Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁJUS ti. Nagyüzemi burgonya kisüzemi gondok A fogyasztók számára kel-* lemetlen hír: egyes piacokon már egyáltalán nem lehet burgonyát kapni. A régi el­fogyott. az új még messze van. Afféle „két kenyér kö­aotti állapot'' ez. Csakhogy a búzánál, s még egy aor terméknél már régen el­szoktunk attól, hogy idősza­kos hiá'.yokkal kelljen szá­molni. Mi az oka a burgonya­hiánynak? A magyarázat eléggé ösz.­szetett. Kezdődik azzal, hogy hagyományos és kedvelt faj­táink erősen leromlottak, azonos tulajdonságúnkból nem sikerűit bőven termő, betegségeknek ellenálló faj­tát nemesíteni. A régi faj­tákkal és a régi módszerek­kel pedig igen • alacsonyak nálunk a hozamok. Hektá­ronként 120 mázsa körüli termésünkkel az európai rangsorba bele se szólhatunk. Nálunk alacsonyabb hoza­mokat csak a jugoszlávok ­nái és a rontánőknál talá­lunk. De a lengyeleknél, vagy az NDK-ban már 200 mázsa körüli az átlagtermés, a hollandok pedig igencsak a 400 mázsát ostromolják. A krumpli minálunk a mezőgazdasági termelésben afféle mentőöv volt. Ott ter­melték. általában rossz homokokon — ahol a ne­mesebb növények nem ter­mettek. a munkaerőt mégis foglalkoztatni akarták, és valami pénzhez szerettek volna jutni. Ez a szerep megszűnt. Korszerű megol­dás híján hanyatlásnak in­dult a burgonyatermeszté­sünk. A rekordnak számító 1963-as évben még 47 ezer vagon burgonya termett ha­zánkban, tavaly már csak 24 ezer vagon. Ezért van a hi­ány. A burgonya fontos nép­élelmezési cikk. Tízezer va­gonszám fogyasztjuk, tehát gondolni sem lehet arra, hogy akkora mennyiséget rendszeresen külföldön vá­sároljunk meg. Egyébként is kényes termék, nem nagyon bírja a szállítást. Idehaza kell tehát megtermelni ami a lakosság ellátásához szük­séges. Hogyan? Cgy tűnik, hogy a hazai vetőgumó-nemesítésben, el­látásban nem bízhatunk. Ezért külföldről vásárolunk nagy mennyiségű szaporító­anyagot, különösen a vi­lágpiacon előkelő helyen ál­ló Desiree (holland) fajtát. A termelést korszerűsíteni kell. Nagy adagú műtrágya, teljes gépesítés, vegyszeres növényvédelem és öntözés. Valamint legalább 150 hek­táros termőterület egy gaz­daságban. Ekkora darab földet már kifizetődőén gé­pesíteni lehet Ez a folya­mat el is kezdődött. Néhány állami gazdaság már korsze­rűen termeszt, korszerű faj­tákat Lassanként kibonta­kozik a zárt rendszerű, va­gyis a vetéstől a betakarí­tásig gépesített burgonyater­mesztés is. A terv az, hogy 1975-ig az állami gazdaságok mintegy 5 ezer, a kooperáló termelőszövetkezetek ugyan­csak mintegy 5 ezer hektá­ron termesztenek korszerű Bzínvonalon burgonyát. Ez a mennyiség a központi kész­let kétharmadát biztosítani tudná, tehát a piac szilárd alapokra támaszkodhatna. A szakemberek optimis­ták. Bíznak abban, hogy si­kerül felvirágoztatni a kor­szerű, nagyüzemi burgonya­termesztést. Ilymódon ugyan­is egy hektár föld 70—80 ezer forint bruttó bevételt hozhat, ami azért egy mo­dern gazdaságban sem meg­vetendő. Rögtön felvetődik azon­ban két kérdés. Mi lesz a burgonyatermesztő kisem­berekkel (ma a burgonyave­tések 60—65 százaléka ház­táji gazdaságokban, vala­mint kiskertekben díszlik) és mi lesz a burgonya hagyo­mányos, rossz homokokon felevő termelő körzeteivel? A kisemberek krumpli­termesztését az állam köz­vetlenül nem tudja segíte­ni. A támogatást nem lehet milliófelé elaprózni. Ha akarják, azonban sokat te­hetnek a mezőgazdasági nagyüzemek. Megszervezhe­tik például, hogy a háztáji gazdaságok egy táblába, egy­más mellé vessék a burgo­nyát. A nagyüzem ide már tud igényelni és adni mű­trágyát, vegyszert, gépet, ve­tőgumót; minden szükséges kelléket, és elláthatja szak­tanácsokkal a kisembereket. Ha jól fog Ö6sze a hatóság, a termelő és a kereskedő, ak­kor sikerül megoldanunk a burgonyaproblémát. Földeáki Béla A hatósági erkölcsi bizonyítványról F. G. szegedi olvasónk ké­ri, ismertessük, hogy a lia­tósagi erkölcsi bizonyítvány kiállításáról melyik rendel­kezés intézkedik, hol és ho­gyan kell azt kérni. A fontos és bizalmas mun­kakörök betöltéséről szóló 1957. évi 66. számú törvény­erejű rendelet hatósági bizo­nyítvány beszerzését írja elő. A hatósági erkölcsi bizonyít­ványról szóló 4 1972. (X. 13.) B. M. számú rendelet pedig 1973. január 1-től hatályos. E rendelet szerint a ható­sági erkölcsi bizonyítványt az erre a célra rendszeresí­tett kérőlapon, az állandó lakhely szerint illetékes rendőrkapitányságtól kell kérni. A kérőlapot a megyei, illetve járási székhelyeken, valamint a városokban a ki­jelölt postahivataloknál le­het beszerezni. Kérőlap kap­ható a rendőrkapitányságo­kon is, A kérőlap díjtalan. Abban az esetben, ha a hatósági erkölcsi bizonyít­vány beszerzése hivatalos célra szükséges, a kiállítása iránti kérőlapot személyesen lehet benyújtani, de postán is meg lehet küldeni. A bi­zonyítvány beszerzésének szükségességét, valamint a kérőlapon feltüntetett és a kérelmező személyi igazol­ványába, illetve lakhatási engedélyébe bejegyzett ada­tok azonosságát az a szerv (vállalat, intézet, intézmény stb.) igazolja, amely érde­kelt, hogy a kérelmező ha­tósági erkölcsi bizonyítvá­nyát bemutassa vagy a szervnek átadja. Ha nem hi­vatalos célra kér valaki er­kölcsi bizonyítványt, a kiál­lítása iránti kérőlapot csak személyesen, a személyi iga­zolvány egyidejű bemutatá­sa mellett nyújthatja be. A hatósági erkölcsi bizo­nyítvány a következő ada­tokat tartalmazza: a kiálló­állították ki; s végül a bi­zonyítvány kiállításának idő­tó hatóság megnevezését és pontját és érvényességének iktatószámát; a bizonyít- idejét. A hatósági erkölcsi vany kiállítását kérő sze- bizonyítvány a kiállítástól mély adatait, valamint sze- számított három hónapig ér­mélyi igazolványának szá- vényes. Illetéke húsz forint, mát: a büntetlen vagy bün- amelyet a kérőlapon illeték­tetett előéletre vonatkozó bélyeggel kell leróni. Ille­közlést, utóbbi esetben az tékmentes a hatósági erköl­egyes büntetésekre is vonat- esi bizonyítvány, ha azt a kozo adatok feltüntetésével, honvédelmi törvényben meg­annak megjelölését, hogy a határozott célra kérik, bizonyítványt milyen célból Dr. V. M. A Szovjetunió külkereskedelme a szocialista országokkal Irta: N. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi A szocialista országok központi helyet foglalnak el a Szovjetunió külgazdasági kapcsolataiba ip Ennek az a magyarázata, hogy orszá­gainkat közös célok egyesi­tik, kölcsönös kapcsolataink a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlődnek és a testvéri barátság, a köl­csönös előnyökkel járó együttműködés, a kölcsönös segítség, az igazi egyenjo­gúság és bizalom jellemzi őket. A szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének komp­lex programja, amelyet a KGST tagországai elfogad­tak, még inkább lehetővé teszi a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek kiak­názását és ezáltal az élet­színvonal jelentős emelését, ez egész szocialista közös­ség gazdasági potenciáljának erősítését. Ez a szocializmus pozícióinak megszilárdítását, a szocialista országok egy­ségét és összeforrottságát szolgálja. A KGST-országok kereskedelmi é6 gazdasági kapcsolatai egyres inkább a népgazdasági tervek egyez­tetésén, a műszaki-tudomá­nyos együttműködésen, a termelés szakosításán alap­szanak. A Szovjetunió a szocialista országokkal bonyolítja le külkereskedelme 65 száza­lékát. E forgalom volumene a KGST- országok viszony­latában a kilencedik ötéves terv idején csaknem más­félszeresére növekszik az előző tervidőszakhoz viszo­nyítva. A Szovjetunió a szocialista országok gépipari termékei­nek legnagyobb vásárlója. A KGST-országokból származó szovjet gépipari import 1972-ben 3,4 milliárd rubelt tett ki. A KGST-országok gépipari kivitelüknek körül­belül a felét a Szovjetunió nagy felvevőképességű pia­cain értékesítik. A nagy szovjet megrendelések ked­vező feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy a testvéri or­szágokban hatékony sorozat­gyártást szervezzenek meg és hogy kialakulhasson a szükséges koncentráció é6 szakosítás. Az ezekből az or­szágokból származó gépipari termékek segítségével a Szovjetunió tovább fejleszt­hette számos iparágát, így a vegyipart, a kohászatot, a fa­minisztere Az SZKP 24. kong­resszusa irányelveinek értelmében a kilencedik ötéves terv időszakában 30—35 százalékkal nö­vekszik a Szovjetunió külkereskedelmi for­galma, és 1975-ben mint­egy 30 milliárd rubelt ér el. ipart, az élelmiszeripart, valamint a tengeri hajózást és a vasúti közlekedést. A jelenlegi ötéves terv idején a Szovjetunió fém­forgácsoló szerszámgépeket, sajtoló- és kovácsológépeket, könnyflipari, élelmiszeripari és vegyipari gépeket, beren­dezéseket, továbbá vasúti gördülőanyagot, hajókat stb. szerez be a szocialista orszá­gokban. Növekvő mennyi­ségben vásárol közszükségleti cikkeket is (cipőt, konfekció­és kötöttárut stb.). Számos fontos nyersanyag- fs üzem­anyag-féleséget is kapunk a szocialista országoktól. Ugyanakkor a testvéri or­szágokba irányuló szovjet gépexport is növekszik, ami elősegíti az energiatermelés, a kohászat, a vegyipar, a közlekedés fejlődését, úgy­szintén a repülőgép-, a te­her- és személygépkocsi-, a mezőgazdasági gép- és trak­torállomány növekedését ezekben az országokban. A gépek és berendezések köl­csönös külkereskedelmi for­galmát a folyó ötéves terv idején gyorsabban kívánjuk növelni, mint az egész kül­kereskedelmi forgalmat. Ez­zel valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlődését meg­gyorsítjuk. A KGST-országok szovjet szállítmányokból fedezik csaknem teljes kőolaj- és nyersvas-behozatali igényü­ket, míg kőolajtermékekből, hengerelt árukból és fosz­for-műtrágyából báromne­gyedrészben, gyapotból, kő­szénből és mangánércből há­romötödrészben, vasércből 90, faanyagokból pedig 80 száza­lékban támaszkodnak a szov­jet importra. Az utóbbi években szá­mos megállapodást kötöt­tünk, amelyek szerint az ér­dekelt szocialista országok részt vesznek szovjet nyers­anyag-lelőhelyek kiaknázá­sában azáltal, hogy a Szov­jetuniónak ehhe? szükséges cikkeket szállítanak (kohá­szati nyersanyagok, színes­fémek és olaj lelőhelyeiről van szó). A Szovjetunió így könnyebben tudja finanszí­rozni az érintett iparágak beruházásait, a megállapodá­sokban érdekelt országok pedig tervszerű nyers­anyag-ellátásban részesül­nek. A szovjet ipar előtt az a feladat áll, hogy növelje a szocialista országokba ex­portálandó és a modern mű­szaki követelményeknek megfelelő cikkek, különösen a gépiek és berendezések gyártását. Ezt a szocialista közösség megszilárdításával összefüggő politikai és a szükséges cikkek behozata­lának fokozásában érdekelt szovjet népgazdaságból ere­dő tényezők egyaránt meg­követelik. <APN—RS) V Újra zöldell a Tagore sétány Mint ismeretes, Balaton- platánokat szállítottak Ba­füreden kivágták a Tagore- latonfüredre, A 8—10 méter sétány kiöregedett fáit. Az magas fákat több mázsás ország egyik legszebb és földlabdával szállították a legkedveltebb fasora néhány helyszínre, ahol daruval hónapig sivár volt. ^Fokozott emelték be a kertészek által éfdeklődés kísérte az erdé- alaposan előkészített termő­szek tél végi, kora tavaszi helyre' A]( ^ né.8y ..... ., ,, , . sorban eltelepített, tobb mint munkáját, amikor Mohács- 600 platan mindegyike meg­ról 10—12 éves, előnevelt eredt és zöld lombot hajtott. Dér Endrei Ifjú építők (Portrék) Talán azóta létezem újra, mióta otthagytam a TEFU-t. Aaóta otthagytam a régi társaságot. Kö­zelebb kerültem a munkámhoz megint. S most, hogy a DÉLÉP-nél vagyok, itt még jobban meg­változtam. Megint a régi vagyok. Több tapaszta­lattal rendelkezek, vagy legalább több tanul­sággal, így mondanám. Talán egy kicsivel több ambíció és sokkal több ésszerűség van a mun­kám mögött, mint előbb volt. Eddig esetlen min­den problémámat anyám segítségével próbáltam megoldani. Most már önállóan akarok mindent megvalósítani. A fiammal kapcsolatban azt sze­retném még mondani, hogy megszerettetném ve­le a beszélgetést, mert szerintem a beszélgetés — az egyik legcsodálatosabb művészet. Bár soha nem hallottam ezt a kifejezést, mégis úgy köny­velem el, hogy a beszélgetés is művészet. Tudni kell beszélgetni; mással megértetni önmagát az embernek. Ezt nagyon megszerettetném vele, és kérném ls tóle, hogy ezt fejlessze ki magában a legmesszebbmenőkig... * A KÖMÜVESIFI MONOLÓGJA: 19 éven kőműves szakmunkás vagyok. Az épí­tőipari Szakközépiskolában érettségiztem, jó eredménnyel. Szeretem a szakmám. Jól rajzolok, s á szakmával járó fizikai munkát is bírom. 2400 forintot keresek havonta. Én a fizetésem legna­gyobb részét takarékba teszem. Haza 500 forin­tot adok, zsebpénzem 500 forint havonta. Édes­apám ügyvéd, elég jól keres, édesanyám sokáig otthon volt, jelenleg gépírónő. Szívbeteg. Ezért is örülök, hogy kereshetek, anyu bármikor otthon maradhat. Ragaszkodom a szüleimhez, sokat kö­szönhetek nekik. Szeretek moziba járni, nyáron sokat sportolok. Üszni jól tudok, egy ideig a SZEOL pólócsapa­tának voltam a tagja. De ezután már csak hor­gászni és evezni fogok. Vettem egy kétpárevezős csónakot. Rabja vagyok a Tiszának. Nyáron minden igényemet kielégíti, télen pedig a mun­kám foglalkoztat. Egy-két éven belül tovább fogok tanulni. Mérnök szeretnék lenni. Szeren­csére a vállalatnál nem gördítenek akadályt. Egyedül tőlem függ, megvalósítom-e ezt a cé­lomat. Sókat gondolkodtam azon, vajon mi az a motívum, ami arra kényszerít, hogy a tovább­tanulás gondolatával foglalkozzak. A ranglétrán akarok feljebb kerülni?... Talán nem egészen. Vagy a több fizetés érdekel?... Talán az sem egészen. Vagy mind a kettő, és még az, hogy értelmes dologgal foglaljam le magam addig, amíg fiatal vagyok. Ezt nemcsak én találtam ki, édesanyámtól is hallottam többször: — Kisfiam, szépen kell élned ... Kisfiam, min­dig többet kell akarnod ... Kisfiam, az élettől csak úgy várhatsz sokat, ha te is sokat adsz magadból! Én persze, kamaszfejjel, kifiguráztam ezeket a mondásait, de elfelejteni soha nem felejtettem el. Sőt. azt hiszem, ezt fogom majd mondani én is a gyerekeimnek. Mert mindig jo az, ha az em­ber akadályokat állít maga elé, s próbára teszi az erejét és bíró képességét. Ezért szerettem a sportot is. Szeretek haverkodni is. Legközelebb az ud­varban élő pajtásaim tartoznak hozzám. Egyidő­sek vagyunk hárman. Együtt harcoltuk ki a „játékteret" az udvarban. Egy nagy bérházban lakom, az uüvai kicsi ugyan, de nekünk annál kedvesebb. Eleinte édesanyám állt mellettem pallosként, ha nem engedtek játszani bennünket. Később mi, hárman, összefogva, megvédtük már magunkat. Ma már a kisebbeké a terep, ma már ők a sérthetetlenek. Néha elnézem a kicsi­ket. Néha játszunk is velük. Focizunk, egy-egy fiúk—lányok mérkőzés erejéig. Innen jut eszem­be, hogy lányok is vannak az udvarban. Kiseb­bek, mint mi vagyunk, de azért sokat beszél­getünk. Jó udvar a mienk. Mindenki mindenre kíváncsi. Mi hárman, „nagyok" vagyunk a hang­adók. Azért is, mert mi már keresünk. Én ke­resek a legtöbbet. Szép lakásunk van. Három szoba, összkomfort. Ennek ellenére szívesen részt vennék családi ház építésében. Olyan akcióra gondolok, amiről már volt szó. hogy OTP segítségével házgyári pane­lekből félig kész családi házat kapnánk a válla­lattól, aztán mindenki saját maga végezhé el a befejező szakmunkákat. Jó ötletnek tartom, a házban a haverok irigykednek is rám. Nősülni még nem nősülök, egyelőre. Jó az udvarban. A munkahelyemet csak most kezdem megszokni. Szeretek dolgozni, s örülök, hogy a munkatár­saim meg vannak velem elégedve. Maszekolni is eljárok. Nemcsak a pénzért. Egyszerűen képte­len vagyok meglenni munka nélkül.., (f olyUHiíikJjj

Next

/
Thumbnails
Contents