá vált, mely gazda­szabadtéri színpadon. Ott színvonalas művekkel, volt 1959-ben, a felújított já- izgalmas előadásokkal színe tékok bölcsőjénél, amikor az síti a magyar szlnházkultú­6 rendezői elképzelései sze- r6t- A kezdeti nagy, láwas rint került színre Kós Ká- örömök elülték, túl vagyunk roly történelmi drámája, a az első hullám igényes és Budai Nagy Antal. Azóta izgalmas produkcióin. Az új mindössze kétszer járt Sze- feladat, hogy művészileg geden, akkor is nézőként. mé* igényesebb, átgondol­Egyszer rendezett szabadtéri tabb szabadtéri produkciókat előadást, két éve a Margit- csináljunk. Szegedre az a szigeten az Üri murit. Most nagy feladat vár, hogy szel­a 15. évadját ünneplő Sze- lemileg, kultúrpolitikáikig és gedi Szabadtéri Játékok pre- a műsorstruktúra tekinteté­mierjén, július 20-án az ő ben ú^ít8a me* önmagét, rendezésében léthatjuk Ma- Mert nem a szegedi játékok dách Imre drámáját, a Mó- színvonala csökkent, hanem zest, amelyet a budapesti kő- a többl magyarországi sza­színházi előadás alapján badtéri színház nőtt fel hoz­A szegedi nyár évről évre nak egy előrehaladott stádi- erősen stilizált táncokat, és adaptál a Dóm tér sajátos ÜJabb koncepciót kelle­rangosabb eseménye a Nem- umát mutatta feL Ezeknek a az élő tánc és zene alig meg- körülményeire. Hat színházi ne kidolgozni Szegeden, hosz­nagyszerű kompozícióknak változtatott anyagait is. szezont ért meg már a Mó- szabb, négy-hat éves műsor­Néptáncművészek a liget színpadán A fesztivál folklórversenye zetközi Szakszervezeti Nép­táncfesztivál. Hangját és je­lentőségét egyrészt azok a nemes célok adják, amelye­ket a rendezők tűztek eléje: szolgálja a népek barátságát azzal, hogy elősegíti a külön­böző nemzetiségű amatőr táncosok találkozását, lehető­vé teszi egymás folklórkin­csének megismerését. A sze­gedi fesztivál immár nemzet­közi hírét-nevét gyarapítja azonban a táncbemutatók egyre magasabb művészi színvonala is. A lelkes sze­gedi közönség tapssal kife­jezett elismerésén túl élénk figyelmet és érdeklődést vál­tanak ki az újszegedi folk­többsége a magyar folklór­kincs legszebb motívumait A két gyönyörű est után mindenképpen azt kell mon­zes-előadás, a háromszázadik terveket. Olyan ívet megal­előadás felé tart. Érdekes, és Kotnl> melyre fel lehet fűzni őrzi és egyszersmind új for- danunk. jól feikészült, szín- pálmai kirándulásnak ígér­mába önti. A művészi alko- yonalas mflsorokat bemutató kezIk 8 szf«edl futató, tómunka e produktumai együttesekkel találkoztunk, mintegy összesürítik, egyút- Aközönség vlrtuóz táncoso­tal hangsúlyozzák a magyar ^ színpompós koSztümő­folklór jellegű tánc karakté- ket> impozáns sz£npadképe- előadásokról. res vonásait, jellegzetességeit ket láthatott ' " " " az évi műsorokat, s akkor szegedi nem egy lesz az Marton Endrével, a Virág- ország szabadtéri színpadai cukrászda teraszán beszél- között, hanem a szegedi lesz. gettiink. Először a szabadtéri Ezeket úgy mondom, mint természetesen vendég, aki nagyon szereti főleg a szegediről esett szó: Szegedet, drukkol sikereiért. a művészi ábrázolás szintjén tükrözik. — A magyarországi sza- — A Mózes több évadot Nem kell korrigálni az ed- badtéri játékok szülőanyja a élt meg a Budapesti Nem­A folklórjelleg elhalvónyu- di8 elmondottakat a verseny bzegedi. Legnagyobb jelentő- zeti Színház színpadán. Most lása, a közvetettebb ábrázó- tegnapi, harmadik estje után sége éppen ebben van. Két új körülmények között kell lési' igény természetesen a sem> amelyen a román, a kőszínházi évad között a fel­külföldi együttesek műsorá- bolgár, a Zalai és a Csepel szabadulás után itt volt elő­A szovjet táncegyüttes mutatkozott be. 8zör szabadtéri előadás. A szovjet A tegnap befejeződött folk- felújított Szegedi Szabadté­lórversenyek, a színházi bői is kitűnik, szakmai bemutatók a nép- (£ényképünkön a tóz* SÖRTtótaöST64" együttes, és a lengyel cso- árversenyt holnap szakmai ri Játékok megújulást ho­Az idei folklórverseny port versenyprogramja pél- bemutatok követik. Az zott a magyar színházi élet­színpadra állítani. Mit je­lent a rendezőnek ez az adaptáció? — A mű szellemi mon­danivalóján természetesen nem változtathatunk. A szí­újabb bizonyság: ez a fesz- dául felmutatta ezt a jelen- együttesek a színházban mu­k^lM/SL* ía!!LéS séget, kompozícióik azonban tatják be a koreográfiai ver­senyre készült kompozóció­kat a szakembereknek. külföldi elismerést. A szom- . , , bat és vasárnap esti bemu- mégsem hasonlíthatok a tatók szakmai elbírálása a Bartók vagy a Vasas műso­nemzetközi zsűri — nem rában látottakhoz. Egy-két konnyu — feladata lesz. A tóncszámuk uavanis maid­kozonség valamennyi együt- ugyanis maja tes műsorában gyönyörködik, nem az °Perett> va6y az ud­ismerkedik a baráti orszá- vari szalontáncok világa fe­gok tánchagyományaival, el- lé távolodott "el a népi tánc­ragadtatassal figyeli a nép­tánc művészeit, az amatőr be, és kedvet csinált a sza- nészi játék koncepciója is a Ma nyílik a nyári egyetem táncosokat A folklórverseny első két napján bemutatkozott négy külföldi és négy hazai együt­tes műsorát az általánosan értékelő, elismerő szavakon túl nagyon sokféle szempont­Tizedik alkalommal látja vendégül Szeged a Pedagó­giai Nyári Egyetem részt­vevőit: az ország minden részéből érkező pedagóguso­kat, külföldi szakembereket. Tegnap délután a városi tanácsházán Papp Gyula el­nökhelyettes, a fesztivál in­tól. Nem véletlen, hogy a téző bizottságának elnöke fo­folklórjelleget erősen őrző gadást adott a néptáncfeszti­táncaikkal váltottak ki na- válón részt vevő együttesek Szociológia, szociálpszicholó­gyobb tetszést. Ugyanez a vezetőinek, képviselőinek. A ^ári ^mté^akörei^z titka a szlovákiai, a tatabá- fogadason ott volt dr. Ortu- ünnepélyes megnyitó nyai, az Avas együttes sike- tai Gyula akadémikus, a kedden rének is. A jugoszláviai tón- zsüri elnöke, dr. Ozvald lm- lesz a cosok nehezen sorolhatók be re> a városi pártbizottság auditórium maximumában. ból vizsgálhatjuk. Produk- Hj™ felóUított cs°P°rtok titkára> JuháSZ JÓZSef' nökhelyettese. Ugyanitt hangzik el a mai első elő­adás is, amelyet dr. Ferge Zsuzsa kandidátus, az MTA Szociológiai Intézetének tu­dományos osztályvezetője tart Társadalmi struktúra és iskolarendszerünk címmel. Holnap három előadás szere­pel a nyári egyetem prog­délelőtt 9 órakor ramjában. amelyeket dr. Ri­tudományegyetem *oók Pálné. az OPTI tudo­mányos csoportvezetője, dr. Majzik Lászlóné főiskolai ta­ma, cióikat nemcsak a nemzeti táncok sajátosságai, hanem a koreográfiák egymástól elütő ijellegzetességei, a színpadra állítás módjai, a más-más előadói stílus és színvonal stb. is elkülöniti egymástól. A néptónemüvészet fejlődé­sének mai, felfelé ívelő sza­kaszában azonban szinte ma­gától adódik, hogy egyetlen általánosan érvényes elv alapján csoportosítsuk a be­mutatókat. Ennek lényege: a színpadon „életre kelt" ko­reográfiák különböző mér­tékben őrzik a táncok folk­lór jellegét. Korántsem arról van szó, hogy kevésbé ta­láljuk értékesnek az élő tánctól, a népi hagyománytól erősebben eltérő kompozíció­kat, mint azokat, amelyek kevés változtatással viszik színpadra a folklórkincset. Egyszerűen egy megállítha­tatlan, törvényszerű fejlődési folyamat jelenségeivel talál­kozunk, amely lényegét te­kintve nem más, mint a folklór és az úgynevezett ht­vatásos művészet egymáshoz való közeledése. A két versenynap bemuta­tói közül a Bartók és a Va­sas együttes produkciója volt £z, amely ennek a folyamat-a Bemutattak ugyanis SZMT vezető titkára. az Megnyitóbeszédet mond Papp nár és dr. Kozma Tamás Gyula, a városi tanács el- kandidátus tartanak meg. Szobrok a parkban, fafaragások a Bartókban Ritkán találkozik az em­ber a szépség olyan nyilván­való és egyértelmű megjele­nésével a mai művészetben, mint amilyennel a második szegedi szabadtéri szoborki­állítás két kiállító művésze, Tóth Valéria és Kligl Sán­dor örvendeztetett meg ben­nünket. A fiatal hódmező­vásárhelyi művészházaspár első önálló tárlatát vasárnap délben nyitotta meg dr. Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igaz­gatója. A nézők első élmé­nye a szobrok szépsége. A művekből áradó tisztaság, emberség, harmónia. A Ta­nácsköztársaság úti sétányon, a Sajtóház előtti parkban naponta százak és százak né­zegetik a két fiatal szobrász alkotásait. Nem mehetünk el szó nélkül e vállalkozás — a kiállítás a Sajtóház Mű­vészklubjának és a Móra Ferenc Múzeumnak közös rendezése — népművelési, művészetnevelő, ízlésformáló missziója mellett. Olyan em­berek találkoznak itt a park­ban levő szobrokkal — a képzőművészettel —, akik­nek nagyrésze gátlásoktól, kisebbségi érzésektől fékez­ve, vagy éppen érdektelen­ségtől bénítva nem lépik át kiállítási termek ajtaját. De itt az utcán, a parkban, a téren, séta közben belebot­lanak a „művészetbe". Meg­állnak a szobrok előtt, hát­rább lépnek, körbejárják. Találkoznak a szobrokkal, művészek alkotásaival. Szem­től-szembe gyönyörködnek Tóth Valéria mélyen emberi szobraiban, Kligl Sándor öt­letes plasztikájában. Tóth Valéria portrékat és figurális kompozíciókat mu­tat be ezen a szabadtéri tár­laton. Köztük olyan lírai plasztikákat, mint amilyen a Merengő, Töprengő, Vízpar­ton, Térdepelő. Nőalakjai a test szépségéről éppúgy val­lanak, mint a mozgás kife­jező erejéről, a mozdulat harmóniájáról. Fiú-szobrának kamaszos vonásait ellenpon­tozza az Anya gyermekével című nagyméretű szobrának tudatosan felnagyított né­hány részlete. Külön tanul­mányt érdemelne e kompo­zíció; ahogyan az anyatest különös, emberi domborzata óvja-védi a kisgyermeket. Portréi közül a Nausika cí­mű leányarcmás és a Szabó Miklós portréja című rene­szánsz portrékat idéző szo­bor emelhető ki. Kligl Sándor néhány nagy­szerű ötlettel — Festő, Fel-. találó —, portréval — Sze­methy Imre portréja —, ál­latszobrával — őzikék — és rézdomborításokkal díszített kaputervével hívja fel ma­gára a figyelmet. Ragyogó ötletből igazi plasztikát tud teremteni, olyan szobrot, amelynek már nemcsak ma­ga az ötlet a csattanója, ha­nem a plasztikai kifejezés­mód, a szobrászi fogalmazás is. Rézdomborítással díszí­tett kaputervét egyelőre terv­nek érezzük, bár a dombo­rítás-betétek ragyogó ritmus­érzékről és felületi meg­munkálásról tanúskodnak. Legérettebb és legmegraga­dóbb alkotása az Alvó című szobor. A különös és bonyo­lult téri helyzetben levő női figura harmonikus szoborrá, nemes plasztikévá, érett mű­vé válik Kligl Sándor keze­nyomán. Ha néhány mondatot idé­zünk Polyák Ferenc fiatal népi fafaragó vallomásából, kulcsot kapunk a Bartók Béla Művelődési Központban tegnap megnyílt kiállítás megértéséhez: „A forma, a mozdulat érdekel, hogy a száraz anyagot én alakítom, formálom kézzé, lábbá, fejjé — úgy, ahogyan látom a pa? rasztot, vagy amit éppen fa­ragok. Az ember érdekel el­sősorban, külső mozdulatai­val, belső indulataival együtt... Szívemhez nőtt a pusztai ember, mint ághoz a virág, vershez a dal. Fara­gom őket, amint citeráznak, amint elalszanak egy ke­nyérrel a hónuk alatt..." Nagy, vágott felületekkel dolgozik. Szobrain semmi fe­lületi játék, részletezés, mel­lébeszélés. A tömör, a sum­mázott lényeg minden fa­szobra. Tőmondatos egysze­rűség. A tisztánlátó ember fömörítő igénye. Ugyanakkor szilárd és nyugalmas egyen­súly, biztos szerkezet, hatá­rozott ritmus. Farag körtefá­ba, dióba, szilbe, tölgybe; készít körplasztikát és dom­borművet. Szoborcímei kö­zött ilyenekkel találkozha­tunk: Korhely Pista, Neka­szélj Pista bácsi, Pali bácsi a citerájával, Sárkány néni, Lámpás asszony, Orvos a ta­nyán, Olvasó paraszt. Egy fiatalember — 1945-ben szü­letett — műveit láthatjuk, melyekben ősi tisztaságuk­ban él és folytatódik a nép évezredes művészete. Egy patak, melynek eredője tisz­ta forrás. „ - Tandi Lajos régi. Minden más azonban teljesen új. A téves elképze­léseknek — látványosság, nagy tömegeket mozgató ren­dezés, óriási statisztéria — ellenáll a madáchi mű ereje. Viszont a forradalmi, drá­mai gondolat a szegedi Dóm téren igazi mélységeket kap. Madách monumentális goo­dolatal betöltik a monumen­tális teret. A népvezér és a vezetettek drámájában a tö­meg nem massza, hanem sokarcú nép. bizakodó és hi­tetlen, segítő és visszahúzó erő, mely hatalmas küzde­lemben válik nemzetté. A nép nem dekoratív elem, ha­nem e darab 'főszereplője. Ezért van mindenkinek sze­repe, minden egyes szerep­lőnek koreografált mozgása. A Budapesti Nemzeti Szín­ház stúdiójának tagjai, a hat év óta működő stúdió volt tagjai és a Szegedi Egyete­mi Színpad színjátszói vesz­nek részt a Mózes által ve­zetett „nagy menetben". Ezen a téren, a dóm előtti előadáson láthatóbbá és ért­hetőbbé kívánjuk tenni Ma­dách nagy gondolatait. Ezt segíti a színpadkép, melynek két eleme van, a sivatagot megjelenítő térszínpad és a színpad fölé hajló ég. A gon­dolatok vizuális megjeleníté­sét több újdonsággal is igyekszünk elősegíteni. — Kérjük, néhány mon­datban fogalmazza meg a mü mondanivalóját. — A Mózes a vezetők és vezetettek drámája. A nép által választott vezér meg­tanítja nemzetté válni a rabszolgaságban szenvedő tö­megeket. A madáchi mű egyik lényeges gondolata, hogy minden kis nemzetnek joga van a szabadságra és függetlenségre. Arról szól a darab, hogy az a nemzedék, mely óriási küzdelmek, ál­dozatok árán sikerre viszi a nemzet sorsdöntő vállalkozá­sait. beleroppan a hatalmas vállalkozásba azért, hogy a következő nemzedék eljus­son az ígéret földjére. Érről a hősi, drámai menetről szól Madách Imre színműve; a Mózes vezette népről, a sza­badság akaráséról és győzel­méről. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents