Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

2 PÉNTEK, 1973. ÁPRILIS IS. A Szegedi Biológiai Központ fejlesztése Segítséget ad az UNESCO A negyedik ötéves terv egyik legnagyobb beruházá­sa az MTA négyszázmillió forintos költséggel Szegeden épülő Biológiai Központja. A központ teljes átadására ez év októberében kerül sor. Az első épületekbai már két éve folyik a tudományos ku­tatómunka. E kutatások fej­lesztéséhez és meggyorsítá­sához ez évtől az UNESCO is hozzájárul. Az elkövetke­ző öt évben 1 és negyed mil­lió dollárral segíti a központ munkáját. Az erről szóló szerződést az MTA szegedi Biológiai Központjában teg­nap délben írta alá az ENSZ Fejlesztési Alap képviseleté­ben Leon Bloch, az UNDP elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság kormánya ne­vében Straub F. Brúnó, két­szeres Kossuth-díjas akadé­mikus, az MTA alelnöke, a Biológiai Központ főigazga­tója. A szerződés ünnepélyes aláírásánál többek között je­len volt dr. Maüer Sándor, a magyarországi UNESCO­bízottság elnöke, Josef Majche,, a Fejlesztéri Alap magyar referense, és Gál János, a Külügyminisztérium genfi ki rendeltségének mun­katársa. A szerződés értelmében az eg felét a Biológiai Köz­it nagy értékű külföldi műszerek beszerzésére for­dítja. Ez lehetőséget nyújt, hogy az intézetet rövid időn belül korszerű eszközökkel szereljék feL A pénzösszeg egynegyed részéből különbö­ző szakterületen dolgozó nagy tekintélyű külföldi tu­dósok 1—6 hónapos szegedi látogatásait fedezik. Ezek a neves szakemberek szakmai tanácsokkal látják el a Bio­lógiai Központ munkatársait. A fennmaradó összeget ma­gyar kutatók külföldi ta­nulmányútjaira fordítják. Évente 4—5 tudományos ku­tató jut el majd 1—1 éves időtartamra Európa és né­Aos S. Sándor felvétele Straub F. Erimé és Leon El och aláírja a szerződést hány tengerentúli ország biológiai kutatóközpontjaiba, meghatározott tudományos módszerek elsajátítása céljá­ból. Lehetőség edódik 10—15 rövidebb tanulmányútra is. A tegnap aláírt szerződés értelmében a magyar fél vállalja, hogy évente 15 végzett külföldi fiatalt fogad egy-egy éves továbbképzésre a fejlődő országokból. Tizen­öt magyar ösztöndíjast is fogadnak, elsősorban a me­zőgazdaság és a gyógyszer­ipar területért, hogy elsa­játítsák a korszerű műsze­rek kezelését, és a tudomá­nyos kutatási eredményeket és módszereket saját terüle­tükön alkalmazni tudják. Az MTA szegedi Biológiai Köz­pontja évente nemzetközi kongresszus vagy szimpozion szervezési és lebonyolítási munkálatait is vállalja. Az első ilyen tudományos üiés idén októberben lesz, ami­kor az ICRO (Nemzetközi Sejtkutató Társaság) tartja szimpozionját és vezetőségi ülését meghívott külföldi résztvevőkkel. Továbbképző tanfolyamokat is szervez­nek, melyeken a biológiai kutatás legfrissebb eredmé­nyeit és módszereit ismerte­tik, illetve vitatják meg. A külföldi vendégek meg­tekintették a szegedi Bioló­giai Központ laboratóriuma­it. kutatószobáit, majd a déli órákban fogadta őket Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnökhe­lyettese. 1976: Jubileumi vásár Szegeden Szeged megyei város ta­nácsának végrehajtó bizott­sága úgy íoglalt állást, hogy az 1976-ban megrendezésre kerülő jubileumi Szegedi Ipari Vásár megfelelő szín­vonalának biztosítására az előkészületi munkákat már az idén megkezdik. A jubi­leum alkalmából évkönyvet adnak ki. Az évkönyv szer­kesztésére 6 tagú bizottságot: hoztak létre. A jubileumi évkönyv a tervek szerint két részből áll majd. Az egyik rész tar­talmazza a szegedi ipari vá­sárok történeti múltját 1876-től 1919-ig, majd 1920­tól 1945-ig, s 1946-tól 1975-ig. s végül felvázolja a vásárok jövőjét is. Az album mellék­leteként a második részbe a jubileumi vásáron részt ve­vő kiállítók működéséről, feladataikról lesz szó. Tarján városnegyed: Új üzletek épülnek Régi gond, s a nem meg­felelő kereskedelmi el­látás okozója, hogy Sze­ged legnagyobb lakásépítési, területén, Tarjánban a la­kásokkal egyidőben nem épültek fel a kereskedelmi és szolgáltató létesítmények. A városi tanács kereskedel­mi és idegenforgalmi bizott­sága, valamint a kereskedel­mi osztály több helyen ke-f resett tervezőt és kivitelezőt. Legutóbb a Kereskedel­mi Beruházási Vállalat ter­vezői és a 31. sz. Építőipari Vállalat kivitelezői elvállal­tak a tarjáni városrészben tervezett kereskedelmi és szolgáltató egységek elkéezí­E szerint Tarjánban a 750 négyzetméter alapterüle­tű étterem és presszó a jö­vő év májusában, az 1300 négyzetméteres ÁBC-áruház 1974 júliusában, a hatos ütemben tervezett 1300 négy­zetméteres ABC-áruház a jövő év szeptemberében, a bisztró 1975 áprilisában, a 800 négyzetméter alapterü­letű szolgáltató ház ugyan­csak 1975 májusában lesz kész. A 31. sz. Építőipari Vállalat lesz a kivitelezője Szegeden, a Nagyállomás környékére, a Tolbuhin su­gárút és Úttörő tér közelé­ben építendő 400—400 négy­zetméteres ABC-áruházaknak Európai költők találkozója Az Akadémia várbeli dísz­termében folytatott kétnapos tanácskozással lezárult az európai költők III. budapes­ti találkozójának első szaka­sza. A kétnapos tanácskozá­son csaknem 80 külföldi és ugyanannyi magyar költő vett részt: 16 külföldi és 9 hazai hozzászólás hangzott el. amelyek részint Petőfi mai jelentőségét világították meg, részint a szellem em­bereinek mai társadalmi fel­adatait elemezték. A költővendégek program­ja folytatódik. Csütörtökön ellátogattak a Corvina, az Európa, a Gondolat és a Magvető Kiadóhoz, s bete­kintést nyertek a szerzői jog­védő hivatal munkájába, va­lamint a Nagyvilág szerkesz­tőségi műhelyébe, hét műve­lődési házba, valamint a Kossuth- és a Fészek-klub­ba. Országos politika helyi politika R égi anekdota, hogy a munkás azt mondja a gyárban: „Jól megvolnék én a Központi Bizottsággal, meg a kormánnyal, csak a művezetővel meg az szb-titkárral nehéz kijönni!" Kicsit „ele­gánsabb" heiyen ugyancsak mondanak effélét, persze valamivel választékosabban: „A nagy politika, igen..., az jó. hanem a végrehajtás!" Vitatkozni egyik vélemény­nyel sem nagyon lehet, hiszen ha jól meg­gondoljuk, a szocializmust pártolja mind­egyik. Nemcsak hogy pártolja, valami tü­relmetlenség is ott lüktet mindegyik mö­gött: még jobban, még tökéletesebben kel­lene szolgálni és végrehajtani a központi akaratot. így egyik sincs kárára a közös ügynek. Farizeusságot sem sejtek benne, hiszen amikor rákérdezünk, fölmondják az ellentéteket. így meg így gondolta a Köz­ponti Bizottság vagy a kormány... — s ihol ni, a helyi politikában kompromisz­szumok, félmegoldások kísértenek! Van ilyert? Van... Egyértelmű határozatok és felemás megoldások... Sürgős és jogos társadalmi követelések — kényszerű ha­lasztások ... Akár Szeged életéből is le­hetne sorolni a példákat. Jó lenne egyszer végigjárni ezt a gon­dolatsort! Segítségül hívom hozzá a párt Központi Bizottságának első titkárát, aki az angyalföldi választási nagygyűlésen ugyancsak töprengve kereste a választ. „Az általános politika az ország, a nép sorsát, útját határozza meg. A helyi poli­tika — vagy másként: községpolitika — az állampolgárok mindennapi gondjaival, kér­déseivel, megoldást váró problémáival fog­lalkozik" — mondotta Kádár János. A kettő nemcsak, hogy rokonságban van egy­mással, hanem teljes közöttük az össze­függés. Ha az általános politika nem len­ne szimpatikus, senki sem tudná megfol­tozni „okos" helyi intézkedésekkel. Ha vir­szont. helyben mindent elrontanának, ». párt központi politikája vesztené el a bi­telét. Drámai kérdésekkel tehát semmire sem megyünk. Az igazság az, hogy a megvaló­sítás során rengeteg akadállyal, problémá­val kell megküzdeni. Harcolni, küzdeni, izzadni kell azért, hogy az a politika, amelyre a legmagasabb politikai testületek és a nép együttes áldásukat adták, hol­napra meg holnaputánra valósággá legyen: óvodává, iskolává, rendelőintézetté, maga­sabb nyugdíjjá és vastagabb borítékká, egészségesebb és módosabb lakossággá, ké­nyelmesebben élő milliókká. És ezt a szót, hogy harc — valódi értelmében kell ke­zelni. Szó szerint meg kell harcolni azért, hogy az új lakások időben és jó minőség­ben megépüljenek; hogy a rendelkezésre álló pénzből minél jobban kiszolgáljuk a közérdeket: hogy bizonyos társadalmi szükségleteket rangjuk szerint előbbre vagy későbbre soroljunk, hogy valóságos érdekek között rendet teremtsünk! Az állampolgár számára természetesen a napi gondok terhe a nehéz. „Beszélnek a »nagy politikában a népesedési gondok­ról és a gyermekes családok támogatásáról — de nekem három átszállással kell reg­gelente elvinnem a gyerekemet a bölcső­débe!" — „Minduntalan a differenciált bé­rezésről hallunk és olvasunk — de az óra­bérek között tíz-húsz fillér a különbség!" — „Tízezerével építik az új lakásokat az országban — én meg még mindig salétro­mos pincében lakom!" — ez a természetes, köznapi reagálás. És ne rójuk meg ezért a panaszkodókat! Szeretettel és gondosko­dással kezeli ügyüket a társadalom, csak éppen nem tud mindenkit egyszerre bol­doggá tenni. Joguk éppen annyi van mindahhoz, amit a szocialista társadalom ígér állampolgárainak, csak a türelmük kevesebb. S talán éppen ők mondják, hogy „szakadékot" éreznek a kétfajta politika között. Kádár János is beszélt errőL Az embe­rek politikai hangulatát és társadalmi köz­érzetét az országos és a helyi politika együttesen határozza meg. S az országos politikát is csak akkor helyeslik igazán, ha a helyi politikában feltalálják érdeke­ik képviseletét; ha mindennapi életük ügyes-bajos dolgaiban érzik az állam, a tanács gondoskodását, vagy pozitív törek­vését; ha a gondok közepette a társadalmi igazságosság elvét látják megvalósulni. Ne firtassuk most, hogy jó döntéseket nehezebb hozni, vagy azok jó végrehajtá­sát megszervezni körülményesebb. A ha­tározathozatal és a végrehajtás egyébkent sem esik messze egymástól a rai társadal­munkban. Azt azonban vegyük fontolóra, hogy az elvi értékű döntések társadalmi tendenciát, kötelező törekvést fejeznek ki — s ezekhez roppant nagy társadalmi erő­feszítésekre van szükség. Ha a „fenti" dön­tések, az általános politika kedvünkre való, a végrehajtás kötelességében nem mellőzhetjük a társadalmi osztozkodást! A legjobb politika sem automatikus erejű. Végrehajtásában pártszervezetekre, taná­csokra, gazdálkodó üzemekre és termelő­szövetkezetekre éppúgy szükség van, mint állampolgári buzgalomra. A szocialista társadalom minden jogos és a kor színvonalán álló igényt tisztel és elismer, de az igények természetrajzához az is hozzátartozik, hogy naponta maga­sabb színvonalon születnek újjá. Ebben a versenyfutásban még a legemberségesebb társadalom is restanciában marad min­dig. A „nagy" politika meg is fogalmazza ezeket az igényeket; meg is mutatja azt az utat, amely magasabb lépcsőkre vezet — a helyi politika viszont a köznapok realiz­musa. Ugyanazt a csillagot nézzük termé­szetesen itt is, és ugyanazon a földön já­runk; a központi gondolat a hétköznapi munkában ölt testet; sem politikai, sem erkölcsi szakadék nincs a kettő között. Ha néha mégis elmaradunk valamiben a felső szándéktól, ne politikai ellentmondásokat szimatoljunk, hanem adjuk rá a fejünket valami tisztes önvizsgálatra: úgy döntöt­tünk-e, úgy dolgoztunk-e, úgy ellenőriz­tünk-e, hogy a központi gondolathoz illő elvárásnak is megfeleltünk? E z a kis önvizsgálat most különösen időszerű, hiszen két nap múlva sza­vazatunkat adjuk mind az orszá­gos, mind a helyi politikára. S hogy a kettőt mégis kellemes, jó összhangban tud­ja a közvélemény, arról megbizonyosod­hattunk a jelölő gyűléseken és a választá­si gyűléseken is. A választás demokratiz­musa alkalmat, lehetőséget nyújtott arra, hogy olyan jelölteket állítsunk, akikkel éppúgy „kijövünk" majd, mini a magas párt- és állami testületekkel. SZ. SIMON ISTVÁN Vetik a kukoricát A szeszélyes áprilisi időjá­rás következtében hűvös az idő. Néhány milliméter csa­padék is áztatta a földeket, ami igen jól jött. Igaz, ez még nagyon kevés, továbbra is szomjas a határ, kivált­képpen a homoki földek vár­ják a kiadós esőt. A mondás Vasutasok módosított kolíektív szerződése Csütörtökön a MÁV-vezérigazgatóságon dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója és Szabó Antal, a Vasutasok Szakszerveze­tének főtitkára aláírta a vasutas dolgozók kollektív szer­ződésének ez evre érvényes módosító javaslatait. A módo­sítások az eddigieknél jobban figyelembe veszik a nehéz vasúti szolgálatot teljesítők erkölcsi és anyagi elismerését, szociálpolitikai ellátását. tartja: májusi eső aranyat ér. Ezen a tavaszon módo­sult ez, mert az áprilisi eső talán még az aranynál is többet ér. A pusztító szélvihar, ho­mokverés után a közös gaz­daságokban ismét folytatód­nak a munkák. Helyreállítot­ták a megszaggatott fólia sátrakat és megrongálódott termelőeszközöket. Több he­lyen már megkezdték a ku­korica vetését is. A Szeged környéki gazdaságokban zö­mében május elején kerül erre sor, de néhány terme­lőszövetkezetben már a jövő hét végén megkezdik a fon­; tos takarmánynövény vetését. ' Csongrád megyében hét jó hírű és a kukoricatermesz­tésben jeles eredményt elérő állami gazdaságban kezdő­dött meg ez a munka. Hód­mezővásárhelyen az állami gazdaság a Bábolnai Iparsze­rű Kukoricatermelési Közös Vállalat, a CPS programjá­ba most kapcsolódott be két gépsorral, 1 ezer 580 hek­tárral. Az egyik gépegység már megérkezett, a másikat a napokban várják. Az új berendezések kezelésével já­ró tudnivalókat, szakmai is­mereteket a gazdaság kije-' lölt traktorosai már koráb­ban tanfolyamon sajátították el. A külföldi gépek teljesí­tőképessége legjobb kihasz­nálásának feltétele, hogy az előírt technológiát pontosan betartsák. A CPS-programban már tavaly eredményesen részt vett Gorzsai Állami Gazda­ság két kerületében indultak meg a vetőgépek, a múlt évi­nél nagyobb feladatot, 1 ezer 700 hektár bevetését vál­lalva.

Next

/
Thumbnails
Contents