Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-05 / 103. szám

SZOMBAT, 1973. MÁJUS 5. 3 Olvasó­táborok Az „Olvasó népérf'-moz­galom mtegindulása óta el­telt négy év alatt ország­szerte számos kezdeményezés született az általános és kö­zépiskolás korú fiatalok ol­vasási-művelődési kulturális­irodalmi, képző- és zene­művészeti igényeinek felkel­tésére, elmélyítésére. Az összegyűlt tapasztalatok fel­vetették olyan, úgynevezett olvasótáborok létrehozásának szükségességét, ahol — fia­tal írók értő kalauzolásával — különböző adottságú és műveltségű gyerekek kiscso­portjai ismerkednek az iro­dalommal és a művészetek­kel. Pénteken a Népfront Belg­rád rakparti székházában Fábián Zoltán, az Írószövet­ség titkárságának tagja is­mertette írókkal, pedagógu­sokkal, közművelődési szak­emberekkel az olvasótáborok működési elvét, alapvető cél­jait. Az idén 12 ilyen tábor működik majd: hét Pest me­gyében, kettő Szabolcs-Szat­már megyében, egy-egy Miskolcon, Balmazújvároson, illetve a Heves megyei Fel­sőtarkányban. Finn miniszter Budapesten Dr. Dimény Imre mező- rihegyi repülőtéren megje­gazdasági- és élelmezésügyi lent dr. Dimény Imre mi­miniszter meghívására pén- niszter, jelen volt Paul teken Erkki Antero Hauki- Iyrkankallio, Finnország bu­puro finn mezőgazdasági és dapesti nagykövete. A két eraészeti miniszter vezetésé- miniszter pénteken délután vei küldöttség érkezett ha- megkezdte tanácskozását a zánkba. Fogadásukra a Fe- MÉM-ben. A kereskedelem gondjai A SZOT titkárságának ren- oldalán állók helyzetét, dezésében Ligeti László, a problémáit mutatta be. SZOT Elnökségének tagja, a Elmondotta egyebek kö­KPVDSZ főtitkára pénteken zött hogy a közhiedelemmel a MUOSZ-ban sajtótájékoz- ellentétben nem a könnyű­tatón ismertette a vásárlók jpar vagy a textilipar, ha­jobb ellátásának személyi és nem a kereskedelem a „leg­tárgyi feltételeit, a kereske- nőiesebb" ágazat. Több delmi és a vendéglátóipari mint 400 000 dolgozója kö­dolgozók élet- és munkakö- züi 300 000 a nő A keres­rülményeit. a kereskedelem kedelemben a legnagyobb a kulturáltságának növeléséhez fluktuáció, amely elsősorban szükséges tennivalókat. A fő- az élet- és munkakörülmé­titkár ezúttal a pult belső nyekre, az alacsony kerese­tekre. a kedvezőtlen mun­rr KERDOIVEK Koszorúk Marx emléktábláján Somogyi KSrotyné ftflvéttfe Egész Séfet, minden ener- cos, göröngyös életutat kel­giáját és alkotóvágyát a lett megjárnia, végigharcol­munkásosztály felszabadítá- nia. sának szentelte, világnézetet Az emberiség egyik leg­adott egy osztálynak, amely jelentősebb és legnagyobb a jövő forradalmi, világot hatású gondolkodójára em­átformáló osztálya lett — lékeztek tegnap a szegedi Marx Károly volt ő, akinek fiatalok. Születésének 155. 155. születésnapjáról emlé- évfordulóján ünnepséget tar­kezik meg a haladó embe- tottak a Marx téren elhe­riség. lyezett emléktáblánál. Ünne­Életművét, munkásságú- P' beszédet mondott Szeme­, . , .» , _. nyei Zsuzsa, az Elelmiszer­nak jelentőseget ma mar jpan F6iskoIa KISZ-bizott­méltatni aligha kell, itt és ságának titkára, majd az nálunk is kézzel fogható va- Élelmiszeripari Főiskola, az lósággá váltak tanai, ame- Élelmiszeripari Szakközépis­lyeket szigorú tudományos- kola, valamint a Vasútfor­sággal és következetes for- galmí Szakközépiskola, a radalmisággal alkotott. Tu- Közlekedési és Műszaki Fő­dós, forradalmár. ragyogó iskola koszorúit helyezték el emberi jellerrj, akinek har~ a diákok _ kabeosztásra vezethető visz­sza. A hivatalos adatok sze­rint csak Budapesten öt­ezer dolgozó hiányzik az élelmiszer-kereskedelemből. Az utóbbi esztendőkben szemre tetszetősen alakult a kereskedelmi üzlethálózat, amely azonban változatlanul manufakturális jellegű. A boltok 70 százaléka ugyan­is 1—3 eladóval dolgozó, olyan kis alapterületű egy­ség, ahol szinte lehetetlen a technikai fejlesztés. A nép­szerű ABC-áruházak, az ön­kiszolgáló üzletek szépek ugyan, de nem felelnek meg a korszerű követelmények­nek, hiszen a vásárlóknak végig kell cipelniök az üzle­tekben a nehéz kosarakat, vásárlókocsik beállítása szűk terület miatt nem lehetsé­ges, s a pénztáraknál is rendszeres a sorban állás. A főtitkár többek között elmondotta azt is, hogy a korszerű kereskedelem kifej­lesztését nehezíti a bolti dol­gozók anyagi felelősségének jelenlegi rendszere is, amely­lyel egyébként a szakszerve­zet nem ért egyet. Hangsú­lyozta a főtitkár, hogy a mostani tárgyi és személyi feltételekben döntő változás­nak kell bekövetkeznie ah­hoz, hogy kulturált, szocia­lista kereskedelem alakul­hasson ki. Végül beszámolt a szakszervezet saját intéz­kedéseiről, erőfeszítéseiről, s azon javaslatairól, amelyek a mostani nehéz helyzetben is segíthetik a lakosság jobb áruellátását. F elmérős nemzet lettünk. Apró dol­gokban is megkérdeznek bennün­ket, mit gondolunk erről mit arról. És mi a kívánságunk. Több­nyire azért kédeznek, hogy ad­janak véleményünkre. Belekalkulálják vállalatok terveibe, eszerint szabják a vonatok indulását, érkezését. Kereskedel­mi hálózat bogarássza, mi lenne a kíván­ságunk. Úgy emlékszem, népművelők kezdték a kívánságlisták összeállítását. Ment a kö­zönség valamilyen előadásra, ott talált a székén egy-egy papirost, tele kérdéssel. Megnézné-e ezt a műsort, hallgatná-e azt a sorozatot. Éber szemmel figyelték a visszakapott kérdőíveken, mit kér még mindezeken felül az érdeklődő. Minden próbálkozás újabb mezőket fedezett föl: erre se gondoltunk, azt is jó lenne mű­sorba venni. örültünk mindnyájan ennek a kezdet­nek, hiszen előtte közvetlenül az „eszi, nem eszi, nem kap mást" szemlélet vi­rágzott. örültünk, amikor a kereskedelem is átkapcsolt erre a módszerre, igyekez­vén megtudni, mit enne, mi mit venne a vásárló. Üjabban panaszkodnak a kérdőívek kül­dői, hogy sokat gyártanak, de keveset kapna vissza, ötezer lapot bocsátott ki az egyik vállalat, közérdeklődésre minden­képpen számottartó témában, és mindösz­sze 377-et kapott vissza. Ebben is találta­tott olyan, amelyben a feladó „ironizált, sőt gorombáskodott". Mit tehet ilyenkor a kérdező? Kényte­len beérni azzal, ami éppen van. ötezer család szószólójának tekinti a 377 lapot, és úgy kalkulál, ahogy ezek kérik. Lehet, hogy szerencsés a véletlen, és az arányok valóságos átlagot tükröznek. Nagyobb a valószínűsége, hogy a légből kapott át­lagtól hajszállal se különbözik a papírok­kal támogatott, iktatható, százalékolható átlag. Jószándékú közeledésre gorombasággal válaszolni idétlen dolog. Mert ha kényes „belügyeinket" firtatnák — mennyit eszünk, a mákos tésztát szeretjük jobban, vagy a babfőzeléket, meg ilyesmit —, nyugodtan mondhatnánk, kinek, mi köze hozzá. Nem a mindenképpen kíváncsisko­dó, csak a lényeges kérdésekben támoga­tást kereső kérdőíveket védeném. A több­ség ilyen. Furcsa madarak vagyunk. Lépten-nyo­mon látjuk a tévében, jön a riporter, tartja a mikrofont, és a járókelő szem­rebbenés nélkül belemondja a vélemé­nyét. Csak a kutyavásárban és néhány zűrös-hűvös hivatalban akad páciens, aki félretolja a kérdezőt. Ha lát bennünket az egész ország, szívesen válaszolunk tehát. Ha csak egy papirossal találjuk szem­közt magunkat, görcs áll a kezünkbe, és nem válaszolunk. Fölmérők a megmondhatói, hány dol­gunk menne könnyebben, ha a beérkezett válaszok valóban az érintett lakosság vé­leményét tükröznék, nemcsak egy töredé­két. Jól fogalmaz az a fölmérő panaszos, aki azt mondja, a magunk dolgaira nem adunk eleget. Elvárjuk, hogy más találja ki kívánságainkat, sőt hetvenkedünk, pa­naszkodunk, méltatlankodunk, ha nem találja ki. Ne legyünk elfogultak, nézzünk át azért a túlsó oldalra is. Némely kérdőívet, ha ezüsttálcán hoznák, akkor se tölteném ki. Van ennek a nem töltögető tömegjelen­ségnek egy nagyon egyszerű háttere is, Annyit kérdeznek mostanában tőlünk, be­telünk vele. Vagy oda se figyelünk rá, vagy eddigi tapasztalatainkkal ütjük el. Hiába kérdezik valamelyik falusi körzet­ben, vennének-e frissen vágott baromfit, ha lenne. A vásárló előre tudja, hogy baromfi nem lesz, mert hűtőpult sincsen hozzá. Azt is tudjuk, egyik-másik fölmé­résnek csak díszletező jelentősége van. Ha akarják, válaszok nélkül is megcsinálják, ha nem akarják, válaszok után is meg­magyarázzák. Szerencsére egyre ritkábban szól úgy a magyarázat, hogy arra a vala­mire nekem nincs is szükségem, hanem objektív nehézségekkel: kapacitás, beru­házás, eszközlekötés, amortizáció, nyere­ség, hitel, ráfizetés stb. A z lenne az ideális, ha valóban fM­mérnénk mindent, amit nem tu­dunk. Korábbi tapasztalataink, elő­ítéleteink sokszor súgnak rosszakat is. De ne csak dossziékat vastagítsanak a lapok, hasznuk is legyen. Nevettük a forgalom­számlálókat az utcák sarkán, most mégis örülünk, hogy villanyrendőrök születnek striguláik nyomán. Ha a boltos fejből tud­ja, hogy évenként tizenöt nagy lábon élő ember keresi a negyvenhatos bakancsot, tisztánlátás céljából se kérdezzen ebben az ügyben engem. Két lábbal messziről bele tudnék egyetlen ilyen lábbelibe ug­rani. Gondoljunk rá, drága a papiros, ha fölösleges, és drága az emberek türelme, ha látszatok játékával kerülgetjük őket. Sok ilyen birizgáló kérdőív járja dicste­len pályáját, bőven van köztük, amelyik megérdemli sorsát. HORVÁTH DEZSŐ Az együttműködés r • r A • • UJ utjai Huszonöt ország 300 veze- A tanácskozást a brüsszeli tő üzletemberének részvéte- székhelyű európai vezető­iével a Duna-Intercontinen- képző központ (Management tal Szállóban pénteken ftűy- Centre Europe) rendezi a tatódott a kelet—nyugati gaz­dasági együttműködést szol­gáló nemzetközi konferencia. Tímár Mátyás tárgyalásai Berlinben Berlinben pénteken megkezdődött a magyar—NDK gaz­dasági és tudományos műszaki együttműködési bizottság XII. ülésszaka. A tanácskozás középpontjában a két or­szág gazdasági kapcsolatainak a KGST komplex program­ja alapján való továbbfejlesztése áll. A bizottság tegnap plenáris ülést tartott. Az előterjesz­tett jelentés alapján megállapították, hogy a két baráti ál­lam gazdasági kapcsolatai a legutóbbi 12 hónap alatt is to­vább mélyültek és fejlődtek, majd a bizottság az 1976—80­as évekre szóló tervkoordináló munkáról hozott határoza­tokat. Ezt követően a bizottság azzal az 1967-ben kötött egyezménnyel foglalkozott, amelynek értelmében magyar ifjúmunkások hároméves időszakra az NDK-ban vállalnak munkát. Fontos elvi és gyakorlati jelentősége van a bizottság ama döntésének, hogy a jövőben — kisebb számban — NDK-beli fiatalok is dolgozni fognak Magyarországon. Ugyanakkor a munkaerő-egyezményt 1980-ig meghosszabbították, illetve elhatározták, hogy ezzel kapcsolatban új kormányegyez­ményt írnak alá. A bizottság ezután meghallgatta az 1972—73. évi áru­e-forgalrr.i csyzz:r.i~y . íy-ebajtásáról készített beszá­molót, és élelmiszeripari, továbbá a mezue;a<.La»agi gép­gyártási együttműködésről szóló-beszámoló került megvita­tás végett a bizottság elé. Magyar Kereskedelmi Ka­mara közreműködésével. A konferenéia két társelnöke Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke, továbbá Sámuel Pisar. is­mert nemzetközi jogász, aki pénteken sajtótájékoztatón is kifejtette álláspontját a kelet—nyugati gazdasági együttműködésről. Megítélése szerint a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés újfajta diplomáciája van kialakulóban, amely a közös béketörekvéseken alap­szik, s a kölcsönösen előnyös megegyezésekre törekszik. Az együttműködés szem­pontjából igen jelentősnek értékeli a Szovjetunió és az USA kereskedelmi egyezmé­nyét. továbbá különböző or­szágokban több új jogsza­bály megjelenését, amelyek korlátozásokat, diszkriminá­ciós intézkedéseket mérsé­kelnek vagy szüntetnek meg. Véleménye szerint kö­zös nemzetközi okmányt kellene kidolgozni, lefektet­ve a kelet—nyugati gazdasá­gi együttműködés szabályait •es módszereit. Kitüntetett újítók Pénteken a MEDOSZ szék­házában mezőgazdasági, er­dészeti és vízügyi újitókat tüntettek ki. Az ünnepséget Micsuch László, a MEDOSZ titkára nyitotta meg, majd Váncsa Jenő mezőgazdasági­ét élelmezésügyi miniszter­helyettes méltatta az újítók munkásságát. Elmondotta: az elmúlt évben a benyújtott 4000 javaslatból 2200-at meg­valósítottak az üzemekben, 20 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A be­vezetett újítások és találmá­nyok 106 millió forintos meg­takarítást hoztak. További előny, hogy az ésszerűsítések nagyobbik része legalább 3— 4 évig „él". Az újítók és fel­találók részére 5,7 millió forint díjat fizettek ki. Ifjúsági tanácskozás Agitációs és propaganda­tanácskozást rendezett a KISZ Központi Bizottsága pénteken, a budapesti párt­bizottság oktatási igazgató­ságán. Á tanácskozáson az ifjúsági szövetség megyei, járási és városi bizottságai­nak illetékes titkárai, vala­mint vezető propagandistái vettek részt, mintegy 600­an.

Next

/
Thumbnails
Contents