Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

VASÁRNAP, 1973. JŰN1US 24. 7 A KÖNYV ÚTJA „A könyv nemcsak szellemi, hanem művészi és ipari munkának eredménye is." (Kner Imre) A A könyv útját végigkísérve alkotótól a nyomdaiparon, terjesztésen át az élményeket befogadó olvasóig, találkozhatunk egy különös állomássál. S ez az állomás a könyvtár. . A magyar könyvtárhálózat ma már rendkívül sokrétű. Természetesen a közművelődési könyvtárak „kulturális szolgáltató-hálózata" a legszélesebb körű, de szinte nincs tudományos intézet, egyetemi tanszék, szakszervezeti bizottság vagy iskolai tantestület, melynek ne lenne önálló, a mindennapi munkát segítő könyvtára. A könyvtár egyre inkább napi munkánk, tevékenységünk elengedhetetlen része. Bizonyos, hogy az emberek nagy része a közművelődési kölcsönkönyvtárakat látogatja. Könyvet keresve magának, szórakoztatva tanítót, izgalmasat. Engels így fogalmaz: „A nép számára írt könyvek minden okos kívánalmat ki uell elégíteni és minden oldalán megtámadhatatlan értékeket kell tartalmaznia. A népkönyveknek az a hivatásuk, hogy a parasztember — amikor késő este a kemény napi munkától fáradtan hazatér, felvidítsák, felélénkítsék, gyönyörködtessék; segítsék elfelejteni fáradságát; az ő köves mezejét illatos rózsakertté változtassák át; az a hivatásuk, hogy a kézművesnek a kis műhelyét, a meggyötört inasnak nyomorúságos kuckóját a költészet világává, aranypalotájává varázsolják át és az ő tenyeres-talpas szeretőjét gyönyörűséges hercegnő alakjában vetítsék elébe; de emellett az is a hivatása, hogy — a biblia mellett — az olvasók erkölcsi érzéseit világosabbá tegyék, és megmutassák saját erejét és igazát, tudatába véssék jogát a szabadságra, és felkeltsék a bátorságát és hazaszeretetét." E megfogalmazás óta eltelt száz esztendő alatt sokat változott a világ. Engels mondatainak végső kicsengésében azonban rna is érvényes feladat bujkál. A Somogyi Könyvtár közel száz év óta Szeged egyik büszkesége. E sorozat számára Tóth Béla írótól, a könyvtár igazgatójától kértünk néhány mondatos interjút. Tóth Béla: „A könyv az emberiség egyik legragyogóbb találmánya" — 1920 telén, amikor Móra Ferenc, a könyvtár olvasótermében felügyelősködött, egy hónap alatt 30 ember fordult meg a könyven között. Ma a központi könyvtárban és a 16 fiókkönyvtárban három hetenként 20 ezer ember fordul meg. Persze, mint minden példa ez is sántít, de kétségkívül jelez valamit. Ezres nagyságrenddel nő évente olvasóink száma. Egyre több könyvet vásárolnak az emberek a könyvesboltokban. A kettő valahol összefügg. Divat is lett a könyv, dekorálunk is, de mindenképpen foglalkozunk vele. Megfogjuk, fellapozzuk, azzal fekszünk le, aztán a könyvtárba is beiratkozunk. Itt a Somogyi Könyvtárban természetesen nem dekoráció a több mint félmillió kötet könyv. Közművelődési könyvtár. A speciális szakmai könyveket nem gyűjtjük, így is évente körülbelül 5000-féle új könyvvel gazdagodunk. Úgy tűnik, jó találmánynak bizonyult a könyv. Évszázados előnyei megóvják a pusztulástól, mégha sokan vészharangot is kongattak fölötte. Papírkorszakot élünk. Hallani papírból készült házról, autóról, de ebben a papírkorban is rangja van a könyvnek. — Az író-ember számára nagyon hasznos, ha könyvtárban dolgozhat. Szeretnek is könyvek között élni az írók. Térdre kényszerítenek a könyvek, mércére tanítanak, s néha szemrehányóan néznek. Ugyanakkor szabályozzák, eligazítják az embert. Húsz éve dolgozom ebben a könyvtárban, s eddig csak hasznát láttam. A Somogyi Könyvtár különleges állománya miatt védett könyvtár. Március 31-e óta az országban az egyetlen, mely városi feladatai mellett a megyei könyvtárak központja is. Ez egyszerre megtiszteltetés a könyvállománynak, a nagy olvasói tábornak és a gyakorlott, felkészült könyvtárosi gárdának is. Szőke Dezsőné: „ A gyerekek használják a könyvet" Egy régi meghívó könyvtáravatásra hívott. Á meghívásnak három hónappal később tudtam eleget tenni. Ekkorra már kezdeti sikerekről is be tudtak számolni a Dózsa György általános iskola tanárai, tanulói. A régi pince menynyi mindenre jó: az iskolában társadalmi összefogással szép klubhelyiséget, a kerámia szakkörnek termet és kemencét alakítottak ki, s itt kapott helyet az iskolai könyvtár is, melyet Petőfi Sándorra emlékezve március 15én vettek birtokukba a gyerekek. Itt minden házi készítés: a folyosói gyermekrajzok, a könyvtár életéről tudósító napló és a könyvtár előtti mozaik-bagoly, mely arra figyelmezteti a tanulókat, hogy „bölcsebbek legyünk". Ez az iskolai könyvtár is megelőzte az „500 év — 500 iskolai könyvtár" akciót. Készen állt, mire meghirdették. Szőke Dezsőné magyar szakos tanárnővel, a könyvtár vezetőjével és néhány tanulóval beszélgettünk könyvről, könyvtárról, olvasásról. — Régi helyünk az ebédlőben volt. Az ételszag ellenére is ott tartottuk a szakköri foglalkozásokat — a könyvek között. — kezdi a történetet a tanárnő. — Nagyon örültünk, amikor Kecskés Antal igazgató felvetette az iskolai könyvtár ötletét, s annak még jobban, hogy hamarosan el is készült. 2341 kötet könyvünk van; mesekönyvek, kötelező és ajánlott irodalom, ismeretterjesztő anyag. A nyitott polcos rendszerben bárki válogathat kedve szerint. Igyekszünk bővíteni kézikönyvtári köteteink számát. A gyerekekkel megismertetjük a lexikonok kezelését, a kézikönyvek használatát. Hamar megtanulják a tanulók, hogy minden könyv egy-egy forrás, és naponta használják is a könyvet, a könyvtárat. Könyvtárunk klubkönyvtár. Van tv, modern asztalok, székek, folyóiratok. Itt tartjuk a szakköri foglalkozásokat, osztályfőnöki órákat, irodalmi vetélkedőket. Könyvek között. Kihasználva a környezet nevelő erejét. A gyerekek — közöttük Hegedűs Tibor, Tűzkő Tamás, Tukarcsy László, Gulyás Magda — állandó látogatói a könyvtárnak. Elmondják könyv-élményeiket, mesélnek könyvekről. Egyikük összegyűjtött pénzéből egész kis könyvtárat vásárolt magának, másikuk születésnapra szokott könyvet kérni, s van aki az üvegvisszaváltáskor szerzett pénzt fordítja könyvekre. Sőt. a Pajtás újság rendszeres rejtvényfejtői, s a nyereményekből jó néhány kötet összegyűlt már. Mit köszönhetnek ezek a gyerekek a könyveknek?! ök talán észre sem veszik; összefüggően és értelmesen fejezik ki magukat, színesen és oldottan mesélnek, társuk a könyv, az irodalom. Az olvasás természetes velejárója a napnak. Otthon vannak a könyvtárban, a könyvek és a sorok között. TANDI LAJOS 4 TÁBLÁK Megszokott látvány, ha egyegy épület falán megpillantjuk a „műemlék" vagy „műemlék jellegű épület" feliratot viselő márványtáblát. Dr. Dercsényi Dezső, az Országos Műemlék Felügyelőség igazgató helyettese, mint mondotta, Bécsben látott hasonló módon „bemutatkozó" épületeket, de azonkívül, nem emlékszik rá, hogy utazásai során máshol is látott volna ilyet. — Mikor és milyen célzattal kerültek a táblák az épületek falára? — 1957 után, amikor a műemlékvédelem fokozottabb anyagi támogatásban részesült, kfzdtük el a táblák elhelyezései. Részben védettséget szerettünk volna biztosítani az értékes régi épületeknek. Másik szempontunk a népművelés volt. Igyekeztünk egy-egy ilyen mondatba sűrítve elmondani az épület korára, stílusára, építőjére vonatkozó tudnivalókat. — Az országban ma már minden műemléken rajta van a tábla? — A műemlékeken igen, de a műemlék jellegű épületeken még nem. Körülbelül 1860 műemléket tartunk nyilván, ezeket a városrendezők kötelesek a tervekbe beépíteni és a munkálatok folyamán érintetlenül hagyni. A műemlékjellegű épületek száma körülbelül 5000. ezeket addig lehet fenntartani, amíg a városfejlesztést nem akadályozzák és fenntartásuk gazdaságos. Körülbelül 1000 a városképileg fontos épületek száma, melyeket nem történelmi és művészi értékük, hanem a városkép megszokott látványa miatt védünk. — Az Országos Műemlék Felügyelőség hatáskörének hol van a felső határa? — Az országban 15 olyan védett városrész van, ahol csak a mi engedélyünkkel építkezhetnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezekben a városrészekben nem épülhetnek modern lakóházak. Sőt. De az építőknek be kell tartaniuk az eredeti beépítési vonalakat és vigyázniuk kell arra, hogy az új épület, tömegében, ne lépje túl a megengedett méretet. Ha harmonikusan illeszkedik az új a régihez, azon belül anyagában, formájában mai lehet. A műemlékeknél a szomszédos telek, tehát a környezet is védett. ott sem lehet az engedélyünk nélkül építeni. Azt hiszem, nem érdemtelen megemlíteni, hogy a városrendezésbe való beleszólási jog is csak kevés országban illeti meg a műemlék felügyelőséget olyan mértékben, mint Magyarországon. — Milyen tényezők akadályozzák mégis munkájukat? — Azt hiszen elvben, mindenütt a világon, műemlékbarát minden ember. Soha senki nem vonja kétségbe munkánk hasznosságát, csak éppen azt az egyet, amely az ő tulajdonában, szomszédságában található, csak azt nem tartja értéknek. Ez a tény azután nagyon sok csatározásra kényszerít bennünket, különösen a magántulajdonban íevő műemlékek esetében. — Vitás esetek hogyan rendeződnek? — Ha más mód nincs, az épület megmentésére, megvásároljuk, de sajnos sok esetben maradnak sorsukra, azaz a pusztulásra. Hogyan kell értelmeznünk a modern műemlékvédelem ellentmondásosan hangzó jelentését? — Régen azt tartották műemléknek, ami szép. Ma a műemlék ennél sokkal többet jelent. Egy-egy épület történelmet. korszakokat jellemez, az értéket nem határozhatja meg csupán az esztétikuma. A modern műemlékvédelem az eredetinek a megóvását tartja elsődleges feladatának. LÁSZLÓ ILONA KÓNYA KAROLY: — Nagyon vágytam erre a arak ma ra KOVÁCS ISTVÁN: — Gyakorlat teszi mesterré aa embert. KISS GYULA: — Szépen és hozzáértéssel kell dolgozni. NYERGES ZOLTÁN: — Visszatükrözi a munkát, a hozzáértést. NAIV LELEK Kopott nadrágos, szakadt pulóveren, életuntnak látszó fiatalember támaszkodott a járdaszéli korhadt ecetfának. Közel érve hozzá, felismertem, Koca Pali volt, aranyos lelkű barátom. — Szervusz, Koca Pali — köszöntem rá halkan. — Mire vársz, egykomám? Nehezen nyitotta szólásra a száját. Le volt ragadva porral, piszokkal. — Hálára várok — nyögte nagy kínosan. Azt hittem, rosszul hallok. Emberemlékezet óta nem várt még hálára senki a Köldök utca és a Pilátus tér sarkán. Hogy vetemedhetett erre Koos Pali? — Tréfát űzöl velem?! — néztem erősen a szemei közé. Fel sem tudta fogni tekintetemet. Szemeit zavaros, szürke homály fedte. — Valdd be, hitedre, hogy nő van a dologban! Gyere, meghívlak egy pohár hűvös sörre, s meséld el, mi történt! Alvajáróként, szótlanul követett. A mellékhelyiségben lemosakodott, lejült asztalomhoz, a nyakánál fogta a sörösüveget, úgy hajtotta le, majdnem egy nyeleire. — Hát, szóval, szerelem — fogtam meg vállát. — Fogadd őszinte együttérzésemet. Milyen a kicsike? — Aranyos, gyönyörű! — lehelte áradozva. — Hol ismerted meg? — A Balaton közepén... Táborban üdültem Balatonaligán — kezdte csendesen, az emlékezés hangján. — Egy tikkasztóan forró délutánon sétahajóval mentünk át Tihanyba. A hajó faránál bámultam a vizet, s onnan láttam meg Makadám Böbét. Hol le, hol felbukkant a habokból. Utána ugrottam és kimentettem. Még fent a hajón, amikor közös erővel kipréseltük belőle a vizet, megszorította erősen a kezem és azt mondta vékony cérnahangon: „Köszönöm neked az életemet! Hős vagy, öregfiúi Kérhetsz tőlem bármit, zokszó nélkül, azonnal megteszem." — Mit kértél tőle? — Amint megszáradt, megkértem a kezét. Igent rebegett. — Taíán nem volt észnél. — De igen, észnél volt. Meg tudta mondani pontos nevét, címét, kedvenc munkahelyét és postai irányítószámát. Este a nádasban kitűztük az esküvőt. Mivel mind a ketten pestiek vagyunk, megállapodtunk abban, hogy a központi házasságkötő teremben mondjuk ki a boldogító igent. Képzeld, Makadám Böbe nem jött el az esküvőre! — Szinte gondoltam. Es miért nem jött el? — Nagymamájának nagyon fájt a foga ... — Ez nem jellemző. Ha az a lány szeretett volna, akkor is el kellett volna jönnie, ha nyári mikulások potyognak az égből, nemde? — Irt egy négyoldalas szánom-bánom levelet, és kérte, hogy tegyük át az esküvő időpontját az alkotmány ünnepére. Azt írta, hogy várjam itt a sarkon a részletek, valamint nászutunk pontos megbeszélése miatt. Reggel fél hatra kért, hogy jöjjek Ide. — Ha jól jár az órám, most este fél hét van. Akarod még egy kicsit várni, vagy bejössz velem a klubba csörögni? — Persze, hogy várok még — nézett rám rosszalló fejcsóválás közepette Pali. — Egy ilyen kislányt nem illik becsapni!... ZOLTAI Z. ANDRAS i V V