Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. JÜNIUS W. Olasz szociológusok Szegeden Az MTA Szociológiai Ku­tató Intézete meghívására hétfőn olasz szociológusdele­gáció érkezett Magyarország­ra. A delegáció ötnapos ma­gyarországi tartózkodása so­rán Budapesten és Szegeden több alkalommal találkozik a magyar szociológusokkal. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a család- és falu­szociológiai kutatások hely­zetéről. Az előbbi témakör­ben hétfőn és kedden Bu­dapesten folytattak megbe­széléseket. Az MTA szegedi Szocioló­giai Kutató Csoportja ven­dégeként tegnap Szegedre ér­kezett Achille Ardigo, Fi­lippo Barbano. Bernardo Bernordi. Giampaolo Catelli, Paolo Guidicini és Elena Stagni bolognai és torinói professzorok a mai napon ta­nulmánya kiránduláson is­merkednek megyénk sajátos települési struktúrájával, Zákányszéken és Balástyán községi vezetőkkel találkoz­nak. látogatást tesznek aba­lástyai Móra Ferenc Terme­lőszövetkezetben, este pedig a helyi értelmiségi klub ven­dégei lesznek. Pénteken reggel dr. Komó­csin Mihály, a megyei ta­nács elnöke fogadja az olasz delegációt, délután pe­dig az MTA szegedi köz­pontjában budapesti és sze­gedi szociológusokkal és tár­sadalomkutatókkal közös munkaülésen vesznek részt. Rendfelszedő­önrakodó A Hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Gépgyártó Vál­lalatnál továbbfejlesztették az osztrák Steyr Müvekkel kooperációban gyártott rend­felszedő-önrakodó mezőgaz­dasági pótkocsit: teljesitmé­nyét csaknem a duplájára növelték, s így mintegy öt perc alatt 30 köbméter rend­re vágott szálas takarmányt rak fel önmagára, közvetlen emberi beavatkozás nélkül. Az idén ezret adnak ét a hazai mezőgazdaságnak. Előkészületek a VIT-re Száz VIT-útlevélen még ki­töltetlen a névnek hagyott hely — gazdái a „10x10 a X.-re" elnevezésű rádiós, te­levíziós vetélkedő nyertesei lesznek —, a X. berlini vi­lágifjúsági találkozóra uta­zó magyar delegáció további 600 tagját azonban már ki­választották. A mérce igen magas volt: a fővárosi, me­gyei KISZ-bizottságok, a helyi KISZ-szervezetek olyan fiatalokat jelöltek, akik ki­tűntek munkájukkal, példa­adóan helytálltak gyárukban, | üzemükben vagy iskolájuk­ban, s politikai, mozgalmi, társadalmi munkájuk is pél­A krokodil sem bírja Nincs még egy éve, hogy fölavatták a kitűnő Bar­tók Béla téri játszóteret, amelynek az első időben mindenki csodájára járt. Bele is került néhány mil­liójába a városnak, de sen­ki sem sopánkodott ' ezen, mondván, hogy évekbe telt, amíg különböző társadalmi szerveknek, tanácstagok­nak, az Ifjúság szószólói­nak kérése teljesült, mert éppen volt rá pénz. A lab­datéren vígan rugdosták a gyerekek a bőrt vagy a gu­mit, s már a látvány is megérte, hogy megvalósult • nagyvonalú terv. A nagy örömben keve­sen figyeltek föl arra a hírre, melyet távoli hír­ügynökség röpített világgá, hogy Amerikában orangu­tánok bevonásával próbál­ják kl az utcai szemétgyűj­tőket: ha e közhasználatú targyak kibírják az állatok rúgásait, csavarásait, ha­rapásait, körmöléseit, ak­kor nyugodtan kitehetikaz emberek közé is. Tán jót tett volna a szegedi játszó­tereknek is, ha idejekorán — amíg lehet kapni — be­szerzett volna a város né­hány orangutánt, s így va­lamelyes képet kapott vol­na arról: milyen lesz félév múltán egy játszótér? A Bartók Béla téren egészen ez ideig bírta né­mely játékszer, a stabilnak tűnő krokodilhinta is ki­tartott novembertől júni­usig. Egészen addig, amíg valamelyik éjjel — a gye­rekkoron túl levő, ám abba ismét belefeledkező — né­hány felnőtt megpróbálta: miként lehetne tönkretenni. Sikerült. Csakúgy, mint ré­gebben a Somogyi Béla ut­cai játszótéren a gyerekek kedvenceként emlegetett többszemélyes hintát, csak­úgy, mint egy sakkasztalt a Móra-parkban. Az utób­biakhoz valószínűleg vésőt is használtak, mert más­képpen pontosan nem sike­rült volna a sötét kocká­kat eltüntetni egy-egy sa­rokból. Az ősszel mosolyogva nyugtatta meg az újságirót a tervező, hogy a labdapá­lyák köré igen erős háló­kat szerelnek, mert lehet, hogy nemcsak a tízévesek, de a tizenhat-tizennyolc évesek is lejárnak focizni. Arra azonban senki sem számított, hogy vasárna­ponként felnőttek csapata száműzi a pályáról a gye­rekeket, kipróbálva, ki tud nagyobbat suvasztani a lab­dába. Nem csoda hát, hogy nemcsak a krokodil bizo­nyult gyengének, hanem a drótháló is. Keserűen em­legetve azokat az időket, amikor még nem az számí­tott, hogy ki tudja hama­rabb szétrúgni- a labdát, hanem az, hogy ki bártik ügyesebben vele. Könnyű lenne, ha min­dent kulcsra lehetne zárni. Játszóteret, parkot, virág­ágyást, ha a lámpákat, a szobrokat szögesdróttal vé­denék a vandalizmustól. Ám azzal a kulccsal, drót­tal a közösség magamagát rekesztené ki a játékból, a felüdülésből, emlékezésből — a fényből. Hasznosabb lenne magából kivetni azo­kak, akik milliós értékeket tesznek tönkre felelőtlen­ségből, vandalizmusból. Egy múlt századi lexikon így magyarázza az utóbbi szót: „így neveztetik avan­dalok vad dühe, mely a művészet örök munkáit el­rombolta, s melynek nyo­mában pusztulás és vész járt". Történeti fejtegeté­seiből kitűnik, hogy 104 éves uralom után döntötték meg a rómaiak a vandál birodalmat, másfél évezre­de. Ügy tűnik, egészen mégsem sikerült nekik: a leszármazottak — hűen őseikhez — most is hadat viselnek értékeink ellen. V. M. dás; életük, munkájuk a biz­tosíték, hogy méltóan képvi­selik majd a KISZ 800 000­es tagságát, az egész ma­gyar ifjúságot, s szűkebb hazájukat, munkahelyüket, a gyárakat, a termelőszövetke­zeti közös gazdaságokat, az egyetemeket, az iskolákat. A világifjúsági találkozóra azonban nemcsak az utazó hétszáz, hanem az egész ma­gyar ifjúság is készül. A VIT magyar nemzeti előké­szítő bizottsága felhívással fordult az új nemzedékhez: tömegpolitikai akciókkal, kulturális és sportrendezvé­nyekkel tegyenek hitet a VIT-mozgalom eszméi, a bé­ke. a barátság és az antiim­perialista szolidaritás mel­lett. Az elmúlt hetekben már sok száz ilyen rendezvény zajlott le országszerte, a KISZ különös gondot fordí­tott arra, hogy a magyar fia­talok még jobban megismer­jék a VIT házigazdáját, a Német Demokratikus Köz­társaságot. Július 13-tól 15­ig kis VIT-et rendeznek Szombathelyen, Szekszárdon és Pakson. Ezeknek a hazai találkozóknak a programja megfelel a berlini VIT prog­ramijának, s hogy a kis VIT valósághű legyen, meghívót kaptak a találkozóra a ha­zánkban tanuló külföldi diá­kok is. Gazdag kulturális, politikai és sportprogrammal tartanak kis VIT-et július 27-e és 30-a között a sze­gedi fiatalok, s a környék­beliek augusztus 3-a és 5-e között a Szelidi-tónál. A berlini találkozóra ké­szülve. tovább fokozódott a magyar fiatalok szolidaritási mozgalma: sok-sok forint gyűlt mór össze az „Egy na­pot a VIT-ért, a szolidaritá­sért" társadalmi munkaakció csekkszámláján. Az össze­gyűlt pénzzel a tőkés- és fej­lődő országok nehéz helyzet­ben levő, haladó ifjúsági szervezeteit, a nemzeti fel­szabadító mozgalmak fiatal­jait segítik. Hozzájárulnak ahhoz, hogy képviselőik is minél nagyobb számban le­hessenek ott Berlinben. (MTT) A rakpart regénye Bűnök leleplezése A „fekete szerda" utáni hajnal. Egykorú felvétel. Magyar, német és francia nyelvű emlékiratában Sze­ged a vádaskodó Herrich fe­jére olvasta ország-világ előtt a való tényeket. A töb­bi között szól az emlékirat a felső Tisza mentén egyes nagybirtokok érdekét szol­gáló műveletekről és „az alsó Tisza völgyén lakó érdekelt­ség aránytalan terhei"-ről. „Herrich Károly úr ... maga is elösmeri, hogy a szabá­lyozásnál a leggorombább technikai hibák lettek elkö­vetve, sőt az egész művelet­nél tulajdonképpen nem is technikai vezérelvek voltak irányadók, hanem a nyere­ség kérdése". S itt látott napvilágot an­nak a bűnnek a leleplezése is, amelynek elkövetésében Herrich közrejátszott: a Pal­lavicini birtokok védelmé­ben a város terhére. A Ti­sza-szabályozásban a Bach­rendszer alatt is mindenható szava volt Herrichnek, aki­nek hovatartozását nem il­lette kétség. Kossuth sza­vára, hogy „Szegednek né­pe. nemzetem büszkesége", még élénken emlékezett a rebellis, de megtöretett vá­ros, amikor „a percsora-sze­gedi társulattal való bonyo­lult viszonyaink rendezésére Budapesten a minisztérium­ban ellenfelünkkel, Pallavi­cini őrgróffal alkudoztunk, küldöttségünk mást már nem is kért az akkori miniszter úrtól, csak azt, hogy Szeged város ügyeit ne referáltassa, s ne intéztesse el halálos el­lenségével, Herrich Károly miniszteri tanácsos úrral...", A cáfolat arra is kitér, hogy a Maros nélkül is ma­gas vízhozama volt a Ti­szának, s a két folyó össze­esése, együtthatása híján is bekövetkezett volna a ka­tasztrófa. 1855-ben, a vasúti híd építése előtt makacsul ragaszkodott a város a két­száz öles tágasabb ártéri át­ereszhez, de „konokul elle­nezték azt a Tisza-szabályo­zás emberei", úgyszintén az 50 öles hidat is, ha azt az elvezetésre szánt Maroson kellett volna megépíteni. Herrich is állitotta, hogy a Maros duzzasztó hatása Csongrádig hat a Tiszán, te­hát a torok nem messzi le­vitele a várostól nem enyhí­tett volna a veszedelmen. A vasúti híd megépítése után pedig, amikor a szűk áteresz visszafogta a vizeket, a vá­ros aggodalmára „Herrich azt mondta, hogy Szegednél elég a mederbőség". Akkor pedig „vezessék le a Marost" — érvelt a város, de az már süket fülekre talált. az első kapavágás 1846-baB Tiszadobnál. A vádaskodásával nagyon szem előtt levő Herrich ét Péchy ment a helyéről, Ti­sza Kálmán pedig kifogta a szelet a vitorlából azzal, hogy királyi biztosként test­vérét vezérelte ki Szeged újjáépítésének vezetésére. Az urak végülis megbékéltek, mert a bajok hánytorgatásá­nál fontosabb volt a város A szegedi kezdeményezé­sek elbuktatóját joggal ne- feltámasztása. A viszályokon vezte a korabeli közszáj' hazaárulónak, nem szólva ar­ról, hogy Herrich apósa, De­yák Ignác, mint vállalkozó, a percsorai töltésből és kor­rupt vállalkozásaiból meg­szedte magát, és kitudódott visszaélései miatt eltávolí­tották a Tisza-szabályozási munkáktól. Kidobták az aj­tón, de visszajött az ablakon nevet változtatva és társvál­lalkozóval, hogy ott kezdje, ahol abbahagyta. Tisza Kál­mán miniszterelnökről, va­lamint közmunka- és köz­lekedésügyi miniszteréről, Péchy Tamásról is leszedték a keresztvizet. Az ellenzéki képviselők Vnindkettőjüket a vádlottak padjára ültetni kö­vetelték, mint legfőbb fele­lősöket, akik a Tisza-szabá­lyozás rendszerében feladták Széchenyi István vízügyi programját és Vásárhelyi Pál műszaki alapelveit, amelyek­nek jegyében történt pedig való felülemelkedésre intett Kossuth március 22-én kelt levele is Szeged ügyében, hogy „... e nagy nemzeti szerencsétlenség nagy nerp­zeti ügye minden oldalon a pártérdekeknek itt ingerlő, amott a szabad meggyőződés feszélyező körén nemcsak kí­vül, de végtelen magosban felülállónak tekintessék". Jö­vendölése, hogy Szegedet Szeged népe támaszthatja fel, hogy „A vályogváros helyé­be kővárost kell építenie", — beteljesült olyan összefo­gással, amely addig példa nélkül állt. A későbbi kró­nikás, Kulinyi Zsigmond 22 évvel a nagy víz után meg­jelent „Szeged új kora" cí­mű könyvében, viszonylag frissen az események után, csak megközelítően tud tájé­kozódást adni az építkezések üteméről. Lődi Ferenc Virágb an a gesztenyeligeiek Virágba borultak Nyugat- telepítések egy része is ter­Dunántúl nagy szelldgeszte- mőre fordult, nye-ligetei A több ezer fa- A vidék közös gazdaságai óriást beborították 8 hosz- úgy tervezik, hogy megszer­szú fürtű virágok. A szak- vezik a gesztenye tartósítá­emberek jó gesztenyermésre sát. s így lehetőség lesz a számítanak. Kőszeghegyal- „gesztenyeidény" kiterjeszté­ján, ahol gyakoriak a 400— sére a téli és a kora tava­500 aves fák. már « fiatal szí időszakra iát Érdekeltség az uzem­és munkaszervezésben Az OKISZ elnökségének ajánlása a szövetkezeteknek Az üzem- és munkaszerve- emelten kezeli azokat a kol­zés fejlesztését szolgáló új- lektívákat, amelyek e téren fajta érdekeltségi rendszer jelentós eredményeket tud­megteremtésére ajánlással tak elérni, fordult a közelmúltban az Az elnökség ajánlásában a ipari szövetkezetekhez az szervezési eredmények elbí­OKISZ elnöksége. Ebben rá- rálásának mércéjéül az éves mutatott arra. hogy a szövet- szinten realizált — utókai­kezetek belső rendjének, kulációval alátámasztott — szervezettségének korszerűsi- megtakarítást jelölte meg, tése — számba véve az erő- amelynek egy részét —. az források korlátozottságát —. elnökség megítélése szerint különös fontosságú feladat. — gondos differenciálással a Éppen ezért az elnökség szervezésben közvetlenül szükségesnek tartja, hogy a részt vevő dolgozók számá­szövetkezetek a kitüntetések, ra célszerű biztosítani. Az jutalmazások odaítélésénél előre maghatározott összeg előnyben részesítsék azokat kifizetését azonban csak ab­a dolgozókat, akik a legtöb- ban az esetben tartja he­bet tették az üzem-, illetve lyénvalónak, ha az intézke­munkaszervezés fejlesztésé- dést bevezették, s az új ért. A szervező tevékenység módszereket meghatározott színvonalának javítását az időn át alkalmazták Is. elnökség maga is támogatni Az ajánlás megjelölt né­kívánja egyebek között az- hány olyan módszert is, zal, hogy a „Kiváló Szövet- amelyek révén várhatóan kezet" címre történő felter- növelni lehet az anyagi ér­Uesztás során a jövőben kfa dekeltség hatékonyságát.

Next

/
Thumbnails
Contents