Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

a SZOMBAT, 1973. JÜNIUS 9. A domaszéki koordináció Még a (anácsválasztások falunak, hogy se iskolája szó, hasonlóan súlyos tételelótt, a jelölő gyűléseken föl- nincsen, sem óvodája. Párját ként kerül a tanácskozás aszadták a leckét a mostani ta- ritkító az itteni furcsa adott- talára. A társadalmi összefonacsoknak. Elmondták, mit ság: szerte a járásban az a gás mellett azt határozták, szeretnének megoldani és törekvés, hogy a tanyai diá- fölkeresik a községből eljáró mihez adnának maguk is kok belterületi iskolában vé- dolgozók munkahelyeit, hogy közvetlen segítséget. A föl- gezhessék tanulmányaikat, hozzájárulásukat kérjék. A adatokat a tanácsoknak cí- itt a belterületről járnak ki két szakszövetkezet elnöke mezték, megoldásuk azonban a tanyára, mindenképpen azonnal fölajánlotta a segítcsupán tanácsi közreműkö- korszerűtlen, és a túlzsúfolt- séget. dessal sokszor lehetetlen, ság miatt egeszségtelen kö- Több közút szeli át a falu Napjainkban keresik a se- rülmények közé. Érthető, hatalmas határát, sok buszgitótársakat a tanácsok, hogy hogy szinte minden jelölő megálló található tehát, de minden megvalósítható köz- gyűlésen elhangzott: épít- szél és eső ellen védő egyetérdekű javaslat valóban meg sünk végre új iskolát. A len váróhelyiséggel sem renis valósuljon a község javá- koordinációs értekezlet arra delkeznek. A kisiparosok a megállapításra jutott, hogy már a jelölő gyűlésen fölDomaszéken úgynevezett a község ezzel a nagy gond- ajánlották munkájukat és koordinációs bizottságot hoz- dal egyedül megbirkózni szakértelmüket, most döntés tak létre. A résztvevők előtt nem tud, felsőbb szervek tó- született, hogy a hozzávaló a tanácselnök újra fölsora- mogatósót fogja kérni. Ami nyersanyagot a községi takozlatta, mit kell megolda- viszont társadalmi munkával nács adja. niuk, és kérte az érdekeltek elvégezhető, azt a község la- A dűlőutak egyre forgal— köztük a ket szakszövet- kossága el fogja végezni. masabb közlekedési utakká kezet — tamogato segitseget Az ovoda építése, tekintve, váltak, állandó karbantartá.. J, h°8y az iskolabe készülők suk nélkülözhetetlen. MindEgyik legsúlyosabb gondja előkészítésének nélkülözhe- két szakszövetkezet elnöke ennek a napjainkban alakult tetlen intézményéről van itt bejelentette, a gazdaság körzetében a szakszövetkezet gé' ők a gépek mellett Száz ipari foglalkoztatott- vek szerint arányuk az ipar- Mert vannak teendők — ból 44 leány vagy asszony, ban jelentősebben már nem kiváltképp a szemlélet megSzáz munkás közül 42. A növekszik — ez az úgyneve- változtatásóban — ezen, szakmunkások esetében száz- zett tercier ágazatokban, a azaz a lányok, asszonyok ólból húsz. A népgazdaság ke- szolgáltatásokban, a kereske- dalán is. Ha már ipar. akkor resőinek 42 százaléka, több, delemben, az igazgatásban, legyen iroda; az adminisztmint 2,1 millió fő a nő. A az egészségügyben stb. megy ratív alkalmazottak 78 szásokat emlegetett nőkérdés- végbe —, de számszerűen zaléka nő... Mond ez is nek nemcsak politikai, tár- újabb tízezrek keresik majd valamit. S a baj nem ez. hasadalmi jelentősége van Ha- kenyerüket gépek mellett, nem az, hogy nagyobb a nem gazdasági is. egyenlő Nem mindegy, mekkora, becsülete — amint a szaksúllyal. Mert ma már túlju- milyen ízű ez a kenyér. emberek mondják, társadaltottunk azon, hogy elég A munkahelynek a szű- mi presztízse — a műhelymunkát adni. A munkával, a kebb közösségnek döntő sze- fmoksógnak, az anyagkönymunka mellett ezer minden repe van abban, hogy szá- velésnek. bérelszámolásnak, jár még az iparban dolgozó mottevően változik-e a nők mint a szakmának_a köszöAz ünnepi könyvhét kiadványai Könyvkiadásunk két remeke Az Wei ünnepi könyvhétre zl gyűjteménye ez a könyv, két ragyogó, művészi igényű A ragyogó technikával kékötettel tiszteleg könyvki- sritett miniatúrákon híven adasunk, az 500 éves magyar jelenik meg a 14. század emkönyvnyomtatás előtt. Ha- bere és környezete is. Ezek sonmás-kiadásban jelent meg a miniatúrák a trecento legaz első magyar nyomtatott jobb darabjai közé tartozkönyv, a Chronica Hunga- nak. Nemcsak'a kortörténetrorum és a MaRyar Anjou tel, képzőművészettel, irodalegendárium. Mindkettő a lomtörténettel, ikonográfia, magyar könyvkultúra nagy- val, viselettörténettel foglalszerü tette. Bizonyítéka a kozó szakemberek érdeklődémagyar könyvművészet fel- sére tarthat számot a magyar készültségének, nyomdaipa- nyomdaművészet és könyvkirunk fejlettségének és a ma- adós e remeke, de sok örögyar olvasótábor igényessé- met találhat benne minden gének. szép könyvet kedvelő mű. . „ _ veit olvasó. A kódex lapjai A Chronica Hungarorum az évszázadok folyamán az első magyar nyomtatott 8zétszóródtak a világ minden Faks^ite-kíadósu! Horváth — — János fordítása, és az első tötte össze a kötet anyagat a magyar nyomtatvány jelen- római Biblioteca Apostolica tőségét és kalandos életútját Vaticana, a New York-i bemutató Soltész Zoltánná- pi , M Lib és a tanulmany alkotja a kötetet. v , ... A 15. században Mátyás ki- leningrádi Ermitazs gyujterály Magyarországa az egyet- ményéból. ö írta a 143 szilen ország, amelyben első nes képet tartalmazó kötet nyomtatványként a nemzet krónikája látott napvilágot. Hess András a nyomtatómester így ír magáról és hősies vállalkozásáról: „Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és kellemes. Ugyanis mindenki a szülőföldjét szereti elsősorban, többre tartja a földkerekség más tájainál, és honának minden szülöttje leginkább az övéinek életét vágyik megismerni: hogy azok milyen életet éltek; és hogy utánozza, ha valami nevezetes és emlegetésre méltót talál benne: ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek. ezen okulva, óvakodjék tőle." Az érdekes és értékes történelmi mű méltó köntösben, gondos kiadásban jelent meg a könyvsatrakban. A Magyar Anjou legendárium az idei könyvhét meglepetése. 344 oldalon, Szántó Tibor tipográfiájával, színes és aranynyomásű hasonmáslapokkal mutatja be azt a kódexet, melyei Károly Róbert magyar király 1337 körül készíttetett* kisebbik fia számóra. A Nápolyban nevelkedő András herceg neveltetését hivatott szolgálni ez a királyi pompával készített képeskönyv. A kódex Krisztus és a szentek élettörténetét beszéli el képekben, ám nem csupán szentek életrajtanulmányát is. peivel gondozzák ezután az utakat. Javasolták a jelölő gyűléseken, hogy a feketeszéli fogorvosi rendelőt tegyék általános orvosi vizsgálatokra is alkalmassá. A felszerelés kiegészítésére mindenképpen szükség van, keresik a megoldás lehetőségeit. A Béke Szakszövetkezet elnöke vállalta, hogy területén megszervezi a tejbegyűjtést, ha a Tejipari Vállalattal megfelelő kapcsolatot tud kialakítani. A Kossuth Szakszövetkezet elnöke a két gazdaság közös összefogását javasolta. Az asszonyok munkavállalási gondja enyhítésére szintén a két szakszövetkezet teszi meg a szükséges lépéseket. Indokoltnak találták azokat a kéréseket, hogy a tanyaterületeket 800 négyszögölről 1 holdra emeljék föl. Fölvetették a választók azt is, hogy a szakszövetkezetek nem veszik át a fölajánlott földterületeket. Jéves értesülések terjedtek el, mondta a Béke Szakszövetkezet elnöke. Csupán azt kérik, szeptember l-ig jelentsék be földátadási szándékukat, hogy a szükséges előmunkálatokat megtehessék. A mórahalmi ÁFÉSZ körzetéhez tartozik Domaszék. Ide is címezték néhány megoldásra váró föladatot. Az egyik, hogy szervezze meg a község húsellátását, a másik pedig, hogy indokolt lenne egy új áruház építése. H. D. helyzete. A műszakok he- rűsségnek, esztergalyozáslyes megosztása, a munkaidő "ak. muszerészségnek, főalatti szakmai továbbképzés nasnak, szovesnek. szabáslehetőségének megteremtése, naka részmunkaidőben való fog- Q r » lalkoztatás, a nehéz fizikai DCrCS*** tevékenységek gépesítése, az egészségtelen munkakörül- Napjainkban már ritkán mények fokozatos fölszámo- akad példa arra. hogv az nők hatalmas seregének. Eltartottakból keresők Nem árt visszatekinteni. 1949-ben kétmillió munkaképes korú eltartott nő volt jása — egy-egy állomás a járt és járandó úton. Ezt „fentről" nehéz elérni, ha „lent" a tettekre hivatottak Kezdve a képzéssel az országban. Ma számuk a hatszázezret is alig haladja meg. Száz ipari foglalkoztatottból 21,5 volt nő 1949-ben, a vállukat vonják ma 44. A textilruházati iparban a munkások 84, a kézmű- és háziiparban 80, a textiliparban 71. a nyomdaiparban 54. az élelmiszeriparban 50, de még a vegyiparban is 40 százalék a nők Segédmunkás az életmlaránya. S hogy eloszlassuk a szeriparban dolgozó nők öttévhitet, ami szerint a nők yen százaléka; 42 százalékuk csak a „női" iparcsoportok- * ban vannak otthon, írjuk le: betanított munkás, s csak a híradás- és vákuumtechni- nyolc százalék a szakmunkai ipar minden száz mun- kások aránya. Igaz, a textilkásából 57 leány vagy asz- ruházatl lparban ez utóbbi szony. Jó néhány iparteru- _„ , ,,, „ , leten tehát a nőkhöz kell 53 "fcalékra emelkedett, igazítani a fejlesztési, tech- Területenként tehát nagyok nológiai terveket éppúgy, az eltérések, de az ipar egémint a munkásvédelmet, a szének csekély szakmunkás. szociális gondoskodást, azon ... . ... egyszerű oknál fogva, hogy nD1 arar,ya mar a ny°lc ők alkotják az ott tevé- talános utáni továbbtanuláskenykedők többségét. nál megsejthető. A szakmunegyenlő munkáért egyenlő bér elvét a nők esetében kirívóan megsértsék. Kirívóan. Van itt még teendő — például az órabérbesoroíási úgynevezett től-lg határok kihasználásában, hogy neesak férfiak érjék el a maximumot —, hiszen vizsgálatok szerint a férfiak legalacsonyabb és legmagasabb órabére közötti különbség ötszörös, míg a nőknél «ak háromszoros... Ahogy az ágazatok közötti bérkülönbségek is vizsgálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességének megfelelően —. változtatásra. Központi és helyi teendők ötvözete szilárdítja és hoszszabbítja azt az utat, amely az ipari munkásnők jobtt Heti 44 óránál többet ma kástanulóknak pusztán ••••H^H^^HHIII már csak az ipari munkás- gyedé lány, a gimnáziumot h«T»téhei, megbecsuleséhea nők négy százaléka dolgozik, végzettek csak végső eset- vezet- Am na*y hiba 'enne Jó ez? Természetesen. Ám , „ .... „ ..". , , vegyünk szemügyre egy ben adjak fejuket szakma másik adatot: száz munkás- elsajátítására, inkább — átúgy vélni, hogy ahol igazságosan megfizetik a nők nőből 60 betanított. 21 se- menetként - segéd- és be- munkáját. ott már megtetgédmunkat végez, s csupán tanított 19 érte el a szakmunkás munkát vállalnak. rangot. Rossz ez? Igen. Arra Sűrűn, szándékaikkal ellentek mindent. A kötelességek közül is csupán egyet hajfigyelmeztet, hogy nem "le- tétben, nem átmeneti időre tottak vegre" het, nem szabad a nők helyzetét. a teendőket leegyszerűsítve megítélni. A legfőbb utánpótlás Öt év alatt a szocialista iparban 150 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma. Ebből mindössze 30 000 a férfi, a „megmaradó" 120 000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati terszól választásuk. Mészáros Ottó Erdőtűz ellen Tűzgödrőket, szalormasütőket készítenek a szombathelyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói a Vas megyei erdőkben. Minden tűzgödröt vasfedővel lótnak hogy a szél a parazsat széte fújja, s emiatt erdőtűz ke-j letkezzék. A kezdeményezést a köH nyező megyék erdészei iS el, amely megakadályozza, átveszik. Tóth Béla; Céhmesteri irományok — Nahát, akkor követközzenek az emberek okulására szolgáló istóriák, mivel iparban foglalkozó igaz sohasem tudhatja, miféle bölcsességre van szüksége, hogy böcsülettel forgassa magát az életben. De amelyik elalszik, még mondom, ide készítettem a szőröző gyalut, de ahhon odavágom! Szóval a címje: A subadarab ura a szélnek. Mikor a szél elindult utazni, hogy majd az egész világon körösztül megy, így szólt: „Dujj, fujj! még a kőfalon is körösztül!" A szél mindig azt mondja: dujj, fujj! Ment is a szél, még a legsűrűbb rengeteg erdőkön is körösztül, ahova se a nap, se a hold, se a csillag be nem világít, ha valakit meglátott, csak rákezdte: „Dujj, fujj! még a kőfalon is körösztül." Amint ment, rátalált egy subadarabra, ki volt vetve a faágakra és ezt meghallotta a subadarab, hogy mondta a szél: „Dujj, fujj! még a kőfalon is keresztül." Azt mondja a subadarab a szélnek: „megállj, szél! még én rajtam se!" Akkor mondta a szél: „Nem a naccsógos úrhon szóltam!" Így aztán a szél megcsöndösödött, mikor a suoadarab megtámadta. Ügy is varr* Legyen az ember kőépületben, a szél oda csak bemegy de a subán, vagy a ködmönyön nem bír keresztül menni, azért mondta, hogy: „Nem a naccsógos úrhon szóltam!" —i Alszotok-e? — Nem. — Egyenként! — Nem, nem, nem, nem, . L — Akkor következik: Miért hívják a csizmadiát Nyehónak? A kisteleki vásáron árult a majszter a legényivei. Oda állított hozzájuk egy öreg parasztembör, hogy van neki egy rossz gebéje, nem venné meg a bőre kedviért, neki bűrre van szüksége! A majszter, hogy rá ne fizessen a vásárra, elküldte a legényét, hogy kerítsen elő egy kaptafát, melyik a legnagyobb, meg plajbászt, amilyent az ácsok használnak! maj megmérik, hogy körül-belül mennyi bőr van rajta? Majd aztan ki készíttetik. Mikor előjött a legénye, fogta a nagy kaptafát, aztán körülplajbószolta. A ló — még a hátán meg a nyakán plajbászolta körül a kaptafáját, addig csak állta türelmesen, de mikor a hasához értek, a gebe rugdosódott. Hogy engedelmességre bírja a lovat, megveregette a hátát, mindég azt mondta: „Nye! nye!" A legénye pedig fogta a száját, az meg mindig azt mondta: „Hó! hó!" A mérés alatt a sokadalom összegyütt, nézték, mit csinálnak a csizmadiák a lóval, hogy aztán hallották: „Nye! hó!" elkeresztelték Nyehónak, azóta úgy is híjják űket, „Nyehó!" hanem haragszanak érte. — Alszotok-e? — Nem, nem, nem, — Akkor következik: A Csizmadiahal. A csizmadiának volt egy legenye. Tavasszal már a munka megszűnt, a legényt nem akarta elküldeni, mert jó munkás volt, azt mondta neki: „János! és nem küldöm el magát, de látja, nincs munka, majd a szőlőben is dolgozgatunk egyet-mást, ami előadja magát! Maradjon itt, majd kimegyünk a szőlőbe kapálnifj A legény beleegyezett, mert munka máshol sincs, mit barangoljon? Inkább dolgozik a szőr lőben is. Kimentek a szőlőbe kapálni. Azt mondja £ mester: „János, iparkodjon, estére halat eszünkn János nagyon szerette a halat, iparkodott ka-! pálni. Este, mikor hazamennek, nagy tál batn levest vitt be az asszony, János egy tányérral megevett, a kanalat letette. A mester azt mondja neki: „János, mért nem eszik? Nem lakott még jól!" János azt feleli: „Akkor majd halat nem bírok enni!" Azt mondja a mester: „Hát ez nem hal?" Azt mondja János: „Hogy volna hal, hiszen ez bab!" „Hát ha nem hal, János, akkor odaadom a könyvit, elmehet!" János azt gondolta, akárhova megy, most nincs munka, fogta a kanalat, megkeverte a bablevest, nézte, azt mondja: „Hal ez csakugyan, csak még apró!" Így aztán János megmaradt. ősszel, mikor már volt munka elegendő, egy ebéd alkalmával János kinézett az ablakon, szólott a mesternek: Majszter úr, nézze csak a szomszéd ház tetejin a medve hogy sétál!" Kinéz a mester, azt mondja Jánosnak: „Maga meg van bolondulva János! a macskát medvének nézi?" „Hát nem medve az majszter űr?" — a János kérdezi. „Hát, hogy vóna medve, macska az!" „Hát ha nem medve, akkor adja ki a könyvemet!" Akkor könnyen beszélt, mert a munka megindult. Azt mondja a mester a feleséginek: „Hozd be anyjuk az okulárlumot a műhelyből, majd fölteszem, megnézem jobban!" Fölteszi, aszt mondja: „János, magának igaza van! Medve az, csak még kicsike!" Így aztán Já. nos megmaradt. — Alszotok-e mán kendtek? — Nem, nem, nem ... — Azért mondomj (Folytatjuk-)