Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

KEDD, 1973. MAJTTS A mmm^mmmmmmmm^m^rni^mmam^mmmmmmmmmmmmmmssmmmmmmm^^^mmmmmmmmmmimmmm^m^m^mm^mm Pécsi ásatások Pécs történelmi központjában. Jakováli Hasszán dzsámijával szemben, szanált területen épül fel a város új szállodája. A hotel helyén több héten át régészeti kutatást végeztek dr. Fülep Ferencnek, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának vezetőiével, aki a munkák befejezése alkalmából tájékoztatta az MTI munkatársát az ásatás eredményeiről. Elmondotta, hogy Pécsett a belvárosban szinte nincs egy talpalatnyi hely, ahol ne rejtőzne az elmúlt századok emléke. A középkori városfalnak újabb, 77 méter hoszszú szakaszát sikerült megtalálni. A 120—130 cm vastag falak több méter magasan állnak. Ugyanitt török épület maradványait találták meg. A jóhiszemű, jogcím nélküli lakéról K. M. szegedi olvasónk azt kéri, hogy ismertessük, kit kell a lakásban jóhiszemű, jogcím nélküli lakónak tekinteni? A lakásban jogcím nélkül" visszamaradt személy az, aki eredetileg jogszerűen (tehát nem önkényesen) költözött be a lakásba, de otttartózkodásának jogcíme a későbbiekben valamilyen okból megszűnt. Jogcím nélkül marad vissza a lakásba például: a bérlőtárs, a használó, a társbérlő, az a Ibér fő, ha a bérleti jogviszony valamilyen okból megszűnt és ezzel egyidöben a lakásból nem költözik ki. Az 11971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet szerint, ha a tanácsi bérlakásban a lakásbérleti jogviszony megszűnése után olyan jóhiszemű személy maradt vissza jogcím nélkül, aki abban a bérlővel legalább öt éve együtt lakott és az a lakásigénye mértékének alsó határát nem haladja meg, a lakásügyi hatóság köteles a lakást részére kiutalni. A bérlő által elhagyott és emiatt igénybe vett tanácsi bérházban jogcím nélkül visszamaradt olyan jóhiszemű személy részére, aki a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszony folytatására volna jogosult, a lakást — kérelmére — akkor is ki kell utalni, ha abban a bérlővel öt évnél rövidebb ideig lakott együtt és az a lakásigénye mértékének alsó határát nem haladja meg. A tanácsi bérlakásban jogcím nélkül visszamaradt jóhiszemű személyt a lakásügyi hatóság a lakás bérlőjéül — I. KERÜLET Házasság: Kis Tibor és Nóvák Eva, Kulcsár István és Legény Etelka. Dömötör Gyula és Ózdi Erzsébet, Laczl Lajos és Pálly Judit, Barihu János és Juhász Rozsa, Stumpí Henrik és Slnkő Edit. Balázs Tibor és Nagy Rozália. Eltör Gábor és Ertsey Anikó, Császár Imre és Vass Huzalja házasságot kötöttek. Születés: Kis Ferencnek és Farkas Margitnak Csaba. Lévai Imrének és Stevanov Erzsébetnek Tímea Hona. Mara Károlynak cs Farkas Máriának Károly. Jani Istvánnak és Lovas Erzsc" betnek Zita, Török Ferencnek es Nacsa Rozáliának Zsolt, Sebők Istvánnak és Molnár Viktóriának István, Táesl Ferencnek es Martonosl Gizellának Judit. Kerdo Ferencnek és Apró Eszternek Eszter, Szakái Józsefnek és Kalmár Arankának Gábor Attila. Boda Jánosnak és Nagy Katalinnak Anikó Katalin, Elekes Gyűjtőnek és Bek Máriának Timea. Jani Istvánnak és BIro Etelkának Zoltán, Veres Antalnak cs Naschitz Katalinnak Zsolt Antal, Kovács Györgynek és Németh Máriának Gyürgy, Keresztes Lajosnak és Molnár Annának Róbert, Farkas Györgynek és Igaz Évának György. Sípos Ferencnek és Bakos Rozáliának Virág Katalin, Dobó Szilveszternek és Huszka Gizellának Zoltán, Földcssy I.ászlónak és Meló Editnek Tamás. Marsovszky Istvánnak és Pápai Kingának Tünde Ilona. Terhes Istvánnak és Kis Máriának Csaba. Dobó Imrének ér, Makai Erzsébetnek Gábor. Magyar Jánosnak és Mohai Erzsébetnek Zoltán. Németh Andrásnak és Zscbók Jolánnak Beatrix Mónika, Sipka Józsefnek és Gácser Zsuzsannának Zsuzsanna Piroska, TOrOkgyörgy Józsefnek és Tárkány-Szücs Erikának Magdolna Erzsébet, Garas Józsefnek és Makal Magdolnának Róbert, Garas Józsefnek és Makal Magdolnának József, Kozenkay Janosnak és Barna Svának János József, Kószó Jánosnak és Kertész Líviának Tamás János. Cseh Lajosnak és Földházi Irénnek Richárd Miklós, Slnkovlcz Jánosnak és Zahorszkl Mariának László János, Huszár Jánosnak és Bárkányi Máriának Ágota. Farkas Istvánnak és Dékány Margitnak Gabriella, Molnár Sándornak és Szögi Ibolyának Zsolt, Kovács Gábornak és Arnóczky Ildikónak Zoltán György, Nagy Károlynak és Gerencsér Klárának Zoltán Károly, Belső Péternek es Hslászl Katalinnak Gábor, dr. Ember Pálnak és Fekete Ildikónak Péter Pál, Gárdlán Lajosnak es Csiszár Erzsébe.nek Lajos, Fülöp Sándornak és Lajkó Margitnak Csaba Sándor, Kollár Tibornak és Köböl Erzsébetnek Andrea Zsuzsanna, Biacsi Mihálynak és Albertus Juliannának Mónika. Monostori Lászlónak és Csala Erzsébetnek Erzsébet Katalin, Bakó Antalnak és Mangó Jolának Ferenc Antal. Tóth Istvánnak és Molnár JuUannának Róbert István, Borbas Jánosnak és Grundlc Etelkának János Ferenc, Hajdú Sándornak és Tlpity Anikónak Gábor. Fodor Imrének és Horváth Rozallának Ágnes, Rigó Atillának és Mérő Erzsébetnek Zsolt. Árendás Pálnak és Ungl Máriának Márta, Ácsai Józsefnek és Szabó Annának József Attila. Sági Jánosnak és Borbély Irénnek Zsolt János nevű gyermekük született. Halálozás: Csala Ferenc. Koncz Lajos József, Pontcsán Adám, Szeli Mónika. Nacsa Mihály, Anyakönyvi hírek Orosz Jánosné Börcoök Jusztina, Várhegyi József. Fekete Imre, Szombati György né Ball Rozália, Zllahy, Kálmán. Keichel István. Bite Mihályné Hájas Margit, Krlzsán Sándorné Mészáros Mária. Ráti István, Schőnberger Dezsőné Szilágyi Erzsébet. Faddi Pál, Csillag Ferencné Fodor Viktória, Balogh Józaefné Juhász-Vödrös Ilona, Musztea Györgyné Hornyák Rózsa, Herczeg Ágota, Bokor Antal, Pálinkás Ferencné Faragó Mária, Mindszenty Lajosné Vali Ilona meghalt. fi. KERÜLET Házasság: Ragaslts János és Herczeg Anna, Farkas István János és Mészáros Julianna. Varga István és Tóth Mária Anna házasságot kötöttek. Halálozás: Zsivin Dániel, Zsurkán Ferencné Csík Mária. Seres Lajos né Barna Gizella meghalt. rn. KERÜLET Házasság: Kovács László Béla és Dobó Piroska. Bőrcsök József és Papdi Rozália, Tóth Imre és Miklós Mária, Födi Béla és Ábrahám Ilona, Rázsó Lajos és -Nyári Katalin házasságot kötöttek. Születés: Zsótér Istvánnak és Csorba Teréziának Erika, Farkas Imrének és Klri Erzsébetnek Erika, Farkas Imrének és Klri Erzsébetnek Attila. Sági Ferencnek és Szász Klárának Ferenc, Uhrin Lászlónak és Szabó Juliannának Márta Mónika, Bozóki Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Erzsébet. Sötét Antalnak és Berta Honának Orsolya, Vass Istvánnak és Nagy Jolánnak István Attila, Huszár László Endrének és Kriván Rozáliának Attila Zoltán, Horváth Bélának és Farkas Zsuzsannának Tibor, László, Kovács Lajosnak és Papp Margit Annának Adrienn Edit, Mészáros Györgynek és Veldner Valéria Margitnak Viktória Enikő, Tóth Imrének és Császár Ilonának Imre Ernő, Szigetl-Papp Istvánnak és Patyi Margitnak Anikó, Tatai Jenő Gábornak és Lakatos Ilona Margitnak Tünde, Törzsmagi Andrásnak és Gyuris Mária Magdolnának Eva, dr. Ivá József Gyulának és dr. Tihanyi Tünde Katalinnak Gyula József, Rózsa Jánosnak és Oláh Piroskának János, Futó Ferencnek és Amstat Margitnak Ildikó. Herke Antalnak és Makra Etelkának Anita, Szécsényl Józsefnek és Farkas Judit Klárának István, Ocskó Imrének és Horváth Mária Katalinnak Csilla nevű gyermekük született. Halálozást Sotymosi József, Péter Lajos, Farkas Sándor László, Csúcs Vince. Ötott Fe-, renc. Hegyi Pálné Magyar Mária. Budai Istvánné Farkas Rozália. Sádt Ede Dezső, Tapodi Józsefné Szél Julianna, Mártinké Mátyásné Schleiher Hona, dr. Oyurkt Gyula, Szűcs Miklós, dr. Horváth János meghalt. kérelmére — akkor is kijelölheti, ha a lakás a lakásigénye mértékének alsó határát nem haladja meg és a volt bérlővel öt évnél rövidebb ideig lakott együtt, illetve ha a lakásigénye mértékének alsó határát meghaladja ugyan, de a felső határát nem. Ha a lakásügyi hatóság a jóhiszeműen jogcím nélkül visszamaradt személynek az utóbb említettek alapján előterjesztett kiutalás iránti kérelmét nem teljesíti, köteles a jóhiszemű személy részére megfelelő lakást biztosítani. A kiutalással kapcsolatban eddig ismertetett rendelkezések nem alkalmazhatók, ha társbérleti lakrész üresedett meg és arra a visszamaradt társbérlő éppen a kormányrendelet alapján igényt tart, vagy ha a bérlő a vele együtt lakó személyt külön jogszabály alapján a másik lakásba köteles vinni. Az a bérlő, akinek a társbérleti lakrészét a társbérletek megszüntetése céljából igénybe vették, a rendelet szerinti követelményeknek megfelelő, de egygyel alacsonyabb komfortfokozatú — önálló — lakásra tarthat igényt. A lakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személy, aki nem bérlőként költözött a lakásba, hanem akit családtagként, albérlőként a bérlő fogadott be, legalább komfort nélküli — másik — lakásra, vagy különbejárattal rendelkező lyan albérleti lakószobára tarthat igényt, mely a legszükségesebb bútorzatának és felszerelési tárgyainak elhelyezésére is alkalmas. A lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről — attól függően, hogy milyen okból vált jogcímnélkülivé — a kedvezményezett közületi szerv, a lakással rendelkező szerv, a bérlő (használó), egyéb esetekben — ha a jogszabály másként nem rendelkezik — a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. A rendelkezés lehetőséget ad arra is. hogy aki a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről gondoskodni köteles, megállapodhat vele, hogy részére — az elhelyezés biztosítása helyett — pénzbeli térítést fizet. Dr. V. M. Ballagóknak Az emberréválás nehéz folyamatában mindenki számára kedves nap a ballagás ünnepe. Ezen a napon az elmúlt, küzdelmes évek öröme, izgalma újul fel ismét, összefogva távoli horizontokat, álmokat, realitásokat. A tavaszok ugyan még mindig intenek, s virágot is bőven teremnek a fák — de a további életúton már több lesz a felelősseg, mint a játék. A tettekhez is mércét állit az élet, és felméri óvatosan és lassan, hogy mennyire és miben számíthat rád. Hirtelen kitágul a világ, s itt van az a kor, midőn a felnőtt kor szépségét már nem a romantikával mérik, hanem annak tartalmát a komoly tettek és gondolatok gazdagságai adják. Már nemcsak készülődést, szorgalmat vár az élet, hanem eredményeket is, mert minden apró munkában és elgondolásban visszatükröződik az emberi akarat és elv. Az élet pontos mérlegén már nem tanári feddést jelent a hiba, hanem társadalommal szembeni vétket, melyből következtetnek és ítélnek. S ha meg is szoktad a sebes szelek neszét, azért lesznek bőven viharok, melyekkel szembe kell nézni, melyeket ki is kell bírni. S adódik olyan helyzet is, amikor nemcsak a tudás szava dönt, hanem emberségből is le kell tenni a vizsgát, mely szigorúbb minden érettséginél, osztályvizsgánál és kollokviumnál. Emberi ravaszság, cselszövés és irigység mellett is hinni kell tudni a jóban, bízni a nemesben és a szépben, az emberi becsületességben. Meg kell tanulni az életet is, s a józan ember nyugalmával nézni, annak nemcsak az apró-cseprő dolgait látni, s a lényegtelenben elmerülni. Csalódás után is erősnek maradni, s ha jó szót szólnak, visszamosolyogni. Sok mindent letör, megfakít az emberben az élet. Kis önös érdekű egyének között nehéz elkormányozni a hajót, vak és béna embereknek pedig beszélni a szépről. De én azért mégis azt mondom, bármit hozzon is a sors, azt soha nem szabad feladni, ami szép volt. Verset idézek, prózában: nem adhatod fel ifjúságod erejét, fiatalságod kamaszos hitét; azt a lendületet és erőt, mely átalakítja a világot, s új távlatok felé vezeti az emberi társadalmat, azt a fiatal erőt, amely nélkül nincs jövendő társadalom, azt a dinamizmust, mely lendületet ád a dolgoknak, s újjáteremthet szürkülő, fakó dolgokat. Nem adhatod fel az akaratod, amely célokhoz és távlatokhoz segít. Kell, hogy az elmúló évek során újra és újra szülessél, legyen sok terved és vágyad, sok-sok nagy álmú éjszakád, erőd és hited az eszmék megvalósításához. Aki nem tud szebbet álmodni a mánál, annak a holnapjai is szürkék maradnak. Kamaszos hit és szenvedély nélkül állóviz-lelkű emberek nőnek. Az élet nem vár, csak az, aki együtt halad a világgal és a tudománnyal, születik ismét újjá az újjal. Ez a titka ma minden csodának, emberi nagyságnak. Annak a reális csodának, melyet egyszerű kétkezi dolgozók és kiművelt emberfők a közösség erejében élve alkotnak, s léptennyomon megvalósítanak. A felgyorsult világ ritmusában minden új és nagy eredmény egy-egy újjászületés, egy-egy emberi álom és gondolat megvalósulása. Ehhez kell majd az akarat és a tudás, a fiatalság ereje és hite. Ezért, ha el is futnak veled az évek, arra mindig vigyázz, hogy a fiatalságod álma és kamaszos hite ne vesszen el soha. Testben megöregedhetsz, de lélekben, tervekben és tettekben nem szabad. Csak az az ember képes nagy feladatokra mindig, akinek megmarad kamaszos hite, s a világot a fiatalok lelkesedésével és akaratával is méri. Amit leírtam, nem axiómának szántam, hanem csupán gondolatébresztőnek. Búsulni semmi ok. Az élet korántsem olyan nehéz, mint ahogy az útrainduló véli. Mindennek megvan a maga szépsége és öröme, csak észre kell venni. S ha el is búcsúzik a vén diák, úgyse távozik messzire. A mi életünk közösségében összeforr minden ember, s ha távol is vagyunk egymástól, egy célért s egy eszmének a megvalósulásáért dolgozunk. Értelemmel és érzelemmel is. Mint ahogy az a kedves ballagási ének is mondja: „Szétszór a sors, miként a port, s ki tudja merre vet, de szívünk mindig visszajár, ölelni titeket". Az emlékek ereje nagy, s az együtt töltött évek kitörölhetetlen nyoma ott van már mindannyiunk szivében. Az iskolától, annak szellemétől, szép vagy néha borongós emlékeitől elszakadni nem lehet soha. Az új világ közös építése, az iskolai hagyományok kötelező ereje két olyan meghatározója életünknek, mely a szívünket mindig eggyé forrasztja, s talán még sorsunkat, életünket is meghatározza. Epp ezért nem is búcsúzunk mással, mint a viszontlátásra szóval. Minden búcsúzó diák maradjon szépet akaró, jóra törekvő, becsületes ember, és mindig — mindig örökkéfiatal — diák. Bánfalvi József i Imre László: Rét ér nyolc hónap M. — Mondták az irodán, hogy festés tesz, —i csicsergi valamivel barátságosabban. — Hát akkor csak fessenek nyugodtan. De aztán szép legyen ám! Mert a csúnyát azt nem szeretjük. — Olyan lesz, mint a szeme. Vagy amilyenre akarja. — Nincs nekem beleszólásom abba? — Miért ne lenne — leheli a szavakat Kapelláró. Sírni tudna a rászakadt gyönyörűségtől. Ebben a pillanatban úgy érzi, nincs amit meg ne tenne ezért a lányért. Már azért is, hogy ránevessen legalább. Vagy 'csak egy íélmosolyt vesztegessen rá, de az neki szóljon. — Tudja, az az igazság, hogy itt már évek óta esedékes a festés, nekünk mindegy is, hogy milyen színű lesz, már kimeszeltük volna magunk is, de az üzemegységvezetó nem engedte, azt. mondja, hadd csinálják a szakemberek. Maga szakember? — Olyasféle. — Aztán mit kapnak ezért a munkáért? Kapelláró érzi, hogy most. hazudni kellene valamit, de nem viszi rá a lelke. — Nem tudom én azt — mondja kevés szünet utan — a fönök alkudott meg, nem én. Es maga mit csinál itt2 — A tejházban vagyok. A palackozóban. Ugyan most már nem üvegbe töltjük a tejet tavaly óta, hanem fóliába. — Lehet avval keresni? — Hát... biztos nem annyit, mint a festők. És maga melyik városba való? — Pesti vagyok. — A szülei is, vagy csak kétlaki? — A szüleim is. Fontos ez magának? — Nekem? Ugyan mar... Kapelláró hirtelenében nem tudja mit mondjon, fohászkodik magában, jaj, el ne akadjon a társalgás valamiképpen. Elkezd beszélni összevissza. ami a szájára jön, kihúzza magát, nagyképűsködik, közben a veríték kiveri a felismeréstől, most megjátssza magát, és ezt a kislány észreveszi, észre kell, hogy vegye a sódert, a nagy pénzekről, amit keresnek, éjszakai züllésekről, bárokban, cinzáno mellett, a cinzánó, s megnyomja a cé első szótagját, neki magának is furán cseng amint kimondja. — Kár, hogy nem Pesten találkoztunk. Azóta már behívtam volna egy presszóba. Eljött volna? — Tudom is én. Talán. Ha jobb dolgom lett volna. De magát ilyen festékes ruhában oda úgyse engednék be — teszi hozzá évődve. — Majd fölöltöznék. Van énnekem rendes ruhám is. — Közelebb húzódik, minden mellékgondolat nélkül kérdezi: — Maga mindig egyedül van Itt? — Dehogy! Vagyunk itt öten is, ha a juhászok, a gulyások idebenn vannak, nem legeltetnek, összejövünk sokan. Csak most beteg a takarítónéni. Beosztottuk magunknak az inspekciót. Minden nap más takarít. Amelyikünkre sor kerül, az tovább marad. — Elég messze innét a falu. — Van kerékpár. Jaj, megyek is, mert azt «e tudom hol áll a fejem, annyi a dolgom. Ebben a pillanatban közéjük vágódik egy rongylabda. Kicsi sebesen lohol utana,j» megáll előttük. — Szcsókolom. Ezer bocs*. Kapelláró a pokolba kívánja, zavartan körülnéz. Észreveszi, hogy Kés is elindul féléjük. A gémeskút felől előtűnik lompos járásával Bika. Errefelé közelít az is. Odaérnek mind a ketten, most már négyen fogják körül a kislányt. A szemük vad. Felfalják a tekintetükkel. — Na mi van srácok? Meguntátok? Menjetek csak, mindjárt megyek én is. Mintha egyik se hallaná, eleresztik a fülük mellett A kislány egyikről a másikra néz. Hátrál. Aztán a távoli irodaépület felé tekint, bizony az jó messzi van ide. — Gyere te is főnök — mondja Kicsi. A kislány hosszan nézi Kicsit — Fönök, elúszunk a melóval. Nemsoka tt lesz Petterson, letol — mondja Bika. A kislány hosszan nézi Bikát. — Jó, jó menjetek csak, én is mindjárt megyek. A három fiú nem mozdul semerre. — Vigyél vizet, amennyi kell, — pattog keményebben Kapelláró hangja Kés felé — Kicsi, keverj maltert. Te meg — néz Bikára — keverj be kenŐ6zappant. Mozgás srácok. Látja, hogy mindegyik dühös. Lassan elindulnak, egyre csak visszafelé tekingetve. Már meszsze járnak, amikor a kislány megszólal; — Mi az, maguk szövetséget kötöttek, hogy olyan egyformára nyíratták a hajukat? Kapelláró keserves ábrázattal simít végig tegnapi kopaszságán. Valami fölényes válaszon töpreng, de nincs ideje rá, mert a kislány újra kérdez; — fis miért nevezik magát főnöknek? — Így alakult. Már régóta dolgozunk együtt. Én lennék a rangidős. Ennyi. — Maga valamit elhallgat előlem. Látom « szemén. Pislog, mint az a bizonyos béka a kocsonyában. Különben nem fontos. Nehogy azt higgye, hugy fontos. Engem igazán nem érdekei. (SoíykUjtffei