Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

CSÜTÖRTÖK 1973. MÁJUS 10. 7 Magyar üveggyár Kubában A Kubai—Magyar Barátság elnevezésű üveggyár a főváros, Havanna egyik külterületén épült, magyar tervek alapján, magyar segítséggel. öt évvel ezelőtt helyezték üzembe, s tavaly már 38 millió különféle üvegtárgyat készítettek itt. A kombinátban ezerháromszázán dolgoznak. Az alapvető nyersanyagokat, a dolomitot, a földpátot és a szilíciumot Kubában termelik ki. Képünkön: Automata gép készíti az üvegárut. Uizgondok Alighanem néhány eső6. borús nap is elegendő ahhoz, hogy valamennyi tartalékvizet tároljon a vízmű. Az első idei hőhullám után ugyanis megkönnyebbülten sóhajtottunk fel a hűvöset hozó viharra — a kánikulai napok ugyanis megpróbáltatásokat jelentettek a magasabb emeleten lakóknak, mint azt a vízszolgáltatás zavarairól a szerkesztőségnek írott levelek is tanúsítják, Ügy tűnik, Tarjánt kivéve minden városrészben voltak vízellátási nehézségek, sőt minap a Sebészeti Klinikán az átmeneti vízhiány ijesztő zavart okozott — amely többek között arra is figyelmeztet, hogy a klinikanegyed ellátása percekre sem szakítható meg tragédia árnyéka nélkül. Mennyi vizünk van? Tavaly a vízfogyasztás csúcspontján 46 ezer köbméter vizet tudott adni a vízművek hálózata, most vasárnap 43 ezer 200 köbmétert, hétfőn pedig 43 ezer 400 köbméter víz volt —, s ez nem volt elegendő. Éjjelnappal dolgoztak a szivatytyúk és nem volt annyi víz, hogy jelentősebb menynyi séget tárolni tudtak volna. Közismert, hogy Szeged mély fekvése víznyerés szempontjából kedvező, jelenleg négy vízműegység 48 kútjából 44 ezer köbméter vizet szivattyúzhatnak. Ez kevesebb, mint tavaly, mert a jelek szerint az l-es számú vízmű kútjai apadnak, csak rövidebb távon lehet rájuk számítani. Ezt a hiányt nem ellensúlyozta, de valamelyest könnyít a helyzeten, hogy az idén már — egy újabb kút fúrásával — sikerült biztosítani, hogy a partfürdő önellátó. Viszont a SZUE medencéje hálózati vizet kap, u heti három vízcsere minden alkalommal csak a feltöltéshez 1500 köbmétert igényel. Hogy ez „csöpp a tengerben?". Ügy tűnik. De pillanatnyilag minden csöpp víz számít, ezért is kellett kiadni a vízkorlátozási rendeletet, amely szerint a kiskerteket és közterületeket csak este és hajnalban szabad locsolni, ezért kell ismételten kérni mindenkit, hogy takarékoskodjunk a vízzel, javíttassuk meg a rossz csapokat. Különben a vállalatokat is — ipari vízkorlátozás esetére — kategóriákba sorolták, de eddig még soha nem rendeltek el. Szegeden ipari vízkorlátozást. A helyzet pillanatnyilag az, hogy csúcsidőben ugrásszerűen megnő a fogyasztás, viszont nincs elegendő víz ahhoz, hogy tárolóban tartEmlítettük, hogy az l-es vízmű kútjainak hozama csökkent. A területen viszont egy műszakilag különleges, az országban egyedülálló méretű kutat fúrnak, sanak erre az időpontra tar- amelynek keresztmetszete 900 talékot. Vizünk volna, de nincs elég kút és tároló, és kutat fúrni, hálózatba állítani költséges dolog. Ez nem jelenti azt, hogy elodázható. Mert az első kánikulai napokat — emberi számítások szerint — követik a nyári hőhullámok. Mi lesz akkor? r Uj kutak nyárra Az V. számú víműnél szívómedence épül, ezzel a jelenleginél 10 százalékkal többet tudnak szívatni az ittlevő kutakból. Az ALÉP lelkiismeretén szárad, ha nem lesz meg időben — a szerződés május 31-i befejezést ír elő, de a munka nem halad „ütemesen". Ugyanitt elkészült már az új kútcsoport, de még nincs meg a csővezeték — május végére, június elejére várható a bekapcsolás. Ugyancsak három új kút „lép be" a IV. vízműnél, június közepénvégén, ez mindössze 8 ezer köbméter pluszt jelent. Minden jel szerint ez is csak arra elég, hogy néha tartalékolható víz. milliméter lesz a 270—280 méteres mélységben, ez az egy kút naponta 6 ezer köbméter vizet képes majd adni. A költsége óriási: 3 millió forint, a tervek szerint szeptember végén, október elején kapcsolható a hálózatba. Nem egyszerű pénz nélkül Pénz, rengeteg pénz kellene — gondoljuk csak meg: egyedül a IV-es számú vízmű építése 65 millió forint S noha pillanatnyilag a kútfúrás az első gond, de mielőbb szükséges újabb tárolók építése is, tehát nem egyszerű megoldani a vízellátást. Mert épül, épülget az új szegedi vltorony is — de ha most készen lenne is, nem sok víz maradna töltéséhez. Ha meleg nyarunk lesz, meglesz a szokásos kánikulai vízgond is — ez már előre látható. De ezek az új kutak, amelyek a nyáron bekapcsolódnak a hálózatba, legyen enyhítenek a gondokon. Szőke Mária Bántja valami, szaktárs? Ü

zemlátogatáson voltam a napokban, s a műhelybeli tapasztalatgyűjtést követően, fenn az irodán, megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud-e róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató — ősz halántéké, erős vállú férfi, aki épp tíz éve dolgozik jelenlegi beosztásában — mindegyikükről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani, dicsérte őket, mint személyes jóbarát, akit nagyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája, sorsa, életük alakulása. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, szeretettel nyilatkoztak igazgatójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó, forinttal nem mérhetően sokat ér. Az a bizonyos jó munkahelyi közérzet enélkül el sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az emberek, mert a vezetők „nem játsszák meg magukat". Bár elmondhatnánk ugyanezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi időben is szereztem, olyan gyári közösségekben, ahol pattogó utasítgatás még ma is a divat, ahol az igazgató, vagy a gyáregységvezető felettébb ritka vendég a munkások között, s ha megjelenik is, érdeklődési köre nem terjed ki az emberre, kizárólag a gépek fordulatszáma, a teljesítmény százalék érdekli, saját munkatársai között szinte kívülálló idegenként mozog. Ennek okát adni másban alig tudom, mint az elbizakodottságban, amely egyik-másik vezetőembert annyira hatalmába kerít, hogy megfagy körülötte a levegő, ahol megjelenik. A beosztottakkal való rideg bánásmód természetes velejárója, amikor valaki nem veszi figyelembe mások gondolat- és érzésvilágát. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János elvtárs, legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlésen elmondott beszédében, amikor arról szólott — s beszédét sűrűn szakította félbe tapsvihar —, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. ;,A mi fejlődésünknek — mondotta — olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a 'dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg." Nem olyan egyszerű ezeket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A vezetőnek ezer gond nyomja a vállát, az utóbbi években jelentősen megnőtt a jogkör és felelősség, az egyes döntésekben tükröződő fokozott kockázatvállalás, a napjainkban jelentősen átalakult, megújult követelményrendszer magasabb mércét állít mindannyiunk elé, s ez kiváltképp a vezetőkre vonatkozik. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fáradtságukba kerül figyelmüket a főkérdésekre összpontosítani, okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De mennyire jólesik az igazgatónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egy rosszul sikerült nap végén akad valaki, akár a beosztottai, akár a felettesei közül, aki megkérdezi: „bántja valami, igazgató elvtárs?" S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg. hogy a munkás esetleg előszobázik nála, s észreveszi az üzemben jártában-keltében a munkások örömét, szomorúságát, amely mögött sorsok húzódnak meg, gépzúgás mögötti érzelmek, indulatok, amiket nem tud mérni, minősíteni semmiféle felmérés, mint ahogyan azt sem, mekkora az értéke a kérdésnek: „bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj?" És nem mérhető annak az együttérzést nyugtázó pillantásnak a fényereje sem, amellyel a kérdezett ezt megköszöni. Örömmel veszi tudomásul, hogy nemcsak a munkája az, ami érdekes, hogy emberi mivoltában is megbecsülik, nem nézik le, érdektelenségükkel nem alázzák meg unos-untalan azok, akik beosztás szerint fölötte állók. A vezetőknek az ilyen magatartása pedig már nagyon is lemérhető a termelés alakulásán, a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, ha ebben a tekintetben az emberi érdeklődést, a jó szavakat a termelés tartalékaiként minősítem, olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jelenvalósága energiákat szabadít fel mindannyiunkban. K. I. Az európai vasutak összehangolt fejlesztése Megkezdődtek az előkészületek Az európai vasutak összehangolt fejlesztésére készülnek a kontinens országainak szakemberei — közölték szerdán a nemzetközi vasútkorszerűsítési konferencián Szombathelyen. 1981-ben Jó bútorlapok — pozdorjából Az ország kendergyárainak, s számos bútoripari vállalatának műszaki vezetői szerdán arról tanácskoztak Szegeden, hogyan lehetne a korábban tüzelésre használt kenderipari hulladékból, a pozdorjából még több, értékesebb, választékosabb bútorlapot gyártani. Már az eddigi eredmények is kitűnőek: a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége szegedi székházában megtartott ankéton a pozdorjalap termelést irányító Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szakemberei elmondották, hogy az elmúlt években lényegesen megnőtt ennek a fontos bútoripari alapanyagnak a gyártása. Vállalatuk öl gyáregységében évente már 150 millió forint értékű bútorlapot gyártanak, a korábban szinte értéktelen hulladékanyagból. Amint ismeretes, a gyufaszálnál is apróbbra összetört kemény kenderszárból, megfelelő kötőanyaggal és meleg préseléssel, a fához hasonló szilárdságú lapokat nyernek. Amint a tanácskozáson elhangzott, a termelés bővítésére már nincsenek nagy lehetőségek, hiszen az ország „pozdorjatermésének" már 85 százalékát felhasználják, évente mintegy 50 ezer köbméter bútorlapot préselnek belőle. Ebből a mennyiségből — ha csak erre használnák íel — negyedmillió háromajtós szekrényt gyárthatnának. A cél tehát most már elsősorban az, hogy a lapok értékét növeljék, az eddigieknél jobb felületkezelési eljárásokkal. A bútoripar korábban csak hosszadalmas „utókezeléssel" : csiszolással, festéssel tette alkalmassá a pozdorjalapot bútorkészítésre. Most az újszegedi kendergyárban eredményes kísérleteket folytatnak laminátos felületkezelésre. Ez azt jelenti, hogy a bútor végleges színének, felületének megfelelő vékony lapokat préselnek a pozdorjalapokra, s a bútoriparnak már csak a kiszabás és öszszeszerelés a feladata. CL B. megkezdik az önműködő ütköző berendezések felszerelését a személy- és teherszállító kocsikra. A szerelvényeket a korszerűsítés eredményeként gombnyomással lehet majd összeállítani. A konferencia résztvevői megállapították, hogy a gőzmozdonyok alkonya — 120 éves pályafutás után — viszszavonhatatlan. A szocialista országokban — köztük hazánkban is — a nyolcvanas évek elejére kiszorítják a forgalomból a gőzösöket. A Magyar Államvasutaknál folyamatban van a vontatási telepek kialakítása, amelyek a vontató járműváltás korszerűsítését szolgálják. Lengyelországban üzemi laboratóriumokat hoztak létre, új diagnosztikai módszereket vezetek be a villamos és Diesel-mozdonyok üzembiztos közlekedésének kiszolgálására. ' A kétnapos konferencia Lindner Józsefnek, a MÁV vezérigazgató-helyettesének zárszavával ért véget. (MTI) Vasipari tapasztalatcsere Szerdán Hódmezővásárhelyen, a METRIPOND Mérleggyárban tanácskoztak a Csongrád megyei vasipari vállalatok vezetői. Az üzemlátogatással egybekötött tapasztalatcsere értekezleten ott voltak a DÉMÁSZ, a Szegedi Kábelgyár, Kéziszerszámgyár, az öntöde, a Kontakta szentesi, a BMG és a FÉG makói üzemének, valamint a DÉMÁSZ és az Irodatechnikai Vállalat vezetői, és a 600-as Iparitanuló Intézet igazgatója. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Horváth János, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetőhelyettese. Eperjesi István, a Vas-. Fémés Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének osztályvezetője és Juhász József, az SZMT vezető titkára is.