Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

PÉNTEK, 1973. JÜNIUS 15. Munkásüdülés a ruhagyárban Soha nem elég a Szegedi Ruhagyárban sem a szakszervezeti beutaló, pedig az idén is például 153 darabot kaptak. Ebből 35-öt a ruhaipari szakszervezet juttatott, 17 darab a SZOT gyermeküdülőkbe szóló nyári beutaló és 4 darab téli iskolaüdülői beutaló. De néha még más is gondot okoz az elosztásnál. Kovács Györgyné üdülési felelős és Mári Sándorné szb-titkár elmondta, adnának családi beutalót olyanoknak Is, akiknek férje vagy felesége nem a gyár dolgozója, de hogy mégse károsodjék a ruhagyári kollektíva, a másik házastárs munkahelyétől cserébe egyszemélyes beutalót szoktak kérni. És mégis, néha milyen értetlenséget szül ez a kérés! Mert kellemetlen az a beszélgetés, ha a házastárs munkahelyének üdülési felelőse úgy teszi fel a kérdést, hogy tán nem érdemli meg a dolgozó az üdülőjegyet? Hogyne érdemelné, de a legtöbb' házaspár mégiscsak együtt szeretne üdülőbe menni. Évek óta másképp is gondoskodik dolgozóiról a ruhagyár: IBUSZ-szobákat bérelnek üdülési szezonban. Az idén is 6 IBUSZ-szobájuk van a legszebb üdülőhelyeken. Miskolc-Tapolcán 2 darab háromágyas szoba — a tavalyinál kellemesebb környezetben, közelebb a strandhoz —, Balatonföldváron egy kétágyas és egy négyágyas szoba, Hévízen pedig egy kétágyas és egy háromágyas szoba várja a gyár dolgozóit. S noha az IBUSZ-szobák bére az utóbbi két évben jelentősen emelkedett, a gyár dolgozóinak változatlanul 10 forintot kell fizetni személyenként naponta. Ez a szakszervezet számláján évente 80 ezer forint költséget jelent. A szakszervezet a szociális alapból egy-egy gyermekbeutalóhoz is az 530 forintot, így a szülőknek kevesebb anyagi áldozattal jár gyermekeik üdültetése. Az pedig már hagyomány, hogy a nagycsaládosok gyerekei közül minden évben valamelyik sorra kerül az üdülésben. A falu forintjaiból... Közművelődés Bordányban 'rA. községi tanács vb-ülés fontos határkőnek tekinti többek között a közoktatás, a népművelés jelenlegi gondjainak megoldását. Új művelődési ház építése szükséges Bordányban. A művelődési otthon teljesen korszerűtlen, falai omladoznak. Ez az ásatag, egykori kocsma ráadásul még az általános iskola egyik osztályának is helyt ad. Ilyen'-nehéz körülmények között a művelődési házban nem bontakozhat ki színvonalas klubélet sem. A falu fiatalsága nem érzi otthon magát a művelődési házban." Ezek a sorok a Délmagyarországban jelentek meg 1966 tavaszán. Hét évvel később, 1973 tavaszán robog velünk az autó Bordány felé — változásnézőbe. Körülöttünk a megújult természet, zöld ruhába öltözött őszibarackosok mindenfelé. A szétszórt tanyák facsoportja fölé villanyoszlopok emelkednek. Autók suhannak mellettünk. Saját zsebből Az üvegfalú épület impo-, Káns látvány a falusi utca végén. Nem, nem a község közepén páváskodik, hanem megfelelő helyen szolgál. Előtte kerékpárok, motorok, autók. A plakátok rendezvényeket hirdetnek, könyvtári órákról tájékoztatnak. A hatalmas előtérben pingpongasztal, a 300 személyes modern színházteremben az ifjúsági klub zenekara próbál. Az épület üvegablakai — mint egy visszapillantó tükör — a történetről Is mesélnek. Az újság nyomán megismert állapotok és határozatok után a bordányi művelődési házat 1969-ben kezdték építeni. Az átadási határidő az 1970-es nagy tiszai árvíz miatt néhány hónapot elhúzódott, s így 1972. november 4-én adták át rendeltetésének. A művelődési ház építésének anyagi bázisát — közel 5 millió forintot — a bordányi községi tanács vállalta magára. Sok falusi, községi művelődési ház épül meg a helyi erők végső összefogásából. Miután felépült, a működtetésre már nem marad pénz, s ráteszik a lakatot, a még festékszagú művelődési ház ajtajára. Holt tőke, külsőség, elvesztett lehetőségek... A bordányi művelődési ház fenntartására. a tartalmi munkára a községi tanács évenként 80 ezer forintot biztosít. Hozzájárul a működtetéshez három szakszövetkezet, a termelőszövetkezet, még a kiskundorozsmai ÁFÉSZ is. Talán ennek is eredménye, hogy a táncos rendezvények, családi ünnepek, gyűlések és filmvetítés sek mellett kiállításokra, vetélkedőkre, baráti találkozókra és színvonalas előadásokra is telik. Nem beszélve a szakkörökről és klubokról. Három vélemény Hárman szólalnak meg azok közül, akik oroszlánrészt vállaltak és vállalnak a bordányi közművelődés munkájából. Balogh Jánosné vb-titkár: „Régi vágya volt már a falunak az új művelődési ház. Nem azért, hogy büszkélkedjünk, de mert valóban éreztük hiányát. Nem volt szórakozási lehetőség, a szűk és rossz körülmények inkább elriasztották, mint odacsalogatták a fiatalokat. Az építés nem volt problémamentes, sok előítélettel, gáncsoskodással kellett megküzdeni, de megérte. Ogy érzem, nem luxus a falunak. Ma szépnek, ízlésesnek és korszerűnek kell lennie egy ilyen intézménynek ahhoz, hogy az emberek szívesen menjenek oda. Fél év rövid idő, de a kezdeti sikerek biztatóak. A mezőgazdasági munkák mellett is látogatott a művelődési ház, szinte naponta kell mind magasabb szintű tartalommal megtölteni." Szabó Béla tanár, az ifjúsági klub vezetője: „Fiatal klub vagyunk, most szerezzük — saját bőrünkön — az első tapasztalatokat. A 85 tagú klub meglehetősen heterogén. Legtöbben középiskolások és szakmunkástanulók. Tizenévesek, az ő gondjaikkal, problémáikkal, igényeikkel összhangban alakítjuk a programot. Igyekszünk úgy dolgozni, vezetni, hogy helyes irányba fejlődjenek. Érdeklődési körök szerint tartjuk a foglalkozásodat, s a klubtagok aktivitásával sosem volt baj. Beneveztünk a ,Kiváló Ifjúsági Klub' versenybe — tapasztalatokat gyűjteni." Ádám Jenő, az általános iskolai igazgató: „A pedagógus munkája itt, a falvakban és községekben nem korlátozódik az iskola falai közé. Közéleti emberek is vagyunk. Elsősorban a közművelődés. a kultúra munkásai. S ez nem kényszer, hanem természetes állapot. S ilyen községben, mely saját erőből képes iskolát és művelődési házat építeni, sportpályát létrehozni, ott lehet értelmes célja és tartalmas munkája az embernek." ról nemrég készült el pályamunkája, most pedig parasztcsaládok történetét készül feldolgozni.) Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, 1971-ben pályázat útján kerültem ide. Múlt év áprilisában neve-'*ok ki a bordányi művel . isi ház igazgatójának. Akkor már épült az új kultúrotthon." Kiss Tamás Bordányban élhet néprajzi szenvedélyének. Alighogy ide került, kért egy biciklit, s bekopogott szinte minden tanyába, minden liázba. A kezdeti bizalmatlanság baráti viszonynyá vált. s ennek eredményeképpen több száz darabból álló néprajzi gyűjtemériyt mondhat magáénak a művelődési ház. Most végzi levelező tagozaton a népművelés-könyvtár szak első évfolyamát. A városi gyerekből a falusi nép nevelője lett. Ügy tűnik, lelkesedésből, fiatalos lendületből, hozzáértésből nincs hiány. Tandi Lajos A rakpart regénye Szeged feltámadása A vár lebontása. Egykorú felvétel „Egymásra halmozódtak a kezdeményezések és az alkotások. Júniusban megkezdték a két körút, a sugárutak feltöltését, melyekhez a befejezésig másfél millió köbméter földet használtak, július elsején pályázatot hirdettek a tiszai állandó híd tervezésére és építésére . . . szeptember 19-én szerződést kötöttek a Helwag és Würth céggel a rakpart építésére..." Az bizonyos, hogy a katasztrófa után hat hónap alatt, szeptember elejére elkészült az új városrendezési terv, amelynek magyarázó szövegét a város, újjáépítésében alkotó szerepet játszó Lechner Lajos, a királyi biztosság műszaki osztályának vezetője készítette és terjesztette elő. A kiviteli sorozatban első helyen szerepel 1880-ban a rakpart teljes kiépítése a nagykörútnak a Tisza-parti pontjától a vasúti hídig, ha a vízállás, megengedi. A rakpart építésének azonban útjában állt a vár, amelynek lebontását és a terület rendezését 1881-re tűzték ki, a Az igazgató — Soha nem akartam népművelő lenni — mondja Kiss Tamás, az új művelődési ház huszonéves igazgatója —, de mindig érdekelt a művészet világa, s különösen a néprajz. (A tanyák kialakulásáA megyében a tagok száma 102 ezer Tizóvos a CSÉB Tegnap, csütörtökön délelőtt szerkesztőségünkben sajtótájékoztatót tartott Zimonyi Róbert, az Állami Biztosító Csongrád megyei igazgatóságának vezetője abból a jubileumi alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt alakították meg a világon szinte egyedülálló biztosítási formát, a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítást, a CSÉB-et. Az elnevezés rövidítése annak idején Szegeden született, s vált országosan népszerűvé. Zimonyi Róbert hangsúlyozta, hogy a CSÉB-nek az országban közel két és háromnegyed millió tagja van. Ez a legnépesebb biztosítási forma, amely az elmúlt években rugalmasan követte a gazdasági élet fejlődését. A biztosítási szolgáltatások köre és összege a mindenkori igényekhez, szükségletekhez alkalmazkodott. Hazánkban mintegy 3 millió család él. Számos családban vagy a férj, vagy a feleség, illetve mindkettő CSÉB-tag. így azt mondhatjuk,- hogy a családok 60—65 százalékának anyagi biztonságát jelentik a biztosítási és önsegélyező csoportok. Csongrád megyében TO2 ezer tagja van a CSÉB-nek, s általában évente 10—12 ezer új tag választja ezt a biztosítási formát. Ismeretes, hogy az Állami Biztosító a befizetett díjak egy részéből szociális alapot képez, és azt visszajuttatja a csoportoknak. Ez az összeg az idén már jóval meghaladja a 100 millió forintot, amelyből Csongrád megyére több mint 4 millió forint jut. Az Állami Biztosító ez évtől megváltoztatta a szociális alap felhasználásának módját, felülvizsgálta a segélyezési lehetőségeket, illetve azokat kibővítette. Eddig például 60 napot meghaladó betegség után lehetett segélyezést kérni. Ezt az időt leszűkítették 30 napra. Nagy családok, s a gyermekeiket egyedül nevelő szülők ezután gyermekneveltetési segélyben részesülhetnek, továbbá azok, akik állandó orvosi ápolásra szorulnak, vagy gyógyüdültetést kérnek. A szociális alap felhasználásáról minden esetben a CSÉB intéző bizottságai döntenek a munkahelyeken, vállalatoknál, intézményekben, termelőszövetkezetekben. következő évre pedig a közúti híd építésének befejezését tartalmazta a program. Mindezt megelőzte külföldi szakértők meghívása és látványos, protokolláris fogadása július 13-án. Jártakkeltek, részleteztek és öszszefoglaltak, lényegében azonban alapvetően újat nem tudtak összegezni, ami nem szerepelt volna addig, akkor és azután a Tisza-szabályozás koncepciójában. Amikor pedig a rakpart megépítésének mikéntjéről kérték véleményüket, szerényen kijelentették: „a bizottság nem érzi magát hivatva e tekintetben tanácsokat adni azon kitűnő mérnököknek, kik Budapesten a szép rakpartokat és egyéb nagyszerű vízműveket építették". Egyöntetű volt viszont a vélemény a szegedi szűkület megszüntetésében, a védőtöltés kitágításában a Tisza bal partján a Maros-torokig, miután a rakpart helyzetét tisztázták. A város újjáépítésére készített terv magyarázatában nemcsak biztonságos védelmi szerepet szántak a rakpartnak. Kiképzése érthető okokból a kereskedelem és a közlekedés fontosságának is függvényévé vált. Még állt a vár, amelynek magas, széles falai sok menekültnek nyújtottak biztonságot a- katasztrófa elöl, s valóságos sátortáborok néztek fentről a kavargó vízre, amikor a program akként rendelkezett, hogy „a Tisza-part rakparttá alakítandó, melyen középvízállásnál alul, magas vízállásnál pedig felül, burkolt utak által közvetíttetik a part hosszában való közlekedés. A rakpart mellett kell, hogy a hajók kényelmesen kiköthessenek ..." Az 1880. évi XVII. törvénycikk, amelyet április 20án hagytak jóvá, a középítkezések sorában az első helyre teszi a tiszai rakpart építését, másodikként az állandó hidat, majd a két körutat, négy sugárutat, három kis sugárutat, aztán a kfl»kerteket, vagyis a tereket. A XXXIX. törvénycikk rendelkezett „Szeged r .enten a Tisza folyó ármedrének kiszélesítéséről, valamint a sze • gedi rakpart és a tiszai állandó híd építéséhez megkívántató póthitelről", beleértve a bal parti töltés kijjebb „tolását", medermélyítését. A rakpart és a híd 1880-ban megkezdett építkezésére 900 ezer forint hitelt biztosítottak, míg a törvényszék, börtön és fogház épületeire 850 ezer forint fedezet állt rendelkezésre. A rakpart építésének útjában volt a vár, amelynek lebontásához nem lehetett csak úgy nekiesni. A korabeli sajtó ugyan az árvíz előtt is a város szégyenfoltjának nevezte piszkossága, elhanyagoltsága miatt. A kőhalmaz és területe ugyanis a kincstáré volt. Kisajátítani 12 hold 127 négyszögölnyi területét és a rajta levő épületet csak úgy lehetett, ha helyette másik telket és azon az eredeti épület értékével megegyező építményt biztosítanak, vagyis Szeged vegye meg a várat, amelynek telektulajdonát már régen neki ítélték haditanácsi, kancelláriai és helytartótanácsi leiratok, nyilatkozatok. Levéltári okmányok pedig arról tanúskodtak, hogy a törökök kiverése után a kincstár csak ideiglenesen foglalta el, a teljes várépület a város tulajdona olyannyira, hogy 1700 harmadik negyedéig mindenféle várbe. 11 javítás, tégla-, cserépszállítás „az önkényű parancsnokok" révén történt, ugyanis „a várerődítésnél felhasznált munkaerők a helybeli lakosság kényszerített ingyenmunkái voltak", s amikor 1858-ban börtönné alakították át, az is 2 ezer forintjába került a városnak. Sőt, „a vár tulajdoni és úri jogainak elismeréséül 1848-ig a várban egy mészárszék és egy kantln után bérleti jövedelmei voltak a városnak". Lődi Ferenc Műanyag-újdonságok A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat. amely évente több mint 38 ezer tonna különböző műanyagból állít elő készterméket, úgyszólván minden hónapban megjelenik egy-két újdonsággal. Az elmúlt esztendőben 23-féle új terméket juttatott el az üzletekbe, s az üdén is legalább ennyivel bővíti a választékot. Elsősorban a PVC felhasználási körét szélesíti. A második fél év újdonságai között legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a színes bútortapéta, amely lehetőséget ad a magyar bútoriparnak az ízléses matt felületű, piros, zöld sárga és fehér bútorok gyártásához.