Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

a SZERDA, 1973. MÁJUS 30. Elektronikus agronómus Az NDK vetésterületeinek 96 százaléka olyan agronómus felügyelete alatt áll, aki még egyetlen egyszer sem Indult szemleútra az irodájából; ugyanis nem más, mint a jénai Növényelemzési Intézetben álló elektronikus számítógép. Igaz, hogy ez az agronómus kissé korlátozott lehetősegekkel rendelkezik: csakis a növények mesterséges táplálására tesz javaslatokat. Az intézet ugyanis — az NDK többi mezőgazdasági tudomány06 kutatóintézetéivé! együttesen — kidolgozta a trágyának a különböző talajféleségekre és növényfajtákra tett hatása átfogó modelljét. Ezt a munkát 1969-ben kezdték meg. A masina „emlékezetébe" betáplálták a növények szükségleteiről, a talajféleségek sajátosságairól és a klimatikus viszonyokról szerzett értesülések összességét, s a táblákon végzett kísérletek eredményeit. Ha a géphez „kérdést intéznek" valamely konkrét tábláról, a számítógép néhány másodperc múlva megadja a választ: milyen trágyát kell használni, mikor és milyen mennyiségben. Megtalálták merániai Gertrúd sírját Dunántúlon, Pilisszentkereszt közelében megtalálták merániai Gertrúd nak, " II. András király feleségének sírhelyét Ezen a területen már évek óta folytatja a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete annak a cisztercita kolostornak a feltárását, amelyet 1174-ben alapított III. Béla. A fallal kerített kolostorkert hatalmas területet foglalt el és igen nagyméretű volt a templom is, majdnem 60 méter hoszszú. Romjai között igen értékes leletre, a darabokra tört síremlékre bukkantak, amelyet most állítanak össze az intézet restaurátorai. Azonosítása körül kétség nem lehet; egyetlen királyi síremlék volt a templomban, márpedig egy. a fennmaradt oklevélben IV. Béla maga szögezi le, hogy édesanyját itt temették el „honorabiliter", vagyis rangjához illő tisztelettel, 6 való igaz, hogy a királynét 1213 őszén itt a közelben, a pilisi erdőkben vagdalták össze Katona József drámájának hő6ei. A lelethez azonban egyéb érdekesség is fűződik. A darabjaiból most fokozatosan összeálló szarkofág oldalain kiképzett fülkékben kisebb méretű szobrok voltak, férfiak és nők. Valószínűleg a királyi család őseit akarták velük ábrázolni vagy jelképezni. A síremlék, — amelyet a szobrocskákkal együtt gazdag festés és aranyozás díszített — a legszebb, amit Magyarországon valaha is csináltak. Sőt valami halvány gyanú van arra is, hogy ki csinálhatta. Az akkori nagy hírű francia építésznek, Villard de Honnecourtnak a párizsi Bibliothéque Nationaleban őrzött kéziratos albumóban ugyanis látható egy padló rajza, amelyről azt írja, hogy Magyarország egyik templomában látta, s most ez a minta a pilisszentkereszti templom padlóján előbukkant. Egyébként a francia mester művei közül ez az egyetlen, amelynek eredetijét sikerült eddig megtalálni. És ha a mester itt járt akkoriban Magyarországon, amiről három helyen is tesz említést, feltehető, hogy a síremléket is ő csinálta. HiBzen ilyen gyönyörű szobrokat faragni akkoriban legfeljebb egy-két ember tudott gész Európában. (MTI) lakóim élmtközeiben Osztályozás nélkül Kaphat-e jutalmat a nyugdíjas dolgozó? M. U nyugdíjas dolgozó Munkatársaitól' úgy hallotta. hogy a nyugdíjasok korlátozás nélkül kaphatnak jutalmat. ugyanúgy, mint a rendes dolgozók. A vállalatnál viszont úgy tájékoztatták. hogy a nyugdíjas dolgom jutalomösszege évenként 500 forintot nem haladhatja meg. Kéri: t».iékoztassuk arról, hogy k„phat-e jutalmat a nyugdíjas dolgozo. és mit tartalmaz az ezzel kapcsolatos rendelet? A nyugdijasok 1972. január l-től általában naptári évenként 840 órát dolgozhatnak a munkabér nagyságától függetlenül, nyugdijuk korlátozása nélkül. Azokban a. munkakörökben, ahol tartós és jelentős a munkaerőhiány, a nyugdíjasok hosszabb ideig, naptári evenként X260 órán át foglalkozta thatóak. Egyáltalán nincs korlátozva annak a nyugdíjasnak a foglalkoztatása. és így a keresete sem. aki teljesen vak, vagy akinek a nyugdíja 1973-ban havi 800 forintot nem haladja meg. Fentiekből következik, hogy az órakeretben foglalkoztatott nyugdíjas jutalmat is korlátozás nélkül kaphat. hiszen keresete nincs meghatározva, nincs korlátozva. Vannak azonban olyan esetek, amikor a nyugdíjas foglalkoztatásánál nem az időt határozzák meg, hanem azt az összeget, amelyet a nyugdíjas évente megkereshet. A rendelet kimondja, hogy az a nyugdíjas, aki a , 840. illetve 1260 óra alatt nem kapott hatezer forint munkabért, a foglalkoztatási , időkeret túllépése után i6 dolgozhat nyugdíja korlátozása nélkül mindaddig, amíg keresete a hatezer forintot nem haladja meg. Azoknál a nyugdíjasoknál pedig, akiknél a munka természete miatt a foglalkoztatós ideje nem mérhető (pl. bedolgozóknál stb.) tizenegy forint keresetet kell egyórai foglalkozásnak tekinteni. A bedolgozóként vagy kötetlen munkaidőben foglalkoztatott nyugdíjasoknál ilv módon a foglalkoztatási keretet a munkabér átszámításával kell megállapítani. Munkabérnek számít. — a jogszabályban felsorolt kivételével — minden olyan pénzbeli juttatás, amelyet a nyugdijas munkaviszonya keretében kapott. Az ilyen átszámítással például 924() forint munkabér felel meg 840 órai foglalkoztatásnak. Az 5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 1972. január 1-én módosult 178. paragrafusának (3) bekezdése sorolja fel azokat a juttatásokat amelyeket a foglalkozási teeret megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. így többek között számításon kivül kell hagyni a jubileumi jutalmat, a kitüntetés alapján adott jutalmat. továbbá naptári evenként a munkáltató által adott jutalomnak 500 forintot meg nem haladó részét is. Ez utóbbi rendelkezés csak a bedolgozó és a meg nem határozott munkaidőben foglalkoztatott nyugdíjasokra vonatkozik. Az általános szabályoktól a kereső fogtaltoozúst folytató nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések ugyancsak eltérnek. Kereső foglalkozást folytatónak azt a nyugdíjast kell tekinteni, akinek munkaviszonyon kívül végzett egyéb tevékenységet (megbízásos stb. jogviszony alapján) folytat. A kereső foglalkozást folytató nyugdijas korlátozás nélkül addig kaphatja meg nyugdíját, amíg egy naptári éven belül a díjazásának összege a 9 ezer forintot nem haladja meg. Olvasónk által félvetett kérdésre visszatérve, az ismertetett rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a nyugdíjas dolgozó — a kivételektől eltekintve — 500 forinton felüli összegű jutalmat is kaphat úgy, hogy az a nyugdíj folyósítását nem érinti. Dr. V. M. Az oktatásügyünk felülvizsgálatával kapcsolatos párthatározat nyomán. a Művelődésügyi Minisztérium irányításával máris több iskolában folynak kísérletek. Csongrád megyét és Szeged városát általában úgy tartja számon a pedagógusközvélemény, mint ahol az új iránt fogékony, újat kereső, a kísérletekért a többletmunkát is szívesen vállaló lelkes pedagógusgárda van. A szocialista munkaiskoláért vívott harcban, a korszerű nyelvoktatás feltételeinek megteremtésében és módszereinek kidolgozósóban, és más fontos területen megyénk és városunk pedagógusai sok-sok értékes tapasztalattal és eredménnyel gazdagították hazánk oktatásügyét Nyilvánvaló, hogy most, amikor az oktatásügy továbbfejlesztésével kapcsolatos pórthatározat végrehajtásáról. a jövő iskolájának megteremtéséről. kísérleti előkészítéséről van szó — megyénk pedagógusai nem maradhattak ki ebből a munkából. A kísérlet természetesen sokrétű. Felöleli a mai tagozatos osztályok továbbfejlesztését szolgáló fakultatív oktatás megoldósót, módszertani kérdéseket, a tananyagcsökkentéssel kapcsolatos megoldásokat és nem kevésbé érdekes kísérleti munkát jelent a tanulók osztályozás nélküli értékelése. Ez utóbbival kapcsolatosan a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban folyik kísérleti munka. Érdemes erről a munkáról tájékoztatást adni. Dr. Orezsa Ferenc Igazgató elmondta, hogy a kísérlet 1972. szeptember 1-én kezdődött, és 1976 júniusában fejeződik be. A kísérletben az I/C, azaz a 37 fős orosz—angol tagozatos osztály vesz részt. A kísérlet irányítója a tagozat osztályfőnöke, Imre Mihály, munkatársa és „felelőse" még a kísérletnek az osztályban tanító tíz szaktanár. A kísérlet tárgya érdekes: hogyan lehet osztályozni, értékelni számjegy helyett szöveggel, s ennek kapcsán a tantárgyi követelményrendszert pontosan meghatározni? Jelentőségét ennek a kísérletnek a szülők ilyenkor, év végén különösen érzik. Ma az iskolában szinte az érdemjegy a minden. Az 5ös maximális pontot ad a felsőoktatási felvételhez, a 4-es kevesebbet, a 3-as mór semmit. Nyugtalanságnak, idegességnek stb. az alapja. Lehet-e ezen változtatni ? Milyenek eddig az eredmények? Lehet-e egy féléves kísérlet alatt valamire következtetni? Dr. Grezsa Ferenc igazgató határozottan fogalmaz: — A tanulók érdemjegy helyett szöveges értékelést kapnak. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy a szöveges értékelés nem vezet a tanulmányi fegyelem lazulásához. A szöveges értékelés objektívebb, s a tanuló és a szülő számára a korábbi gyakorlathoz képest sokkal bővebb információt jelent. Az újfajta értékelési mód megszünteti az úgynevezett jegyszerző kampányokat, és feloldja az órán a jegytől való félelem lélektani feszültségét. Ezek a megállapítások nagyon pozitívak. De természetesen, mint minden kísérletnek, a hódmezővásárhelyi munkának is vannak problémái. Ez a gond elsősorban a tanári túlterhelés formájában jelentkezik. Ugyancsak a kísérlet színhelyén hangzott el a tanárok e megállapítása: — Az érdemjegy helyett a „szöveges bizonyítványok" megírása a tanárok túlterhelését nagymértékben fokozza. Az oktatás jelen viszonyai között nagyon meggondolandó, hogy ki lehet-e terjeszteni ezt a módszert általános gyakorlattá. Jelen pillanatban tehát olyan kívánalom Is jogos: az iskola a kísérleti munka során keresse meg a helyes megoldást arra is, hogy a szöveges értékelés ne vezessen a pedagógusok túlterheléséhez. Egy új módszer bevezetése, meghonosítása nemcsak az iskola vezetőségének az ügye, hanem lényeges ebben a tanulók véleménye, állásfoglalása ls. A tanulók hangulata ebben a kérdésben kedvező, fenntartás nélkül kedvelik, és elfogadják. A szülők többsége is pozitív, de azért olyan megjegyzéssel ls találkozunk, hogy „konkrétan, számmal kifejezve is szeretnék tudni, hogy hányasra áll a gyermekük" Tehát nem minden szülőt elégít ki ez a megoldás. De hogy kinek van igaza, úgy vélem, ezen még nem érdemes vitatkozni. Nem is az értékelés, és a mérlegre tevés vezetett bennünket a kísérlet bemutatásában. A módszer jóságát, életrevalóságát majd úgyis eldönti az idő, a még eljövendő négy év tapasztalata és eredménye. Egy mindöszsze féléves kísérletből meszszemenő következtetéseket levonni nem szabad, és nem is lehet. Annál is inkább, mert még sok új terve van az iskola vezetőségének arra. hogy a módszert tökéletesítse. A legközelebbi elgondolások például az értékelő szövegek sematizálásával kapcsolatos olyan megoldások keresése, amely a szöveges bizonyítványok stencilezését lehetővé tenné és csökkentené a tanári túlterhelést. Érdemes lesz erről a kísérleti munkáról majd még több tapasztalat és kiteljesedés alapján később is beszámolni. Bánfalvi József Hordozható röntgenkészülék A Leningrádban létrehozott Kvant nevű készülék külsőre egy fényképezőgépre emlékeztet, de „képességei" ennél fontosabb szerepre is alkalmassá teszik. A mindössze 900 gramm súlyú műszer két centiméter vastag fémet is át tud világítani, és a képet, egy speciális ernyőre vetíti. Szakemberek véleménye szerint az újdonság a technikában és a gyógyászatban nyer majd alkalmazást. A Kvanttal folytatott klinikai kísérletek például kimutatták. hogy a kórtermekben, illetve a beteg otthonában végzett vizuális röntgenvizsgálatok az orvosi segély* nyújtás fontos részét képez* hetik. (APN—KS) Milliárdok a vízben Megállapították, hogy cst»» pán az Amúr óránként egy kilónál több aranyat visz a tengerbe. Ez az értékes fém nemcsak érc- és aranytelepek formájában fordul elő a természetben. Hatalmas készletei találhatók vízben feloldva. A nagy folyók évente több tonna aranyat visznek magukkal. Tóth Béla: Céhmesteri irományok Ehhez való képest kaptam aztán otthon a használati utasítást a magam viseletére nézvén. Hogy miképpen hurcoljam mihaszna életemet. Mert a mester úrnak, ha hagyja, első találkozásra kezet kell puszilni ám, mivel az a kéz aranynak lőtt. Embörkéznek születött, de az ipart úgy kitanulta, hogy amihön nyúl, abbul arany lösz! Azt puszilni köll. Nem különben a majsztramné asszonyság pogácsa kézit is, de azt a két retkös térdkalácsra ereszködve. Az asztalos legény urak előtt pedig kalaplevéve megcövekelni, fejet hajtani, szöröncsés jó napot agyonistenölni! De a mesterné asszonyság kezét két térdkalácson nyál nélkül puszilni! Hogy rá ne beszélje az urát, ellenödre tönni. Mert ha az asszony kedvit nem találod, még az urát is elfordítja tüled. Aki pedig az asztalos szakmábul akarja keresni a kenyerit, szépen kell annak kezdeni, az ügyét hengeríteni. Így eresztgette anyám a beszédje selymét egy estefelé formán, míg a kuckóban ültem, hogy megszáradjon a holnapra való egyszál gatyám. Mivelhogy ahol egy a gatya, ott várni kell annak a száradására. Ugyan Piros néném szoknyája rajtam volt, de hát abban legénycimborák előtt mutatkozni egy lett volna a hirtelen való elsülylyedéssel. Ha úgy látnak meg, megnyílt volna alattam a föld; ahogy a legenda mondja a tordai hasadékról. Mivel így beszorultam a kuckóba, nagyon lestem a fekete gatya száradását, kénytelen hallgattam, amúgy szeretett anyám intelmeit. Ezeknek utána, egy bizonyos keddi napon, ahogy megvolt a mesterlakozási összejövetel, apám beíratott próbaidősnek Spiccer Hermán úrhoz. A próbaidő szerdán kezdődik, de alig hajnallik, anyám elvezet a Spiccer úr műhelyébe, bár nem volt az messzi tőlünk. Mi laktunk a Pilleközben, Spiccer meg műhelyeit egy Tiszára néző oldalházban a Tükör utca sarkán. Mindennapos csavargásaimból eszem csöpörödése óta ismertem a méhelyt, minden segédjeivel, mesterével, zörgésével, illatával. Ez a Spiccer úr meg egy rém fekete sörényű, szakállas zsidó mester volt, a városban is zöld festékes kötényben járt, fütyörészett, akár munka közben, és a céhek lakozásain, mivel ő volt a kompánia tálak tréfás körülhurcolója. De legjobban Spiccer úr velem koros Fridi fia révén ismertem a méhelyt. Csak annyira, ahogy' a hozzám hasonló tizennégy éves gyerek ismerte szülőháza tájékát. Mindenkit nem ismerhettem. fölsőváros negyvenkét utcájában, meg tizenkét köziben. Százával voltak a házak, abban isten tudja mennyi iparból kenyerező ember. így mindet nem tudhattam. Naponta százszor elmentünk a méhely ajtó előtt. Az odavaló bekukucskálás mindig érdekes volt. Nyáron messzire elillatozott az asztalosmúhely, a politúr szaga úszott az utcaajtón át. hol a borovi fenyőké, máskor lenolajkencék, fenyőszurkok égetésének gyantás gomolyai. Közelébb érkezvén hallatszott a gyaluk sikongása, a deszkázó fűrészek horkolása, és az aprófogúak sziszegése. Az ajtóba lopakodván izgalmas nyüzsgéseket láthattunk mindig odabent. Ki tornyos ágyvégeket cicomáz, más sublótot fiókoz, fest, fúr, szögez, a megint más nem érteni miféle bűbájoskodást folytat. Kérdezni nem lehetett tőlük soha. Még Fridinek is fügét mutattak. Kívülálló pedig úgy vélte, a mester fiának csak van jussa ide! De azért megkérdeztük: — Mi lesz az? A segéd tudta a választ. — Hajóra lőcs! — mondta. • Azaz, hogy nem akart válaszolni. Mert ml, Tisza-parti gyerekek tudtuk, hogy sohasem volt lőcse a hajónak. A hajókat száz éve ott csinálták a házunk előtt a superplaccon. Meg mernék esküdni rá, hogy évente legalább ötvenet vízre eresztettek a Tiszán. A superplacc elnyúlt a szeszgyártól (ma fűrészgyár) a százlábú hídig. (A volt vasúti híd helye.) Nemcsak hajócsináló tér volt az. Nevezték sójának is, meg superplaccnak, és fűrészelték rajta a rönköt. Nekünk ez volt a legjátékosabb paradicsomunk. Nyáron fürödtünk, s lestük a hajócsinálók nyüzsgését.. A Maroson jött tutajokat itt szedték szét, gurigatták állványra, s hosszvágó fűrészekkel télen-nyáron vágták a deszkát, a pallót, hajónak, tetőgerendának, koporsónak, malomtengelynek. Fából csinálták akkoriban még a kéményeket is. Volt tűz aztán annyi, hogy amikor én születtem, 1810. december 15-én éjszaka, szegény anyám sokat emlegette, Rókuson éppen 50 ház égett egyszerre. / fFolytatjuk) ,