Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

SUSKM, ÍTO. SftJtS 23. • 3 » Élmények varázsa BRB51 jó egy brigád? Hogyan kovacsolódik közosségIgé egy csoport ember? Számtalan kritériuma van ennek, de az bizonyos, hogy a közös célok, az együttes erőfeszítések, az együtt töltött órák, napok, a közös élmények hozzák leginkább közel egymáshoz az embereket. a munkanapokat, életüket tették együtt, egymás segítségévéi — tartalmasabbá. Együtt Mindenesek S nemcsak az olyan csoportokból lehet kitűnő kollektíva, amelyeknek tagjai egy munkaszalag mellett, közvetlen kontaktusban dolgoznak egymással. A kohéziót, az összetartó erőt megtalálhatjuk, felfedezhetjük olyan „lazábbnak" tűnő alkotó közösségekben is, mint például a Szegedi Univerzál Vegyi-, Kultúrcikk és Szolgáltató Szövetkezet Hermann Ottó brigádja. Nem egy munkateremben, nem is egyazon munkaterületen dolgoznak a brigádtagok. De valamennyien a .szocialista módon dolgozni, tanulni, élni" jelszó jegyében tevékenykednek. S ez a legfontosabb. Mint Fekete László, az Univerzál elnöke mondja: — Mindig számíthatunk a munkájukra. Főként az a kollektív szellem példás, amely erre a brigádra jellemző.. — Ez a kollektíva jól együtt van, annak dacára, hogy tagjait bizony termelési kényszerűségből hol erre, hol arra a munkahelyre kell állítanunk — folytatja az elnök. — Ügy is mondhatnánk: „dobáljuk" őket — ma növényvédőszert szerelnek ki, holnap esetleg a desodort kell csinálniok. Tartalmasabban Egy kis körséta az üzemben — az Univerzál új, épülő, szépülő üzemében. Szíves kalauzom a brigádvezető, Horváth Béla. S hol a reaktornál, hol a csomagológépnél, hol az irodán találkozom a brigádtagokkaL Előbb Cselovszky Jánosnéval, aki — mint még jónéhányan e kollektívában — „halmozza" a tisztségeket. Műszaki vezetőhelyettes a beosztása, ő a KlSZ-szervezet titkára, és szakszervezeti bizalmi is. Emellett „gyakorlo édesanya" — egy kisgyermek gondja is a vállán. De hozzá hasonlóan a többi brigádtag is: Drenkovics Piroska, Horváth Antalné, Nyári István, Klemm Pál, Molnár Antal, Gémes Ernő, Mózes Ferenc, Pálkúti István, Markovics Tibor — a teljesebb alkotó élet igényével, a szocialista embertípus igényességével munkálkodik, tanul. éL Nyári István és Klemm Pál neaktorkezelők a vegyi részlegben. Derűs kedélyű, kiegyensúlyozott emberek, pedig nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz munkakört töltenek be. Gondos orvosi ellenőrzés mellett dolgoznak. Rendre-sorra mondják, mik a jó oldalai a brigádéletnek, s kitűnik, hogy különösen a kulturális rendezvények érdeklik őket. A közö6 mozi- ós színházlátogatások, a szabadtéri előadás maradandó élményeit idézik. „Április 11-én megtekintettük a Dél-alföldi Tárlatot" — olvasom a brigádnaplóban. Micsoda krónika ez! Taralmilag is szép, de ami először megkapja a szemet: az a gondosság, szeretet, amivel a betűket, virágdíszeket cirkalmazzák. Fenyvesi György gondnok kezét dicséri a napló díszes külalakja. Ö a brigádkrónikás. Arról pedig a tagok gondoskodtak, hogy tnély tartalom tánsuljon eh_ jstíflk. Figyelemre méltó például, ahogy a fent említett tárlat alkotásait elemzik. Kinek mi tetszett? Ízlésformáló műhely is ilyenformán a brigád. Hagyomány és modernség kérdéseit is megvitatták a napló tanulsága szerint „a Virág cukrászdában egy-két süti mellett." Közös élmények. Emlékek. Drenkovics Piroska, a vegyi részlég betanított dolgozója, és Horváth Antalné, aki szintén betanított munkás, ugyancsak egy maradandó élményre emlékezik. Egy vitorlázó repülőgépen tett útra. Elsőnek — a nők nagyobb dicsőségére — éppen Piroska ült be a pilóta mellé. Aztán a többiek is nekibátorodtak, felültek sorban, egymás után. Szép, vidám nap volt ez. Az ember azt hinné, hosszú ideje van együtt a kollektíva, hogy ilyen jól megértik egymást Pedig csak tavaly március 29-én alakult. „Egyhangúlag megválasztottuk Horváth Bélát brigád vezetőnek. A névválasztásnál már nem volt ilyen egyöntetű a vélemény, végülis — mivel növényvédőszert gyártunk —, hazánk nagy természettudósának nevét vettük fel. Így lettünk Hermann Ottó brigád" — olvasható a krónika lapjain. „Példamutató gondossággal", „hiba nélkül", „túlteljesítjük", „jó kollektív szellem", „kommunista vasárnapot tartunk" — ilyen és hasonló címszavak jellemzik a vállalásokat. „A politikai oktatásban teljes létszámban résztveszünk" — mondja egy másik felajánlási pont. Teljesítették-e mindezt? Igen. Állták a szavukat. A társadalmi munka óráit is derekasan, hasznosan töltötték ki. S ami igazán nemes tett volt: a kommunista vasárnap fizetségét a vietnami gyerekek javára fizették be. Hasonló módon teremtettek pénzt az újszegedi csecsemőotthon apróságainak segítésére, megajándékozására is. S mindez folytatódott az idén is: a véradástól a feladatok túlteljesítéséig, a kicsinyek patronálásától a társadalmi tulajdon védelméig, a tanulástól a társadalmi munkáig sok mindenre kiterjed a brigádaktivitás. Ilyenformán kiérdemelték, s büszkén viselhetik a szocialista címet. Simái Mihály Budapest: Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Kedden reggel Budapesten, a SZOT székházában tanácskozásra gyűltek össze több európai szocialista ország fővárosának szakszervezeti vezetői, hogy — ezúttal első ízben — kicseréljék az üzemen kívüli érdekvédelmi, területpolitikai munka tapasztalatait; megbeszéljék a fővárosi tanácsokkal való együttműködés tartalmát és módszereit, s továbbfejlesszék a kapcsolatokat a különböző fővárosok szakszervezeti szervei között. A több napos eseménysorozat megnyitóján Mekis József, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöke üdvözölte a szakszervezeti delegátusokat, és ismertette a napirendet. Hangsúlyozta: a lakóterületi tevékenység, a szolgáltatások fejlesztése, a közlekedés, a szociális és kulturális ellátottság javítása szervesen összefügg a dolgozók érdekeinek védelmével. Bár a. körvonalazott témák minden fővárosban sajátosan jelentkeznek, s eltérőek a megoldás módjai, mégis hasznosnak ígérkezik megismerkedni egymás eredményeivel, törekvéseivel, problémáival, s elmélyíteni az együttműködést e témában is. A tanácskozás előreláthatólag szerda délután ér véget Ezután a vendégek üzemekben, intézményekben ismerkednek a szakszervezeti munka hazai gyakorlatával. „Oda legyen az eszünk T N

em tegnap hallottam a példát, de kár lenne elfelejteni. Arról van szó, hogy az egyik szövetkezet közgyűlésén elmondták, mire mentek tavaly. Nagy gazdaság, nagy számok. Hallgatta mindenki. Jó eredmények voltak, volt mit hallgatni. Persze, nem templom a közgyűlés, hogy ott csak a hozsanna szóljon. Mondták a népek azt is, ami a nyelvük hegyén volt. Kis ügyek a nagy tengerben. Az egyik anyóka azt panaszolta: aV70-es esztendő jó termése után most fizettették meg vele az SZTK-t. Leírtam, szóról szóra, ahogy hallottam: „Kérdezem, miért nem akkor szóltak, hogy nem mind az enyém. Ki hallott már olyat, hogy jó esztendő után rossz év béréből kelljen fizetni. Mondom ezt, csak úgy legyintenek: nem érünk mi rá, mamám, mindenkivel levelezni." Ha mondták volna, igaza van anyóka, de a ló is botlik, pedig négy lába van, a néni nem zsörtölődik. Gondolom, nincs is oda annyira, hogy leveleket kapjon á téesztől. De a legyintés kézzel és a meglegyintés szóval nagyon beletalált az önérzetébe. Hallatszik a hangján, látszik az arca rándulásán is. Megint megszólal valaki a sok hozzászólás közben: „Megyek be az irodára, mondom, fölvenném a pénzt a paprika után. Azt mondják nekem, ne keressem rajtuk, biztosan fölvettem én azt. Ejnye, kérem, ne fikciózzanak velem, dehogy vettgm föl. Akkor menjen, keresse a beválton a pénzét! Ott ülnek rajta. Lehet, hogy rajta ülnek, gondoltam, meglehet. Bemegyek a beváltóba, ott meg azt mondják: bácsi, magát lóvá tették. Ekkor meg ekkor — hej, de régen volt — kiküldtük a pénzt. Mutatják is a papirost. Hát küldönc vagyok én, hogy ide-oda küldjenek? Ha egyszer itt ülnek rajta a pénzen." Itt is botlott a ló. Le nem venném a keresztvizet a kettőért együtt se a pénztárbéliekről, de nemcsak a ló botlott. Ha egy maszek kócerájban a segéd a tulajt elküldené sétálgatni — hát ilyet ne is gondoljunk. Ilyen nincs. Vagy ha van, csak egyszer van. A tulaj azt mondja: tudod mit, öcsém? Cseréljünk helyet. Sétálgass most te, de vissza se gyere. Ezt tenné a maszek tulaj. A nagy szövetkezet öreg gazdái bemennek az irodába, az egyiknek azt vágják oda, nem érünk rá „mindenkivel" levelezni, a másiknak meg azt, fusson a pénze után Szegeden. Egyik sem mondta, cseréljünk csak hegyet egy naf ra. Menjen ki a paprikaföldre, nyugdíjas derékkal. Csak a paprikásbácsi mondta: oda legyen az eszünk, mit csinálunk! Jól tudom, ez se ennyire egyszerű. Igaz, hogy a tulajdonos ment be az irodába, de az a tulajdonos egyúttal a dolgozó is. Ha feketíteni akarnám a képet, ezt keverném még bele. Lehet deríteni is az árnyékot. Mit csinált a pénztáros, amikor éppen „oda volt az esze". Intézte a másik tulajdonos dolgát. Lehet ez is, lehet az is. Ha tanmesének vesszük csak a valódi történetet — hiszen valójában nem ismerjük a pénztárost —, és társakat keresünk mellé, találunk ilyet is, olyat is. Van, aki annyira elfoglalt, és annyira becsületesen végzi munkáját, hogy nagy igyekezetében botlik meg. Olyan is van, aki annyira alulról jövő szónak hallja a jámbor kérést, hogy begőzölt fejében eltéved még a fohász is. Az „asztalbetegség" minden tünetét ismerjük már. Jó orvos feléből is biztos diagnózist adna, és hatásos gyógyszert is mellé. Ha a munka sok, és nem az emberség a kevés, akkor is segíteni kell. Jut ember még • a fölösleges értekezletekre is — és amíg ember jut rá, lesz is fölösleges értekezlet —, csak ott vagyunk szegények, ahol szikrát vet az indulat? Poklok poklát vennénk le annak a válláról, akit tíz fillér elfizetéséért is köteles kirázni a hideg, és akinek a kívülállók igénye szerint fejből tudnia kellene félezer ember minden zsebbevágó gondját. Ne a pallost forgassuk ilyenkor, ha józan belátás többre D

e azért „oda legyen az eszünk", ha olyan melegíti a széket, aki ügyfelével csak öt lépcsővel följebb tud beszélni. A jó kovács ismeri a vasat hidegen is, melegen is. Ebből él. Az üvegfúvó ismeri az üveget „kása" korában is; kristályvázaként is. Ebből él. Legalább ennyire a szakma alsó foka, hogy az asztalnál ülő ismerje, tisztelje és becsülje az eléje vetődő embert. Mert ő meg ebből él. Igaz, ez a nehezebb. Horváth Dezső Óránként 2 millióval több vetés „Szövőcsaládok" a textilművekben A Szegedi Textilművekben a legutóbbi értékelés szerint kiváló eredménnyel járt eddig az új, ösztönző bérezési forma, a bértömeg-gazdálkodás bdVezetése. A módszer leglényegesebb vonása: ha a termelő üzemrészekben valamilyen oknál fogva csökken a létszám, s a helyükön maradt dolgozók vállalják az eltávozottak felTiszaszigetről Szegedre (Zelman Ferenc felvétele) Tiszaszigeten, a Búzakalász Termelőszövetkezet kertészetének üvegházában folyamatosan szedik a paradicsomot. A paprika húsa is megvastagodott már és a szabadföldi palánták is szépen erősödnek. A jól fejlett karalábét már két hete szüretelik az asszonybrigádok. Naponta 35—40 ezer darabot raknak a ládákba és szállítanak el. A paprikaültetéssel is jól haladnak. A közös gazdaság kertészeinek termékeit teherautókkal a MÉK Dorozsmai úti központjába szállítják, majd innen jut el a város boltjaiba. Képünkön: szedik a karalábot i " adatát is, akkor általában megkapják a felszabaduló bértömeg 35 százalékát, a közvetlenül termelőgép mellett dolgozók pedig az egészet. így tehát anyagilag érdekeltek abban, hogy az üzemben minden gép termeljen. Ezt szolgálják a szövődéi dolgozók kezdeményezésére megalakult „szövőcsaládok" is. Száz gép kezelésére alakul egy-egy család, amelynek tagjai a kisegítő munkástól a művezetőig érdekeltek a mennyiségi é? minőségi munka javításában. Szükség esetén egymást kisegítik, ha kell elvállalják a távolmaradók gépeinek kezelését is. A módszer egyéni eredménye: személyenként többszáz forinttal emelkedett a havi kereset. A kollektív eredmény főként abban nyilvánul meg, hogy amíg azelőtt munkaerőhiánnyal küzdöttek, s időnként többszáz gép is állt kihasználatlanul, ez a probléma az idei első negyedév végére lényegében megoldódott. A dolgozók ugyanis igyekeznek minél több gépet ellátni, sőt a nem közvetlen termelő munkakörökből is jelentkeznek fonó-, vagy szövőgép-kezelésre. A munkaerőhiány miatti gépállás a fonodában megszűnt, a szövődében pedig a korábbi 16-ról 3 százalékra csökkent. A módszer tavalyi bevezetése óta a fonoda 2500 kilométerrel több fonalat, a szövöde kétmillió vetéssel többet termel minden órában. 9. B. konferencia Kedden Miskolcon, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székházában megkezdődött a IV. országos közlekedésgazdasági konferencia. A háromnapos tanácskozás megnyitóján ott volt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója. Dr. Csanádi Győr©' közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitó előadásában hangsúlyozta a kxtrszerú árufuvarozási módszerek, kitetük a nagykonténeres szállítás elterjesztésének a fontosságát. Utalt arra, hogy a KGST tagországai között már a közeljövőben életbe lép az a megállapodás, amely lehetőséget ad a nemzetközi konténerforgalom gyors ütemű fejlesztésére. A megnyitó plenáris ülés után a résztvevők Aggtelekre látogattak. A konferencia foiytatódifc. CM.TL szerdán