Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

a VASÁRNAP, 1973. MÁJUS «. Vállalatok az iskolákért Nem túl régen, kora ta­vasszal tárgyalta a megyei tanacs végrehajtó bizottsága a tavalyi településfejlesztesi verseny megyei eredményeit. A bizottság üléséről akkor Írott tudósításunkban Sze­gedről nem sok jót mond­hattunk el, mert a városok versenyében az utolsó helyen végzett Pedig Szegeden is bőven akad példa a segítő­készségre. Csak egy a sok közül: a város gyermekintéz­ményeinek — iskoláknak, óvodáknak, nevelőotthonok­nak — a fejlesztéséért mint­egy 2 millió torint értékű társadalmi munkát végeztek tavaly a szegediek, üzemek, vállalatok dolgozói és a szü­lők. A gyermekintézményekben tavaly végzett társadalmi munkáról részletes kimuta­tás csuk az év első tíz hó­napjáról készült. Az októ­berig végzett 32 ezer órányt társadalmi munka értéke 1 millió 879 ezer forint volt. Érdemes néhány példát sor­ra venni. A Londoni kör­úti nevelőotthonban a MiÍM 600-as Szakmunkásképző In­tézet tanulói 40 ezer forint értékben festettek, a Kőolaj­fúrási Üzem brigádjai 30 ezer forint értékű munkát végeztek az otthon mártélyi üdülőházában, az Elektromos Szövetkezet dolgozói pedig az elektromos berendezések át­alakítását végezték el 42 ezer forint értékben. A kábelgyár és a ruhagyár brigádjai is segítettek a nevelőotthonnak. Jó példa a Kállai Eva leány­otthon is. ahol a DÉGAZ szocialista brigádjai — amint arról annak idején lapunk­ban Is beszámoltunk — be­vezették a gázfűtést. 156 ezer forint értékű társadalmi munkát végezve. A kender­gyár és a textilmüvek se­gítségét is beszámítva az otthonban végzett társadalmi munka tavaly összesen 180 ezer forint ertekü volt. Az Ifjú Gárda lakói 144 ezer forint értékű munkával tet­ték szebbé lakóhelyüket. Mű­velődési házuk építésénél is segédkeztek, 50 ezer forint értékben Tucatszám kínálkoznak még a példák, s a felsoro­lást aligha lehet félbehagy­ni. Hiszen a Béke utcai is­kolában a textilmüvek dol­gozói és a Gépipari Szakkö­zépiskola kollégiumának la­kói 32 ezer forint értékű munkát végeztek, a megyei KISZ-bizottság ajándékaival pedig ez az összeg 76 ezer forintra kerekedett ki. A Dó­zsa György általános iskolá­ban a Vízmüvek brigádjai, a MüM 600-as Szakmunkás­képző Intézet tanulói és a szülők által végzett társadal­mi munka értéke elérte a 66 ezer forintot. A Madách ut­cai iskola 92 ezer forinttal „gazdagodott": csak az Ener­giagazdálkodási Intézet sze­gedi kirendeltségének Pro­méteusz brigádja 80 ezer fo­rint értékű tervet készített a központi fűtés megoldására. Ugyancsak a kirendeltség dolgozóit dicséri a rókusi is­kola központi fűtésének 50 ezer forint értékű terve is. Ide kívánkozik a Móra óvor da példája is. ahol a 189 ezer forint értékű társadal­mi munkából 150 ezret az olajipar dolgozói és katonák végeztek: pancsolómedencét tervezlek, és építettek az óvoda udvarán. Még sokáig lehetne sorol­ni a példákat, hiszen alig akad olyan iskola, óvoda. Imre László: Szeged a hazai lapokban 1973/18. CSÉPI József: Ahol a legtöbb apr. 2». [Ai újszeged! kender­«sb/.ony e» H lány-munkasor. gyár volt igazgatónőjéről. Fény­Munkásőr, április. [A szegedi , „Gera Sándor" munkásőrzászló- KePeKKel-J aljról. Fényképekkel.) Gyepes nyerte a szegedi nem­REIGL Endre: Szakaszgyülés zetközl salakversenyt. Népspo-l, Szegeden. Munkásőr, április, ápr. 30. (Fényképekkel.) fPÜNKOSTI Arpádj: Hajóra V Sz. Fjodorov szovjet mi- .léllnak a szegedi zsákok. ­niszter a szegedi gyárba látoga- " tott. Gumiipari Hírlap, apr. 17. Gyorsan megtérülő beruházás.— TARNAI Laazlo: Főiskolások »<* he*e" » között Szegeden. Petöíi Népe, bsdság, máj. 3. (A Kenderfonó ápr. 10. és Szövőipari Vállalatról. Fény­RACZ Lajos: Hajdú megyét képpel.) varja a szegedi élelmiszer-klál- . ,„„. . lilás. Hajdd-Blharl Napló, ápr. Pedagógusjelöltek találkozója. 20 Népszava, maj. 4. (Május 6—8­Csaladl házak Szegeden ház- 4nl gyári.panelekből. Népasabadság, upr. 20. (RACZ Lajost: 400 kutat fúr­tak a szegedi szenhidrogén-me­zön. — A beruházás jórészt megtérült. Hajdú-Bihari Napló, ápr. 21. [PUNKÖSTI Árpad! : EláVéöt a szabócentl. — Milliméterben szá­molnak a Szegedi Ruhagyárban. — Szabaszati mintaüzem. — Szabadidőruhák a Szovjetunió­ba. Népszabadság, ápr. 21. Készenlétben a fagylalt. Eati Hírlap, ápr. 34 (A konzervgyár­ban.) (SARKA Dl NAGY F.miltal S. N. E.: A felszabadított Don Quijote. Orszag-Világ, ápr. 25. (Kritika a színház. Lunacsarsz­kij-elöadásáról. Fényképpel.] (MtKLOSVARI Zoltán] (—mz—): Szeged az idén sem mond le a vasárról. — Alföldi élelmiszer­gaz.daság "13 — a Tlaza-porton. Dunántúlt Napló, ápr. 27. PedagógosJefőMek U. országo&v találkozója. Kősneuúiés, apr. 27. | Májas 6—B-áng Megalakult Szeged és Debre­cen új tanacsa. Magyar Hírlap, apr. 27. Ketten a fiatal múvészetl díja­sok kózül. — 2. [ZÖLDI Lászlói —zl—c Veress Mlklóa. Magyar Ifjúság, ápr. 23. fPÜNKÖSTI Arpátfla öt köz­Hét; egyesült SzegeddeL Népasa­badság. ápr. 22. CSATO Karoly: A Petőfi-rock emberközelből. Petőfi Népe, ápr. 27. (Kritika az egyetemi szín­pad kiskunfelegyházi vendégjá­tékáról. Fényképekkel.) FENAKSL J4júi& Ismerte MugSgjttSy ahol legalább néhány ezer forint értékű társadalmi munkát ne végeztek volna a szülők, vagy egy-egy vál­lalat dolgozói. Olyan válla­lat vagy üzem sem sok akad Szegeden, melynek brigádjai nem vettek részt ilyen és ehhez hasonló munkákban. S ezek a kapcsolatok nem spontán alakulnak ki, több­nyire szocialista szerződést kötnek a gyermekintézmé­nyek és a vállalatok, illetve a brigádok. Az iskolák, óvo­dák általában viszonozzák is a segítséget. Például a lehetőségekhez mérten fel­veszik a segítő vállalatnál dolgozók gyermekeit, műsort adnak a vállalati ünnepsé­geken, vagy az iskolák tor­natermüket, sportpályájukat a vállalati sportkör rendel­kezésére bocsátják. E két­oldalú kapcsolatok minden­képpen gyümölcsözőek. Mindenekelőtt azért,r mert jobb körülményeket sikerül teremteni a gyermekeknek. A segítség jelentőségét jól érzékelteti egy összehasonlí­tás. A város az iskolák és óvodák fönntartasára — a bért nem számítva — éven­te 30 millió forintot fordít. A társadalmi munka révén tavaly 2 millió forinttal nőtt ez az összeg, vagyis az üzemelj vállalatok és a szü­lők segítségének értéke meghaladja a gyermekintéz­mények fenntartási költsé­geinek 6 százalékát. A városi tanács vb mű­velődésügyi osztályának ve­zetője, Kovács József elmon­dotta, hogy az idén várható­an legalább annyi társadal­mi segítségre számíthatnak az iskolák, óvodák, nevelő­otthonok, mint tavaly. A DEGAZ brigádjai például vállalták, hogy bevezetik a gázfűté3t a Hobiárt basa utcai óvodába, megoldják a Móra Ferenc általános isko­la tornatermének fűtését. Befejezéséhez közeledik a Marx teri óvoda gázfűtésé­nek szerelése is. Ráadá­sul az általuk beszerelt gázkészülékek karbantartá­sára is vállalkoztak. A Kő­olajfúrási Üzem Bajcsy-Zsi­linszky és Március 21. bri­gádjával most tárgyal a mű­velődésügyi osztály. A két brigád már dolgozott a Lon­doni körúti nevelőotthon­ban, most újabb lehetősége­ket is keresnek. S a tavalyi kapcsolatok kózül szinte va­lamennyi megmaradt az idén is. Szép példái Szegeden fcr bőségesen akadnak tehát az áldozatkészségnek, az önzet­len segíteni akarásnak. S aligha iehet szebbet és ér­tékesebbet elképzelni, mint éppen a gyermekek, az isko­lák, óvodák, nevelőotthonok támogatását Sz. I. Tudósok T T nnepi esemény színhelye lesz hét­I J főn, 7-én a Magyar Tudományos ^ Akadémia díszterme: megkezdődik tudományos életünk legfőbb fórumának az 1973. évi, sorrendben 133. közgyűlése. Itt találkoznak az ország tudósai, hogy ösz­szefoglalják a hazai tudomány 1972-es évi eredményeit, és a tapasztalatok alap­ján meghatározzák a jövő feladatait. Minden évben tart közgyűlést az Aka­démia, az ideinek a fontosságát azonban növeli, hogy most esedékes a csak há­romévenként szokásos tisztújítás, és az új akadémiai rendes és levelező tagok meg­választása. Tartalmi szempontból pedig az adja meg a közgyűlés fontosságát, hogy az MSZMP tudománypolitikai irányelvei­nek a kidolgozása, az akadémiai reform bevezetése és az országos távlati tudo­mányos kutatási terv elfogadása óta elő­ször adnak számot arról, hogy az elmúlt három évben milyen eredmények szület­tek és milyen változások történtek az Aka­démia életében. A közgyűlés beszámolóit figyelmesen tanulmányozva, bárki tapasz­talhatja, hogy a Magyar Tudományos Aka­démiát kutatási és tudományszervezési eredményeiben, intézkedéseiben, a jövőt szolgáló törekvéseiben, országunk, népünk érdekei, népgazdaságunk igényei a hazai tudomány korszerű fejlődésének céljai ve. zérelték és vezérlik. Fontos érdeke az országnak, hogy a na­gyon is jelentős összegekbe kerülő tudo­mányos kutatást olyan célok elérésére irá­nyítsák, amelyek a reális számitások sze­rint akár elméleti, akár gyakorlati terüle­teken mielőbb hasznosan kamatozódnak. Ugyanakkor természetesen az is fontos érdek, hogy a kiválasztott kutatási témát a szellemi és anyagi erők leggazdaságosabb felhasználásával a lehető leggyorsabban megoldják. Ebből következik, hogy a sike­res kutatómunkákhoz nélkülözhetetlen a tudományos élet irányító szerveinek, első­sorban az Akadémiának a tudományszer­vező, koordináló tevékenysége. A tudo­mány mai színvonala szükségessé teszi a kutatási témák sokoldalú komplex meg­közelítését, több tudományág művelőinek koncentrált erőfeszítését egy-egy tudomá­nyos probléma megoldásában. A közgyűlés programját tanulmányozva, szembetűnő e törekvéseknek az egyre fokozottabb meg­valósulása. Az ünnepélyes megnyitón — az elnöki és a főtitkári beszámolón — kí­vül minden tudományos osztály ülést tart. A matematikai és fizikai, illetve műszaki tudományok osztálya például együttes ülésen vitatja meg az elektronikus számí­tógépek segítségével végzett villamosmér. nöki tervezés matematikai, matematikai logikai és műszaki kérdéseit, vagy az ag­rártudományok osztálya, az orvosi tu­dományok osztálya és a biológiai tu­dományok osztálya közösen vizsgálja meg a genetika időszerű kérdéseit. A közgyűlés programja jól példázza azt is, hoRv a társadalomtudományok jelentőségüknek megfelelő helyet kapnak az Akadémia tevékenységében. A közgyűlés ünnepélyes nyitó ülésén kerül sor például Király István akadémikus „Hazafiság és internacionalizmus" (A szo­cialista hazafiság és a magyar szabadság­harcos hagyományok) című előadására. Ha­sonló szellemben rendezik meg a közgyű­lési időszakban a Petőfi-emlékülést, és a megemlékezést Kopernikusz születésének 500. évfordulójáról. A közgyűlés munkáját élénk figyelem­mel kiséri közvéleményünk, és sok sikert kíván a tudósok jöuőt formáló erőfeszíté­seihez. K. S. Házi muzsika könyvei Weöres Sándor; Egybe­gyűjtött írások, I—IL — Ko­dolányi János; Égő csipke­bokor. — Fejes Endre: A hazudós és más történetek az ezerszer áldott VIII. ke­rületről (Magvető). — Áprily Lajos: Megnőtt a csend. — Keresztúry Dezső: A szépség haszna. Tanulmányok (Szép­irodalmi). — Freund—Csi­kós—Keszthelyi—Mózes: Kő­olajparaífinok (Műszaki). — Balázs: Asztalosmunkák a ház körül. Csináld magad !­sorozat (Táncsics). Reich Károly: Pastorale (Képzőművészeti). — Eger. 2. jav. kiad. (Medicina—Pano­ráma:). — Lukács Emőné— Rábai Imre: Eleget tudok-e matematikából? 3. átd. és bőv. kiad. (Közgazdasági). — Brasnyó István: Lampion a fán. Novellák. — Gál Lász­ló: Rozsdás esték. Versek (Fórum). Rét év nyolc hónap zt. Végül megkérdeztem flöíük, elővéve a szá­zasokat, no fiúk, mit szeretnétek, ezt a pénzt, vagy inkább fogjak vaianú jó zenét? Tessék el­képzelni, rá se néztek a pénzre, szinte egyszerre (•szólaltak meg; jó tánczenét* Alighanem fegyel­mit kapok, ha ezt meghallották volna a felette­seim, mert mi ott olyan muzsikálást csaptunk! S ha látta volna őket! Múlt aki fölér a hegytető­re és mélyeket lélegzik a tiszta levegőből, olyan boldogan fogadták azt a sok banális dallamot, a szövegről nem is szólva, amitől mi, idősebbek fejfájást kapunk, persze nem tudni, hogyan vi­selkednénk, ha egyszer megtiltaná valaki, hogy aenét hallgassunk, táskarádión ami számukra természetesen tiltva van. Igen, azt írom boldo­gan hallgatták, mert a boldogsághoz, soha nem a nagy fordulatok extázisa kell, inkább apró történések végtelen és jogfolytonos láncolata, csakhát ez nem mindenkinek adatik meg. Különben holnap — ez most történik először — kinti munkára küldjük őket. A helybeli ál­lami gazdaság munkáspihenőit, fürdőit, szállását kell rendbe tenniük, ez a munka legalább nyolc­nuofe eftart. Könnyen tehetseget,, bagy to­vább is, hiszen elképzelhető, hogy amennyire igyekeztek idebenn, ott annyira elhúzzák majd az időt. Nem szeretném ez utóbbit eleve meg­tiltani nekik, várakozási álláspontra helyezke­dem, bízom Kapelláró józanságában, s abban, hogy — talán a hiúságom mondatja ezt velem — értékelni tudja az iránta megnyilvánuló bi­zalmamat." Amikor Bereczki megkapta Petterson levelét, sokáig gondolkodott, a benne foglaltakon. Elle­hetne az a fiú nálunk is. Lenne, akit az öreg­asszony ajnározzon. Munkásszállás... Jobb an­nál a mi fészkünk, — dörmögte maga elé. Ezt másnap meg is írta^Pettersonnak. Első nap alig haladtak valamire. Kapelláró nehezen tudta elérni, hogy délutánra úgy, amennyire összeszedjék magukat. Túl friss volt az élmény, a szabad élet illúziójának öröme, a rácsokon kívüli világ ezer színe és változatossá­ga. Ott kinn a pusztán, úgy tetszett, a levegő is más. örömük hasonlított az alkoholmámorhoz, olyanok voltak, mint a részegek. Hemperegtek a füvön, butaságokat ordítoztak, énekelve kö­zölték egymással mondanivalójukat, s ez a fals opera-játék bolondítóan "vidám volt, mindenről elfelejtkező, vad és szertelen. Kicsi valahonnét egy rongylabdát hozott elő, rugdosta, szaladt utána, mint az eszeveszett. Kés az éjjeliőr ku­tyájával kötött barátságot, mindenkit odahívott, nézzétek, meg is őrülök, ez a puli röhög rám, teli szájjal vigyorog, gyere, fogjunk csirkét, za­báld meg, ássuk el a tollát, na melyikünk éri utói a másikat, hirtelen megállt, a kutya ugyan­úgy lestoppolt, csak a farkát mozgatta sebe­sen, majd a füleit hátracsapva nekilódult a me­zőségnek, hátra-hátranézve, mintha most ő hív­ná Kést, gyere, nézzük, melyikünk bírja tovább? Bika odament a régi rossz gémeskúthoz, tempó­san megvizsgált mindent, a legnagyobb nészle­tességgel, csak úgy kedvtelésből felhúzott leg­alább húsz vödör vizet, azután arcát, fejét meg­merítette a vályú melletti hordóban, srácok, ez haláli jó, ez több a jónál, levetkőzött derékig meztelenre, csapkodta magára a vizet. Kapel­láró bejárta hirtelen az egész majorságot, kis­borjúk nyalogatták a kezét, birkák néztek, és bégettek rá bután és ő roppantul élvezte az egé­szet, elment a szénakazlakig, majd vissza, az épületek árnyékába, de ott se bírt megállni, haj­totta, űzte valami, most nem tudott volna föl­menni a létrára, nem tudott betelni a nyáreleji nap fényével, amely felszikrázott az ablaküve­geken. — Maga mit keres itt? Kicsoda maga és hogy kerül ide? — rezzentette föl egy női hang az egyik majorszéli épület bejáratánál. Az ajtó nyit­va volt, fehér köpenyes tizenhétéves forma lány állott előtte. Hosszú, szőke haja lófarokban hát­rakötve, csupa habzó tisztaság, szabályos, kerek arcában kék szemek, száz nyárra elég kékség. Akaratos álla fölött kiösé lehajló alsó ajak, ter­mészetes piro6ságú, bele kellene harapni. Hosz­szú lába szárán a tél hótiszta fehérsége, amit a pi­ros szandál hangsúlyozottá tesz. Kicsit elálló láb­ujjaival, erős térdeivel mintha kitárulkozna előtte, hangja csengése azonban idegenebb az idegennél, a teste hív. a szava eltaszít, elszédül aki látja, hallja. Kapelláró alig tud megszólalni, hebeg, nem talál szavakat. — A festés... mi vagyunk a festők. Csak mi­előtt nekikezdünk. Gondoltuk, körülnézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy is ... hiányzik a friss levegő. A lány arca némileg megenyhül. - íFolytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents