Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

SZERDA, 1973. JÚNIUS 80. Meghalt Hagy Géza Június 16-án, szombaton 65 éves korában tragikus körülmények között elhunyt Nagy Géza, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa. Szegeden született 1908ban. Cipészsegédként 1932ben lépett be a pártba, és vezetőségi tagként tevékenykedett. Ebben az évben választották be a Bőripari Szakszervezet vezetőségébe. E tiszteéget 1948-ig töltötte be. 1934-től a Pátria Cipőgyárban és a Hétvezér utcai munkásotthonban rendszeresen végzett legális és illegális pártmunkát. Terjesztette a Budapestről hozott vörös bélyegeket, s a bélyegekért knpott pénzt a bebörtönzött kommunisták családjának segélyezésére fordították. Részt vett az illegális nyomdákban előállított anyagok terjesztésében. A felszabadulás után aktív részese volt a párt és a szakszervezet munkájának. 1947-től a városi pártbizottság külső politikai munkatársaként dolgozott. 1948- és 1954 között pedig tagja volt a Szeged városi pártbizottságnak. A felszabadulás után 1947-ig a Bőripari Szakszervezet függetlenített titkára volt, három esztendeig a Szegedi Bőrgyárat vezette, 1951—52-ben a városi tanács osztályvezetője volt. 1952-től nyugdíjba vonulásáig a Patyolat Vállalatot vezette. Az ellenforradalom leverése után részt vett a karhatalom szervezésében, öthónapos szolgálat után alhadnagyként szerelt le. 1957-től, több mint egy évtizeden át tagja volt a munkásőrségnek. Tevékenységéért 1957ben Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel, 1968ban a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. 1970-ben pedig Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. 1961-ben lett a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. Nagy Géza hamvasztás utáni búcsúztatásának időpontját később közöljük. Az MSZMP Szeged városi bizottsága Évzárás az úttörőházban Befejeződtek a foglalkozások az úttörőházban, nyári szünetet tartanak a szakkörök. Ahogy már évek óta szokásos, ezúttal is év végi bemutatón adtak számot a pajtások a tanultakból. A kulturális szakkörök műsort mutattak be: a színjátszók úttörőjeleneteket, a népi táncosok három táncot, a bábosok mesejátékot adtak elő, a filmesek filmetűdöket vetítettek. A programot a vívók színesítették. A technikai jellegű szakkörök — modellezők, ezermesterek, képzőművészek — kiállítást rendeztek legsikerültebb alkotásaikból. Ugyancsak a tárlókra állították gyűjteményük legszebb darabjait a levelező- és a bélyeggyűjtő-szakkör tagjai is. Emberséget az utakon! Két köszönet A Kossuth Lajos sugárút 87. szám alatti óvoda vezetőnője, Kállai Mihályné irt köszönő levelet az óvoda számára társadalmi munkát végző szülőknek és brigádoknak. Szívesen tolmácsoljuk mi is a köszönetet a szülőkön kívül a DEGÁZ szocialista brigádjainak, a Delta Kereskedelmi Vállalat asztalosbrigádjának, a Déri Miksa gépipari technikum és szakközépiskola tanulóinak és tanárainak, a Nívó Ktsz dolgozóinak, hogy az új nevelési programban meghatározott játékeszközöket elkészítették az óvodának. Örömmel tesszük közzé Gömöri Lászlóné (Algyői út 53.) levelét is, amely újabb bizonyítéka annak, hogy becsületesek és megértők az emberek. Olvasónk ugyanis elveszítette aktatáskáját, amelyben iratain, számláin és bolti bélyegzőjén kívül nagy összegű pénz is volt. S aki becsületességből példát adott, visszajuttatta a táskát gazdájának: Zima Mihályné .(Hóbiárt basa utca 17.) volt. Űgy adódott, hogy ezen a héten több levél is a közlekedéssel foglalkozik. Egy tarjáni olvasónk kerékpárral jár munkahelyére és hosszú levélben írja le, hogy naponta hajmeresztő helyzetekbe kerül az utcákon. „Ahogy a forgalom megnőtt a városban, önszántamból előkaptam a KRESZkönyvet, mert állítom, hogy ma már a gyalogosoknak is szüksége lenne a közlekedés rendjének alapvető ismeretére, hát még annak, aki az úttesten próbál .érvényesülni'. Megtanultam én az öszszes KRESZ-táblát, biz' isten legalább úgy ismerem az útburkolati jelzéseket, mint akármelyik gépkocsivezető. Megértettem, amit még nagyon sok kerékpárostársam nem hajlandó tudomásul venni, hogy életünket óvjuk, balesetet előzünk meg azzal, hogy tudatosan közlekedünk, a szabályokat betartva. Ami engem foglalkoztat, az nem kevesebb, mint hogy ennek ellenére napról napra úgy érzem, félek a forgalomba. Akik buszon utaznak, nem egyszer láthatták, hogy gyak. ran tíz centire követik lépésben a hatalmas járművek a kerékpárosokat, akik — bármilyen kicsiny is járművük — gyakran útban vannak. Ha egy buszmegállóhoz közeledem, hátranézek, nem követ-e az autóbusz, amelyiknek be kell sorolni a szélső sávba, és meg kell állnia, s ugyanakkor nekem onnét mielőbb .pusztulni' tanácsos. Azért írom le ezeket az érzéseket, mert többször beszélgettünk már róla olyanokkal, akik szintén kerékpárral közlekednek, hogy akkor nem jelentenénk állandó veszélyt a forgalomban részt vevő autósok számára, ha minden kerékpáros megtanulná a KRESZ-t. Sajnos, a legtöbb tudatlanságból kerül veszélybe. Azt kérdezem hát: lehetne-e valamelyik művelődési házban KRESZ-tanfolyamot indítani azok számára, akik úgy érzik, szükségük van a szabályok pontos ismeretére, és — ne vegyék cinikus kijelentésnek —, azoknak az autóval, motorral közlekedőknek is, akik belátják, hogy időnként át kell ismételniük a közlekedési szabályokat." Szívesen hozzuk nyilvánosságra ezt a véleményünk szerint fontos és okos gondolatot. Most készülnek a művelődési házak következő szezonbeli programjai, megfontolandó, hogy vállalná-e valaki a KRESZ-előadások megszervezését. Ugyancsak a közlekedéssel kapcsolatos az a két másik levél, amelyben ismét az autóbuszvezetőkre panaszkodnak olvasóink. Az igazat megvallva, mindig vegyes érzelmekkel fogadjuk ezeket a leveleket. Elsősorban azért, mert nem vagyunk jelen a helyszínen, nem ismerjük pontosan, miből alakul ki a vita. kinek van igaza, és egyáltalán igaza van-e annak, aki megsértődött, aki gorombáskodott, aki felháborodott. Nem szeretnénk megsérteni egyetlen panaszosunkat sem, hiszen, ha valaki tollat ragad, úgy gondoljuk, nem szállt el az indulata, ha fáradságot vesz arra, hogy levelet írjon nekünk, bizonyára biztos abban, hogy igaza van. De: nem szoktunk levelet kapni a buszvezetőktől, amelyben az utasokra panaszkodnának! És vajon azért nem kapunk tőlük semmiféle panaszt, mert az utasok soha nem boszantják őket, soha nem udvariatlanok velük és belátják, hogy nehéz, felelősségteljes és veszélyes munkájuk közben — mert emberek vagyunk! — akadhat hiba, akadhat nézeteltérés? A rakpart regénye Hajók és tarifák I»iebm«nn Béla fel'etele Kubikosok rakodnak a dereglyéből Az biztos, hogy a rakpart sosem volt termelőeszköz, amellyel új értéket lehet előállítani. De, hogy jövedelmezett a városnak, sőt kellett is hasznot hajtása, ahhoz nem férhet kétség, és éltek is vele. És nem is csak akkor, az építmény elkészültével szedtek pénzt a melléje kikötésért, a rajta való ki- és berakodásért, ártérhasználatért, hanem annak előtte is. Bármiféle vízi alkalmatossággal, hajóval, dereglyével, úsztatott fával érkeztek a városba, vagy vonultak be telelésre a téli kikötőbe, azért fizetni kellett. A tápéi kaputól, az ATIVIZIG mai gépüzemétől a Boszorkányszigetig terjedt a pénzzel megváltott terület, várakozás, kirakodás, egyhelyben levés határa. Először is fizettek a mai partfürdő vonalában elhelyezkedő és cölöpökre épült vízimalmok után. A partjavadalom fontos bevételi forrása volt a városnak, és olyannyira rugalmasan kezelték is, hogy a tarifa megállapítását kétévenként felújította a fogyasztási adóhivatal, és meghagyta azon állapotában, vagy változtatott rajta. Korai, 1873—74-ből való adatok szerint a hajósok méltatlankodtak is, mert túl magasnak tartották a kikötésért járó tarifát. Hajónemek, és azok mérete szerint szabták ki — előre kifizetéssel — a tarifát, amely egy naptól hatnapi tartózkodásig azonos összegű volt, azon felül annyiba került a kikötés, mintha az egész éven át tartott volna. A tiszafürdőkből — a mai csónakházak elődei — akkor négy volt, és 8 hónapra számították nekik a téli kikötő használatát, és négy hónapra a fürdőztetési szezont. A város legnagyobb és legtöbbet fizető bérlője a Dunahajózási Társaság volt. 1900 előttről, még a forintos világról lévén szó, amikor naponként egy 40 méter hoszszúság feletti gőzhajó kikötéséért 30, annál kisebb, 26 méteres uszályért 20 krajcárt szedtek. Harmincméteres helyfoglalásba estek a tiszafürdők napi 35 krajcárért. 16—26 méteres úszójármű után 15, azon alul 6 krajcár volt a díj. A magánuszoda és a csónakda napi 10—10 krajcárt tartozott fizetni, egy csónak kikötési díja pedig egész évre 1 forintra kerekült. A forintot felváltó korona időszakából, például, 1916— 18 közöttről szóló levéltári adatok szerint 40 méteres teherhordó gőzhajó után naponta 60 fillér a kikötési díj. Halászbárkáért 12, tiszafürdőért pedig 70 fillér a napi díjszabás, magáncsónakért egy évre 2 korona. Újabb tarifamegállapítást sürgetett 1922-ben a pénzromlás. A méretük szerint besorolt nagyobb járművek napi kikötési tarifája 10, 6, 5 koronára, vagy annál magasabbra változott. A halászladikok és -bárkák után napi 2 korona volt megállapítva. A befolyt partforgalmi díjak évi összegében a vízi élet elevensége is tükröződik. Például 1892-ben 8893 korona és 18 fillér a bevétel, a kiadás pedig 105 korona 72 fillér. A következő év adata: bevétel 7212 korona 10 fillér. Kiadás: 262 korona 60 fillér. 1894-ben 15 korona kiadás mellett 6365 korona 28 fillér a bevétel. Ezzel szemben 1895-ben már megkezdte a város a „viszszafizetést" a Tiszának, mert 7940 korona és 40 fillér bevétel mellett 4943 korona 86 fillér a kiadás. Nyilvánvalóan a Maros-toroktól a Boszorkányszigetig terjedő folyamszabályozási költségeket fizették belőle. S a kiadás nagyságának ismétlődése 1896-tól 1900-ig szinte folyamatos. Ezalatt a partjavadalomból eredő öszszes bevétel 32 ezer 326 korona, a kiadás pedig, amit a munkálatokra költöttek, 23 ezer 067 korona 24 fillér. 1900-ban az 5367 korona 66 fillér bevétel csökkenő tendenciáját — az előző évek 6—7 ezren felüli összegével szemben — azzal magyarázza, indokolja az adóhatóság, hogy nem kedvezett a hajóknak az alacsony vízállás, és sok volt a vízijármüvek fenntartóinak nyújtott tarifakedvezmény is. Valójában mekkora ls volt akkoriban a közhasznú vízijármű-forgalom a Tiszán, Szegednél? Erre egy 1902-ből fennmaradt forgalmi összesítés adatai beszélnek. Kikötött itt akkor egész évben 220 darab 40 méter hosszúság feletti gőzhajó, 198 teherhordó uszály, 26 és 40 méter hosszúság között 2266 hajó, 26 méter alatt 1237. Kisebb méretű, 16 méteren aluli bárka, dereglye pedig 4265. Tiszai és marosi fenyőtalpakat — tutajok — 7 napon túli megállással 2798 esetben díjaztattak. Hét napon aluli maradással 1980at, 24 órás tartózkodással pedig 885 darabot. S mindezekhez jöttek a tiszai nagy és kisebb fürdőházak napidíjai, vízijárművek beállása a téli kikötőbe, és ggyéb ártéri helyfoglalások fizetséget. Az évi bevétel 5974 korona 20 fillér. Lödi Ferenc Gyár és kereskedelem a vásárlókért Szerkesztői üzenetek Antal János (Zákány u. B.>: levelét továbbítottuk a hangszergyárnak. Dr. K. Gyuláné: utólag nem tudjuk bebizonyítani állításainak igazát. Elnézést, nem kételkedünk a szavaiban, de azt kérjük, hogy legközelebb a panaszkönyvet tessék elkérni, és tanúkkal aláíratni. K. Lászlóné (Tarján 508/A): a levele ben leírtakkal foglalkozunk, türelmét kérjük. Kovács Jakab (Gyöngytyúk utca 9.): az Expressz utazási iroda válaszát ön is megkapta. Azonkívül, hogy szerkesztőségünket pontatlanul tájékoztatta, ügyével kapcsolatban még egy tanulsága van az esetnek: ha aláír egy iratot, azt előtte érdemes gondosan áttanulmányozni. Uj kempinofelszerelések érkeztek! Kempingágy (nagyméretű) Kempingasztal Gumimatrac (különböző méretben) Kél- és négyszemélyes sátrak 375 Ft 120—160 Ft-ig 180—260 Ft-ig 1300—3980 Ft-ig Most olcsón kapható! Vizes-, boros-, likőrös-, pezsgős-, különböző poharak Mélytányér Lapostányér BAV MŰSZAKI ARUHAZ, Szeged, Oroszlán a. 4. Tel.: 14-345. 5—10 Ft-ig 5—10 Ft-ig 5-10 Ft-lg Legfontosabb, hogy több kötött ruhát adhassunk a gyermekeknek, mert az utóbbi években csak panaszt hallottunk ez ügyben, a szülőktől; ezenkívül növelni a választékot, olcsóbb cikkeket is gyártani, és csökkenteni az importot. Ezek az alapvető feladataink — mondotta dr. Váradi József, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár kereskedelmi főosztályvezetője, aki tegnap megnyitotta azt a kétnapos tanácskozást, amelyen a RöVIKÖT nagykereskedelmi vállalatok vezetőivel megvitatják a jövő évi lehetőségeket és az igényeket. Mire számithatunk jövőre? Közel 400 ezer darab kötött ruhát kapnak a gyermekek és több mint 500 ezer pulóvert a felnőttek — terven felül. Ez már az új fejlesztési lehetőségek eredménye. A félmilliárdos beruházás, ami új üzemeket és nagy teljesítményű kötőgépeket Jelent, már a jövőre növeli az eredményeket. Az idei hárommillió-kilencszázezer darab kötöttáru helyett 1974ben már ötmilliót ad a gyár a vevőknek. A tanácskozás mai programja: a vállalat vezetői bemutatják a kereskedőknek az 1974-re tervezett modelleket, a kereskedők pedig kiválasztják a legjobbakat, amelyekre azonnal le is adják a jövő évi rendelésüket.