Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

CSÜTÖRTÖK, »73. MÁJUS 3. Mikor jár árvaellátás? K. S.-né termelőszövetke­zeti tag olvasónk férje a múlt évben meghalt, egy kis­korú gyermek maradt utána. Kérdezi: jár-e árvaellátás kiskorú gyermek részére ter­melőszövetkezeti tag szülő elhalálozása esetén? A termelőszövetkezeti ta­gokra vonatkozó nyugdíjsza­bályok szerint árvaellátásra annak a meghalt termelőszö­vetkezeti tagnak a gyerme­ke jogosult, aki haláláig a a testvér és az unoka is kap­hat árvaellátást, ha a neve­lőszülő, a testvér, illetőleg a nagyszülő a saját háztartá­sában tartotta el, és a gyer­meknek (testvérnek, unoká­nak) tartására köteles és ké­pes hozzátartozója nem ma­radt. Az árvaellátás a fen­tiekben ismertetett feltételek mellett nemcsak az apa, ha­nem az anya elhalálozása esetén is megilleti az árvá­kat. Természetesen az anya rokkantsági nyugdíjhoz szük- elhalálozása esetén az árva­séges nyugdíjéveket megsze­rezte, vagy pedig már nyug­díjas volt, amikor meghalt. Megjegyezzük, hogy a terme­lőszövetkezeti tagok rokkant­sági nyugdíjához 22. év be­töltése előtt kettő,' 22—24 éves életkorban négy, 25—29 éves életkorban hat, 30—34 éves életkorban nyolc és 35 éves életkor betöltése után tíz nyugdíjév szükséges. Az üzemi baleset vagy foglal­kozási betegség következté­ben meghalt termelőszövet­kezeti tag gyermeke a biz­tosítási idő tartamától füg­getlenül jogosult az árvael­látásra. A nevelt gyermek, ellátás akkor igényelhető, ha az anya termelőszövetkezeti tag volt, és rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyug­díj éveket megszerezte, vagy pedig öregségi, illetve rok­kantsági nyugdíjasként halt meg. Az árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig, kö­zépiskolai vagy középfokú ta­nulmányok folytatása esetén e tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb a 19. életévé­nek betöltéséig jár. Nem érinti az árvaellátásra való jogot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házassá­got köt, vagy az árvát örökbe­fogadják. Megszűnik a jo­gosultság akkor, ha a 16. életévét betöltött árva há­zasságot köt. Az árvaellátás összege árvánként az özve­gyi nyugdíj fele. Az úgyne­vezett szülőtlen árvát azon­ban az özvegyi nyugdíj tel­jes összegének megfelelő ár­vaellátás illeti meg. Ebből a szempontból nemcsak azt az árvát tekintik szülőtlennek, akinek mindkét szülője meg­halt, hanem azt is, akinek életben levő szülője rokkant, vagy akit életben levő szü­lője elhagyott és róla nem gondoskodik. A termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény alapján járó árvaellátás összege 1973-ban havi 252 forintnál, a szülőt­len árvaellátás összege pedig havi 411 forintnál kevesebb nem lehet. Olvasónk kiskorú gyerme­ke részére árvaellátás meg­állapítható, ha a férje el­halálozásakor az életkorá­nak megfelelő nyugdíjévet megszerezte, saját részére pedig ideiglenes özvegyi nyugdíj igényelhető. Dr. V. M. Iskola élet' közelben A pedagógiai sajtóban szintet Pontosabban: akik alsó tagozaton az olvasas » újabban gyakran találkozunk egy vagy két tantárgyból nyelvtan és a szamtan. A fel­ezzel a kifejezéssel: pótló még ekkor is elégtelen osz- ső tagozaton az orosz nyelv foglalkozás. Az elnevezés tályzatra állnak. Az elmúlt és irodalom vezetett (érthető, magában is tükrözi a évben június 6-tól 17-ig ezzel a tárggyal semmit tartott ezekkel a tanulókkal nem tudtak foglalkozni a napi 2—3 órás foglalkozás, hozzá nem értő szülök), A pedagógusok ebben az idő- majd a magyar nyelvtan, a ben azokat az anyagrészeket helyesírás és a matematika mar lényeget: pótlása, megértése a tanuló által kevéssé vagy egyáltalán fel nem dolgozott iskolai tananyagnak. Nem új keletű dolog ez, régen is foglalkoztak ilyen szempont­ból az általános iskolás ta­nulókkal. Ilyen volt például az augusztusban szervezett, a javítóvizsgára előkészítő korrepetálás. Ez azonban nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, s helyette kísérleti jelleggel az ország több megyéjében, városában az általános iskolákban pótló foglalkozásokat szerveztek a gyengébben szereplő, tanul­mányi gondokkal küszködő tanulók részére. A legutóbbi tapasztalatok összegezése azt mutatja, hogy ez a megol­dás bevált, sőt, egyre több is­gyakoroltatják, amelyek szükségesek az év végi köve­telmények eléréséhez. A má­sodik szakasz munkáját bi­zottság előtti záróvizsga feje­zi be, s ekkor írják be a tanulók érdemjegyeit is vég­legesen a bizonyítványba és az anyakönyvbe. A munka eredménye itt is látszik. Is­mét a Dózsa iskola munká­jából veszem az adatokat: az előbbi 11 tanulóból 9 sikere­sen vizsgázott a bizottság előtt, tehát mindössze két tanulót kellett az augusztus végi javítóvizsgára utasíta­ni. A harmadik szakaszát a következett a vizsgált isko­lákban. (Az országos helyzet is hasonló.) Lábodi Lászlóné. a Dózsa György Általános Iskola igazgatóhelyettese elmondta, hogy a szülők örömmel fo­gadták a kezdeményezést. Érezték, hogy nagy segít­séget kaptak gyermekeik, g komoly anyagi áldozatválla­lástól mentették meg őket a sikeres év végi vizsga érde­kében. A jövőben is vegyék tehát igénybe, ha kell ezt a segítséget a szülők — de ne felejtsék el, hogy az ered­mény eléréséhez azért szük­séges, hogy a gyermek még kola használja eredményesen pótló foglalkozásoknak az is- odahaza is foglalkozzon a a lehetőségeket. kólák azoknak a tanulóknak Szeged város általános is- szervezik, akik a júniusi kólái is a kísérletezők közé foglalkozásokon sem feleltek I. KERÜLET Házasság: Lengyel Géza és Major Mária, Ábrahám István és Halász Ágnes, Sitclodi József és Molnár Erzsébet, Kis Zoltán és Tóth Ilona, Üjvárl János és Pa­lásti Eva, Várvölgyi Pál és Tan­ko Ildikó, Bárányi Gyula és Bo­zsik Eva, Szabados István és Berzevlczi Klára, Tóth István és Szekeres Eva, Gyetvai József es Mandoki Ilona, Schiller László es Nagy Katalin, Pelle Tamás és dr. Mágori Anikó, Balogh Gábor és Hődör Éva, Turcsányl József és Zsiga Mária házasságot kötöt­tek. Születés: Takács Ferencnek és Kuruc Évának Ferenc, Darvas Zoltánnak és pintér Annának Anikó, Mihalik Lászlónak és De­zső Jolánnak Tünde Jolán, Sza­bó Károlynak és Papdi Rozáliá­nak Tünde, Buborék Lajosnak es Széesi Piroskának Márta, Horváth Sándornak és Klepács Erzsébetnek Andrea Erzsébet, dr. Svékus Andrásnak és dr. Kovács Ágnesnek Gergely Dá­niel, Kocsis Józsefnek és Szeles Juditnak Péter Attila, Szűcs Ist­vánnak és Papp Piroskának At­tila, Tóth Istvánnak és Pap Ro­záliának István Atüla, Nagy Já­nosnak és Borsós Annának Já­nos,- Magyar Jánosnak és Zám­bó Annának Róbert László, Sán­dor Istvánnak és pap Rozáliá­nak Norbert István, Kucsera Lászlónak és Mihály Julianná­nak Márta, Vér Lajosnak és Bu­dai Borbálának Lajos, Horváth Istvánnak és Fodor Honának László, dr. Wórum Imrének és Hegedűs Franciskának Endre, Vér Sándornak és Kószó Má­riának Ilona, Kiss Elemérnek és Ungi Viktóriának Tibor Elemér, Arpádfalvl Zsoltnak és Onhausz Rozáliának Zsolt, Szobácsl Zol­tánnak és Moldován Margitnak Etelka Margit, Vass Istvánnak és Suba Máriának Zoltán István, Forgó Árpádnak és Szögi Má­riának Mónika, Tóth Lászlónak és Ambrus Máriának István, Forgó Árpádnak és Szögi Máriá­nak Mónika, Tóth Lászlónak és Ambrus Máriának László, Héger Zoltánnak és Bódi Annamáriá­nak Szilvia Angéla, Sebők Pé­ternek és Rácz Évának Noémi Márta, Gazsó Pálnak és Varga Máriának Eva, . Fekete-Nagy Andrásnak és Fanyor Etelkának Gábor András, Töth Józsefnek es Kucsora Irénnek Anikó Irén, Kapás Józsefnek és Teadós Ilo­nának József, Szokody Sándor­nak és Szlovák Zsuzsannának Anikó, Nyerges Józsefnek és Majoros Magdolnának Brigitta, Borka Antalnak és Makai Ka­talinnak Edina. Szalai Eleknek és Varga Katalinnak Ingrid Ka­talin, Brczán Radivojnak és Nagy Máriának Veronika, Na­csa Lászlónak és dr. Tasnádi Enikőnek, Enikő. Kanalas Lász­lónak és Horváth Juliannának Bernadett. Pasteán Lajosnak és Ambrus Irénnek Edit, Csontos Lászlónak és Bakai Margitnak Csaba. Németh Tibornak és Vass Erzsébetnek Tamás. Csóti Jó­zsefnek és Szűcs Ilonának Eva nevű gyermekük született Halálozás: Hangal István. Csá­ki Mihály, Ocskó Istvánné Du­dás Magdolna. Varga Istvánné Sáuzslay Matild, Szalma István. •Táksó József, Daka István, Ban­ner József, Ruby Vilmos, Kois Gyula, Gera Anna, Grüner Mór, Vadász Edéné Sándor Rozália, Viola Antalné Nyull Mária, Ré­vész Pálné Török Hona, Fekete Antal meghalt. II. KERÜLET Házasság: Szokai Ferenc és Kása Ágnes Erzsébet. Bán At­tila Árpád és Nagy Rózsa, Ki­Anyakönyvi hírek rály Szilveszter, és Káli Etelka Hona, Mosom László és Bodor Eva Julianna, Balázsy Endre Sándor és Hika Ilona, Krizsám István és Kocsis Mária Rozália, Szóráth Péter Pál és Halász Ka­talin, Keresztes János és Mol­nár Anna, Kopasz Ferenc és Si­mon Julianna Mária házasságot kötöttek. Halálozás: Gubi Józsefné Rácz Irén, Kocsis Bálint Kálmán, Tombácz Józsefné Farkas Anna, Sípos Jánosné Pálfi Erzsébet, Sáray Vidor meghalt. m. KERÜLET Házasság: Keresztesi János és Jenei Margit Eszter, Pataki Ist­ván és Tóth Ágnes Eva, Tóth József és Telek Erzsébet, Ga­ramvölgyi Tamás Sándor és Du­nai Gizella házasságot kötöttek. Születés: Csikós Jánosnak és Balázs Juliannának Szilvia, Kó­szó Antalnak és Kószó Aranka Juliannának Anita, Mlklósovics Tamásnak és Balázs Erzsébetnek Zoltán Csaba, Cslszér Mihály­nak és Karnot Honának Rómeó Ervin, Hamvay-Kováes Imrének és Lugosi Máriának Sándor At­tila, Martonosi Tibor Attilának és Béz Teréziának Attila Zsolt, Fe­hér Jánosnak és Kocsis Erzsé­betnek Tibor, Kószó Imrének és Varga Honának Zoltán. Gável Andor Ervinnek és Tóth Irén­nek Tünde Zita, Rácz István Jó­zsefnek és Rácz Etelkának Gab­riella, Rácz Tibornak és Rét­falvi Rozáliának Tímea Ágnes, Barabas Jánosnak és Czimadia Mária Katalinnak Edina Mária, Kiss Bélának és Balogh Anikó­nak Henrietta, Nemcsók László­nak és Juhász Ilonának Attila László, Holeeska Péternek és Oláh Évának Tímea Mária, Ros­tás László Istvánnak és Füzes Franciskának Zita Marianna, Szűcs Zoltánnak és Gyurász Editnek Andrea Mónika, Molnár. István Antalnak és Török Kata­linnak Krisztián István, Fogas Pálnak és Kovács Éva Klárának Gellért, Tóth Tamás Józsefnek és Farkas Máriának Tamás At­tila nevű gyermekük született. Halálozás: Bódis Boldizsárné Horváth Julianna, Szirmai Ödön János, Róth Ferenc, Zsemberi Mihály, Lakatos Ferenc István, Vébel Péterné Reidenbach Er­zsébet, Mészáros Andrásné Sa­vanya Piroska, Juhász Jánosné Márki Terézia. Kovács Gáborné Absolon Margit, Mikus Károly, Nagy Antal, Bacsa Józsefné Ba­tanes Hona, Mészáros Józsefné Lasancz Etelka, Szmolenszky Fe­renc, Kovács József meghalt. tartoztak.. Az elmúlt iskolai évben Szegeden 313 fő vett részt pótló foglalkozáson, ezért bőven találtunk lehető­séget a lényegének tanulmá­nyozósára. Az általános iskola mind a nyolc évfolyamát érintő fog­lalkozásnak három szakasza van. Az első az úgynevezett előkészítő szakasz, mely lé­nyegében a tavaszi szünet utáni időszakban kezdődik. Miután a tantestület számba­vette osztályonként és tan­tárgyanként a segítségre szo­ruló diákokat, attól kezdve tervszerűen, rendszeresen foglalkoznak a tanítási órá­kon és részben a tanítási órákon kívül is (felhasznál­va a napközi otthoni, tanu­lószobai korrepetálást stb.) a tanulókkal. Május közepén ismét értékelik a tanulók teljesítményét és döntenek a további tennivalókról. A ta­pasztalatok szerint jó né­hány tanulónak sikerül pó­tolnia a hiányosságokat, s már nem kell részt venniük a második szakasz foglalko­zásain. Például a szegedi Dózsa György Általános Is­kolában, ahol a pedagógusok igen komolyan vették ezt a munkát, az 1971—72. tanév­ben 30 tanuló vett részt, az előkészítő szakasz munká­jában, a második szakaszá­ban azonban már csak 11. Kik jutnak be a második szakaszba? Azok a tanulók, akik az utolsó tanítási na­pig som érik el áz elégséges tananyaggal, és a szülő is vállalja ebben az ellenőrző és az ösztönző szerepet. Befejezésül: örömmel ad­tuk közre a pótló foglalko­zás ügyét, a kísérlet eredmé­nyét. Tettük ezt egyrészt azért, hogy a szülők megis­merjék a lényegét, másrészt pedig az vezetett bennün­ket bemutatásában, hogy meg. Ezek a tanulók meg­felelő utasítások alapján azután, már maguk készül­nek fel a javítóvizsgára. (Pe­dagógusok esetleg csak a nap­közis táborokban foglalkoz­nak velük.) Az eredmény te­hát most már a tanuló helytállásán, szorgalmán mú- ismét érzékeltessük: íme lik. gint egy önzetlen, sok mun­Érdekes volt tanulmá- kával járó pedagógus­nyozni, hogy kik jártak pót- áldozatvállalásról van szó, ló foglalkozásra. Kivétel nél- melyért ugyancsak a köszö­kül hátrányos helyzetű tanti- neten, esetleg a szülői jó lók voltak. S milyen tár- szón kívül nem jut több a gyak szerepeltek, többségben pedagógusnak, a pótló foglalkozáson? Az Bánfalvi József Vasúti baleset — Apa! Állj meg! Azt hittem, csak fénysorompói Imre Lászlói Rét év nyolc hónap Most pedig lassan ebédhez készülődik, hideget eszik, piros kockás konyharuhából, ez a szokása, aztán elballag egy kisfröccsre, át a köpködőbe, így csinálja negyven éve nyáron in­kább, mint télen, ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomorbajos —, sápadt arccal jár­kál közöttük, nem mondaná mi baja, az istennek se, de hát látszik az, a beesett arcán, a lázas szemén, a szava járásán, olyankor legjobb az út­jából jóelőre kitérni, mert nem néz se istent, se embert — Bika! Hallod? Belőled Jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festékeit, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy, előttem ne játszd a bazári majmot. Te tudsz dolgozni, meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csö­vezni kezdtél. Hogy volt az a dolog Bika? — Nem érdekes. Ott kezdődött, hogy összebal­héztam otthon a téeszben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be, hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha beledöglök is, de a ka­pát azt útálom, mint a ... Na mindegy. Elkezd ott hitegetni, majd így lepz, majd úgy, közben csak ott kapálgatok én Rozi nénémmel és két­három öregasszonnyal egész nyáron. Megelégel­tem, a dohány is bevés vott. Mit rohadok én itt, gondoltam bemegyek mégegyszer az elnök­höz, hát be is mentem, piásan, ez volt a baj. Amikor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumpa, azt mondom neki, hát miért én várjak mindig. Miért mindig ABC sorrendben osztogatják a jó melót az irodán, Atyafiak, Barátok, Cimborák és csak aztán a többi. Hadovál ott nekem, jobb lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztet. Kit intéztetsz el, te ro­hadt kulák? Akkor már nekem is megjött a han­gom, mérgemben azt hittem, ráborítom az asz­talt. A többit már kitalálhatod. Följöttem Pestre, kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. Először na­gyon tré volt a helyzet, hogy nincs hova haza­menni, aztán ez se érdekelt, aludtam ahol rám­esteledett, haveroknál, nőnél, odacsapódtam egy galerihez, befogadtak, mert jó erőben voltam, egy kocsmai verekedés utón itt kötöttem ki. Ha egy évvel később jön az a balhé, én már köztör­vényes vagyok, na látod, itt is protekcióm volt, még fiatalkorú lehettem. — És mondd csak Bika ... A tetoválás az hogy volt? — Mi vagy te? Lelki atyám? — Nem azért. Csak hát tudod — Kapelláró a vállára pillant — nekem ip te tetted ide a ke­resztet. — Nem én. Én csak lefogtalak. Gondoltam, nem árt, ha megtanulod amit kelL — Micsodát? — Hát... Azt, hogy kussolj, ha meglátsz. — Miért kellene kussolni? — Mert én nekimegyek az úristennek is. Ne­kem ne fűzze az agyamat senki. Érted? — Az nem érdekel, ha nekem jössz. Csak egye­dül gyere és ne legyen nálad halef. Világos? Te tisztára be vagy csavarodva. Utálsz mindenkit. Mondd: van olyan, amit te szeretsz az életed­ben? — A galambjaim, odahaza. Azokat is rég le­vagdosta az öreglány, az hétszentség. — Mondok neked valamit. Ha most rendesen melózunk, nem lesz itt semmi baj. Az idő is jobban telik. A felügyelők se akaszkodnak be­lénk. Még kedvezményt is kaphatunk. Petterson azt mondta — de ezt ne mondd el Kicsiéknek — s az épület túlsó felében dolgozó fiúk felé in­tett — lesz itt kinti munka is. Reggel kime­gyünk, este jövünk vissza. — HamukázoL Engem biztos nem engednek ki. — Kiengednek, na. Mert én azt mondom majd Pettersonnak; te nagyon klasszul belejöttél a mázolásba. De ha akarod, bunyózhatunk is. Me­lyik jobb? — Miért jó az neked, ha én jövök ki segítség­nek? — Miért jó az neked, hogy ennyit kérdezel? ígérd meg, hogy nem arénázol és kész. — Majd meglátjuk. De ha átejtesz, kinyírlak. És jó, ha tudod: télakkolni s^ akarok. Januárban szabadulok. Szeretnék egy nagyot szunyálni az otthoni ágyban. Aztán meglátjuk, mi lesz. Délután Petterson néz be. Mintha csak vélet­lenül járna erre. Látja, az alapozás végig elké­szült. A falak rendesen lekaparva, a rések, repe­dések eltömködve, simítva, nem akar hinni a szemének. — Ezt mind ti csináltátok? — kérdezi Kapel­tárót. — Ezért prémium jár! — Megelégednénk mi egy kis eltávozással is — mondja Kicsi. — Azt elhiszem — nevet Petterson — majd an­nak is eljön az ideje. — Jó lesz ez a szín Petterson úr? — kérdi Ka­pelláró, s a felügyelőt odavezeti ahhoz a falrész­hez, ahol egy-egy ecsetvonással négyféle árnya­latú festéket raktak fel. Petterson azt kéri, in­kább egy kicsit csontszínűré keverjék. — Dol­gozzatok csak nyugodtan — bíztatja a fiúkat, — nem hátramozdító akarok lenni. — Parancsol egy ecsetet felügyelő úr? — szemtelenkedik oda Kicsi és mint egy virágcsok­rot, úgy nyújtja át a legnagyobb ecsetet. — Na kopj le, de gyorsan — kiabál rá Kapel­láró és Kicsi mókás komolysággal elsompolyog távolabbra. — Jó, hogy azt nem kéred, hogy én húzzam meg a csíkot — szól Petterson békülékenyen Ki­csi után. (Folytatjuk))

Next

/
Thumbnails
Contents