Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

ÍBM>. 1973. SOVIUS 19. 3 Félezer néptáncos fesztiválja Újszegeden és a színházban verseny, a Dóm téren gálaest Wegyetflfc alkalommal rendezik meg Szegeden a szakszervezeti együttesek nemzetközi néptáncfesztiválját. Negyedik alkalommal azóta, hogy a SZOT-titkársága az 1966-ban kezdődő rendezvénysorozatot nemzetközi rangra emelte. Tegnap délután Budapesten, a MOM művelődési központban sajtótájékoztatón számoltak be a fesztivál előkészítéséről és lebonyolításáról, a rendezők, a SZOT és a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának képviselői, A fesztivál szervezőit kezdettől fogva két cél vezette: nemzetközi fórumot teremteni a magyar amatőr néptáncmozgalomnak, és minél sokoldalúbb kapcsolatot kiépíteni a nemzetközi munkásosztály szakszervezeti szövetségeseivel. A magyar és a szomszéd népek néptáncmozgalmának érdeklődését jelzi, hogy a 17 legjobb hazai együttes mellett eddig már 8 országból 29 csoport jutott el Szegedre. Az idei fesztiválon bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, román és szovjet együttesek lépnek majd fel a hazaiak mellett. Szombati napon, július 14én délelőtt 10 órakor rendezik meg az ünnepi megnyitót a Széchenyi téren. A hivatalos aktust megelőzően az együttesek menettánccal vonulnak a Dugonics térről a Kárász utcán át a városháza elé, s Itt szerepel az ÉDOSZ ..Szeged" Táncegyüttes is, mely versenyen kívül esténként tart még bemutatókat, Szegedre várják a gálaesten szereplő, tavalyi nagydíjas HVDSZ Bihari János Táncegyüttest is. A folklórversenyek még 14-én este elkezdődnek az üjszegedi szabadtéri színpadon, ahol az együttesek 20—25 perces nonstop összeállítást mutatnak be. A 15-tagú nemzetközi zsűribe a magyar művészeti élet reprezentánsai mellé valamenynyi résztvevő ország elküldi képviselőit. A zsűri elnöke idén is Ortutay Gyula akadémikus lesz, díjai: az arany-, ezüst- és bronzpapucs. A folklórverseny első helyezettjei elnyeri a SZOT nagydíját, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa pedig a legtöbb közönségszavazatot elért együtteseket egy-egy citerával ajándékozza meg, melyeket Budai Sándor, a népművészet mestere készített. Július 14-én, a VDSZ Bartók-, a csehszlovák, az Avasés a jugoszláv együttes lép először közönség elé. A kiváló címmel ötször kitüntetett Bartók táncegyüttes tavaly az ezüstpapucsot nyerte el, idén a szolnoki országos fesztiválon szerzett első díjat. Kassáról érkezik hozzánk a vaskombinát Zeleziar együttese, az Avar táncegyüttes Miskolcot képviseli, míg Koszta Abrasevics csoportja Macedónia közközpontját, Szkopjét. A július 15-i, vasárnapi programot a Tatabányai Bányász együttese nyitja, majd a Lenin-renddel kitüntetett jaroslavi motorgyár kultúrotthonának Volzsanka néptáncegyüttese következik. Ezután mutatja be műsorát a Vasas Központi Művészegyüttese, mely a tévé Ki mit tud? vetélkedőjén szerzett győzelme óta nagydíjat nyert Szolnokon is. A vasárnap csaknem teljesen a vasasoké, hiszen az est negyedik szereplője, a lengyel Stalowa Wola Lasowiacy együttese is szakmabeli. A hétfői versenynapot a bukaresti Építők Ciuelandra táncegyüttese kezdi, majd a ruszei Najden Kirov együttes valamint két magyar, a zalai és a Csepel táncegyüttes folytatja. Szerdán, július 18-án bonyolítják le a Szegedi Nemzeti Színházban, a koreográfiai versenyt. A fesztiválnak ez a programja nem a közönség előtt zajlik, hiszen a kísérletezés szabadsága csak így lehet teljes a koreográfusok számára: a díjakat is koreográfusok kapják. Végül július 21-én, a gálaesten, 13 együttes: 7 nemzet 500 táncosa és zenésze mutat be Hegyen-völgyön lakodalom címmel egységes kompozícóit a szabadtéri játékok Dóm téri színpadán. A rendező-koreográfus Nóvák Ferenc idén is olyan lakodalmi szokásokat válogatott, melyek Európa-szerte általánosak. így a vendég együttesek könnyebben vehetnek részt a produkciókban. Ezeken a lakodalmi szokásokon belül az egyes csoportok önálló táncbetétekkel is szerepelnek. A gálaest zeneszerzője Daróczi Bárdos Tamás, az előadáson közreműködő zenekart, a szabadtéri játékok együttesét Kührner György vezényli, a szegedi szakszervezeti énekkarokat pedig dr. Mihálka György készíti fel a műsorra. A résztől a teljességig Új utcanevek, új táblák Az Ajtony köztől a Pihenő utcáig Tavaly novemberben határozott arról a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy hét év alatt Szeged utcaneveinek teljes rendezését el kell végezni. 1979-ig az egész városban meg kell vizsgálni, hogy megfelelőek-e az utcanévtáblák és házszámok, gondoskodni kell karbantartásukról és cseréjükről. A vb határozatának megfelelően most, június végén megkezdik jó néhány utca új tábláinak fölhelyezését. Mától június 30-ig az UNIVERZAL Ktsz 136 utcanévtáblát és 74 házszámtáblát helyez el 37 utcasoron. Ebből a házszámtáblák a Párizsi, illetve Berlini körútra kerülnek, mert mint ismeretes, a Nagykörútnak a Klapka tér, illetve a Szűcs utca és a Csongrádi sugárút közti szakasza Berlini körút néven szerepel eztán. Ezért a Párizsi körutat újra kell számozni. Szentmihálytelektöl Baktóig ezenkívül még 35 új elnevezésű utca névtábláit rakják föl a következő másfél hétben. A mihályteleki Alföldi-köz Ajtony-köz, az Árpád-köz, Álmos-köz, a Dózsa György utca Erdei Ferenc utca, a Gólya-köz Gádor-köz, a Hajnal-köz Hűvös-köz, a Harmat-köz Szarvas-köz, a Homok-köz Tenkes-köz, a Honvéd utca Harcos utca, az Iskola utca Gárdonyi Géza utca, a József Attila-köz Brigád-köz, a Katona utca Ponty utca, a Kálmány Lajos-köz Könyves Kálmánköz, a Kisvasút utca ÍJj élet utca, a Kossuth-köz Muskókö% a Lenin utca Fehérpart utca, a Maros-köz Mátraköz, a Pacsirta-köz Koppányköz, a Partizán-köz Eke-köz, a Rákóczi Ferenc utca Mikes Kelemen utca, a Rigóköz Külüs-köz, a Rózsa-köz Rosta-köz, a Szivárvány-köz Zsoldos-köz, a Szövetkezeti utca, Tinódi utca, a Táncsicsköz Orvos-köz, a Vajda-köz Kubikos-köz, a Vaspálya utca Vasvári Pál utca névvel szerepel eztán, ahogy az üjszegedi Kállay fasor Derkovits fasor, a Pozsonyi utca Fürdő utca, ahogy a hattyastelepi Szent Imre tér Rendező tér, a Szent Imre utca Váltó utca, miként a baktói Üj Élet utca Bognár utca, vagy az oncsatelepi Vasút utca Pihenő utca névre keresztelődött. Üj utcanevet kell megszoknia azoknak, akik a petőfitelepi Kinizsi utca helyett a Kapitány utcában, a ságváritelepi Kis sor helyett a Liget-soron, a Vértanúk tere helyett a Vám téren laknak — új adataik szerint. A megváltozott utcanevek és házszámok szerint a rendőrkapitányságon kell az említett 35 utca és tér, illetve a két körúti szakasz lakóinak személyi igazolványát átíratni. A fontosabb intézményeket a kerületi tanácsi hivatalok műszaki osztályai értesítik a változásokról. A mostani rendezés után a következő lépés az lesz, hogy a tanács felméri a két körút közti területen, milyen változásokra van szükség: az anyagi adottságoknak megfelelően évente két-három tucat utca névtábláinak, házszámainak kicserélése lehetséges. A népfront lakéterületi munkája ülést tartott tegnap, hétfőn délután a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöksége. A népfront lakóterületi munkájáról Hofgesang Péter, a népfront városi alelnöke tartott beszámolót. Dr. Elekes Mihályné, a nőbizottság titkára az ülés második részében a nőbizottság eddig végzett munkájáról tá. jékoztatta az elnökség tagjait. A beszámolót vita követte. O

lyan ez, mintha egyetlen sejtet vizsgálna mikroszkóp alatt egy tudós. Állandóan ugyanazt a részecskéjét egy testnek, egy szervezetnek. Aztán elfeledkezne a többiről: arról, hogy ez a rész hogyan épül bele az egészbe, milyenek a funkciói stb., stb. S mint e tudós a mikroszkópjánál, az ilyen ember sem lát tovább az orránál: csak az életnek, a munkának az a szeletkéje érdekli-foglalkoztatja, semmi több. Egy beszélgetés summázataként mondta ezt a fiatalember. Alig két esztendeje dolgozik első munkahelyén, frissen szerzett tudásával, ízig-vérig fiatalos gondolkodásával. persze, már ez idő alatt is szerette volna megváltani a világot. De, mint mondotta, valamiféle szemellenzősséggel minduntalan találkozik, egyesek a kezdeményezésekre, jobbító, változtató szándékokra is rá akarják tukmálni a legszűkebb helyi látásmódot. Vagyis a részecskék szemléletét az egész áttekintésre. az egészhez való viszonyítás, az arányok helyes érzékelése helyett. A szűk baráti körben ez a fiatalember azt fejtegette — mint már előtte is annyian —. mennyire nem elég csak „nézni" — látni is kell a munkát, amelyet végzünk, a világot, amelyben élünk. Igen ám — vethetné ellen valaki, akiben mozog az igény a lényeglátásra —, de mi olyan kis részműveletekkel foglalkozunk, hogy csakugyan nehéz az elejét meg a végét látni. Nehéz áttekinteni : mi miért is van, s miért így és miért nem amúgy.. S ki segít nekünk ebben? Az, hogy az üzemvezető a termelésin elhadar egy csomó adatot, műszaki bikkfanyelven, idegen szavakkal megtűzdelve? Marad az a kis szakterület, amit át tudunk fogni. És kész... Nem vitás: sokszor nem a dolgozón, egy gépmunkáson vagy fonónőn múlik, mit tud az üzem egészéről, mit ért a tennivalókból. Valahai láttam egy szellemes karikatúrát: két nagy férfialak áll a sor elején és végén, s apró emberkéket vezetnek ugyancsak szigorú arccal. „Biztos vezetés" volt a karikatúra címe. A biztonságot pedig az garantálta, hogy az apró emberkék valamennyien fogták az egyszál kötelet; már ahogy azt a nagyobbacska bölcsődésektől is láthatjuk, mikor sétára indulnak a gondozónőkkel. Sajnos, ma is akadnak még hívei ennek a „biztos" vezetésnek. Szerintük, a karikatúránál maradva, a vezetett figuráknak csak azt a kis kötélrészt szükséges Szerb kommunista vezető előadása Szegeden Tegnap délelőtt Szegedre érkezett Mirko Popovics, a Szerb Kommunista Szövetség KB titkárságának tagja. A megyei pártbizottságon Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára és dr. Koncz János osztályvezető fogadták. Vendégünk ezután városnézésen vett részt. Délután a megyei tanács székházában Kovács Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese és dr. Szalontai József, a megyei tanács pártszervezeteinek csúcstitkára fogadták. Mirko Popovics a megyei tanács aktivistái számára előadást tartott „A jugoszláv alkotmány módosításának eszmei és politikai koncepciója" címmel. Az esti órákban vendégünk felkereste a Sajtóházat, ahol Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője, Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztőhelyettese, valamint a két lap más vezető munkatársai fogadták, s Mirko Popovics válaszolt az újságírók kérdéseire. Ma vendégünk Mákóra és Hódmezővásárhelyre látogat. Ez utóbbi városban szintén előadási taxL alaposan megismerni, amibe belekapaszkodnak. Mert, úgymond, elég ha annyit ismer a dolgozó, amennyi a keze alá tartozik. Azt persze ismerje, mint a tenyerét. Elég lenne, valóban? Az ilyen szemlélet hívei abban tévednek elsősorban, hogy lebecsülik a mai ember, a mai munkás tudásvágyát. Egy, a mi szocialista társadalmunkban természetes, és különösen fontos emberi igény marad így kielégítetlen. Bármilyen kis csavar is egy ember a korszerű nagyüzemben, nem szabad lekicsinyleni áttekintésre való képességét, az egész és a rész összefüggéseinek fontosságát a számára. S ha nincs meg ez az igény sokakban akkor ébreszteni kell. Mígnem érdekelni fogja, hogy a fogantyú elfordításával mit folytatott, milyen erőket hozott működésbe, milyen alkotói szertartás részese abban a hatalmas szerkezetben, amit például egy gyár jelent. Munkájának fontossága, értelme, célja akkor világosodik meg előtte teljesen, ha legalább valamennyire módja van belelátni a működés — az együttműködés — koncepciójába. Márpedig a demokratizmushoz is elengedhetetlen ez. hisz az ember csak olyasmibe tud beleszólni, amit kellőképp ismer. S hasznosan változtatni is csak az ilyen dolgokon tud. N

em lát tovább az orránál az a vezető, aki ezzel nem törődik. Igényt ébreszteni s lehetőséget adni az igény kielégítésére — ezt elsősorban a sor elején állóknak kell kezdeményezni. Különösen fontos erre figyelni manapság, amikor a munka- és üzemszervezést szeretnénk korszerűsíteni minden munkahelyen. Ehhez ugyanis különösen nagy szükség van a friss szemű vizsgálódásra, alkotókedvre, a nagyobb összefüggések meglátására, a helyes következtetések levonására. S lehet-e mindezt fásultan, a monotonság unalmával. a megszokottság beidegződéseivel eltelve? Nem, ebből sok jó nem származhat. Csak a hasznos változtatások igényéből, az új meg új ismeretekből. Ezért fontos, hogy az igazgatótól a művezetőn át a kétkezi munkásig mindenkiben eleven legyen az érdeklődés. Legyen meg a javítás, a többre törekvés szikrája az emberekben. Persze, ha tovább töprengünk a dolgokon, azt is megállapíthatjuk: nemcsak a gyárkapun belül találkozhatunk ilyen szemellenzősséggel. S nem is csak a többi munkahelyeken: olykor a „hivatalnak packázásaiban" vagy esetenként a kereskedelmi eladó gyászos tudatlanságában, abban, hogy képtelen ismertetni egy-egy cikket, aminek pedig eladására hivatott. Az is tény, hogy Nemtudomka és Mitbánomka közeli rokonok, a tájékozatlanság gyökere sokszor az egyén közönye a munkája iránt, s azok iránt, akiknek érdekében ezt a munkát végezni hivatott. De a töprengés ennél messzebb vezet. A munkahelyeken kívül, a lakóhelyeken vagy a szórakozásban is mennyiszer találkozni a beszűküléssel, a „nem lát tovább az orránál" mentalitással! Van, aki a forintnál nem lát tovább, lótfut maszekmunkákért, mellekállásokkal próbálja dagasztani a mellékest. Gyártja hozzá az „ideológiát" ia: „Egy életünk van. attól minél többet szeretnénk megkapni." Mármint: anyagiakban. Mert a kulturális javak, a művészet szépségei, de még a természet csodái is hidegen hagyják. S nem gondol arra, hogy — Tóth Árpáddal szólva — ,,a tavasz megy őnélküle" — ezek az embernek való javak, adományok, szépségek pótolhatatlanul odavesznek számára. Van, aki bevágja magát új kocsijába, s attól fogva boszszantó gyalogosokká törpülnek azok az emberek, akikkel még pár hete egyforma magasnak tudta magát az utcán, a villamoson, a buszban. Egy szidalom az egész útja: hogy ez meg az ilyen meg ilyen, szórja a szitkokat. S nem gondolja el: azok ott, túl az üvegen szintén el akarnak jutni valahová, ugyanúgy, mint ő. legfeljebb az eszközük más hozzá. Aztán itt van az a típus, amelyik beveszi magát a lakásába. Kimozdíthat attanul. De ott aztán azt csinál, ami neki tetszik. Lakótársak? Kik azok, mi fán teremnek? Együttélési normák? Ugyan kérem, én teljesítem a normákat a munkában, attól fogva senkinek semmi köze hozzá! S ha valaki netán a csendrendeletre, a belátásra, miegyébre hivatkozva bátorkodik neki éjfél után valamikor megjegyezni, hogy holnap is dolgozni kell, pihenni térne, ha hagyná — akkor kitör. Méghozzá teljes hévvel: „Kinek fáj az, ami nekem jólesik?!" Ebben benne van az is: ha pedig fáj, hadd fájjon. S folytatja is a dajdajt. akárhányadmagával. akár hajnalig is, ha neki nem kell fölkelni, munkába menni másnap. Még folytathatnánk a sort: azokkal, akik munka közben szeretnének pihenni és azokkal, akik szinte a minimális pihenést se adják meg szervezetüknek az alkotóerő újratermeléséhez. Azokkal, akik csontig soványodnak a nagy gyarapodásban, s a végén jönnek rá: mit ér az egész, ha nincs hozzá egészség, ha nem hallgattak meg legalább egyet-kettőt abból a jótanácstömegből, amit pedig minden eszközzel sugároztak feléjük, , F

olytathatnánk, de enyw nyiből is látszik: közös jegyük az etikátlanság. a szocialista szemléletmód hiánya. S befejezésül hadd írjam ide, ami talán a legbosszantóbb mind közt: amikor vezeték, főnökök a terhes asszonyok, a leendő vagy a már gyakorló édesanyák esetében nem látnak tovább az orruknál. Amikor felelős férfiak, tudás és rátermettség alapján nagyrahivatott szakemberek salabakterként viselkednek, mihelyt az anyaság természetes velejáróiról van szó. Arról, hogy beteg a gyerek, vagy még csak arról, hogy „útban van" — amit ugye számos főnöknél jó titkofcrfrejteni, ameddig csak lehet, mert a dicsőségre itt-ott másként alkusznak meg. s a csak mai napot, folyó hónapot látók nem lelkesednek föl a jövő ígéretétől. Sőt! S hogy ez lelkileg mit jelent a kismamának, azt bárki elképzelheti. Lássunk tovább az orrunknál — ez nem valamiféle csodavárás. Olyan elvárás ez. amivel nem is csak a többieknek : elsősorban önmagának, önnön kiteljesedésigényének, saját ember voltának tartozik mindenki. Simái Mihály < •