Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

/ . . I teEDB, 195S. JÜNTOS 28; \ 3 A hidászok elutaznák a helyszínre, az én beszélgető­partnereim Algyőre, ahol a •már elkészített alapokra .„felhúzzák" a hídszerkezetet. Igen, ók úgy húzzák a szer­kezetet, mint a falat a kő­műves. „Ez lesz itt az or­szág egyik legfontosabb híd­ja" — magyarázza Kun Ár­pád, a hidászok csoportveze­tője. „Azt már nem tűrhet­jük, hogy gépjárművek szá­zai meg ezrei várakozzariak a híd bejáratánál, amíg egyetlen vonat áthalad raj­ta." Mindezt úgy magyarázza, mintha naponta várakozna a bid előtt — helyettem. De csak addig csodálkozom, amíg el nem mondja, hogy az idén pontosan negyven esztendeje építette az első hidat „Azóta sem lettem hűtlen a mesterséghez." Épí­tett már hidat Egyiptomban, a heluánit, amely ezerméte­res, és idehaza, nem is tud­ja hányat NAGYON SOKAT Ahogy ő mond­ja: „ÉZf zel a kis baráti társasággal együtt." A társasággal, akik huszonné­gyen vannak. Közülük Nagy Szilveszter, Szabó István meg Nagy József és persze, ő, maga is „az öreg szakik", ami nem annyit jelent, hogy öreg emberek, hanem „a leg­fiatalabb is húsz-huszonöt éve mestere a hídépítésnek". A többiek fiatalok, négy-öt éve tagjai az együttesnek. Igen, a huszonnégy ember, mint a jól hangzó zenekar, kitűnő együttes. Aki a túlol­dalon dolgozik — az is együtt cselekszik a többiek­kel. „Nézzen körül, fiam, lát-e itt embert álldogálni?" Megteszem. Nem látok! Be­szélgetésünk során bárkit is kérdezek, mindenki ponto­san tudja: mit és mennyit kell ma délelőtt dolgozni, tenni ahhoz, hogy jövő év augusztusában átadhassák a hidat a fővállalkozónak. Kérdezem őket: ismerik-e a hálódiagrammos tervezést, hallottak-e róla? Árpi bácsi — mindenki így szólítja őt — magyarázza: „Mi már ak­kor is percre pontosan ki­számítva tudtuk, hogy me­lyik órában, mivel kell el­készülnünk ahhoz, hogy időre adjuk át a másiknak a munkát, amikor még fel sem találták, meg sem ál­modták a hálós tervet!" Én elhiszem nekik. Elhiszem, mert tessék csak elképzelni: mi mindent ta­karnak a következő — nem unalmas — számok. A fő­városból, a Ganz-MÁVAG szerelőműhelyeiből, huszonöt vasúti kocsiban szállították ide a hídszerkezetet, dara­bokban. Az anyag értéke, amit beépítenek, „felhúz­nak", tizennégymillió forint Tizennyolc hónapon keresz­tül huszonnégyen, havonta 2500 órát dolgoznak: mérnek, hegesztenek, sűrített levegő­vel szegecselnek, emelnek, de sokat: kézzel, tehát em­beri erővel is meg csörlővel és daruval is, mázolnak és festenek, ötven-hatvan ton­nás hídtagokat készítenek és emelnek helyre. A végleges fészkében — akkor mondják ezt, amikor már a pilléren áll a szerkezet! — újra he­gesztenek, szegecselnek, fes­tenek s — itt már — szépí­tenek. már mind­két ol­dalon, saját „lábán" áll a part feletti szakasz.* És pontosan egy hónap múlva, jön az „Ady" vagy a József Attila" — ez mindegyik öt­ven- illetve száztonnás úszó­emelő daru — és a víz fölé emeli a két új tagot, me­lyek „fejenként 56 tonnát nyomnak". Ezeket állítják most össze. Egyiket az in­nenső parton, a másikat szemben. Az ember mind­ehhez segítségül hívja a gé­pet. Hatalmas kompresszor „termeli" a sűrített levegőt, amivel szegecselnek. Régen, a hagyományos módszerek­kel 20Q, a sűrített levegővel 500 szegecset „intéznek el", minden órában. Segítőtárs a fúrógép, a hegesztőpisztoly, a bakdaru, a kompresszor, a szegecselőpisztoly, az egy­szerűbbek közül: az ék, a karos emelő, az ecset meg a gurítógerenda stb. Az öt­venhat tonnás szerkezet utolsó darabját építik be: a bakdaru megemeli a 18 mé­ter széles, öt és fél méter magas, húsz milliméter vas­tag táblalemezt, mint a ha­rapófogó — egy ember' irá­nyít, a daru helyére emeli a táblát. Egy ember kezeli a kompresszort, adja a sűrített levegőt, ketten szegecselnek: a darabot ráakasztják az egészre. A darunak gyorsan tovább kell menni, más munkára. Egy ember míni­ummal festi a sima-gömbö­lyű szegecseket, mert „mi, magunk adjuk és garantál­juk a korrózióvédelmet". 217 MÉTER HOSSZÚ ASZÓI Elnökségének ülése A SZOT Elnöksége hétfőn a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozásával kapcsolatban eddigi mun­kákról tárgyalt. Egy korábbi SZOT-határozat ugyanis ki­mondta, hogy a SZOT Elnök­sége és a szakszervezetek el­nöksegei vegyenek részt a főbb szakmai kereseti ará­nyok kimunkálásában, to­vábbá a szaKmai országos bértáblázatok kialakításában, amelyek részei az alapbér­és besorolási rendszernek. A szakmai bértáblázatok — a béremelések, preferenciák, besorolási tarifarendszerek stb. mellett — jó eszközei le­hetnek a korszerűbb és ha­tékonyabb bérpolitikának. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a bértáblázatok ki­dolgozásával , kapcsolatos munkálatok megfelelően ha­ladnak. A Munkaügyi Mi­nisztérium és a SZOT — mindkét szerv saját terüle­tén — konzultációkat szerve­zett ez év első felében, ezek nyomán kialakultak a főbb tennivalók és a bértáblázat elvei. Júniusban a vállalatok statisztikai adatokat szolgál­tattak, illetve szolgáltatnak a meghatározott szakmák ka­tegóriánkénti május havi bé­réről, teljesített munkaórái­ról, s ezek feldolgozásával a második fél év folyamán ki­dolgozzák a bértáblázattal kapcsolatos konkrét javasla­tokat. A SZOT Elnöksége az em­lített munkákkal kapcsolat­ban meghatározta a szak­szervezetek további teendőit. Utolsó szám­adat, amit említek, és amit a csoport­vezető fejből szorzott be ne­kem: — A szerkezetet összesen húszezer-kétszáz darab sze­geccsel fogtuk össze. Pedig a híd „mindössze" 217 méter hosszú. S hogy Kun Árpád nem­csak a szorzást, a számokat, hanem a hídépítés törvény­szerűségeit, de mindenek­előtt — önmagukat is ismeri, arra íme egy rövid példa: „Mennyire fontos a hidász precíz munkája?" „Valami­vel fontosabb, mint azé az emberé, aki a karórákat gyártja." „Miért?,, „Mert a híd — mi így mondjuk —; örök életre épül." „És ha le­szakadna?" „Olyan nincs. Mi a hidat úgy építjük, hogy ennek még a gondolata is ki van zárva." „Negyven év alatt megismertem a saját képességeinket, ez idő alatt a mi hidainkra még sehol nem emeltek panaszt, és — nem is fognak." „Ebben ben­ne van az ember tudomá­nya." Láttam a munkájukat, hi­szek Kun Árpádnak. Balogh György Az ember mint ügyfél G yakran hangzik el a különböző hi­vatalokban, intézményeknél a pa­naszos megállapítás, hogy: „az ügy­fél is ember". Mintha ez nem lenne termé­szetes, s a jogi műszó mögött valamiféle sajátságos, az embertől „elidegenedett" tar­talom húzódna meg. Az állami, államigazgatási szervek, fel­adataik intézése közben az állampolgárok sokaságával kerülnek rendszeres vagy idő-i szakos kapcsolatba. Ez a kapcsolat sajá­tos, mivel a résztvevők jogviszonyba, te­hát jogilag szabályozott társadalmi vi­szonyba kerülnek egymással. E jogviszony jellemzője, hogy létrejöttét — az esetek többségében — az ügyfelek, tehát az ál­lampolgárok, vállalatok, intézmények, szö­vetkezetek, stb. kezdeményezik, ami ért­hető, ha meggondoljuk, hogy — a törvény szavaival szólva — olyan ügyekről van szó, „amelyek intézése során az államigaz­gatási szerv az ügyfeleket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyilvántartást végez". E rendkívül tömör meghatározás mögött az állampolgárok mindennapi életének számtalan lehetséges mozzanata húzódik meg. A születési anyakönyvezéstől a ha­lotti anyakönyvezésig, az építési, ipari, ke­reskedelmi tevékenység engedélyezésétől a lakáskiutalásig, az örökbefogadás engedé­lyezésétől a kisajátításig, s még hosszan sorolhatnánk. Az egyes embereknek, sőt, nem egyszer az egyes osztályoknak, rétegeknek, önálló, esetenként a magasabb szintű érdekektől eltérők az érdekeik. Hazánkban a lehetsé­ges — és a meglevő — érdekkülönbségek, ellentétek nem antagonisztikusak. Az össz­társadalmi érdekekkel antagonisztikus el­lentétben nem álló érdekek érvényesíté­se magától értetődően nem ellentétes tár­sadalmi rendünkkel. Társadalmunkban a különböző érdekek érvényesítésére számos lehetőség van. Ezek egyike, hogy az ügy­felek, ügyeik intézése során, saját érde­keik érvényesítésére törekszenek; azon ér­dekekre, amelyek jogaikban, jogos érde­kükben, jogi helyzetükben jutnak kifeje­zésre, testesülnek tneg; másfelől kötele­zettségeik megállapítása során is lehetősé­gük nyílik erre: igénybe vehetik a jog­szabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket. E szempontból — nyugodtan állíthatjuk — az ügyfelek vannak „könnyebb" hely­zetben, részükről ugyanis az érdekeik ér­vényesítésére irányuló törekvés természe­tes, és magától értetődő. Nem ilyen egy­szerű a hivatalos szervek helyzete. Köte­lességük ugyanis, hogy az eljárás, az ügy intézése során az egyén és a társadalom érdekeit egybehangoltan érvényesítsék. Ez nem egyszer bonyolult, egyik-másik ügyben megoldhatatlan feladat. Alapelv ugyanis — és ez a társadalmi érdek ma­gasabbrendűségéből következik —, hogy az egyéni érdek (legyen az bár az ügyfél szempontjából még oly alátámasztott is), nem érvényesülhet a társadalmi érdek ro­vására. Ha a két érdek ellentéte ilyen konfliktussal fenyeget, a társadalmi ér­deket kell előnyben részesíteni. Az állam­igazgatási munka tökéletesítésének egyik kulcskérdése viszont, hogy megtalálja (m alkalmazza azokat a módokat, törvényes lehetőségeket, amelyek segítségével mind jobban biztosítható az egyéni és a társa­dalmi érdek harmonizálása. Nyilvánvaló, például, hogy a társadalmi érdekből — a jogszabály szavaival: közérdekű célból —• történő kisajátítás adott esetben ellentétes az ingatlan tulajdonosának érdekeivel. Az államigazgatási szerv a törvényességi kö» vetelmények szigorú betartásával, a felek közötti egyezség elősegítésével azonban so­kat tehet azért, hogy a kisajátítást szen­vedő jogos egyéni érdekei is érvényesük jenek. Gyakori az is, hogy különböző ese­tekben ellenérdekű felek egyéni érdekei között keletkezett problémát kell megol­dani. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi ér­dek ilyenkor sem hagyható figyelmen kk vül, tehát az egyéni érdek semmifélekép­pen nem érvényesülhet a társadalmi éo­dek rovására. Mégis, gyakran előfordul, hogy többé-kevésbé mindegyik ellenérde­kű ügyfél érdekei tartalmaznak érvénye­síthető és érvényesítendő elemet. Ebben az esetben az ügyintéző szerv döntése kü­lönösen felelősségteljes — a törvényes előírások és a körülmények gondos mér­legelésén kell alapulnia. A döntések nem mindig „népszerűek". Különösen így van ez akkor, ha a szerv kötelezettségeket ál­lapít meg. A jogszabályokon alapuló kö­telezettségek — például adófizetés, köte­lező előírások betartása építkezéseknél stb. — alapvetően a társadalmi érdekek kife­jezői, objektíve tehát azoké is, akiket kö­teleznek. Más kérdés azonban, hogy ennek tárgyilagos elismerése ritka eset, ilyenkor a „legnépszerűtlenebb" intézkedésnek, a végrehajtás kényszerítésének kell követ­keznie. De csak olyan, törvényes és egy­ben nélkülözhetetlen végrehajtási eszkö­zök alkalmazhatók, amelyek nem hátrányo­sabbak, mint a határozat alkalmazása len­ne. Erre való tekintettel írja elő az ál­lamigazgatási eljárás általános szabályai­ról szóló törvény, miszerint: „Az állam­igazgatási szervnek a végrehajtás elrende­lése előtt meg kell kísérelnie, hogy a köte­lezettet a határozat rendelkezéseinek tel­jesítésére, vagy tűrésére rábírja". A z említett törvény széles körű tírzs tosítékokat tartalmaz az eljárás törvényessége, az ügyfél jogainak érvényesítése érdekében. Ezek közül né­hányat említünk: az ügyfelet a kezdemé­nyezésére indult eljárás során meg kell hallgatni. Az ügyfélnek egyébként is bizto­sítani kell, hogy az eljárás során nyilat­kozatot tehessen, jogait érvényesíthesse. Az ügyfél jogosult bizonyítást kérni. Az ál­lamigazgatási szerv köteles az ügyfelet jo­gaira és kötelességeire figyelmeztetni, a gondoskodni arról, hogy a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne kerüljön hát­rányos helyzetbe. Rendkívül jelentősek az ügyfelek jogorvoslati jogai (fellebbezés, panasz, jogosultság). Az ügyintézés folyamatos javítása, s az ügyfél „szerepének" tudatos vállalása tár­sadalmi valóságunk egymást feltételező, s erősítendő jelenségei. Dr. Donath Róbert Vietnami küldöttség Szegeden A Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó hattagú szakszerve­zeti delegációja tegnap, hét­főn reggel Szegedre érkezett. A délelőtti órákban Nguyen Tam Ngo, a Vietnami Szak­szervezeti Szövetség végre­hajtó bizottságának tagja, a delegáció vezetője, valamint munkatársai: Nguyen Duc Thuan, Le Trong Huu, Tram Trong Can, Phan Van Chuong. Luu Thi Mui a Szakszervezetek Csongrád Onltfzőfiirt Elkészült és megkezdte próbaüzemelését a rakamazi öntözőfürt. Építésére mintegy 70 millió forintot fordítot­tak. Az új öntözőfürtöt, az ország egyik legkorszerűbb ilyen telepét, minta öntözőfürtté nyilvánították. Létesítéséhez a FAO is hozzájárult: különböző öntözőberendezéseket adott. A telepen időnként bemutatóval egybekötött tapasztalatcse­rét rendeznek a fejlődő országok öntözési szakemberei szá -máza. megyei Tanácsának Eszpe­rantó utcai székházába lá­togattak. A küldöttséget Ju­hász József, az SZMT vezető titkára fogadta, majd Csong­rád megye, Szeged szakszer­vezeti mozgalmának helyze­téről, időszerű feladatáról adott tájékoztatót. A baráti hangulati} találkozón ott vol­tak az SZMT titkárai, vezető munkatársai is. Délután a delegáció Ju­hász József kíséretében a Szegedi Kenderfonógyárat kereste fel, ahol a vendége­ket dr. Viktcr Sebestyén fő­mérnök, Gyulai Zoltán, a gyár párt- és Joó György, a szakszervezeti bizottság tit­kára fogadta. Az üzem ta­nácstermében lezajlott be­szélgetésen a Vietnami De­mokratikus Köztársaság szakszervezeti funkcionári­usai elsősorban szervezési módszerekről érdeklődtek, majd megtekintették az üze­met. Mint a delegáció veze­i rtője elmondta, a- UDK-ban most a békés építő munka szakasza következik, az or­szág életét új feladatok töl­tik be, s ezekből nagy rész jut a szakszervezeti aktivis­táknak, a mozgalomnak. Ma­gyarországi útjuk során, igy Szegeden is szeretnék alapo­san megismerni a szakszer­vezetek tevékenységét, a szervezés módszereit, a dol­gozók és a vezetők kapcso­latainak formáit. A tapasz­talatokat feldolgozzák és sa­ját munkájukban kívánják hasznosítani. Nguyen Tam Ngo az egész vietnami oép baráti üdvözletét tolmácsol­ta a kenderfonógyár munká­sainak, a szegedi dolgozók­nak A VDK szakszervezeti de­legációja ma, kedden a kon­zervgyárban szakszervezeti mühelybizottsági titkárokkal, szocialista brigádvezetőkkel és brigádtagokkal találkozik, megtekinti az üzemet. Ez­után a vendégek szerdán visszautaznak a fővárosba.

Next

/
Thumbnails
Contents