Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

VASÁRNAP, 1973. JÚNIUS 17. 3 A KÖNYV ÚTJA „A könyv nemcsak szellemi. hanem művészi és ipari munkának eredménye is." (Kner Imre) O Knerék címerén vándor könyves ember, őseikre, a taluról falura járó könyvcsinálók. ra emlékeznek vele, akik egyszerre voltak a betűk metszői, a könyvek készítői (nemegyszer írói!), és terjesztői, árulói is. Vásárokról vásárokra vitték portékáikat, s leterített ponyvákról kínálták a bibliát, a kalendáriumot, a rigmusok, az énekek gyűjteményét. Változott a világ, s benne változott a könyvvel foglalkozó emberek sorsa is. Ahogy differenciálódott maga a társadalom, úgy váltak külön a könyves szakma egyes ágai is. így lettek először nyomdászok, majd szedők, gépmesterek. könyvkötők, így lettek kiadók és terjesztők, a könyv üzletet kapott, az üzletben polcokat és felettük bábáskodó könyvkereskedőket. Egy dologban máig nem hasonlít a könyvtermelés a többi ipari és fogyasztási cikk gyártásához. Számtalanszor láthatjuk, tapasztalhatjuk, az ipari termékek születésének mechanizmusát: elkészül egy terv, megszületik a kísérleti darab, megvitatják, módosítják, piackutatást végeznek, felmérve az igényeket, elkészítik a null-szériát, értékelik az első tapasztalatokat, meghatározzák a gazdaságos termelés mutatóit, s csak azután kezdődik el a sorozatgyártás. A könyvtermelésben ez a mechanizmus meglehetősen leszűkül. Egyből meghatározott példányszámú könyv jelenik meg a piacon, hiszen előre nagyon nehéz eldönteni, melyik mű lesz kelendő, s melyik fog évek múlva is a könyvesboltok polcain porosodni. A szegedi Kárász utca a könyvek utcája. Három könyvesbolt, két utcai árus. A Kárász utcai könyves emberek küzül beszélgettem hárommal; Monostori De. zsővel, az antikvárium vezetőjével, Müller Lászlóval, a Móra könyvesbolt igazgatójával és Kiss Lászlóné utcai árusítóval. Monostori Dezső: „Állandóan képezzük magunkat" — Antikváriusnak lenni különös szakma és hivatás. Hat évig tanultam az utolsó szegedi nagy antikváriustól, Szukits Lászlótól, aki 45 évet töltött a szakmában. Autodidakta módon állandóan képezzük magunkat. Böngésszük a bibliográfiákat, a napi árakat, bővítjük lexikális tudásunkat, fejlesztjük memóriánkat, igyekszünk minél több adatot elraktározni. Rengeteg szerzőt, címet, kiadót kell fejben tartani, hiszen a XVII. században készült könyvek éppúgy megfordulnak a kezünkben, mint napjaink kiadványai. A két háború között megjelent könyvekről nincs bibliográfia, mi magunk készítettünk ilyet házi használatra. Sajnos, a könyves szakma nincs éppen túlfizetve, ezért nehéz az utánpótlás biztosítása. Kevesen vállalják ezt a nem kis szellemi és fizikai munkát igénylő hivatást. A szegedi antikvárium évek óta a legerédményesebben dolgozó vidéki bolt. 1966 óta járunk vidékre, tavaly tizennyolc alkalommal rendeztünk vidéki vásárlással egybekötött árusítást. — Sokan nincsenek tisztában azzal, ml fán terem az antikvárium. Van aki régi vackok raktárának hiszi, van aki könyvtárat sejt a név mögött, van olyan is, aki bizományinak véli. Egyik sem; az antikváriumban könyvek eladásával és vásárlásával foglalkozunk. — Van most 1575-ben Frankfurtban nyomott könyvünk, rézveretes tót nyelvű imakönyvek, 1804-ben Amszterdamban kiadott Sappho-válogatás, 1890-es cigányszótár, de új kiadványok is. Olyan is előfordult már, hogy egy könyv hamarabb jelent meg itt, mint a könyvesboltokban. A megjelenést követő egy héten belül szinte minden kiadvány megtalálható nálunk. A keresett könyvek társadalmi jelenségekre is utalnak. Az Elfújta a szél és a Pillangó mellett a legkeresettebb könyvek közé tartozik az egykötetes Értelmező Szótár, az Üj Magyar Lexikon, numizmatikai, kerámiatárgyú kiadványok, védjegyek jegyzéke, képzőművészeti kiállítások katalógusai stb. Vannak, akik egy-két könyvvel keresnek fel bennünket, de két éve, hagyatékból, három teherautónyi könyvet vásároltam Gyulán. Mfillér László: „A könyvterlesztés közművelődési feladat" — Bizonyos, hogy Magyarországon ilyen mérvű könyvkiadás még nem volt. mint napjainkban Sajnos, azonban nem mindig a legmegfelelőbb 9 kiadott könyvek elbírálása, Sok felesleges mű megjelenik, másokat viszont hoszszú ideig nélkülöznünk kell. Mi nem egyszerűen kereskedők vagyunk, hanem könyvterjesztők, a kultúra munkásai. Formáljuk az olvasók Ízlését, ehhez azonban megfelelő irodalomra van szükség. — Az emberek életének megváltozása, bizonyos társadalmi divatok Itt a könyvesboltokban is lecsapódnak. Az autós és KRESZ, könyvek Iránti érdeklődést évek óta nem tudjuk kielégíteni. A szabad Idő növekedésével egyre több kézimunka- és szakácskönyvet keresnek a vásárlók. Nincs elég szexuális felvilágosítást szolgáló kiadvány. Érezhető jelenség, hogy az emberek egy része alakítani igyekszik házikönyvtárát; kézikönyveket, alapmunkákat, lexikonokat keresnek. Egyre nagyobb keletje van a művészeti könyveknek. — Nemrég vette át a vidéki könyvterjesztést a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Sajnos, ennek még nincsen olyan megyei, vagy városi fóruma, függetlenített munkása, aki összefogná a helyi boltok működését, koordinálná a munkát, s olyan nagy jelentőségű akcióknál, mint a könyvhét, irányítaná és szervezné a propagandát, a programot, a munkát. Ennek a hiányát mindannyian érezzük. Kiss Lászlóné? „Innen szeretnék nyugdíjba menni,, — 1962-ben úgy kezdődött, hogy három hónapig helyettesítek. Ezidáig 11 év lett belőle, hogy télen-nyáron a Móra könyvesbolt melletti kapualjban árulok. Kicsit huzatos a kapualj, de ha az ember valamit vállalt, és szereti is a könyvet, akkor ki lehet bírni. Télen az a kellemetlen, hogy fúj a szél, az ember szemébe hordja a havat, nyáron pedig a nagy meleg. Ügy érzem, a 11 év alatt bedolgoztam magam, innen is szeretnék nyugdíjba menni. Mióta a férjem nyugdíjban van, azóta ő is segít. — Nagyon szeretek olvasni, ott. hon is sok könyvem van. Böngészgetem a tájékoztatókat, kijegyzem az érdekesebbnek ígérkező könyveket, hogy tudjak ajánlani. Jó néhány állandó vásárlóm van, akik szinte hetente visszatérnek. Még Jugoszláviából is vannak visszajáró vásárlók. Arcról meg tudom már mondani, ki milyen könyvet akar vásárolni. Azt is meg lehet figyelni, kf szereti a könyvet, s ki csak turkálni jár a könyvek közé. Van, aki szinte elolvassa a könyvet, s azután se szó, se beszéd, ledobja. Nem szólok rá, de forr bennem a méreg. Olyan kuncsaft is akad, aki keresztrejtvényfejtés közben áll meg az asztalnál, kikeresi a hiányzó szót, s távozik. TANDI LAJOS LÉTRA Csöpike első osztályos középiskolai tanuló, meghökkentő ötlettel lepte meg holadó szellemű szüleit. A szülők szemléleti hovatartozását azért tartottam fontosnak már az elején hangsúlyozni, hogy a továbbiak során ne legyen szükség semmiféle magyarázgatásra. De nézzük csak az ötJetet. Elöljáróban tudni kell, hogy Csöpikének a családi közösségben külön szobája van, külön bútorzattal, külön sztárfotókkal a falon, és külön személyi könyvtárral, amelyben a Csöpike korosztályához illő — és rejtekhelyen jóval ezt túlhaladó — irodalom található. A teljesség érdekében ide írom még, hogy Csöpikének — saját használatára — rádiója is van a leányszobában, ezenkívül néhány virágváza, három elmaszatolódott maci, két Ugyancsak maszatos kutya, egy macska, sok apró mütyürke, emlékek első Tomitól, első és második Lacitól, valamint a soron levő első Zolitól. Na már mostl Csöpike egyik este előadva — haladó szellemű — édesanyjának, hogy leányszobája berendezésének korszerűsítésére szüksége lenne egy létrára. — Mire! — ámult el az anyja. — Elment a sütnivalód? Miféle létráról beszélsz. — Egyszerű létráról — magyarázta Csöpike. — Olyan kétágúról, tudod, az a modern fémlétra nem felel meg a célnak. — Milyen célnak, a jó ég áldjon meg! — Hát szóval létra kellene. Az megy most. — Megáll az eszem, te kótyagos! Lóg már a nyakadon egy kulcs, mert az megy, vetettél velem két betűt a ruhádra, hogy mutogasd a monogramodat. Mire, milyen céllal megy most a létra? — Hát szóval, hogy legyen a szobában, azért. Nem olyan ócska valamire gondolok, hanem szépen be kellene lakkozni, és hát szóval, ez nagyon nagyszerű dolog, föl lehet menni rajta, és így tovább. — Mit tovább, a teremtésedet! — pattogott a mama. — Soha az életben nem hallottam ilyen hülyeséget! Létra a szobában! Lakkozva, és föl lehet menni rajta! Hová akarsz te fölmenni! — Es mennyi mindent lehet rátenni, anyu, van neked fogalmad arról? — Nincs. De nem is akarom, hogy legyen. Komolyan mondom, egészen elment az eszetek, hogy milyen tömeg ostobaságot tudtok ti kitalálni! Létra! Komolyan mondom, megáll az eszem! — Mert ti nem tudtok minket megérteni, anyu. Képzeld el, van egy klassz, lakkozott létra, arra fölmegy az ember, tegyük fel egy könyvvel és egészen más szögből lehet kinézni az utcára, szóval az klassz dolog, én mondom. Sajnos, kevés itt a helyem arra. hogy a vita további részleteit felvázoljam. Elég az hozzá, hogy a mama kellőképpen felpaprikásodva előadta a vacsoránál, mire lenne szüksége Csöpikének. Apa agyában számok, képletek kavarogtak még, ilyenkor szokta a munkahelyi gondok utolsó zsilipéit elzárni magában, hogy következzék a családi fészek meghitt hangulata — ám a létrára felkapta a fejét. — Micsoda'?? — Tessék — mondta anya Csöpikére biccentve. — Magyarázd meg Apának a létra ötletedet. Csöpike akkorra már teljesen kétségbeesett, pontosan tudta, hogy a szülei mindketten maradi, vaskalapos honpolgárok, üres fejek, fogalmuk sincs a mai fiatalok jogos igényeiről, egészen más világban élnek, fel se tudják fogni, mit jelent egy szépen lakkozott, kétágú létra, egy háromszor-három méteres leányszobában. Ezért reménytelenül legyintett, ráhagyta anyjára a korszakalkotó ötlet magyarázatát, étvágytalanul evett, nem érdekelte a tv-műsor sem, korához illő mélységes csalódással kotródott be a szobájába, és kípanaszkodta magát a torzonborz sztárfotóknak. ORMOS GERÖ