Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

KEDD, 1973. MÁJUS 29. Szénanátha Londonban a szénanáthás betegek egy bizonyos telefonszámon megtudhatják a naponkénti pollen-számlálás, valamint a rövidtávú pollenszá/b -előrejelzés eredményei. Hasonló beszámolókat a reggeli és esti lapok is közötnek. Angliában kb. hárommillióra becsülik a szénanáthában szenvedők számat. s férfiak és nők kb. egyenlő számban szerepelnek. Csupán Londonban és környékén egymillió beteget feltételeznek A naponkénti pollenszámléhas az egy köbméter levegőben található virágpor 24 átlagértékén alapul. A szolgálat a kezelőorvosok számára lehetővé teszi, hogy betegeiket magas pollenszám •eeten utasítsák a felírt gyógyszer adagjának nóvew-v Osvilági tragédia? Bonyolult „rejtvény" megfejtésére kényszerültek nemrégiben a tatai barlangkutatók. A déli Gerecse egyik feltárás alatt lévő barlangjának kitöltés-anyagában jégkori faunára, ósbölények, öslovak, őstulkok csontmaradványaira bukkantak. A barlang szója több méter széles, de meglehetősen alacsony, s ezért arra gondoltak a kutatók, hogy az üreg esetleg ősemberi településhely lehetett, s a nagy termetű emlősök vadászzsákmányként kerültek mostani lelőhelyükre. A további feltárás viszont egyelőre megcáfolta ezt az elképzelést, ősemberi településnyom nem bukkant napfényre, s a csontmaradványok épsége is ellene mondott a hajdani zsákmányszerzésnek. A beJárat mérete is kizárta annak lehetősegét. hogy-a csontok „gazdái" saját lábukon kerültek volna a sziklaüregbe. Nehezítette a talány megfejtését az is, hogy a csontokat rejtő üledék nem bizonyult hagyományos üregkitöltésnek — agyagnak, barlangi lösznek — és vízszállította hordaléknak sem. A gerecsei rejtély elfogadható magyarázatát wégül is a felszíni vizsgálatok adták meg. A jelek szerint valamikor hegyomlás, lejtőcsuszamlás történt a barlang közvetlen környékén. Minden bizonnyal ekkor kerültek a barlangba a csontok is, besodródhattak az üreg nyílásán. Továbbra is nyitott kérdés viszont, hogy a hegyomláskor elpusztult állatokat, vagy már korábban földbe került csontjaikat sodorta-e a barlangba az ősi kőlavina. A kutatók remélik, hogy erre a kérdésre a további feltárás ad majd választ. L kerülni Swgrü: Sashegyl Almos és Nagy Ibolya, narta Kálmán és Bitó Etelka. Adorján József ex S/alva Julianna. Szelln Gyula és Liptai Anna. Bus Sándor ét Ütme Judit, Varga Péter és Varga Katalin. Farkas László ét Nótiri Éva. Lengyel János es Bódl Gyöngyvér. Nagy Kálmán és Kovács Idá. Urseuly György «s Wojnárovlts Katalin. pígnlcrki József ás Kovács Sára. Pavlovlty Dezső és Gabnal Eva. Sütő István és Tóth Mária, SebOk Peter át Gyuris Mária, Kohajda Miklós és Hódi Veronika. Merx Endre ea Kovács Teréz, ilamzsti Ferenc és Vldács .Katalin hákOtöttek. B. kerület Seeged: Marótl Antal Zoltán és Kocsis Julianna. Varga József és Bálint Ilona. Kocsis István és Kiss Julianna, Bálint István és Tóth Katalin Erzsébet. Farano látván es Kakuszl Erzsébet. Nagy István János és Horváth Mária Magdolna Tanács István cs Csánvl Julianna Mária, Molnár János ás Dakány Piroska Julianna, Balogh János és Márkus Erzsébet, szilágyi Imre Zoltán és Papp Magdolna. Kerekes József István és Varga Mária Magdolna. Gombot István át SzabuGallbs Emília Flntu András Pál és Buka Katalin Erzsébet, Nyerges József és Bereczkí Rozsa, Melernlk-Répás Mihály és Gém Margit, Bene József os Br.ko.t Rozália. Stéfanlk István és Kiss Anna Julianna. Ko.idákor ki vin és Ronoz. Ágnes házasságot kötettek. KI. kerület •aegadi Krtm József és ttzsbó Irén. Varga Antal és Horváth Angyalka. Kts-Bus József és Csiszper Zsuzsanna hézassagot kötöttek. 87.UI.ETFR I. kerület Sseerd: Barkó Jánosnak és Molnár Ilonának Zsolt. Nvárt Ferencnek és Szecsi Mariának Ferenc, Galambos Adám rerenenck és Gáspár Erzsébetnek Krisztián, Gyuris Jánosnak és Dakó Jolánnak Rita. Dunai Pálnak és atrnon Erzsébetnek P.»l. Balázs Istvánnak és Adorján Emília Eszternek Tibor, Tari László Pálnak és Hódi Anna Ágnesnek Andrea Ágnes. Baki Imre Jánosnak és Kelemen Eva Gabriellának Anita, Péter Sándornak és Gazsi Ilonának Gábor Gyula. Papp Vilmosnak és Fenyvesi Klárának Tibor, Pécskai Józsefnek ás Farkas Rózsának Péter József. Szögi Tibornak és Szekeres Ilona Irénnek Tibor, Blrö Andrásnak és Kovács Arankának Szilvia. Keresztes Györgynek és Flllmon Piroskának Péter. Klspéter Jánosnak és Juhász Máriának Györgyi. Csányt Lászlónak és Szúnyog Máriának Mária Aranka. Berta Mátyás Lászlónak és Hízó Ilonának ZBOlt, Róna Sándornak és Szvtrldov Saroltának Sarolta, Asztalos Lórándnak és Ltppai Ildikónak Bence, varsányi Józsefnek és Tápal Ilonának Judit. Varga Istvánnak és Magda Eszternek Andrea Eszter. Mihály Lajosnak és Rusz Lattnkanak Lajos Tibor, Plótcr Imrének és Makra-Csörmő Erznébetnek Péter, Fazekas Gézának áa Tanács Irénnek Tibor. Kovács Ferenc Lajosnak és Tőkés Oabrlellénak Adrienn Oabrtella. dr. Hatvani Lászlónak és dr. Huhn Editnek Nóra. Kelemen Józsefnek és Gajdácsl Eszternek Zsolt, Palotás Ferenc Lajosnak es Sutka Eszternek Zsolt. Masa Oéza Vincének ás Btczók Valéria Máriának Róbert Gábor. Csókást Isvánnuk és Rács Rozáliának Julianna, Tóth GábotLáulónak es Tank Margit Multának Erika Márta. Misák Jó•sernek es Soa Juliannának MaCsaládi események rta Magdolna, Szilbereiez Zoltánnak és Bodó Juliannának Zoltán, Hatvani Istvánnak és Slsa Ágnes Évának István László, Sarnyai Ferencnek és Bíró Sarolta Valériának Ferenc, Hegyi Ferencnek és Szűcs Juliannának Andrea Mária, Tumó István Jánosnak és Gyulai Eszternek István nevű gyermekük született. in. kerület (••eged: Szabó Józsefnek és Ordogh Rozáliának Zsolt, Bajusz. Józsefnek es Márton Honának Ildikó, Mezey József Ferencnek és Bánhldl Mártának Márta, Nagy Ferencnek és Veres Erzsébet Valériának Zsolt, Varga Istvánnak és Kovács Erzsébetnek István, Csürl Antal Tibornak és Hanuska Máriának Tibor, Marton Lajos Istvánnak és Gal Ibolya Arankának Ibolya, Kocsis Ferencnek és Miklós Máriának Ferenc. Kocsis Ferencnek és Miklós Máriának Zsuzsanna, Kolompár Orbánnak ée Kolompár Matildnak Orbán, Kovács Bálintnak és Kiss Irénnek Zsuzsanna. Laczl Mihálynak és Jelencsik Erzsébetnek Mihály, Pap Tibor Zoltánnak és Szarka Ágota Ilonának Tibor Zoltán, Sebest Lajosnak és Tombáez Julianna Katalinnak Lajos. Szenerédi József levénnak es Horváth Erzsébetnek László, Szeri Józsefnek és Biczók Ilona Etelkának Zoltán nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Pignitzky István György. Tóth Jenő, pap Sándorné Németh Mérla, Vass Lajosné Majsal Jusztina, Petheő László, Oyenge Mihály Péter, Szögi Pál, Üveges József sándorné Görblcs Maria Ilona. Böröcz Jánosné Horváth Márta, Adám Oergelyné Kálmán Erzsébet. Szávai Ernő, Soós Ferenc, Kocsis József, pesti Józsefné Sós Julianna, Takács Márton, Gera Jánosné Ágoston Mária meghált. Szőreg: Molnár Jánosné Vas Ilona. Kovács Gyórgyné Psriotae Ilona meghalt. IL kerület Szeged: Harsányi József, Hajas Antalne Elekes Marta, Fogas llon« meghalt. HL kerület Szeged: vágujfalvi Dezső Géza. Török Jánosné Oláh Mária, Czombos Jánosné Szűcs Etelka, Vezér Dezső József, Lehelvári Sándor, Kocsonyi Flóriánná Vajda Ilona Ruzálta. Meggyesi István. Újvári Sándor József, Zombory Pálné Szomody Irma, Krisztin Jánosné Szekeres-Daru Franciska, Beskó Béla meghalt. Dr. Gaái Endre: Mozaik a nyomdai munkások mozgalmáról 3

A vidéki nyomdatu• lajdonosok szervezete 1901-ben alakult. Létrejöttében nagy szerepet játszott Engel Lajos, a Szegedi Napló kiadótulajdonosa, aki 1903-tól 1907-ig elnöke ls volt a szervezetnek. Utóda az elnökségben ugyancsak szegedi nyomdatulajdonos, Endrényi Lajos lett. A VNYOSZ ügyintézője König Salamon, a Traub-nyomda művezetője, aki egyben az 1904-ben alakult Szegedi Munkaadók Szövetségének titkára is. A VNYOSZ céljaként a nehézségekkel küzdő vidéki nyomdák érdekeinek hathatós védelmét jelölte meg. A nagyobb profitot azonban elsősorban azzal kívánta biztosítani, hogy a nagyobb darab kenyérért küzdő munkásokat kizárással, elbocsátással, megfélemlítéssel igyekezett a harctól eltántorítani. A vidéki nyomdatulajdonosokat arra igyekezett szorítani. hogy szakegyleti tagokat ne alkalmazzanak. Minthogy a VNYOSZ alapszabálya szerint a Szövetség székhelye az elnök lakóhelye, 1903— 1910 között Szeged volt a vidéki szervezett nyomdai munkások ellent országos harc központja. Különösen Engel és König váltak hírhedtté a szakegylet elleni harcban. Engel maga ls felrúgta a kollektív szerződést. 1904 márciusában pedig elvégezte az árszabály aláírását megtagadó Traub-nyomda (amelynek személyzete az árszabály elfogadtatása érdekében éppen sztrájkolt) sürgős nyomHamis vonat/egyek Nagy-Britannia közlekedési minisztériumának évente ötmillió font kárt okoznak a „potyautasok". Ezek a legtöbb esetben hamisított jegygyei utaznak, minthogy az utóbbiakat nagy mennyiségben gyártják a nyomdaipari tanulók. Érthető módon ez a skótokat izgatta a legjobban. Ezért Skócia állomásain elektronikus ellenőrzőrendszert helyeztek üzembe, amely a peronra lépéskor ellenőrzi a jegyeket. A mágneses code-dal ellátott jegyeket be kell illeszteni az ellenőrző berendezésbe. Ha a jegy valódi, a berendezés azonnal visszaadja tulajdonosának, és kinyitja előtte a csapóajtót. A hamis jegy viszont bennemarad a készülékben, és tulajdonosa nem juthat be a peronra. A „skót rendszert" NagyBritannia összes vasútvonalain be akarják vezetni. tatványainak egy részét, amire az Engel-személyzet kilépéssel válaszolt. Engel és König levelek, táviratok sokaságát küldözték szét az ország minden részébe sztrájktörő munkások után. Engel a sztrájkba lépett munkásalt kizárta, és munkakönyvükbe az ipartörvénnyel összeegyeztethetetlen, megbélyegző kifejezést írt, amiért — a munkások által indított törvényes eljárás során — megbírságolták. Az Engel- és a Traubszemélyzet 1904. márciusi harca a fővárosi segítség ellenére is elbukott. Engel Lajos mint a VNYOSZ elnöke többször követelte a szigorú sztrájktörvényt, és a szakszervezetek feloszlatását, megrendszabályozását. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Engel közönséges csalásokat, vesztegetéseket, zsarolásokat is elkövetett a nagyobb profit érdekében. Amikor pl. Szeged tanácsa a városi nyomtatványok beszerzésére évenként meghirdette a nyilvános pályázatot, Engel összehívta lakására az öszszes szegedi nyomdatulajdonosokat, és megállapodott velük, hogy egyedül csak ő fog pályázni, a többieknek — tartózkodásukért — fejenként 1000 K-t fizetett. Ezt éveken át csinálta. A városi szállítás egyébként is nagy üzlet volt, amit igazol, hogy 1908—1910-ben, tehát 3 év alatt a város 153 018,96 K-t fizetett ki csupán nyomtatványokért. Engel a városi nyomtatványok közül több munkát könnyebb, tehát olcsóbb papiroson szállított, mint az árajánlatban szerepelt, a számlát viszont az eredeti ajánlatnak megfelelően állította össze stb. A visszaélések indították a tanácsot arra, hogy 1910 végén városi nyomda létesítésének gondolatával kezdjen foglalkozni.) A nyomdász szakegylet fővárosi központja 1904-től erőteljesen küzdött azért, hogy a VNYOSZ távolítsa el vezetőségéből Engelt és Königet. Minthogy az ország jelentős részére kiterjedő káros tevékenységük nagymértékben akadályozta, hogy a szakegylet és a VNYOSZ megegyezésével létrejött, 1906. december 1-én életbe lépett második vidéki árszabály alapján folyjék a munka, a Szövetség 1907-ben Enjgelt, 1910ben Königet leváltotta. A szegedi nyomdatulajdonosok hadjárata szervezett munkásaik ellen 1907-ben érte el tetőpontját: február 6-án kizárták az összes szakegyleti tagokat. Az említett, 1906. évi új, vidéki árszabályt a segédeket alkalmazó nyomdák — az Engel- és Traub-cégek kivételével — aláírták. A két üzem munkásai — az árszabály elismertetése céljából — sztrájkba léptek Engel Lajos és König Salamon már előbb egyezséget kötött a segédekkel dolgozó helyi nyomdákkal. (A Dugonicsnyomda kivételével. Ez nem csatlakozott a „kartellhez".) E megegyezés értelmében következett be az a példátlan eset, hogy az árszabályért küzdő Engel- és Traub-személyzet harcának elbuktatására, a szakegylet megfélemlítésére az árszabályt elismerő nyomdák (a Dugonics-kivételével), kizárták az árszabály szerint dolgozó munkásalkat. (5 nyomda, több mint 100 munkása került az utcára.) Ezzel párhuzamosan König kieszközölte, hogy a hatóság — más szakszervezeti csoportok mellett — a nyomdai munkások szakegyletét is vizsgálat alá vegye. Ilyen körülmények között a sztrájkoló és kizárt szakegyleti tagok — akik egyben a legjobb szakismeretekkel bíró munkások voltak — nagy részben Szegedről eltávozni kényszerültek. A nyomdák — eltekintve a Dugonics-nyomdától — árszabályon alul, szervezetlen, gyenge munkásokkal dolgoztak. A szakegylet 1907-ben a M) szegedi nyomda közül 8-at blokád alá helyezett. Szegedet az átutazók számára is zárolta. A helyzet csak 1910-töl változott valamelyest: az 1910. június 10-én életbe lépő újabb országos vidéki árszabályt Szegedről még abban az évben négy nyomda (Bruckner Dezső. Délmagyarország, Hfrlap és Nyomdavállalat, Dugonicsnyomda, Schuthof Károly) aláírta. Tóth Béla: Céhmesteri irományok Némi mentségről való magyarázat Házul, kertet, fAldet, de ladikot és »utő« )s akár ttrököllirt a/, ember. Van aki lorokgyulladaara való hajlamot, szép hajsrtni. netán senrhallást, vagy akár vear.ekedö kedvet örököl. Tán nem dicsekvés, ha megvallom, magam a szerszámok utáni vágyakozás! Jussoltam valamelyik ősömtől. Ezért vásárokat kajtatok, és vaaboltokat hajszolok, J6 fogásU kalapácsnvélért, tapintó árért, rókafarka fürészért, clrkuláért, duplagyaluért és eresztő ropántéri elmegyek egészen a vásárlásig. Igy szereztem a hideg őszi vásáron, egy szoftnorUan ácsorgó öreg gyalupadot. Fürösztöm. tapogatom, olajozom, vallatom sorsa felől. S vastar gyertvánfa fölsőjébe sejtelmes finoman eresztett titkos fiókát lelek. A fiókban két vaskos bélrókónyv, múltszázadi pepitába kötve, amilyeneket Iparos céhek használtak, ügyesbajos dolgaik föllegyezgetéslre. A többit mondja el a kél könyv blztatgatások nélküli E

zernyolcszáztíz december utolján születtem. Hatvanéves koromban kezdett ásni bennem a vágyódás, hogy elölröl gombolyítsam az életem cérnáját. Mivel mindig i» a csolekves embere voltam, eo ezen a gondolaton nem sokat toporogtam. OTint a Jóleső reggeli sóhajtás, úgy sejdült föl előttem lepergett életem, akár egy festmény, mikor rápillant az ember. Ez aztán odaültetett esténként a gyalupadomhoz. Asztalosnak gyalupad a búzaföldje, kenyérkereső társa, hálóágya, étkezőasztala. Magamfajta fakukac pedig, ahogy az asztalosokat szeretik a szegediek csúfondárosan nevezni, egyenesen a gyalupadra született. Apám virtikli asztalos volt, anyám meg malomcsináló barkácsember lánya. Gondolom, szerethették egymást, így aztán könynyen fölkucorogtak a gyalupadra. Attól kezdve lettünk egy tállal. Minden retyerutyáinkkal olyan szögedi szödelékek voltunk, fölsővárosiak, hogy akár a dorozsmai ember is külországbélinek tűnt előttünk, ha bevetődött tájékunkba széksóárulás közben. Volt ebben egy kis aranyos kényeskefíés ta. annyi bizonyos, mert a felsővárosi iparos a ruhájával is igyekszik elkülönözni magát, teszem azt alsóvárosi gatyás „parisztokratáktól". Iparos nemcsak a mándlira, a pantallóra vette a gondját, de a családját is iparosi kebelmelegen tartotta. Mindig felfelé törekedett, sohasem lefelé. Amúgy apám mondhatom nem hagyta kutyára nevét. Tizenketten voltunk testvérek, abból nyolcan fiúk, akik a családfa rügyeztetésén túl a szakmákat is kilomboztatták ám, de isten igazából. Ferkó bátyám hajóács volt, Andrásunk zsindelyvágó, Pistánk fűrészmester a Tisza-parti superplaccon. Gyurkánk kovács és puskaműves. Engem Jánosnak hívtak, talán éppen ez is egyik oka volt apámnak, hogy asztalosnak adjon. Az asztaloslegények örökös, akárhol való neve: János. Keresztelhette a pap az illetőt akár Arisztidnek, az asztaloslegény az éppúgy Jánosnak neveztetett, ahogy a ml szavunk szerint a csöpörödő legénykék sem egyebek surbankóknél. Ahogy szokásban van itt vagy száz éve, lehettem volna inasocskája a tulajdon asztalos edeaapámnak is, de ők azt akarták, csak minél jobb mester kerekedjen a János gyerekből. — Még a végén csak elgyöngülne a kezem legkisebb sarjadékom fölnyesegetésében! De idegenben, la! Az bötsületes asztalosi mesterséget, az magának viseletjét mind megannyi bokros tudnivalókkal egyetemben elsajátítja! Akkor aztán valakivé tsöpörödhet! — mondogatta apám. Ezért a híres nevezetes Spiccer Hermán asztalos mester műhelyébe adtak öt kis rövid esztendőcskére a böcsületös szekrénycsináló szakma alapfortélyainak kitanulására. Spiccer előtt politúros bútort nem tudott Szegeden sikerfteni senki. Apám, meg a többi hozzá hasonló „kócos" mester tlrnyes-tornyos ágyakat, afféle festett, pingált parasztbútorokat eregettek ki a kezük közül. Gólyalábú ágyakat, magasakat, hogy telente a kotló fészkestől elfért alatta, meg a sütni való töknek legyen helye, de még a krumplisláda is beférjen, a sózóteknő vele együtt. És csinálták a karos kanapét, háromfiókos sublótot, a saroktékákat, ajtókat, ablakokat, gyúrótáblát, egyajtós szekrényeket, bölcsőt, ha kellett koporsót, de a politúros bútort úgy emlegették kalaplevéve, mint falusiak a toronygombaranyozást. Lassan a szegedieknek is a gazdagság, meg a kivagyokság ott kezdett indulni a „pulitéros" bú. tortól. Addig akinek kellett, Bécsbe is elmehetett olyanért. Később már Budán is rendelhette, de Szegeden csak Spiccer úrnál lehetett effélét csináltatni. Az tudott hozzá. Nem hiába, hogy a messzi Neuhausban tanulta a „pulitért". Apám meg azt akarta, hogy a legkisebb fia. n János, ne más. csak asztalos legyen, és abban Is pulitéros, ne holmi tulinty, festett bútorokkal babráló vásározó valaki. Politúros, furníros szakmában jártas ember csak Spiccer majszter úrnál válhatott az ember gyerekéből, ha Szegeden akart kikúpálódni. íFolytatjuk) t